falSzöveg

2009-es megalakulása óta talán ez az egyetlen olyan dal az Intim Torna Illegál történetében, amely a legközelebb állt ahhoz, hogy akár még jó is lehessen. Persze elb@szták rendesen, mert jó szöveghez ész kell, és nem kislányos picsogás, ami egy férfi előadásában több mint szánalmas tud lenni. A szerelemes dalok világa pedig elég unalmas, folyton ugyanazok a klisék, mint a többi százezer másik esetében és ezzel slussz és passz. Ez az a témakör, ahol nem árt valami extrát villantani, mert anélkül baromi tré lesz a dolog, ahogy itt is. Mindazonáltal, van jó pár olyan szerelmes dal, ami példaértékű és hallgatható. Itt van ebben a kategóriában például a „Szerelmes vagyok”, a „Nem imádlak” és a „Kezdjük újra” a Belgától, a „Superman”, a „Crazy in love”, a „Love the way you lie” és a „Stronger than I was” Eminem előadásában, illetve a klasszikusabb darabok közül a Metallica „Nothing else matters” és Gil Scott-Heron „I’ll take care of you” című szerzeményei. Szóval, pozitív példa akad bőven, így ezek után lássuk, az ITI (ezek legalább nem akarnak félpercenként hazatelefonálni) mit hozott össze nekünk.

Átjött hozzám este, éreztem hogy a teste,
arra kért, hogy hűtsem le, mer' felpörgette a hétvége.
Lássuk, jól értem-e a dolgot: A csaj felhevült a partizástól, majd meglátogatta ezt a szerencsétlent, aki belevágta a nőcit egy kád jégbe. Csak remélni tudom, hogy a veséjét nem vágta ki. Akik itt egy aktus mellett tették volna le a voksukat, azok gondolják át még egyszer a dolgot. Itt még nem is annyira vészes a történet.  
Kérte a számom, régen a bárban, azt mondta,
még nem tudja hogy felhívjon-e, ha egyszer talán szükség lenne rám.
Szerencsésebb lett volna ezzel kezdeni, akkor meglett volna a kronológia, így arra tippelnék, hogy a csávónak elmebaja van. A rímtelen sor csúnyán megtöri a dal lendületét, kicsit túlbonyolították.
Mondtam neki, hogy mostanában inkább kerülöm a balhét,
ha neki mindegy hát lehetek én is néha az ágyban a kellék.
A versszak zárásaként megtudjuk, hogy szívesen beállna gyertyatartónak a csajhoz, mert neki „tömegben nem áll fel”. „Mondtam neki, hogy én vagyok a legnagyobb balfék,/ az adóhivatalban melózom, az enyém a 427-es mellék”.

Ha másra vágyik én nem bánom, ha nem megy túl azon a határon,
ahol szívatva érzem magam, és le kell vágnom a hajam.
Hát ez elég tré. A fickó Britney Spears-nek képzeli magát. Persze értem én, hogy azt akarta mondani, hogy benne lenne egy biogazdálkodós párkapcsolatban (fűvel-fával), de nem szeretne beleőrülni a dologba, így amíg a csaj nem adja neki tovább a nemi betegség kollekcióját, addig neki oké. Hát igen, a szifilisz legalább annyira durva tud lenni, amennyire itt ez a szöveg félrement.

Refrén:
Felhívott, hogy átjönne,
nem tudja, mér' van felette
felhő fenn az égen.
Viharfelhő; és így máris érzékeltetve lenne, hogy a nő élete el van sz@rva éppen. Egyébként kicsit semmilyen a dolog, de láttunk már rosszabb refrént is az Intim Torna Illegáltól, például a „sz@runk bele a szádba” áthallású örökf*st.
Ha rájönnék a válaszra,
én lennék kiválasztva
hősnek az életében.
Azért ragadt rájuk valami még a Kistehenes időkből. Ez például egész jó, szépen kiadja a rímeket és a ritmusa is kellemes.

Szóval, inspirálja, hogy az élet spirálban folyik meg a részletek,
amiket a lelki-szemetesládában az ember szem észrevett.
Kidobott emlékek hátán visz az út, ami hozzá elvezet,
aminek a végén kézen ragad és elrepít majd az élvezet.
Arra várt, hogy eltűnjön felőle már ez az árnyék,
az eső sem eshet örökké és kezdődhet a fényjáték.
Valami nagyon különlegeset akart írni, de nem jutott messzebb azoknál a nyálban gazdag amerikai romantikus mocskoknál, melyeket Richard Tiffany Gere nevével lehet fémjelezni. Elég nagy közhely és sablon halmaz ez, semmi meglepő nincs benne, ami kicsit is mutatná, mennyire oda van, meg vissza a csajért. Ez egy nagyon gyenge próbálkozás volt.

Ha erre vágyik én nem bánom, ha nem megy túl azon a határon,
ahol szívatva érzem magam és le kell vágnom a hajam.
„Ha bénázik én nem bánom,/ Maximum egy szóval vágom szájon,/ Csakhogy jól érezzem magam,/ És egy percre leteszem az agyam”.

Refrén:
Felhívott, hogy átjönne,
nem tudja, mér' van felette
felhő fenn az égen.
Ha rájönnék a válaszra,
én lennék kiválasztva
hősnek az életében.
A refrén összességében tetszetős, vagyis szódával és minimális módosítással simán elmegy, a dal többi része pedig a nyálrákos amcsi filmek összefoglalójának is beillene, így természetszerűleg ezekkel aligha lehetünk megelégedve. A végén a nagy ismételgetés helyére befért volna még egy strófa, de ez már abszolút mellékes megjegyzés. Végül is, ez még mindig csak egy nagyon olcsó Kistehén másolat, a fogyasztók megtévesztése, semmi más. Ha ilyen tempóban fejlődnek tovább, úgy 25-30 év múlva majd lesz egy olyan daluk, ami véletlenül jó lesz, de némi művelődéssel ez az idő hamarabb elérkezhet. Amíg csak erre a színvonalra képesek, addig az „érdekes, röhögjünk” kategóriát erősíthetik csupán, vagyis marad a bóvli besorolás. Trének tré, de tudnánk annyit inni, hogy egyszer-kétszer bebírjuk.

„Az elveszett jelentés”:

Múltkor átmentem Pestre, fel volt kínálva a teste,
Lehet helyben, vagy elvitelre, felpörgette a miki ekije.
Nem kértem számon, hogy a bárban a csíkot is feltolta,
Elszívta az összes cigim, felpofozott, majd a frankót is megmondta.
Az éjszakai pillangó így tombolta végig az egész estét,
Az italfogyasztását fedezendő, kényszerből árulta a testét.

Ha másra mászik én nem bánom, amíg jön, én jól meghágom,
Csak ne érezzem nemi betegnek magam, és ne kelljen félre raknom az agyam.

Refrén:
Felhívott, hogy megköpne,
Hogyha Ő egy légy lenne,
Csak rohadjak meg szépen.
Ha fel lennék támasztva,
Talán még rám mászna,
De nála nem vagyok a révben.

Inspirálja, hogy felcsúszott a spirálja, az antibébi tablettát nem találja,
Pánikra semmi ok, így a hasba rúgásnak is meglesz a diszkrét bája.
Az előző kuncsaftja keményen az arcára élvezett,
Viszont engem esőgumi használatára kötelezett.
Keményen megkérte az árát, a stricije szabja a tarifát,
De nála mindig forró a lágyék, megmondja, legjobban mire vágynék.

Ha másra mászik én nem bánom, amíg jön, én jól meghágom,
Csak ne érezzem nemi betegnek magam, és ne kelljen félre raknom az agyam.

Refrén:
Felhívott, hogy megköpne,
Hogyha Ő egy légy lenne,
Csak rohadjak meg szépen.
Ha fel lennék támasztva,
Talán még rám mászna,
De nála nem vagyok a révben.

A rádiók ismét tele vannak Halott Ész zenéjével, már-már orrvérzésig tolják az arcunkba ezt az újabb rettenetet. Wannabe rapperünk ezúttal nem egyedül indult rossz irányba a törzsfejlődés során, két másik aknára futott kr€tén segíti a munkáját. Nem tudom, hogy a dal megalkotása előtt ezeknek volt-e valamilyen céljuk – bármilyen –, de számomra nagyon úgy tűnik, hogy jelen esetben az egyetlen célkitűzés nem lehetett más, mint alulmúlni Fluor Tomi teljes munkásságát. Mi pedig kénytelenek vagyunk szomorúan konstatálni, hogy a dal elérte célját, és ezek hárman öles léptekkel haladnak visszafelé az emberi evolúcióban. Ha jó ebédhez szól a nóta, akkor én ezt a dalt nemátalakító műtét utáni névkeresgéléshez ajánlanám:

hello lányok akiket várunk mi a széllel
hello lányok akikért kiáltunk mi éjjel
hello lányok minket izgat hogy ha néztek
hello lányok nekünk ti vagytok a péntek
A refrén első két sora a fingásról, illetve az ahhoz tartozó inger meglétéről és a gázok távozásának hiányáról szól, s mindezt megfűszerezték ezzel a csajozós köntössel. A harmadik sorban feltűnik egy szatír, aki élvezi, ha nézik, miközben kitárja a ballonkabátot. Már a mutogatós bácsi is „üde színfoltja” volt a dalnak, de ami utána jön, az az igazán durva. Ezeknek a lányok olyanok, mint Robinson Crusoe-nak Péntek. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a nőideált nem egy bennszülött fekete srác jelenti, de ízlések és pofonok ugyebár. Ezek után nem fogadnék arra, hogy ezek valóban nőket akarnak.

Halott Pénz

hello Ági, mi a helyzet ráérsz?
vágod, hogy a sarkon van a legjobb kávé?
Nem! Gondolom itt minden kérdésre ez a válasz, máskülönben nem kérdezgetné végig ilyen elkeseredetten a lányokat. Ez a nagy kikosarazások dala, valószínűleg Halott Pénz volt Noszály Sándor legjobb tanítványa a Nagy Ő-ben.
hello Izabell, can u ring my bell?
közel van a pecóm ne ugorjunk fel?
Hogy találtad ki, hogy ne!? Eddig egy f*s kávét meg egy kérót virított, melyek mind pénzen megvásárolható javak, saját adottságairól meg csak annyit tudunk, hogy kr€tén. A gondolkodás nem erőssége, és ezt másodpercenként bizonyítja is.
Hello Sárika, kiszőkült a hajad?
a barna is tetszett de így még rajabb.
Azért kétsoronként összejön neki egy rímpár, bár ez most nem az a sor. Sárika találkozott a hidrogén-peroxiddal, amitől még jobb nő lett, de Halott Pénz még mindig csak álmodozhat róla. Illetve álmodozhatna, ha – de erről egy kicsit később.
hello Júlia, elhagyott a Rómeó?
lehetek a labda hogy ha te leszel a Ronaldo.
Halott Ész arra vágyik, hogy egy férfi megrugdossa. Igazán felvállalhatná már a másságát, mert ez így elég szánalmas, ahogy a Rómeó és Júliás poén is. Olvashatna egy kicsivel több Shakespeare-t, akkor talán lenne némi fogalma a nőkről, ha már tapasztalás útján nem jutott információkhoz. Az egyetlen kérdés, ami ezek után felmerül, hogy melyik Ronaldora gerjed ennyire, a dagadt brazilra, aki most már póker, vagy Cére?
hello Jázmin, imádom a neved,
ne sírj hülyék után inkább többet nevess
Itt már inkább a legjobb barátnő posztra hajt a csávó. Talán a sminkcuccokról többet tud, mint a csajokról.
Hello Evelin, szálljunk le a Kennedyn,
nézzük meg a  világot hogy hogy élnek odakinn.
Menekülne külföldre is, de Gáspár Győző lánya sem jött össze neki. Vergődik rendesen.
hello Barbi, te vagy az a Palvin?
leszarod a Capriót érdekel az albim?
A topmodell, akit nem érdekel Di Caprio, az valószínűleg nem egy albérlet hallatán fogja összepisilni magát gyönyörében. The L word: Loser!
Hello Rebeka, ház volt a jelem már
oviban láttam hogy benne vagy a buliban.
A strófa végére kicsit elborult, de van ez így. A házibulis luvnyának egy kis gruppent ígér, de mindenki tudja, hogy csak egy s€ggfej, ezzel bukja az utolsó sanszát is. Pasizós dumának elmenne a történet, így női nevekkel inkább röhejes.

hello lányok akiket várunk mi a széllel
hello lányok akikért kiáltunk mi éjjel
hello lányok minket izgat hogy ha néztek
hello lányok nekünk ti vagytok a péntek
A „hello srácok” közelebb lenne a valósághoz az eddig látottak alapján.

Diaz

hello Jessica you are beautifull
lököm a bókot míg kilépsz a bugyiból,
Lehet próbálkozni ezzel is, de ne csodálkozzunk, ha egy beszédhibásan előadott bók végtelenített ismételgetése nem várt eredményeket szül, és a csaj nemhogy a bugyiból nem lép ki, de még orvost is hív hozzánk. Szóval, csak segítsd magad lefogni, és kérd el a nyugtatót, ahogy az egy „Vasmacsóhoz” illik (Dolák-Saly Róbert).
rám lőtt Kupidó és a dumám nem oltás
helló Klau tiéd a legdurvább dekoltázs.
Kupidó célozhatott volna pontosabban is: Headshot! Így látatlanban Klau dekoltázsát nem minősítenénk, de erős a gyanúnk, hogy Santa Claus volt a vágya tárgya.
hello Dóri olyan ari vagy,
akarod kérni, hogy hívjalak meg fagyira?
Önbizalom az van, a stílus hülyeparasztos, már csak a szalonnás orbit hiányzik a történetből. Mellesleg lehetett volna bátrabb ezzel a fagyis témával, mert így eléggé semmilyen.
neked nem számít, hogy nincs BMW-m?
imádod a MÁV-ot, tenger helyett jó lesz majd Aliga?
Te vagy aki fogott most meg
mer' ilyen testet nem csinál a photoshop se
Ez most magyarul beszél? Negatív! Akárhogy is nézzük, ez siralmas. Attól, hogy benyög két mozaikszót, még ugyanolyan senki marad, mint annak előtte.
hello  Zsófi  te a kicsikém 
míg pörög az ékszíj,
Én Jackson Te Billie Jean 
Te Beyonce Én a Jay-z
Látom megvolt az Akkezdettől, hogy egy-két híresség kell minden rímbe, itt épp, csak a rímek maradtak ki. Se BMW, se tengerpart, de azért Ő a Jay-Z. Bódi Guszti jobban illett volna ebbe a felsorolásba. „Te leszel a Margó a Gusztimhoz,/ A fekete szemek album sok lét hoz!”
hello Lilla jól áll a kék szín, meg a többi száz,
ragyogsz nem égsz ki.
Miért akar olyan ember beszélni, aki nem tud? A kisegítő iskola csodákra képes, talán nem ártana kipróbálni.
hello Fanni  gyere vár a minibár
jóban rosszban együtt mint Magdi és Vilibá
Végül egy ultatré sorozat mashup zárja a versszakot, aminél még a hányás is jobb lett volna. Egy szóval: banális.

hello lányok akiket várunk mi a széllel
hello lányok akikért kiáltunk mi éjjel
hello lányok minket izgat hogy ha néztek
hello lányok nekünk ti vagytok a péntek
„Hello lányok, tegyétek már széjjel,/ Hello lányok, sikítoztok majd egész éjjel!/ Hello lányok, bukjatok a brémre,/ Hello lányok, nem költök síkosító krémre!”

Mentha

Hello Emese miről szól a mese?
Ne higgyél senkinek nem igaz a fele se
A Kispál és a Borz Emeséje után én kétszer is meggondoltam volna, hogy ezt a női nevet beemeljem-e a szövegbe, főleg egy ilyen olcsó „szójátékos” környezetbe. Ez megint egy olyan szakasz, amiről aligha lehet érdemben nyilatkozni, annyira gyenge és hatástalan.
Hello Kriszti ne csinálj nekem vacsorát
Utálom a kocsonyát ne várd tőlem a csodát
Legalább tisztában van saját tehetségtelenségével, bár annyi önkritikája már nincs, hogy kussoljon. Mentha, ha legközelebb dalszövegíráshoz támad kedved, inkább ülj le egy sarokban, és várd meg, amíg elmúlik, mindnyájunknak jobb lesz, hidd el.
Hello Alma menjünk el moziba
Vár ránk a godzilla felnyúlok a nózimba
Gagyiból gusztustalanba fordul a történet, valószínűleg megirigyelte Vitézy Dávid sikereit.
Hello Flóra mi a szitu hogy vagy?
Jól? Ja!Nem? Na? Mi a para mondjad
A para az, hogy a szöveged úgy sz@r, ahogy van, egyébként más probléma nem áll fenn.
Hello Éda csináljunk egy képet
Az instagramra fel na meg a face-re
És Édánál kihagyta a céda poént? Egyre sablonosabb a cucc, a hanyatlás folyamatos, minden más mellékes: főleg az ész és a kreativitás.
Hello Violett a nevedet úgy leírnám
Ha lányom lenne simán őt is így hívnám
A rajongás eme formája már-már beteges.
Hello Hédi merre van a déli?
Indul a vonatom el kéne kísérni!
Na, már megint egy masiniszta. Egyes körökben nagyon megy a vonat; a v@lagútba.
Hello Katalin te vagy az én kedvesem
Hitvesem imádlak is szeretlek is rendesen
Egy pocsék halmozással fejezi be, de ezt nyugodtan nevezhetjük a dal színvonalához méltónak.

hello lányok akiket várunk mi a széllel
hello lányok akikért kiáltunk mi éjjel
 hello lányok minket izgat hogy ha néztek
hello lányok nekünk ti vagytok a péntek
A női nevek szolgai másolásánál tovább nem jutottak, amitől erőteljes izzadtságszag lengi körül a szerzeményt. Minden sora hiteltelen, különösen korlátolt klisék halmaza csupán. Rímek hellyel-közzel vannak, ahogy erőlködés is, de a katarzis elmarad. Mindezt összegezve, ez is csak egy újabb óda a látens homoszexualitáshoz, ahol emberek nem merik felvállalni önmaguk, és ilyen ócska szövegekkel takaróznak. Ha már időközben előkerült Dolák-Saly Róbert és a L’art pour l’art, akkor zárjuk egy idézettel tőlük, ami egyben remek paródiája is ennek a dalnak: „Ha nőt látok, nem hányok…”

„Az elveszett jelentés”:

Hello srácok, mi lányok akarunk lenni,
Hello srácok, a plázacicának el kell menni!
Hello srácok, mi pasiból leszünk lányok,
Hello srácok, remélem, még nem hánytok!

Halott Pénz

Hello Ádi, hát megint látlak?
Tudod, Éva miatt szidom anyádat!
Hello, nekem két cici kell!
XXL-es és nem valami bagatell.
Hello Sanyika, eldobtad az agyad?
Van két dudám, de a bugyim is dagad!
Hello Janika, milyen volt a WRC?
Ha hánynod kell, akkor balra van a WC.
Hello Jázmin vagyok, de elmennék veled,
Nem baj, ha a személyimben a Dávid nevet leled?
Látod Evelin? Férfiak keresik a kegyeim,
Bár néha a miniszoknya alól még kilógnak a heréim.
Ugyanez volt múltkor a partin,
Azóta kedvenc zeném a Ricky Martin.
Hello r@tyika, így köszönt minden csávó,
A napi borotválkozás most már életbevágó.

Hello srácok, mi lányok akarunk lenni,
Hello srácok, a plázacicának el kell menni!
Hello srácok, mi pasiból leszünk lányok,
Hello srácok, remélem, még nem hánytok!

Diaz

Hello Jess, can I fit your dress?
Meglátod, belőlem is lehet egy princessz,
Ma még műanyag a dekoltázs,
A plasztikai sebész lesz a megoldás.
Hello Dani, olyan aranyos vagy,
Ha kicsomagolsz, a mosoly az arcodra fagy!
Nekem a pénz számít, legyen BMW-d,
Vegyél nekem nagyobb cicit, meg mindenfélét!
Photoshoppal már kinézek valahogy,
Havonta tíz kiló smink simán elfogy.
Hello, Zsófi vagyok, a kicsi rém, 
A dákóm elrejti az intim prém,
Én Jackson, ti meg a gyerekek,
Gyertek és „Jesus Juice”-t vedeljetek!
Hello, a lila áll jobban vagy a kék,
Magamból álomszép királylányt álmodnék.
Hello F@szi, gyere vár a mini bré,
Az érzés attól még lehet jó, hogy a külsőm tré!

Hello srácok, mi lányok akarunk lenni,
Hello srácok, a plázacicának el kell menni!
Hello srácok, mi pasiból leszünk lányok,
Hello srácok, remélem, még nem hánytok!

Mentha

Hello, itt a „Tündér”, de nincs mese,
Nőként még lehetek bárkinek a kedvese!
Hello, nem kell körbeutaznod Ázsiát,
Idehaza is láthatsz rengeteg csodát.
Hello, ma átmegyek én is b#ziba,
Rávetem magam az összes k#kira,
Hello, a nevem szimplán Flóra,
Szokj rá a hóra, és rábukok a szerszámodra,
Hello, én a vagyok a legnagyobb céda,
Ezt állítja a net legnagyobb tudástára.
Hello Violett, a pasid simán lenyúlnám,
Mert egy telitalálat vagyok a r!banc-skálán!
Hello Barna, te vagy a Héder?
Mi az, hogy téged ez nem érdekel?
Hello Katalin, te vagy az én hentesem,
Remélem, most már átműtesz rendesen!

Hello srácok, mi lányok akarunk lenni,
Hello srácok, a plázacicának el kell menni!
Hello srácok, mi pasiból leszünk lányok,
Hello srácok, remélem, még nem hánytok!

A múltkori összehasonlító elemzés óta tudjuk, hogy a Magna Cum Laude legénysége köszönő viszonyban sincs a valódi pálinkával, csak a pálinka jellegű szeszesitalokat ismerik, ami, mint a neve is mutatja, nem ugyanaz. A két cuccban maximum az a közös, hogy jobb esetben a pancsolt mocsokban is van némi alkohol. Így nem csodálkozunk azon, hogy a csapat az élet más területeihez is a rájuk jellemző dilettantizmussal áll hozzá. Ez a „Köszönet” című hősköltemény különösen durvára sikerült, már első meghallgatás után segítségre szorulunk, amikor azt próbáljuk meghatározni, mennyire nőgyűlölő ez a dal. Akármennyire is próbáljuk szépíteni a dolgokat, a hozzá nem értés itt valami elképesztően nagy baromságot szült. Elton John-nak talán elnéznénk a dolgot, de egy családapának már aligha.

Éppen átfordultam a másik oldalamra,
Amikor üzentek,
Egy kicsit álmosan indul a történet, és ez a közölt információk mennyiségén is látszik. Annyit tudunk, hogy a szerző épp szunyókált, amikor kapott egy üzenetet. Azt lássuk be, hogy így egy kicsit suta a dolog, legalább a „message” fajtáját leírhatta volna, hisz nem mindegy, hogy csak egy szimpla SMS érkezett a telefonjára, vagy egy féltéglára vésett néhány sort hajították be a csukott ablakon hajnali kettőkor, esetleg maga az Úristen jelent-e meg neki álmában. Ezt a hanyagságot most írjuk a feszített tempó rovására.
Hogy a 2/4-es lépcsőházban többen is tüzelnek,
De nem a katonák,
Hanem a gyengébbik csapat,
A bevezetőben említett nőgyűlölet a harmadik sortól kezdve konstans van jelen. Tüzelni a katonákon és a kazánfűtőkön kívül a nőstény állatok szoktak („tüzelő szuka sz@rával keni be a kirakatot” Belga: Politikus 2), így a költő egy határozott tollvonással degradálta a nőket az állatok sorába. Hát, ez csúnya volt, nem igaz? Nos, tudom, hogy közhely, de azért ide kívánkozik: „A női lábak olyanok, mint a felső tízezer. Nem kritizálni kell őket, hanem bekerülni közéjük.” És akkor, itt és most fel van adva a lecke, hogy úgy alkoss véleményt egy roma származású emberről, hogy még véletlenül se tűnjön a mondandód rasszistának, pedig szívesen ide írtam volna, hogy buta c….
Kinek kapóra jönne egy kapcsolat.
És benne voltál TE is a körben,
Valami ismeretlen ölben.
A jelek szerint nem élvezi a női társaságot, pedig már erre is létezik évezredes megoldás. Azért a strófa végén csavartak egyet a biztonság kedvéért, de eme utolsó két sor értelmezhetősége elég széles skálán mozog, a pettingtől a „más” világig belefér nagyon sok minden. Ezen a ponton megfogalmazódik bennünk egy érzés, mely azt mondatja velünk, hogy: „Ez egy s€ggfej”.

Refrén:
Hát köszönjük meg az utolsó pohár bornak,
Hogy összehozott minket az utókornak.
Nem tudhattuk, hogy mire iszunk előre,
Egy ártatlan korty volt és nézd mi lett belőle.
Ha a refrénben leírtakat megteszi, akkor durvább, mint a Chuck Norris. A szerző köszöni annak a pohár bornak, amit a szülei vertek be a szerző fogantatásának éjszakáján (máskülönben nem a szerzőt hozzák össze az utókornak), majd hozzáteszi, hogy nem tudta, mire iszik, de Ő maga lett belőle. Így kicsit bonyolultnak tűnhet, szóval egyszerűsítsünk kicsit a képleten: Én még nem láttam olyan embert, aki még a születése előtt megb@szta volna a saját anyját és csak aztán jött volna a világra. Chuck Norris és az Ödipusz-komplexus (a fiú anya iránti vágya) ehhez képest sehol sincs. Ha Chuck Norris osztható nullával, akkor nulla = Mező Misi és ez alapjaiban rengeti meg lelki békém.

Most a pillanat erejével mindenünk ki van bélelve,
Egy nem tervezett összetekintés,mi nem tudtuk,
Hogy egy életre, megváltoztat mindent körülöttünk,
Mire rájöttünk, kicsit megöregedtünk.
De csak egy pohár kellett hozzá,
Hogy egy perc alatt felnőjünk.
Olybá tűnik, a csávónak sok volt a rumos tej csecsemő korában, és ez meg is magyarázná azt a sok balf@szságot, amit itt összehordott. A refrén pillanata valóban ütős volt, és még mindig a hatása alatt vagyunk, csak kamillázunk jobbra-balra, de életünk romjait már nem kaparjuk össze soha, ahhoz egy élet is kevés, ahogy ezt ez a versszak is mutatja. Sebaj, majd az alkohol segít felejteni, mi meg majd rendben leszünk, valamikor még, a történelem folyamán.

Refrén 1X

Pedig tervünk nem volt más,
Csak együtt lenni,míg a többiek ránk szólnak,
De látták, hogy kezdődik valami,
S folytatódni fog holnap.

Refrén 2X
A dal végére a kohézió ugyan kihal, de a rinyálási hajlandóság állandósul, így nem lesz hiányérzetünk, a sz@r tovább árad és keveredik a nyállal, meg némi alkohol jellegű méreggel. Miért nem tudtak ezek is tisztességes kábeltolvajok lenni, ahogy tették azt más, hasonló méretű r*ma csoportok/csoportosulások is? Megint kaptunk egy adag minősíthetetlen mocskot a Magna Cum Laudétól. Ragozhatnánk még, hogy mennyire sz@r ez az egész, de semmi értelme, így csak annyit kívánnánk Mező Mihálynak, hogy olyan minőségű ételt egyen élete végéig, ami konvergál eme dal nívójához.

„Az elveszett jelentés”:

Épp ráemeltem a másik kezem is az asszonyra,
Nem tekintem szívügyemnek,
Adok munkát bőven az orvosi ügyeletnek,
És ráfogom a vak komondorra,
Mert a férj, az bármikor odacsaphat,
Abból az ara kérés nélkül is kaphat.
Hozz még egy embert, legyünk többen,
A nő monoklija nem látszik a tömegben.

Refrén:
Hát köszönjétek az utolsó pohár bornak,
Hogy a férjek, néha rendesen odab@sznak.
Nem is tudtam, hogy mire iszom: Előre!
Részeg vagyok, de Drágám, te ne szóljá’ be!

Most a pálinka erejével nyomban ki is leszel belezve,
A tévében meg elmondom, hogy a vak komondor tette,
Mert semmi gond, amíg velünk van a vidékünk,
Elvégre miénk a fél falu, amit bevédtünk.
Adj egy cigit, bonts egy sört,
Vagy az öklömmel rajzoljak arcodra pár kört?

Refrén 1X

A veréssel nagy a bajlódás,
Vigasztal, hogy támogat a vallás,
Nem kell a válás, a pofonért az asszony hálás,
Folytatódik a gyepálás, nem kell a hányás.

Refrén 2X

A múlt heti agyatlan kommentek után aktuálissá vált, hogy ismét beszéljünk egy kicsit az Anna and the Barbies nevű formációról. A kegyeletsértő daluknál már említettem ezt az intellektuális mélypontot, és nagyon úgy tűnik, most jött el az ideje, hogy részletesebben foglalkozzunk ezzel a történettel. Kezdjük is rögtön a pozitívumokkal, mert ebből van kevesebb. Nos, az egyetlen jó, ami ezzel a dallal történt, hogy a frontleány nem nyilatkozott róla össze-vissza. Mondjuk erről a cuccról nem is lehet túl sokat értekezni, annyira primitív. A ripacsság és a ladygagaság diadala ez a józan ész, és a tehetség felett.

Refr.:
NÉGYKÉZLÁB
MEGYEK HOZZÁD
NÉGYKÉZLÁB
MEGYEK HOZZÁD
Üvölt, mint a sakál, miközben némi evolúciós visszafejlődést vetít előre. Ugyan rímel a dolog, de lássuk be, három szó ismételgetésével nem nehéz előállítani ezt a hatást. Amennyiben szeretnénk eme pár szót tömören összegezni, akkor azt mondanánk, hogy ez egy „csúszómászó”.

Négykézláb keresem az igazságot,
Amit egyszer még valaki jól elásott
Ha jól rémlik, Bodrogi Gyula mondta egyszer az egyik monológjában: „A pincér sokat keres; az asztal alatt”. Itt is valami hasonló a helyzet, a különbség csak annyi, hogy amíg ott jó poénok voltak, addig itt az alkoholizmust reklámozzák. Ezzel csupán egyetlen probléma van, az, hogy az énekesnő maximum koca piás, és az alkoholizmusról fogalma sincs.
Múlnak a percek és én némán,
Átesek egy ajtófélfán.
Erre tényleg méltán lehet büszke, Ő is, és a rajongótábora is. Ez a szakasz szerintem nem szorul további magyarázatra/elemzésre.

Refr.:
NÉGYKÉZLÁB
MEGYEK HOZZÁD
NÉGYKÉZLÁB
MEGYEK HOZZÁD
Még fel sem ocsúdtunk az előző sokkból, máris itt a következő.

Lehetetlen, hisz olyan kerek
Merek merni, nem is mondok nemet
Ide kéne jól költözni
Nem kéne többé kiöltözni
Hát igen, az elvonóból van bentlakásos fajta is, oda be lehet költözni. Ami a strófa elejét illeti, az, az óvodás korom menő szövegeit idézi fel bennem, azok közül is a „hülyegyerek, feje kerek…” kezdetű „örökzöldet”. Nos, az vagy huszonegynéhány éve számított jónak/elfogadhatónak, így az itt tapasztalható átfedés felettébb trének hat.

Refr.:
NÉGYKÉZLÁB
MEGYEK HOZZÁD
NÉGYKÉZLÁB
MEGYEK HOZZÁD
„Négy balkéz,/ írta nótád”

Bridge:
Szédülök, de a világ átölel
S mi együtt forgunk a semmivel
Bár méreg, még kérek, míg a holdig nem érek, és a földre nézek,
ahol már:
Az alkoholizmus lényegét nem sikerült megragadnia, ez a piáljunk, míg rókázunk mentalitás nevetséges és szánalmas. Kedves Pásztor Anna, ölelgesd még a vécécsészét, reklámozd is serényen, de így ne csodálkozz, ha a szöveged egy nagy hányással lesz egyenértékű. Ez nem művészet, sem pedig buli, ez maximum a kr€ténség mintapéldája lehet, igaz, az állatkertben senkinek sem tűnne fel.

Refr.:
NÉGYKÉZLÁB
MEGYEK HOZZÁD
NÉGYKÉZLÁB
MEGYEK HOZZÁD
„Nézzed má’/ Szidják az anyád!”

Megy a vonat, sose tolat…
Presszer Művészúr, Ön az? A vonatozást elég sokféleképpen értelmezhetjük, van a kocsmasport változat, amikor az emberek egymásba kapaszkodva mennek/táncolnak körbe-körbe. És van a másik fajtája is, amit jellemzően homoszexuális férfiak „játszanak”. Mindezek fényében, szerintem ezt a részt ki kellett volna hagyni a műből, vagy még több Presszer művet áttanulmányozni, mert el lehet rejteni a vasút témát bármilyen dalban, csak ész kérdése a dolog. Itt, a legpocsékabb verzióra esett a választás.

Refr.:
NÉGYKÉZLÁB
MEGYEK HOZZÁD
NÉGYKÉZLÁB
MEGYEK HOZZÁD
Siralmas ez a dal, ennél még a szellemi fogyatékos zombik is jobbat tudnak. Az Anna and the Barbies lassan már méltatlanná válik arra is, hogy saját, „Gombóc” című számukkal egy lapon emlegessük őket. Korábban volt még némi tehetség, de mára ez abban merül ki, hogy az énekesnő Lady GaGá-t majmolva extrém fellépő ruhákat kreál magának. Ha a szövegírásra legalább fele annyi időt fordítana, mint a „divatra”, akkor a zenekarnak nem egy elhunyt rajongó emlékén kellett volna visszakapaszkodnia a slágerlistákra. Undorító és emberhez méltatlan az, amit ez a banda összehozott. A konklúzió pedig az, hogy valószínűleg van élet az agyhalál után, de az ilyen ótvaros sz@rokkal van tele.

„Az elveszett jelentés”:

Refr.:
Épkézláb,
Szöveget írjál!
Épkézláb,
Szöveget írjál!

Épkézláb gondolatot keresek,
De csak gurulnak le a felesek.
A pia nem segít agyam meddőségén,
Egyből itt, a dal elején.

Refr.:
Épkézláb,
Szöveget írjál!
Épkézláb,
Szöveget írjál!

Egy töményet még beverek,
Szemem attól lesz majd kerek,
Most lenne jó öntözni,
Nadrágban kezdtem el pisilni!

Refr.:
Épkézláb,
Szöveget írjál!
Épkézláb,
Szöveget írjál!

Bridge:
Nézd, ülök, de a szoba forog,
S€ggem meg egy liter húgyban tocsog.
Szobatisztának kéne lenni, a sz@rt nem a falra kenni, te meg belégzel, kilégzel, mert lenézel,
Kiadóm lepénzel:

Refr.:
Épkézláb,
Szöveget írjál!
Épkézláb,
Szöveget írjál!

A mikrofont nem nyalom, mert megrázza az arcom…

Refr.:
Épkézláb,
Szöveget írjál!
Épkézláb,
Szöveget írjál!

A homár-imitátor ezúttal a tesójával karöltve kezd „öngyógyításba”, amit megint csak a hallgatók szívnak meg. Pedig nem is oly rég, a Magashegyi Undergroundtól már majdnem megtanult rendesen énekelni, de úgy tűnik, a feledés mindent legyűr, csak a sz@r örök. Ennek a 30Y utáni/melletti projektnek a nevébe kódolták a lényeget, ami a „bezzega” után jelenik meg: A Beck-fiúk csak k#rválkodni akartak egy kicsit, fullban hozni a kr€tént, mert ebben az országban a sz@r a legjövedelmezőbb vállalkozások egyike; itt a minőség a kutyának sem kell. Persze, lehet mondani, hogy már a nevében is lázadó a történet, azt viszont lássuk be, hogy ez Beck Zoltánnak eddig nem nagyon sikerült. Ahol a 30Y frontembere feltűnik, ott garantált a nyáladzás, a picsogás, a „langyika” előadásmód és a tehetségtelenség.

Ha kérdezed hol van,
mondja a választ.
Úgy árul el, ahogy
te elárulod.
Nem mondod újra,
nem is hibáztat, mert
mer' amit tud azt,
te is tudod
te is tudod.
Bármelyik gagyi, kínai piacos GPS készülék reklámjában elférne ez a pár sor. „Az új Occó 30.000 GPS úgy mondja neked az utat, hogy közben ezerrel szidja az anyád!” Rímeket keresve se találunk, ami nem lenne feltétlenül baj, ha legalább mondandója lenne, de az a minimális kohézió, ami itt van, az maximum a fent említett teleshopos élethelyzetet tudja reprodukálni e dalban. Az első strófa legszebb része mégis ez a „te is tudod” mert ezzel kvázi a hallgatóság hibájává avanzsálja saját tehetségtelenségét: Ha nem érted, hát az a te bajod, közben meg az egész cucc csak egy paraszthajszállal több a halandzsánál.

Ha vártál,
várjál még! (3x)
Na, az első, valamire való üzenet a szövegben. Ha eddig vártál, akkor szenvedj még, tanuld meg e primitív slágert, dúdold hazáig, aztán vegyed meg b@zd meg, nehogy éhen halljon már ez a két nyomorék. Sajnos kis hazánkban az alternatív rock kategóriába minden szenny belefér, és eladhatóvá válik. A lényeg itt talán annyi, hogy várhatjuk a csodát, de k#rvára ne lepődjünk meg, ha nem jön, vagy ha nem azt kapjuk, amire előzőleg számítottunk.

Te vagy az egyik,
te vagy a másik,
az aki ott van
meg aki nincs is ott.
Úgy látszik, Beckéknek is megvoltak a Magyar Népmesék. Ez pont olyan, mint a „Mátyás, és a bíró lánya//A bíró okos lánya” című rész. Szóval, zene is, meg nem is, mondott is valamit, de nem is, értelmes is, meg nem is és még sorolhatnánk, de inkább mégse, mert ez egy végtelen történet lenne, arra pedig senkinek sincs ideje. Vajon ezek ketten arra rájöttek már, hogy lehet úgy zenélni, hogy közben nem erőltetünk rá ilyen balf@sz szövegeket?
Tábla van nálad,
a neved rajta.
Folyton letörlöd,
újraírod
újraírod.
Inkább a szöveget kellett volna újraírni. Bár, kicsit jobban belegondolva, azzal sem lennénk beljebb, hiszen emberünknek már korábban is voltak problémai a dalszövegírással.

Ha vártál,
várjál még! (8x)
És, akkor ez most ennyi volt? Se eleje, se vége, a köztes butaságokat pedig összeköti a masszív ismételgetés. A beígért lázadás elmarad, így a dal összességében meglehetősen unalmas, lapos. Ha legalább némi kísérletező szándék lenne bent, de ez olyan semmilyen, mint minden Beck-mű. Ez a nóta is csak egy átlagos tucatáru, az a fajta tré, amiből kilószámra találunk a különböző slágerlistákon. Ha ezt a dalt kazettán kapod meg, másnap letörlöd.

„Az elveszett jelentés”:

A lemezünk felteszed,
És a sz@r eláraszt.
Ezzel is beéred,
Kapod a f@szt.
Az agyad felk#rja,
Elpattan elméd húrja.
Hiányzik, egy sötét paraszt!
Te is tudod,
Te is tudod.

Ha hánytál,
Hányjál még! (3x)

Ezek sem zsenik,
Csak utolsó senkik.
Sztár itthon,
Rajta röhög külhon,
Szájba vágnálak,
Interpretállak.
Folyton benyögik;
Azanyádat,
Azanyádat.

Ha hánytál,
Hányjál még! (8x)

Ha már a napi sorozatok főcímzenéivel foglalkozunk, akkor nem hagyhatjuk ki a sorból az Éjjel-nappal Budapest elnevezésű „irreality” szennyet sem. Eme produkciónak akár a „Sittes csákónak k#rva sok mindene van” címet is adhatták volna, mert ez kellőképpen összefoglalná mindazt, amiről ez a valami szól. Bár azt gyorsan hozzá kell tennünk, hogy a történetben nem a Joe fedőnevű karakter az egyetlen elítélt figura, hiszen a jelek szerint a főcímdalt – többek közt – Császár Előd (Shane 54) jegyzi. Gondolom ez a „ha már lúd, legyen kövér” tipikus esete, és ennek fényében egy Zalatnay „Cini” Sarolta, Stohl András duett lett volna az ideális választás a nóta szöveges részéhez, esetleg Majka, mert egy időben az Ósdi Szájhős szájából is csak a „böri” fröcsögött. Ezekhez képest, Tóth Gabi kifejezetten jó opciónak tűnik, annak ellenére, hogy alig tud énekelni.

Ha a tűz már alig ég, oly sok álmot szórtál szét,
Ha a láng már alig pislákol, akkor kevés fotót dobtál a tűzre, és úgy tűnik, ez az egyetlen lehetséges magyarázat erre a sorra, minden más esetben kisebb-nagyobb logikai bakik jelentkeznek. Nem indul valami fényesen a dolog; eleje nincs, és csak reménykedni tudunk, hogy vége ettől függetlenül azért majd lesz.
de tudod rég, hogy valahol hív egy másik élet,
a régi pedig valahogy semmivé lett,
holnaptól más lesz a világ.
Nagyon forszírozza ezt a „más” témát. A dalszerző által keresett kifejezés az „új életet kezd” lett volna. Ez a „másik élet” cucc most vagy valami spirituális témát takar, reinkarnációval és hasonló dolgokkal, vagy egy homokozó szakon szerzett diplomát. Egyik sem az a fajta „tészta”, amire gondolkodás nélkül rávágnánk, nekem ez kell, most, azonnal és mindenáron. „Kezdj új életet a másik oldalon!” Ez ám a propaganda szöveg.

Az a perc, az elején,
ahogy állunk ott kéz a kézben, csak Te és Én.
A zagyvaságokat egy nyálas klisé zúzza le. Nem tartott sokáig a kreativitás. A strófánkénti egy rímes átlag sem nevezhető jónak.
A sose volt nyár most újraéled,
Oké, ez most fájt.
valahol hív egy másik élet,
Már megint?
holnaptól nem fáj a világ.
Ha a világ nem is fog fájni többet, ez a dal még sokáig kínoz majd minket.

Tudod egy új nap vár ránk,
egy közös utazás, eljössz hozzánk,
Kicsit nagy a káosz, az „eljössz közénk” talán kicsit jobban illene a képbe.
és csak szemezünk majd a Nappal,
Budapest éjjel, Budapest nappal hív...
A Napba meredést nem ajánlanám, nem túl egészséges dolog. A szöveg szerint azonban ez nem probléma, mert ha mégis megvakulnánk, Budapest folyton vár majd ránk. Megnyugtató; és bízunk abban, hogy ez esetben akadálymentesítik az egész várost.

Tudod egy új nap vár ránk,
egy közös utazás, eljössz hozzánk,
és csak szemezünk majd a nappal,
Budapest éjjel, Budapest nappal hív...
Igen, már az elején mondanom kellett volna, hogy a refrént kétszer ismétlik, hogy könnyebben megtanulhassa mindenki, elvégre Tóth Gabi az X-Akták/X-Faktor egyik mentora.

Ha a fény megölel,
oly sok álmot szórtál szét, de sose felejtsd el.
Próbált szürreális lenni, ami még jó is lehetett volna, ha nem egy repeat-et tesz utána, hisz a szétszórt álmokról már esett szó korábban is a műben. A fény megölel, és jönnek az ufók. Ezt a részt szívesen meghallgatnám Pataky Attila tolmácsolásában, igaz, a földön kívüliekkel már legalább 7 éve nem találkozott. Gondolom minden intelligens lény életében eljön az a pont, amikor felhagy a primitív életformák kutatásával, és el is felejti azokat; ahogy a nóta sugallja.
Megidéztem egy régi álmot,
„Sámán vagyok, igazi Sámán…”
most Budapest hív, s te visszahívod.
Budapesten kívül még kik/mik hívják a szerzőt telefonon? Gondolom a költőnek az már régóta nem sértés, hogy „Hívjon téged a Halál!”, Ő vele is jóban van. „Képzeld drágám, ma megint hívott Budapest, és olyan jót beszélgettünk! Azt mondta, el vannak dugulva a csatornái, de az Astoriánál végre kátyúztak, és így már szebbnek érzi magát.”
Holnaptól más lesz a világ...
Nem vitték túlzásba, mintha ez a rész is szerepelt volna már korábban. Déjà vu?!

Tudod egy új nap vár ránk,
egy közös utazás, eljössz hozzánk,
és csak szemezünk majd a nappal,
Budapest éjjel, Budapest nappal hív...

Tudod egy új nap vár ránk,
egy közös utazás, eljössz hozzánk,
és csak szemezünk majd a nappal,
Budapest éjjel, Budapest nappal hív...

Tudod egy új nap vár ránk,
egy közös utazás, eljössz hozzánk,
és csak szemezünk majd a nappal,
Budapest éjjel, Budapest nappal hív...

Tudod egy új nap vár ránk,
egy közös utazás, eljössz hozzánk,
és csak szemezünk majd a nappal,
Budapest éjjel, Budapest nappal hív...
Három strófára hat refrén jut, így nyugodtan kijelenthetjük, elég szegényes a dal mondanivalója, a szókincséről már nem is beszélve. Rengeteg ismétlés, bugyuta fordulatok, és egy-két ultranyálas klisé szolgáltatja a történet velejét, a többi pedig szimplán csak ballaszt; a perszeveráció iskolapéldája. Az egyetlen pozitívum, amit felhozhatunk a nóta mellett az az, hogy a Tourette-szindróma kimaradt belőle, bár lehet, hogy némi b@zdmegolás még javítana is rajt. Összességében elmondható, hogy az ultrapocsék szöveg és a tré zene keresztezéséből egy igazán gyomorforgató gagyit sikerült kreálniuk, amihez csak gratulálni tudunk. Igénytelenségből jeles!

„Az elveszett jelentés”:

Hajt és űz már a nép, túl sok lopott cuccal sefteltél,
Hónod alatt a kép, amit állítólag te festettél,
Egy perccel ezelőtt csórtad,
Míg jelmezed tömegbe olvad.

A rézkarc, a festmény,
Az aranylánc, mind eredeti, de van rá kedvezmény.
Itt baromi egyszerű a képlet,
Tiéd lehet, csak virítsd a pénzed,
Míg jelmezed tömegbe olvad.

Tudod, nem szólhatnak ránk,
A zsarukat jobban izgatja a fánk,
Mi meg csak leveszünk dellával,
Bugázunk éjjel, bugázunk nappal (így)...

Tudod, nem szólhatnak ránk,
A zsarukat jobban izgatja a fánk,
Mi meg csak leveszünk dellával,
Bugázunk éjjel, bugázunk nappal (így)...

A kékfény megijeszt,
A rendőr falnak nyom, lábadba rúgja a terpeszt.
Elítélnek, majd meglátod,
Ruhádra varrva, kapod meg a számod.
Míg jelmezed tömegbe olvad...

Tudod, nem szólhatnak ránk,
A zsarukat jobban izgatja a fánk,
Mi meg csak leveszünk dellával,
Bugázunk éjjel, bugázunk nappal (így)...

Tudod, nem szólhatnak ránk,
A zsarukat jobban izgatja a fánk,
Mi meg csak leveszünk dellával,
Bugázunk éjjel, bugázunk nappal (így)...

Tudod, nem szólhatnak ránk,
A zsarukat jobban izgatja a fánk,
Mi meg csak leveszünk dellával,
Bugázunk éjjel, bugázunk nappal (így)...

Tudod, nem szólhatnak ránk,
A zsarukat jobban izgatja a fánk,
Mi meg csak leveszünk dellával,
Bugázunk éjjel, bugázunk nappal (így)...

Ha a Barátok Köztről korábban azt mondtam, hogy egy szutyok, akkor a Jóban Rosszban az igénytelenség szinonimája és mintapéldája egyben. Ez a maffiózós, hülyeparasztos kórházsorozat komoly fegyvertény Magyarország számára egy esetlegesen bekövetkező atomháború esetére, mert ezzel a cuccal komoly lyukat üthetünk a világban, olyan szinten butít. A szériáról kár is többet beszélni, vitatkozzanak rajta a filmesztéták, mi pedig folytassuk a főcímzenével. Nos, eme nótának a sorsa már a „születése” előtt megpecsételődött, amikor ezt az egészet rábízták egy „futottak még” kategóriás megasztárosra és egy Kozso felfedezettre. Ezek ketten duettezés közben maximum azon versenghetnek, hogy melyikük a giga tehetségtelenség és melyikük az orbitális nulla. Azt pedig valószínűleg sohasem fogjuk megérteni, hogy miért akar slágert/slágereket írni egy olyan ember, aki még a barlangrajz-festéshez is primitív lenne?

Leterít az élet százszor,
De a rosszat tartsd jól távol,
A „leterítést” tényként kezeli – ami barátok közt sem számít jó dolognak –, de azért a rossz távoltartására bíztat, így a felvázolt helyzet egy kicsit paradoxnak tűnik. Az látszik, hogy valami baromi nagy okosságot akart írni, de egy ordítóan hatalmas baromságot sikerült kinyökögnie. Nem kis teljesítmény ám mindezt két sorban megvalósítani.
Az a kérdés, magadnak mennyit érsz?
Sose várd a választ mástól,
Elég nagy baj, hogyha másoktól várjuk a választ arra a kérdésre, hogy „mennyit érünk magunknak”. Itt már felmerül annak a lehetősége, hogy ezt a dalt szefósok egy különösen korlátolt csoportja követte el.
Vedd el azt, mi jár a sorstól,
Ez az élet, az új naptól mond, mit kérsz.
Most akkor vegyük el, vagy kérjük, mert nem mindegy. Imádom a kliséhalmokból összelapátolt szövegeket, annyira röhejesek.

BRIDGE:
Ne rohanj, hogy mindent láss,
Közel az, ki csak rád vár,
S vele jön az új esély talán.
Ez egy állat, a neb@sszamár. A szerző korábban világrekordot állíthatott fel „A legtöbb idő, amit emberi agy oxigénhiányos állapotban töltött” kategóriában, és valószínűleg komoly, több évtizedes előnye van a lista második helyezettjével szemben.

REF:
Ez egyenes út, na mire vársz még,
Lehet egy ellenfél jó barát még,
Játszunk egy történetben, úgy mint más.
Marad egy hely itt neked is még,
Oda is érsz, ahol nincs már árnyék,
A nap majd új erőt ad s érzem,
Együtt leszünk jóban rosszban.
A refrén hét sor, ebből háromnak a végén a „még” a rím, ami egy elég olcsó megoldás. Természetesen kohézióra utaló jeleket nem találunk, szimplán egymás után f*stak néhány gyépés mondatot. Nézzük, miről is szólnak az egyes sorok: egyenes út, barátság, színészet, a fennmaradó üres hely, sötétből a fénybe (Ákos is megirigyelné), napozás, és legvégül mind együtt leszünk. Elég nagy a sötétség, így nem lep meg az árnyékok hiánya. A dalt leginkább az árnyékszékhez tudnánk hasonlítani, mivel abba is, ebbe is mindenki csak belesz@rt, de igazából senkit sem érdekelt a dolog.

Keresed, mi többet ér még,
Kutatod a titkok színét,
Ez az érzés örökké elkísér,
Gyere élvezd minden percét,
Napra nap, egy újabb lépés,
Hogy a célod majd egyszer megleld még,
Szegényes szókinccsel rendelkeznek, a „még” nagyon népszerű. Még, még, még, ennyi nem elég, még… A nagy ismételgetés előtti szakasz kliséhalmazból hirtelen ömlengésbe csap át. Anyanyelvünk legalját vonultatják fel, ennél alig van kr€ténebb sláger kis hazánkban, a „Mizu”-val van egy szinten.

BRIDGE:
Ne rohanj, hogy mindent láss,
Közel az, ki csak rád vár,
S vele jön az új esély talán.

REF:
Ez egyenes út, na mire vársz még,
Lehet egy ellenfél jó barát még,
Játszunk egy történetben, úgy mint más.
Marad egy hely itt neked is még,
Oda is érsz, ahol nincs már árnyék,
A nap majd új erőt ad s érzem,
Együtt leszünk jóban rosszban.

BRIDGE:
Ne rohanj, hogy mindent láss,
Közel az, ki csak rád vár,
S vele jön az új esély talán.

REF:
Ez egyenes út, na mire vársz még,
Lehet egy ellenfél jó barát még,
Játszunk egy történetben, úgy mint más.
Marad egy hely itt neked is még,
Oda is érsz, ahol nincs már árnyék,
A nap majd új erőt ad s érzem,
Együtt leszünk jóban rosszban.
Együtt leszünk jóban rosszban.
Nem vitték túlzásba a szövegírást, közhelyeket gyűjtöttek egy röhejes csokorba, és mindezt kőkemény valóságként próbálják a nyakunkba t*szni. Annyi szent, a dal folyamán nem jóban-rosszban leszünk együtt, hanem jó nagy f*sban. Ez egy gyenge eresztés, ami még annál rosszabbra sikerült, mint amilyenre elsőre gondoltunk volna. Ótvaros minden egyes sora.

„Az elveszett jelentés”:

Beverik a pofád párszor,
Annyira ergya ez a pár sor,
Az a kérdés, az önkritikád hol maradt?
Van, amit az önbizalom sem pótol,
Anyád a karrieredre régóta spórol,
De agyadban minden gondolat megrohadt!

BRIDGE:
Ne aggódj, ez nem lesz más,
Az agyrák neked vermet ás,
Ide elkél némi csodavárás.

REF:
Ez balegyenes, amit a jobbhorog vált,
Eszméleted elvesztetted már rég.
A mi szerepünk a rendesen elgyepált,
Ha lehet, ne kenj nagyon képen,
Oda is ütsz, ahol nem is fájt még,
A földön fekszem, bent a vérben,
Ez a napi program, lent a késdobálóban.

Keresed, kivert fogaid,
Megint nem voltak jogaid.
A vérzés egy ismerős érzés,
Gyúrnod kéne, ez nem is kérdés,
És ha betalál egy sértés,
Többet nyújthatsz, mint egy hajtépés.

BRIDGE:
Ne aggódj, ez nem lesz más,
Az agyrák neked vermet ás,
Ide elkél némi csodavárás.

REF:
Ez balegyenes, amit a jobbhorog vált,
Eszméleted elvesztetted már rég.
A mi szerepünk a rendesen elgyepált,
Ha lehet, ne kenj nagyon képen,
Oda is ütsz, ahol nem is fájt még,
A földön fekszem, bent a vérben,
Ez a napi program, lent a késdobálóban.

BRIDGE:
Ne aggódj, ez nem lesz más,
Az agyrák neked vermet ás,
Ide elkél némi csodavárás.

REF:
Ez balegyenes, amit a jobbhorog vált,
Eszméleted elvesztetted már rég.
A mi szerepünk a rendesen elgyepált,
Ha lehet, ne kenj nagyon képen,
Oda is ütsz, ahol nem is fájt még,
A földön fekszem, bent a vérben,
Ez a napi program, lent a késdobálóban.

A legnagyobb zenés félrenyúlásokat nem feltétlenül a rádiók hullámhosszain kell keresnünk. A televízió rengeteg kr€ténséggel áraszt el bennünk, elég csak a bugyuta reklám dalocskákra gondolnunk, vagy a sorozatok főcímzenéire, melyekhez idehaza előszeretettel íratnak szöveget is. Szóval, muszáj rászánnunk némi időt, hogy kivesézzük ezeket, itt van rögtön a Barátok Közt, ami önmagában is egy szutyok (lapos történet, pocsék színészi alakítások), és akkor még arról az ízlésficamról nem is beszéltünk, ami a főcím alatt szól. Mindkét zenészkezdemény 5 éves kora óta zenél, és a nóta végighallgatása után azt kell mondanom, hogy k#rvára nem látszik meg a produkciójukon. Ennél még két részeg hajléktalan is többre képes, ha éneklésről van szó.

Nézd, az ég most tiszta kék,
De minden változik,
Ami most jó, az lehet,
Hogy holnap már fáj
Vajon ezt szellemi fogyatékosokkal íratták? A rím olyan szinten hiánycikk, mint sivatagban a dús zöld növényzet. A sztori primitív frázisokkal és agyatlan fordulatokkal van tele. Az ég kék, a fű zöld, de most jó, aztán hoppá, mert mégse. Hihetetlen szellemi magasságokba repítenek minket, azonban mi mégsem félünk a zuhanástól, hiszen arcunk a padlót súrolja, mit súrolja, szántja fel, mert ez annyira lent van. Ez a dal nem csak holnap fog fájni, hanem mindig.

Ne félj, még minden bennem él,
A Goa’uld is benne él még? Akkor, ez most a Stargate?
A régi hangulat, a sok jó barát,
Tudod, ha elmész is visszavár.
Kicsit csapongó a történet, pattog össze-vissza, csak hangzatos dolgokat puffogtat bele a nagy büdös semmibe. A barátság témakörnek csak a felszínét simogatja a szerző, elmélyednie nem sikerült a dologban, így közhelyeken kívül mást nem tudott tálalni. Undorító!

Új élet vár, felejts el mindent,
Mindent, ami fáj.
Múltadon tűnődsz, de nincs okod.
Ha segít egy társ, céljaidat lassan eléred,
De nem jó egyedül, régóta rájöttél,
Boldog élet rád, csak barátok közt vár.
Rím még mindig nincs. A klisék viszont nagyon bejöttek a szerzőnek, minekutána így nem kellett új dolgokat kitalálni, a meglévő balf@szságokból pedig simán összeollózta ezt a nagy rakás hülyeséget. A valóságtól elég távol állnak a költő gondolatai, a teljes homály övezi minden egyes sorát.

Nézd az élet mindig más,
Ma minden változik,
Ami most jó, ne hagyjuk eltűnni már
Amíg ilyen és ehhez hasonló szennyeket nyomnak az arcunkba lépten-nyomon, addig aligha lehet nekünk jó. A változásról pedig mintha lett volna már szó a dalban. Hamar kifogyott a másolható gondolatokból.

A vágy és nézd, hogy milyen szép
Ez itt egy hangyányit magyartalan, de sebaj.
Ameddig játszhatunk,
És tudjuk, mi a jó,
Míg a dalunk szól, így jó.
Ez az! Mekkora már! Hihetetlen! Végre van egy rím. Képes volt a „jó” szót önmagára rímeltetni. Az agyhalottak közt a féleszű a király.

Új élet vár, felejts el mindent,
Mindent, ami fáj.
Múltadon tűnődsz, de nincs okod.
Ha segít egy társ, céljaidat lassan eléred.
De nem jó egyedül, régóta rájöttél,
Boldog élet rád, csak barátok közt vár.
Itt már sejthetjük, hogy az a bizonyos „új élet” a szerzőt az agyhalál után várja.

És ha mindez csak egy álom,
És nem kapsz az élettől mást,
Mi várunk rád.
Szóismétlés, szóismétlés hátán. Eme három sor fő mondanivalója, hogy, ha az élet csak álmokat ad, akkor ők várnak rád. Remek, jó tudni! Bármikor lesüllyedhetünk az értelmi fogyatékosok szintjére, csak meg kell nézni egy epizódot a bariköztből.

Hiszen minden csak egy álom,
És ha akarod, valóra váltom,
Gyere hát, új élet vár.

Na, átment sámánba, már álmokat lát. A dal végére már csak remixeli az eddigi mocskait, ami azért nem túl acélos teljesítmény. Mellesleg van még egy rím. Valaki szólhatott volna ennek a szerencsétlennek, hogy a dalszöveget rímre játsszák és nem közhelyre.

Hiszen minden más,
Ha van egy barát,
Aki vár rád.
Mert minden más, ha a barát „más”, aki csak rád vár. A magyar melegközösségek nagyon hálásak lehetnek a firkásznak ezért a gyöngyszemért. Gratulálunk!

Új élet vár, felejts el mindent,
Mindent, ami fáj.
Múltadon tűnődsz, de nincs okod.
Ha segít egy társ, céljaidat lassan eléred.
De nem jó egyedül, régóta rájöttél,
Boldog élet rád, csak barátok közt vár.
Erőltetett a szöveg, pocsék a zenei alap. Gyakorlatilag egy értelmes gondolatot nem tudott magából kiszenvedni, egy nyálas ömlengéshalmaz az egész, mondjuk ebből a szempontból tökéletesen passzol a sorozathoz. Az igénytelenség és a népbutítás ezen formáját szankcionálni kellene. A mű hallgatása fizikai fájdalmat okoz, káros az egészségre, a médiahatóság pedig elnézi, hogy ilyenhez hozzájussanak a kiskorúak is. Hát, inkább egy káromkodós Ice-T számot hallgassanak végig, mint egy ilyen ultragáz rettenetet. Kr€ténségből kitűnő, ami egyenlő azzal, hogy ergya a cucc. Csak remélni tudjuk, hogy a közeljövőben a dal szerzője elvégzi az általános első osztályt.

„Az elveszett jelentés”:

Nézd, ez kék lánggal ég,
És meggyullad a szék,
A kémia tanár ideges,
És egy poroltót keres.

Ne félj, a klórgázt elfújja a szél,
De gázálarc mindig legyen kéznél,
Kísérletezés közben mindig legyél észnél.

Kémia szertár, ahová betörtél,
Cipőd talpa szublimál,
Kellett némi idő, mire rájöttél,
A padlón kifolyt tömény sósav áll,
Pedig te csak denaturált szeszre vágytál,
Egy kis szundi vár, és barbiturátok közt nyál.

Nézd, ez a hígulás,
És a PH érték máris más,
De, ha belenyúlsz, akkor lesz sírás!

Azt is lásd, hogy a kémia milyen szép,
Ettől lesz teljes a kép,
Vegyész Ali is ebből diplomált,
És azóta csak b*mbát gyárt.

Kémia szertár, ahová betörtél,
Cipőd talpa szublimál,
Kellett némi idő, mire rájöttél,
A padlón kifolyt tömény sósav áll,
Pedig te csak denaturált szeszre vágytál,
Egy kis szundi vár, és barbiturátok közt nyál.

Jó, a folyékony nitrogén,
De most őszintén,
Mindent szétfagyaszt.

A kémiai kötéseknél szopod a f@szt,
A Bunsen-égő fényénél,
A tanár valamit izél.

A kristályosodás,
Az milyen csodás,
Na, hol a borogatás?

Kémia szertár, ahová betörtél,
Cipőd talpa szublimál,
Kellett némi idő, mire rájöttél,
A padlón kifolyt tömény sósav áll,
Pedig te csak denaturált szeszre vágytál,
Egy kis szundi vár, és barbiturátok közt nyál.

Rögös út vezetett a megasztráros senkiségtől az ikszfaktoros mentorságig, még a tapsoltató ember szerepét is bevállalta – ami a zenész mesterség legalja –, és lássuk be, ennél azért még egy zenebohócnak is komolyabb pedigréje van. Nálam, ezzel a szakmai önéletrajzzal maximum az x (darab) traktort mentorálhatná, kinn a mezőn. De szerencsémre nem én vagyok a szereposztó dívány tulajdonosa, és egyébként se jönnék össze egy olyan csajjal, aki bár egy évvel fiatalabb nálam, mégis egy (nálam) 5 évvel idősebb férfira hajaz. Mindazonáltal, ez a jellemző kis hazánkra 2013-ban, csak ülünk, és nem találjuk az igénytelenség ellenszerét, igaz, tesznek is azért rendesen, hogy ez így maradjon, mi viszont most nem politizálnánk. Éppen ezért kanyarodjunk gyorsan vissza az ifjabb Tóth leány esetéhez, mert mi itt az énektudás leghalványabb jelét sem véltük felfedezni, és még a Noszty-fiú is igazoltan maradhatott távol.

Én fogtam kezed,
amíg bírtam veled,
Ez a két sablonsor felér egy fejlövéssel, és mindezt megkapjuk rögtön a dal elején. Természetesen ezek után az elvárásainkat is a kezdeti színvonalhoz igazítjuk, vagyis nullára redukáljuk, de azért ez mégis durva. Leginkább az óvodára emlékeztet, a délutáni szundival és bugyuta mondókákkal együtt. Reméljük, a kölykök megkapták a beígért csokit, amiért összeszenvedték ezt a szöveget. „De miért nem húzod a beled?/ Kiadtam az utad neked!”.
tudom beteges tánc,
a kezemen lánc.
Nem a tánc beteges, hanem ez a négy sor. Az ilyen szerelmi bánatos, lamentálós mocskokra jellemző, hogy a kohézió, az hiánycikk, mint nemzeti ünnepen a cigaretta. A tánc-lánc rímpárról meg csak annyit, hogy ez egy elég agyhalott megoldás volt.

A földhöz kötve börtönödben untam már,tudhatnád.
Én ordítok mindig,
Ebben legalább van némi igazság. A fejhangon történő ordításon kívül mást nem nagyon kapunk/kaphatunk Tóth Gabitól, és ezt aligha nevezhetjük művészetnek, vagy tehetségnek. A primitív üzenetet amolyan alternatívosan, nyakatekerten próbálják letolni az emberek torkán. A szakasz első részét pedig illett volna végig ő-vel elmondani: Őőőőőőőőőő…őőőő, mert így sokkal mélyebb jelentéstartalmat kaphatott volna az egész, mert az eredeti verzió elég hitvány.
tudtad nem bírom egy helyben, szívem úgy száll.
Ha nekem is jár egy cseppnyi mámor, egy percnyi száguldás.
Meglehetősen széles skálán mozog a drogpalettán, szinte szétszakítja az idő szövetét, ahogy keresztül csapat a teljes kábítószer-kínálaton. A kezdetet egy kis szpíd jelentette, ami infarktus közeli állapotot idézett elő nála, majd durvított egy kicsit, és kipróbálta a hernyót is, vénásan, ahogy azt kell, legvégül pedig száguldott egy keveset a fehér lovon (a kokain nagyon trendi mostanság). És ez még mindig csak egy átlagos este volt, hiszen nem is ivott semmit.

Amikor az érzés hív, amikor a vágy szólít, tudom azt:kérdés nincs többé már.
De szépen körülírta, hogy sz@rnia kell. Egyszerűen csodálatos!

Elég volt, hogy folyton vádolsz, feldúlt szívem nem rád vár, hát felejts el, majd mással játszol, késő most meg bánd.
Tetszik, ahogy felszólítja a másik felet a megbánásra, talán célszerűbb lett volna, ha a „most” helyett egy „hogy” kerül a mondatba, de most már mindegy. Arról pedig kár beszélni, hogy egy nem épp sima szakítás közben ezek a szavak biztosan nem hagyják el a felek száját, a b@zd meg, a k#rva, a b#zi a r!banc, a „népművészeti agyagedény” kifejezések viszont tömbösítve kerülnek elő, a szerző által felvázolt szituációban egyszerűen valószerűtlenek a fent elhangzó dolgok.

Elég volt, már nem kell átkozz, rejtsen el a távolság.
Én leléptem, már másra vágyom, bár úgy fáj.
Mondd, mi fáj „Virágszálam”, a butaság? Mert azon nem tudunk segíteni, amíg benned nem merül fel az igény, hogy tanulj. Jó, analfabétának nem nevezném, de azért közel van hozzá.

Untam, feledem a múltam, menekülök, máshol vár, ki mosolyog rám.
Ki bízik bennem minden percben bárhol jár ájájáj...
Azt a büdös k#rvája, összefekszik másokkal és még neki áll feljebb? Kezd érdekessé válni a szöveg. A szövegíróról lerí, hogy még nem volt párkapcsolata, de az énekesnőt is minősíti, hogy ilyen agyatlan baromságot elénekel – oké, az énekel elég rossz vicc volt itt –, akarom mondani; elordibál.

Már átlátok,
átlátszóan álcázod,
Sokat szidjuk Geszti Pétert az idióta szóvicceiért, de itt és most a fél karomat odaadnám egy Geszti-féle megoldásért, mert ez itt nagyon tré.
tudd meg, hogy sose versz át, a szereped gáz.
Ez a nóta a gáz!
Térj magadhoz,
én úgysem várok rád!
A bedrogozott l#vnya azt mondja neki, hogy térjen magához, kész. A valósággal már köszönő viszonyban sincs.

Amikor az érzés hív,
amikor a vágy szólít,
tudom azt:kérdés nincs többé már.
Na, még mindig nem találta meg a kerti pottyantóst a lakásban? Hát igen, városokban általában porcelánból van a WC-csésze, nem deszkákból…

Elég volt, hogy folyton vádolsz,
feldúlt szívem nem rád vár.
Hát felejts el,
majd mással játszol,
késő most meg bánd.
Megakadt a lemez? Ez már egyszer volt, és már akkor sem tűnt jónak.

Elég volt, már nem kell átkozz.
Rejtsen el a távolság.
Én leléptem,
már másra vágyom,
bárhogy fáj.
Informatikában az egyszerű hálózati eszközök közé sorolnám, révén, hogy a repeater egy meglehetősen primitív eszköz, bár ez a tulajdonsága eredendően a funkciójából fakad.

Egy álom, mi úgy tört szerte szét,
mint poharam a falhoz csapva száz darabra.
Normál körülmények közt nem támogatom a „családon belüli erőszakot”, de itt határozottan jobban jártunk volna, ha a nőt csapják falhoz.

Többnek hittem én.
A sorok közt két nagy közhely bújik meg, az egyik, az „akarni a vécén kell” a másik pedig ehhez a sorhoz kötődik: „hinni a templomban kell”.
De jobb így, ha most kell itt a vég,
Ezen a ponton úgy hiányzik már a dal vége, mint egy falat kenyér. Ódákat zengnénk, csakhogy véget vessünk már ennek a borzalomnak.
Majd jön egy új,
ki csak rám vár,
Néhány rím is jöhetett volna még, mert ha a tehetségünkből csak annyira futotta, hogy sablonos megjegyzések pakoljunk egymásra, akkor úgy fűzzük össze ezeket egy értelmes egésszé, hogy legalább rímeljen a dolog.
kit nekem szánt az ég!
Remélem, a kaszás tagot várja ilyen lelkesedéssel.

Elég volt, hogy folyton vádolsz,
feldúlt szívem nem rád vár.
Hát felejts el,
majd mással játszol,
késő most meg bánd.

Elég volt, már nem kell átkozz.
Rejtsen el a távolság.
Én leléptem,
már másra vágyom,
bár úgy fáj.
Azért egy szakításról ennél többet lehet beszélni, főleg, ha a másik illető fontos volt nekünk. Amennyiben ez a kapcsolat nem jelentett semmit pár éjszakánál, ahogy azt a jelen példa is mutatja, akkor meg kár róla pofázni. Az egész dalban egy értelmes sor sincs, egy idegroncs üvöltése csupán, és még az ihletet is egy, az élet dolgaiban tapasztalatlan egyedtől kapta. Az énekesnő, aki túl keveset tud, és azt is rosszul. Az pedig, hogy Tóth Gabi egy „tehetségkutató” műsorban mentor, az az egész ország szégyene. Akármennyire is ássunk a dolgok mélyére, csak igénytelenséget találunk, minden más elveszett, valahol „Földvár felé félúton”. Ez egy ergya sláger.

„Az elveszett jelentés”:

Fogod a fejed,
És el sem hiszed,
Lekapcsolt a finánc,
És nincs jó asszonánc.

A földön kívüliekre, újjal bökve, mutogatsz rá!
Rájuk hasonlítasz,
S habár földi vagy, nincs senki, aki ezt bizonyítaná!
Lassan a drogokra is rászoksz, rendesen elborulsz és krákogsz!

Amikor a hasam csikar, nem győzi vécépapírral a magyar ipar!

Elkaparlak, ha folyton vádolsz, nem lesz senki, aki téged gyászol, előttem most hiába csúszol-mászol, kis finánc.

Elég volt már az értelemből, agyam szépen átmosták.
Én nem értem, ordításom miért nem méltányolják?

Nem adtam számlát, zárjegy nélkül árultam a pálinkát.
Most mi a probléma, nézd csak meg a P@lcsó trafikját...

Már alhatok,
Altatókkal szundizok,
A sárga csekkedtől úgysem tör ki a frász.
Nyúlj magadhoz,
A magam fajta nem adóz!

Amit az ember szív,
Attól lesz majd attraktív,
Bár ez a fű most nagyon szedatív.

A földön kívüliekre, újjal bökve, mutogatsz rá!
Rájuk hasonlítasz,
S habár földi vagy, nincs senki, aki ezt bizonyítaná!
Lassan a drogokra is rászoksz, rendesen elborulsz és krákogsz!

Elém tolsz egy papírt, átkost.
Eljátszottam már az Ákost.
Én k€féltem,
Hogy meglegyen a pénzem,
Mit nézel már?

Törhetetlen poharam törte egy darabra,
A gyártógép, mely magából anno kitolta.

Többet kaptam én,
Sok lett a büntetés a végén,
Majd jön pár hakni,
Amiért majd sokat kapni,
Nem ártana magyarul tanulni!

A földön kívüliekre, újjal bökve, mutogatsz rá!
Rájuk hasonlítasz,
S habár földi vagy, nincs senki, aki ezt bizonyítaná!
Lassan a drogokra is rászoksz, rendesen elborulsz és krákogsz!

Elém tolsz egy papírt, átkost.
Eljátszottam már az Ákost.
Én k€féltem,
Hogy meglegyen a pénzem,
Mit nézel már?

Baksa-Soós Attila kiegészülve mindazzal, amitől a Supernem élvezhetetlen; röviden ekképp tudnánk jellemezni ezt az élőholt produkciót. Papp Szabolcsról és a Supernemről már beszéltem egyszer–kétszer, így a történet ezen felét nem is ragoznám túl, hiszen mindannyian ismerjük Papp Úr „munkásságát”. A projekt másik felét Baksa-Soós Attila jelenti, akiről annyit nyugodt szívvel elmondhatunk, hogy nagyon sok mindent tol egyszerre (ír, költ, zenél, épít), és valószínűleg ez az oka annak, hogy semminek sem ér a végére, ami a színvonalon tükröződik is. Az pedig már csak kuriózumként merül fel, hogy a „felhőjáró sokcsillagos írókéz” művésznévhez milyen mennyiségben kell a tudatmódosító szereket adagolnunk önmagunknak. Az pedig, hogy esetlegesen erre a dalra is ráillenek a punk műfaj jellemzői, még nem jelenti azt, hogy ez az lenne!

Szokatlan vagyok
Amilyen vagyok
Hát, nem bonyolítják túl a dolgokat, két sorban négy szóból kettő ugyanaz. A magyar nyelv legprimitívebb formáját választották a kommunikációjukhoz, egyszerű tőmondatokkal operálnak. Ehhez nem kell diploma sem ész, a hurkanyakú kidobók szintjén van valahol. „Jegy van?! Lenyomlak! Odamegyek!”
Rám nézett anyád
Mondtam egy nagyot
Még csak négy soron vagyunk túl, de kohézió már annyira halott, hogy a dal születése előtt 100 évvel már el is temették. Tőmondatokból ritkán lehet jó sztorit írni, amit ez a szöveg be is bizonyít. Szeretnénk hinni, hogy ezt ők sem gondolták komolyan, bár a nóta megjelentetése meggyőzően rombolja le ebbéli hitünk.
Szokatlan alkalom
Pörög az alkarom
Nyomom a csengőt
Nincs senki itthon
Inkább az agyad pörgött volna, és akkor ez a rejszolós történet nem látott volna napvilágot. Ha már amúgy is egy fedél alatt él a nője anyjával, akkor ennyi ésszel, meg erővel az öreglányt is simán meghúzhatta volna, ahelyett, hogy magához nyúl. Egyelőre itt tartsunk egy kis szünetet, hátha folytatják a gondolatmenetet.
Kiálltam!
Azt kiáltom!
Hogy kiálltam!
Azt kiáltom!
Hogy kiálltam!
Azt kiáltom!
Hogy kiálltam!
Csak az a baj, hogy nem a punkok közül állt ki, és nem is a színpadról takarodott el, pedig szemmel láthatólag ez a műfaj nem fekszik nekik. Nem tudom, miért nem próbálkozik meg a thrash metal-lal, ott csak hörögni kell, ergo, szöveget sem kellene írnia, és még a nem létező énektudása sem lenne akadály. Amúgy ez a refrén rosszabb, mintha a Geszti Péter követte volna el. Még a halálsoron sincs ennyi kín egy helyen…
Nem dőlök be a kigyúrt nőnek
Nem dőlök be a színésznőnek
Nem dőlök be, ha piros a lábad
Szeretnélek, megfojtanálak
És nem is kellett sokat várnunk a sztori folytatására. Azt hiszem, ez mindent megmagyaráz, mármint a recskázós témakörrel kapcsolatban. Eme négy sornak enyhén nőgyűlölő mellékzöngéje van, és így már sejtjük, hogy miért majomcsapdázik, amikor ott van a nője, és annak anyja is. Comming out-ból jeles.
Kiálltam!
Azt kiáltom!
Hogy kiálltam!
Azt kiáltom!
Hogy kiálltam!
Azt kiáltom!
Hogy kiálltam!
„Beálltam!/ Fibrilláltam!” Mellesleg a másság(a) mellett jobban is kiállhatott volna…
Nekem így oké
Nem állunk sorba
Irány a trafik
Legyünk ma durva
Legyünk ma feltűnő
Legyünk ma esküvő.
Továbbra is tőmondatokkal igyekszik megoldani a dolgot, de ez így sem nem figyelemfelkeltő, sem nem hatásos, ez az a réteg, ahol nem tudjuk eldönteni, hogy sírjunk, vagy nevessünk a kr€ténségük láttán/hallatán, esetleg a kettőt egyszerre, hogy legalább a magyar virtus meglegyen, azzal még csak-csak tudunk azonosulni, mert az igénytelenséggel lehetetlen.
Megjött a levél - ÁÁÁ
Ki vagyok rúgva
Valamiért nem csodálkozunk. Épp itt volt az ideje!
Kiálltam!
Azt kiáltom!
Hogy kiálltam!
Azt kiáltom!
Hogy kiálltam!
Azt kiáltom!
Hogy kiálltam!
 „Belátom, hogy hibázom!” Ez az ismételgetés már kezd kínossá válni. Szegényes szókincs, nulla kohézió, tőmondatok és rengeteg ismétlés. Ennél meg egy agyhalott is képes jobbat produkálni. Emberek, ez már tényleg súlyos, kezeltessétek magatok, amíg még nem késő.
Gyere-gyere, úgy várlak-várlak
Add nekem, megint a szádat-szádat
Gyere-gyere, úgy várlak-várlak
Add nekem, megint a szádat-szádat
Gyere-gyere, úgy várlak-várlak
Add nekem, megint a szádat-szádat
Igaz, itt is sok a repeat, de legalább ez egy lírai rész. Pár másodperc, ami reményt ad, hogy azért valakinek volt legalább egy jó ötlete a dal megírása közben. Ez a szakasz annyira jól sikerült, hogy csúnyán kilóg a többi közül, és úgy van, ahogy gondolják/gondoljátok, felveti a kérdést, mely szerint, ha tudtak ilyet is, akkor miért nem lehetett ezt a színvonalat fenntartani az egész szöveg során folyamatosan? Az viszont tény, hogy egy kis fellángolás nem old meg semmit.
Nem dőlök be a kigyúrt nőnek
Nem dőlök be a színésznőnek
Nem dőlök be, ha piros a lábad
Szeretnélek, megfojtanálak
Szokatlan vagyok
Amilyen vagyok
Rám nézett anyád
Mondtam egy nagyot
Szokatlan alkalom
Pörög az alkarom
Nyomom a csengőt
Nincs senki itthon
Kiálltam!
Azt kiáltom!
Hogy kiálltam!
Azt kiáltom!
Hogy kiálltam!
Azt kiáltom
Hogy kiálltam!
Végül, a mizogin szakasz egy újabb visszajátszási hullámot idéz elő, és visszakapjuk a dal első részét. Mondhatnánk, hogy keretes szerkezet, de ez a dal sokkal inkább hasonlít a hányásra, mert jobb nem lesz, csak rosszabb. Így zárásképp még felmerül egy kérdés; Hol marad a punkokra oly jellemző lázadás ebből a mocsokból? Amennyiben teljesen őszinték szeretnénk lenni, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a produkció még egy idegrángásnak is vérszegény. Minden jel szerint Papp Szabolcsba kódolva van az igénytelenség, a tehetségtelenség, a primitívség és az a kényszer, hogy a szájával sz@rjon minden egyes alkalommal. Sajnos, ez ma Magyarországon elég a sztársághoz. Talán a f*stalicska kifejezés kellőképp sugallja, hogy ez a nóta mennyire tré.

„Az elveszett jelentés”:

Agyatlan vagyok,
Vannak még bajok,
Életem gyorsnaszád,
Szidják az anyád.
A frankót megmondom,
A zene nem az én asztalom,
Pengetem a seprűt,
Rágom a csepűt!
Kihánytam!
Ezt belátom!
Hogy kihánytam!
Ezt belátom!
Hogy kihánytam!
Ezt belátom!
Hogy kihánytam!
Nem dőlök be a kigyúrt őrnek,
Az sem izgat, ha tarkón lőnek.
Nem számít, ha szőrös a lábad,
A hónaljad, a hátad és az egész szájad!
Kihánytam!
Ezt belátom!
Hogy kihánytam!
Ezt belátom!
Hogy kihánytam!
Ezt belátom!
Hogy kihánytam!
Szerintem ez tré,
Én a tevezsoké,
Irány a sarok,
Pillangó vagyok,
Legyél mindenevő,
Számlán a gyökkitevő,
Megjött a róka - ÁÁÁ
Már ki van dobva!
Kihánytam!
Ezt belátom!
Hogy kihánytam!
Ezt belátom!
Hogy kihánytam!
Ezt belátom!
Hogy kihánytam!
Gyere-gyere, úgy várlak-várlak,
Tátsd ki megint, a számat-számat,
Gyere-gyere, úgy várlak-várlak,
Tátsd ki megint, a számat-számat,
Gyere-gyere, úgy várlak-várlak,
Tátsd ki megint, a számat-számat.
Nem dőlök be a kigyúrt őrnek,
Az sem izgat, ha tarkón lőnek.
Nem számít, ha szőrös a lábad,
Csak végre fogd be a pofád!
Agyatlan vagyok,
Vannak még bajok,
Életem gyorsnaszád,
Szidják az anyád.
A frankót megmondom,
A zene nem az én asztalom,
Pengetem a seprűt,
Rágom a csepűt!
Kihánytam!
Ezt belátom!
Hogy kihánytam!
Ezt belátom!
Hogy kihánytam!
Ezt belátom!
Hogy kihánytam!

Egykor szebb napokat is megélt szülővárosom egy újabb tévedésével folytatjuk a hetet. Skrapits Erik anno a „No Thanx” nevű emo ürülékben kezdte meg popzenei evickélését, igaz, azóta már szólóra váltott. Az tény, egyedül könnyebb a sz@r felszínén maradni, mert így nincsenek ott azok a ballaszt emberek, akik a matériát lötyögtethetnék. Azt viszont nehéz eldönteni, hogy az egyéni, vagy a csoportos teljesítménye élvezhetetlenebb, már csak azért is, mert saját ötletet egyik produkció sem tartalmaz/tartalmazott, amolyan kínai piacos „more original” kategóriát képviselő ócska másolatokról beszélhetünk csupán. Míg a No Thanx a Tokio Hotelt vette le, addig ez az egyéniesített és butított verzió a hazai popélet legtrébb alakjait majmolja; Ákost (a Kovácsot és a Dobrádyt egyaránt), Csonka Andrást és P. Attilát, csak néhány név a listáról, a teljesség igénye nélkül.

Te vagy a hang,megelevenedtél,
Csodaharang szól,beleremegtél.
A megfogalmazás elég pongyola, mellőz mindent, ami ezt egy összefüggő egésszé tehetné. Hangzatos dolgokat akart, és ennek rendelt alá minden mást, például a kohéziót is. Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy a fejében lévő hangok nem azt suttogják a fülébe, hogy Ő a legtehetségesebb énekes az egész Föld nevű golyóbison. Én a srác stylist-ja helyében ajánlanék némi stílusváltást az öltözködése tekintetében. Igen, úgy van, ahogy gondolják, a hosszú ujjú, hátulgombolós, fehér dzsekit emelném be Erik ruhatárába, mint hétköznapi, állandó viselet.
Hiszed-e még,ha valaki hív,
Hogy előbb utóbb megdobban a szív?
Az oké, hogy vannak rímek, de azért nem ártana odafigyelni az olyan apróságokra, mint a tagmondatok közti logikai kapcsolatok. Az embernek az az érzése, hogy ezt a dalt csak összeollózták, mindezt az igényesség teljes mellőzésével.
Igazi tűz, benne minden eléghet,
Feszül a húr,felolvad a jéghegy,
Ezt még a Hevesi Tamás is megirigyelné. Ez az Erik nevű gyerek jobban nyáladzik, mint egy megtermett bernáthegyi, és nála ez a non plus ultra.
Valami kell,hogy ne veszítsd el,
Veled tartok van-e még hely melletted?
A kiadója igazán beírathatná ezt a gyereket a kisegítő iskolába. Oké, horvát kisebbség, de ha ennyire nincs tisztában a magyar nyelvvel, akkor minek erőlteti. Egyszerű tőmondatokkal operál, ami a történet szempontjából nem feltétlenül lenne probléma, csak valahogy nem sikerült ezt a sok nyálas klisét egy egységes egésszé varázsolnia.
Várj,ha nem igaz a szó,
Én meghallom hogy a szívemben szól a riadó.
„Majd letarol téged is a nyálkommandó!” Ez sor még idekívánkozik az első versszak végére, ugyanis ezzel teljes lehetne a kép. Az pedig külön öröm, hogy ez a szerencsétlen képes érzékelni, hogy infarktusa van („szívemben szól a riadó”). Igaz, Eriket egyáltalán nem lennék képes sajnálni, nem úgy, mint Akeem Adams-et, neki ezúton is jobbulást kívánunk.

Ref.
Gondolj rám,ha nem lehetek veled,
Kösz, inkább nem, szeretnénk jól aludni esténként, az izzadós szívrohamos rémálmokat meghagynánk másoknak.
Érj hozzám,küldök neked jelet,
Ha baj van Te segíts,Kérlek szabadíts fel.
Skrapits úr ritka sötét egyede a társadalmunknak. Komolyan csodálkozom, hogy a kilégzés-belégzés önállóan megy neki. „Takarodj el, küldök neked jegyet,/ A vonatablakból húzd vissza a buta fejed!”
Gondolj rám,ha nem lehetek veled,
Érj hozzám,küldök neked jelet,
Ha baj van Te segíts kérlek szabadíts fel.
Továbbra is összefüggéstelenül beszél. Az, hogy ezek a sablonok külön-külön működtek a hasonlóan nyálrákos szerzeményekben, nem jelenti azt, hogy összeollózva őket egy értelmes valamit kapunk legvégül. Ezen a ponton jönne be a képletbe az ész-faktor, de az itt nincs. Itt jegyeznénk meg, hogy az előadásmódjáról lerí, hogy nem tud énekelni, amit egy r@tyis attitűddel próbál leplezni.

Papírokon nyomokat hagy,
A keserűség ha egyedül vagy.
Hiszed-e még,hogy valami vár,
Ha megszűnik majd minden akadály?
Álomvilágban él, bár ezt eddig is tudtuk. Undorító, hogy ezek a szánalmas kis pondrók mind egy szálig lélekbúvároknak képzelik maguk, közben meg a leghalványabb elképzeléssel sem rendelkeznek a világ dolgait illetően. Egy tapasztalatlan kislánynak esetleg bejön ez a picsogás, de ideje lenne az ilyet büntetni. A zárkában ücsörögve hamar átfogalmazná ezeket az értékelhetetlen sorokat, az biztos.
És hív,mert csakis ez a jó,
Én meghallom ha a szívemben szól a riadó.
„Jövő hétre meg behívott engem is a Dáridó!” Pofa be, Lagzi Lajcsi a király!

Ref.
Gondolj rám,ha nem lehetek veled,
Érj hozzám,küldök neked jelet,
Ha baj van Te segíts,Kérlek szabadíts fel.
Gondolj rám,ha nem lehetek veled,
Érj hozzám,küldök neked jelet,
Ha baj van Te segíts kérlek szabadíts fel.

Gondolj rám,ha nem lehetek veled,
Érj hozzám,küldök neked jelet,
Ha baj van Te segíts,Kérlek szabadíts fel.
Gondolj rám,ha nem lehetek veled,
Érj hozzám,küldök neked jelet,
Ha baj van Te segíts kérlek szabadíts fel.
Amint az látszik, elég hamar kifogyott a mondanivalóból, így a végére már csak a repeat maradt, unalomig, hányásig, ahogy azt kell. Megeshet, hogy ez az elemzés Skrapits Erik gyalázásának tűnhet, de higgyék el, nem az. Egyszerűen ennyire nincs jelentéstartalma a dalba ömlesztett kliséknek, egy masszív nyáladzáson kívül mást nem tudott produkálni, ami sajnálatos és szánalmas. A szerző megmutatta az őt jellemző belső ürességet, és ezzel kezdetét vette a semmivel semmizés. Így mi kénytelenek voltunk inkább az emberrel foglalkozni, ha már a műve ezt nem tette lehetővé. Igaz, az én naivitásomat jelzi, hogy egyáltalán vártam valamit egy olyan előadótól, aki anno a No Thanx-ben tűnt fel. Ez a produkció még ahhoz is kevés, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül, nyugodt szívvel dalnak nevezzük. Ez a szórakoztatóipar legalja, aminél bármelyikünk bármikor különbet sz@rik, és akkor ezt a „nótát” a sz@rral még mindig csak dicsértük, mert annyira nulla és ótvaros.

„Az elveszett jelentés”:

Te vagy a hang, fejembe költöztél,
Addig pofáztál, míg tönkretettél.
Én vagyok, aki mindenkit leszív,
Az összes kiadós csak ezért hív.
Told le a nacit, és én bevetem magam,
Reggel, órákig fésülöm a hajam,
Mert ez az, amitől elsőnek én hiszem el,
Hogy a tükörből majd egy csaj felel.
Orromba befigyel a hó,
És vendégül lát Lajcsi és a Dáridó.

Ref.
B#zisan nyávogok itt neked,
Elhúznék, vegyél nekem jegyet,
De ha nem, majd a rémálmaidban tűnök fel!
B#zisan nyávogok itt neked,
Elhúznék, vegyél nekem jegyet,
De ha nem, majd a rémálmaidban tűnök fel!

Hátulról jössz; hát te ki vagy?
Nem is lényeg, mert az íved nagy.
Gyere, itt a sarkon van egy bár,
Minden szőrmés angyal oda jár!
Orromba befigyel a hó,
És vendégül lát Lajcsi és a Dáridó.

Ref.
B#zisan nyávogok itt neked,
Elhúznék, vegyél nekem jegyet,
De ha nem, majd a rémálmaidban tűnök fel!
B#zisan nyávogok itt neked,
Elhúznék, vegyél nekem jegyet,
De ha nem, majd a rémálmaidban tűnök fel!

B#zisan nyávogok itt neked,
Elhúznék, vegyél nekem jegyet,
De ha nem, majd a rémálmaidban tűnök fel!
B#zisan nyávogok itt neked,
Elhúznék, vegyél nekem jegyet,
De ha nem, majd a rémálmaidban tűnök fel

Dicsértessék a vérdús gyíkhús, hisz meg vagyunk áldva, kr€tén rapperekkel. Itt vala nekünk eme DSP nevezetű formáció, mely már vagy 10 éve lőn, s vala tagja az honi underground szekciónak. Ők rappelének vala az nagy magyar valóságról, melyről fogalmuk nem sok vala. Tehetségük kevés vala, de kitartásuk nem csak töviset és bogáncskórót terem nékik vala; unfortunatly. Azt hiszem, itt az ideje, hogy ugorjunk gyorsan párszáz évet, ezzel is érzékeltetve, hogy ezek a DSP-s srácok mennyire le vannak maradva az emberi törzsfejlődésben. Az egész banda egy dolgot képes produkálni, közlik velünk a nyilvánvalót, az emberi létezés legprimitívebb formáját adják el, mint supercool életérzést. Már rögtön az elején el kell mondanom, hogy ezeken még a rajzszakkör sem segítene. A most következő dal nem hip-hop és nem is rap, ez az a tré, ami mindenkinek ciki. „Itt vagy a színpad előtt kedves rajongó, ha?/ Iszol, hánysz, belefekszel, ja!/ Mi is ezt csinálnák, csak nem engedi anya,/ Hát hidd el, ha mondom, ez a szám f@sza!”

Dipa:
Összefolynak napok, de átélek nagyszerűeket
Csak felcsapom a gallért meg a napszemüveget
Egyből egy paradoxonnal kezd, és ez egy cseppet sem tűnik szándékosnak, sokkal inkább a butaság végterméke. Ha már összefolynak a napjai, az azt jelenti, nem képes szeparálni őket (elkülöníteni őket egymástól), ebből fakadóan, esélytelen, hogy eldöntse, melyik volt jó, és melyik nem. Valószínűnek tartom, hogy inszomniában még sohasem szenvedett, de azért szívesen rappelne a témáról, mert az olyan laza. Ez a kezdés remek példája annak, amikor valaki személyes tapasztalatok és élmények nélkül kezd el nagy okosságokat pofázni. Ember, inkább disznópásztornak csaptál volna fel.
Gondolod, hogy érdekel a gondod? Na ne!
Ma lazulok hívj holnap, mondom ma ne!
„Olyan laza vagyok, de olyan, he,/ Lazaságom nem ismer határokat, te!” Ez a két sor inkább primitív, mint laza, de ez már más kérdés. Az ilyet, inkább ne!
Nem rohanok ma élek megy a movin' cruzin'
Nekimegyünk a világnak, velem minden kuzin
Nem tudom eldönteni, hogy a hallgatóknak, vagy saját magának akarja bebeszélni, hogy Ő az élet császára? Szánalmas, mert a dal elején már bizonyította, hogy csak egy nyomorék. Kár erőlködni öreg, mindenki látja, hogy a kierőltetett két csepp pisádban vergődsz.
Pattanunk a verdába, tekerd meg a pakkot
Tekerd le az ablakot, tekerd fel a hangot
Tekerd meg anyád, hogy jól pörögjön a f@rkamon! Na jó, ez lehet, hogy egy kissé durva beszólás volt, de nem lehetett kihagyni. Ez a szóismétlősdi inkább gagyi, mint nyerő.
Álljunk meg egy szóra, álljunk meg egy sörre
A nap éget a pultot támadjuk elsőre
A boci a buszon meg üljön legelőre! A saját vizeletén kívül még a lóhúgyra (sör) is bukik, ami csak azt bizonyítja, hogy nagyjából annyira férfi, mint egy 4 éves kislány. Ezek után már nem is csodálkozunk azon, hogy elkezd az erő dominálni („pultot támadjuk”), ész eddig se volt, akkor legalább erő legyen, de ettől függetlenül ez az egész elég súlytalan.
A pillangók miniben, csinos ez a kiscsaj
Gyere velem félre kicsit, meghittebb ha nincs zaj
Dipa vagyok szia, elűzöm minden gondod
Hamar sikerült magad a szívembe lopnod
Felvonultat minden klisét, amit csak bele lehet préselni egy nyálas nótába, így a love story sem maradhatott ki. Ez itt elég vicces, de hitelesnek nem mondanám, attól nagyon messze van.
Éjt követ nappal, nap követ napot
Vágyaid szigetéről én a nagykövet vagyok baby
Valami kezdetleges agynak tűnő szervet már igazán növeszthetne magának, mert nagyon egyszerű ez a gyerek.

Refrén:
Az életem pazar ma, kérlek ne zavarj
Enyém ez a nap ja, enyém ez a nap
Kizártam a bajt csak, élvezet marad
Enyém ez a nap ah, enyém ez a nap
Perszeveráció. Arról meg kár beszélnünk, hogy az „enyém ez a nap” hányszor fordult már elő eddig is bugyuta dalocskákban. Pozitív üzenet? A nagy sz@rt, ez is csak egy elcsépelt frázis, ami mára már visszataszítóként hat.

Bom:
De untam már a telet, a tavasz is kimaradt
De mindent bepótolok, úgy kipörgetem a nyarat
A másik tagnál meg ez számít közérdekű információnak. Sajnáltatja magát egy kicsit, majd bemondásra kifacsarja a nyarat.
Egy forintom se marad, úgy betankolunk a boltba'
Kiülünk a fűbe, beborulunk a tóba
Elszórja minden pénzét, és hajléktalanná válik. Nem mellesleg ez a csöves léthez vezető legegyszerűbb recept.
Körözünk meg sörözünk, megiszunk vagy húszat
Szóval piál és vezet, csak a rendőrség meg ne tudja!
Bennem öt van, a kezemben egy, a rekeszben egy tucat
Tisztára, mint a „Gyilkos számok” (Numb3rs). Egy matekzseni vagy ember!
Csini minden kiscsaj, nincs aki nem tetszik
Ilyenkor percenként szerelmes leszek egy percig
Egy perc is elég neki ahhoz, hogy a csajok faképnél hagyják. Hatalmas teljesítmény, méltán lehet büszke rá, és magára.
A napon barnulunk, nem kondizunk meg szolizunk
Sül a hús, fogy a dzsúsz, sztorizunk meg szotyizunk
A kohézióval eléggé hadilábon állnak. Az egész nóta klisékből áll, üres locsogás csupán.
- Jól vagy tesó? - Remekül! élvezem a jó levegőt
A telóm is lemerült, végre nem vagyok szem előtt
Ez akkorát üt, mint a Klicskó, és úgy is érezzük magunk utána. Egyszóval: fájdalmas!
Úgy van, ahogy lennie kell: varnak a spanok
Napelemes vagyok, ilyenkor szárnyakat kapok
A Red Bull ad szárnyakat, de ahogy elnézem, ez a csákó a Nap nélkül is képes leégni.
Csorog a pohár, megy a sztori, járnak a lapok
És ez így megy, míg a hold le nem váltja a napot
A dal kicsit szomorú véget ér. A kisgyerekek csak addig játszhatnak az autós kártyával, amíg anyu takarodót nem fúj. Nekem, nagyon hiányzik az értelem ebből a dalból. Ennek a kettőnek kisegítő iskolában lenne a helye, mert egy élvezhetetlen mocsok, amit csinálnak. Kritikán aluli produkció, klisékben és idegrángásban tobzódás, se több, se kevesebb. Úgy érzem, az ótvarossal még mindig csak dicsértem ezt a szennyet.

Refrén

„Az elveszett jelentés”:

Dipa:
Összef*stam magam, mikor meghallottam a művemet,
A háttérben a banda, keményen pengeti a seprűnyeleket.
A mondatom mondom, szótagolva, de,
Azt nem tudom még, ebből hogy lesz zene?
Az igénytelenségben velem van a napi rutin,
Amíg tingli-tanglit tolok, nem szól be a Putyin!
Ha igaziból rappelnék, rám adhatnád az oxigénmaszkot,
Inkább kamu okosságokkal szórakoztatom a sok barmot.
A szövegem inkább hasonlít egy megtelt pöcegödörre,
Arcom rakom a kőre, délidőre kiütött a lőre.
De sok itt a csaj, és csak én vagyok raj,
A Google kiadja a bandát, ha beírod, hogy „gay”.
Dipa vagyok, szita agyam nem tűri a gondolatot,
A lazaság témával találtam magamnak egy csontot,
Lerágott, és beletörik minden egyes fogam,
Csak pofázok, így nem látják, hogy nincs agyam!

Refrén:
Az értelem zavar, kérlek ne agyalj,
A palánkon átcsap, a segélyalap,
Ez is csak egy zaj, ami azért baj,
A palánkon átcsap, a segélyalap.

Bom:
De untam már a sulit, az aranyerem kidagadt,
A koszon kívül, rám semmi más nem ragadt.
Tehetségem nulla, szóval csak beállok a sorba,
A művelődés még véletlenül sem jöhet szóba!
Amikor a gagyi rapper mulat, akkor csak ugat,
Ilyen nyomorékból minden sarkon vagy egy tucat.
Huszadrangú zenémet sehol sem jegyzik,
Igazi férfi vagy, ha kibírod legalább egy percig.
Az agyunkból kipusztult rég minden szinapszisunk,
Lehet, hogy azért, mert minden szutykot megiszunk?
Rángok a földön, és alig kapok levegőt,
Rappeltem fél percet, most hozzátok a vastüdőt!
Úgy van, ahogy mondod: pocsék minden sorom,
Az értelem minden formájától undorodom!
Sorozzák a gyomrom, fejre is rendesen kapok,
És ez így megy, mert elmúltak a régi szép napok!

Refrén

A minap olvastam egy interjút, amit az egyik vezető zenei blog készített ezzel a szerencsétlennel. Többek közt megkérdezték tőle; mit gondol a haza hip-hop mezőny felhígulásáról, és mit jelent neki a rap. A válasza egyszerre volt kimerítő és szánalmas, történt ugyanis, hogy nekiállt arról beszélni, Őt mennyire zavarják a pocsék szövegeket nyomató rapperek (hát még minket…). Nos, Halott Pénz feltűnően fogalmazási zavarban szenved, mert Ő is csak egy gagyi dumákat nyomató senki, akinek még értelmes dalszöveg nem hagyta el a tollát. Igaz, a riportban benyögte, neki a rap az önkifejezés része, amire a legyintés mellé csak annyit mondanánk, így baromira lazán, hogy ezen akkor nem ártana dolgozni még egy kicsit. Marsalkó Úr még azt sem tudja eldönteni magáról, hogy Ő egy rapper bőrbe bújt rocker, vagy mi, de agy nélkül osztja az észt. A dolgok jelenlegi állása az, hogy főhősünk a honi hip-hop reneszánszát kihasználva gyűjt egy kis zsét, ha már a rockerek kiutálták maguk közül. Ugyan a raphez sem érzéke, sem tehetsége nincs, de sajnálatos módon megvan a megfelelő táptalaj, amiben kinőheti/kinőhette magát, hiszen hazánkban sokan szeretik a sz@rt.

Magamban tartom, hogy itt van a vég!
Az Indigó Utca dalához hasonlóan, itt is hamar jön el a vég, mondjuk itt korábban, mint a Pontpontpont esetében. Arról pedig csak álmodozhatunk, hogy a dal itt be is fejeződik, ahogy azt a szerző ígéri, de mint oly sokszor, az elmélet és a gyakorlat nagyon távol van egymástól. Ha így folytatja, vagy ezerszer meg kell halnunk, amíg egyszer a végére érünk ennek a mocsoknak.
Már kérted, hogy szóljak, de mégsem tudok.
Bár megittam egy kávét, hogy erőre kapjak,
hogy én legyek az, aki benned majd lakhat még.
Óda a kukához, legalábbis ha röviden szeretném összefoglalni költőnk magvatlan gondolatait. Egyelőre örüljünk annak, hogy tőmondatokban képes, hellyel-közzel hibátlanul kifejezni magát, mert mi például a sorkezdő „már-bár” párost fordított sorrendben alkalmaztuk volna. A „bentlakásos” rész 3 űrlényes filmet idézett meg egyszerre: a Men in Black eslő részét, a Dreamcatcher-t és a Meet Dave címűt.
A szavakon túl is ért. Aki szeret a nulláért.
Aki szeret a nulláért, az a szavakon túl is.
Aki Halott Pénzzel akar kommunikálni, annak félre kell tennie a magyar nyelv összes írott és íratlan szabályát, az egyszer biztos. De legalább elismeri, hogy egy nagy nulla, és ez már valami.

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl...
„Kell egy ház, lenn az Óceján parttyán”. Itt joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért idéztem fonetikusan a Ladánybene 27 slágerét. A válasz roppant egyszerű, egyikük sem nyerne Kazinczy Szépkiejtési Versenyt, az tuti. Halott Észéknél a refrénben a hallaszt konstans „halasznak” ejti, amit nem tudunk mire vélni. „Halasz”, hiszen egyszer te is meghal(a)sz, mert ez a dal egy halálos vírus. Esetleg halász akart ez lenni, csak feketepákósan URL-ben kezdték el beszélni a magyart. Ne adj isten, a Hamasz/Hamász (kinek hogy szimpatikusabb) mintájára ezek megalapított egy realmagyar terrorszervezetet, amit történetesen Halaszra kereszteltek? Egyik lehetséges opció jobb, mint a másik.

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl...

Szürke nappalok és szürke nappalik...
Hol van a fény, ami bennetek lakik?
Arrafelé ezt nevezik művészetnek? Ez a nappalok-nappalik szójáték még Geszti Pétertől is tré lenne, pedig neki is akadtak ótvaros pillanatai bőven. Bennünk lakó fény… Ideje lenne elvinni a tagot az orvoshoz, mert lenyelte a zseblámpát.
Itt van a lelkem Pesten,
mégis Pécsen hagytam a testem.
Okkultizmus hülyeparaszt módra. Rím most már akad, a kohézió pedig továbbra is rejtőzködik, mint Rambo a Sztracsatella című magyar filmben. Valóban, lehet mondani, hogy Ő nem is szerepelt abban a moziban, de ez is csak az álcázó képességét dicséri.
Mondd el, hogy értsem azt, amit mondtál!
Mondd el, miért nem értem mégsem?!
Ezt mi is kérdezhetnénk; az önkritika pedig ott kezdődne, ha ezt a kérdést önmagának címezte volna a szerző.
Nem vagyok az, akit vártál, értsd meg,
de ugyanúgy harcolok érted!
Szerintem jobb, ha ezt a két sort most nem minősíteném, inkább a kis rocker-nyomoronc figyelmébe ajánlanám a Lord (szombathelyi rockzenekar) szövegeit, melyek többségét egy Balogh József nevű költő-tanár írt. Nos, kedves Halott Ész, a f@szfejedbe bármennyi v!agrát is tömsz be, attól agyad nem lesz, csak a búrád lesz nagyobb.

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl...
Ha nem jön a holnap, holnap mi legyen?
Legyen-e ugyanúgy, mint tegnap?
A dal előrehaladtával jelentősen csökken a szöveg színvonala. Itt már komolyan gondolkodom egy esélykiegyenlítős verselemzésen, mert a költő által felvonultatott szellemi magaslatokkal nem tudok mit kezdeni. A kilégzés-belégzés helyes sorrendjéről esetleg nem szeretnél valamit kérdezni tőlünk, te kretén?!
Ugyanúgy maradt minden,
mint ahogy látod idekint.
Mindenki kérdezi, mi van veled,
de épp itt van az újév, rád vár!
Itt már gyakorlatilag összefüggéstelenül beszél. Logikai kapcsolat a mondatok közé? Minek. Ez pont olyan, mint a hányás, egyszer belekezdett és most nem tudja abbahagyni.
De nem akarok mást már, csak, amit te adnál!
Az, amit más ad, nem kell!
Az ész sem kell/kellett.

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl...

Hol van a bánat?
Toll van-e nálad?
Amit most gondolsz, írd le!
Ha ezt komolyan gondoltad kedves Halott Pénz, akkor a kényszerképzeteiddel keress fel egy pszichiátert, amíg nem késő.
Nem megyek már soha, nem megyek már soha,
nem megyek már soha én el!
Nagyon szomorúak vagyunk, hogy nem takarodsz el a jó … Anyukádba. A primitív dal sajnos primitív válaszokat kényszerít ki az emberből.
Mindenki kérdezi, mi van veled,
de épp itt van az újév, rád vár!
De nem akarok mást már, csak, amit te adnál!
Az, amit más ad, nem kell!
Az ismétlés, kitölti a műsoridőt, és addig sem kell új dolgokat kitalálni, viszont a végeredmény így hihetetlenül unalmas lesz. Ez nem rap, ez népi bemagoltatós.

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl...

Oooh, tetszik, mégis felőröl!
Oooh, tetszik, mégis felőröl!
Oooh, tetszik, mégis felőröl!
A dal végére kifogytak mindenből az arcok, ide már nem jutott se ész, se mondanivaló, csak ütemes idegrángást kapunk, amit meg gyógyszerrel kellene kezelni, mert elég súlyosnak tűnik. Ezek ketten bármikor smink nélkül játszhatnák a Diszkópatkányok (A Night at the Roxbury) című film főszerepeit. Egyszerű szövegvilág, tehetségtelenség, egy újabb pocsék teljesítmény. Halott Pénz semmi olyat nem mutat, ami bizonyítaná művészi létjogosultságát, ez is csak egy divat rapper a sok közül. Pozitívumként annyit tudunk elmondani a műről, hogy egyszerre tud bugyuta és ergya lenni.

„Az elveszett jelentés”:

A Technokolt belégzem, úgy, mint rég,
Alkalom adtán a hígítós palack is kiürül,
Megittam, de a pálesz mégis visszafütyül.
Talán ezért lett rajtam úrrá a tehetségtelenség.
Most valahogy ölni tudnék egy jó agydonorért.
Lefagytál, mert itt most egy kis sokk ért.

Tudtam, ugyanúgy balf@sz!
Tudtam, hogy ugyanúgy balf@sz,
Mint én, agyam leépül!
Erre mi szolgál mentségül?

Tudtam, ugyanúgy balf@sz!
Tudtam, hogy ugyanúgy balf@sz,
Mint én, agyam leépül!
Erre mi szolgál mentségül?

Szinusz ritmusunknak megszámlált napjai,
Eltorzult életünk rabbá lett darabjai.
Itt van a telkem Pesten,
Mielőtt megvettem, eladtam a testem.
Bárcsak tudnám, mit jelentenek e szavak,
Nagyon kéne már egy újabb adag,
Nem vagyok én egy függő, értsd meg,
Csak nem tudom abbahagyni végleg!

Tudtam, ugyanúgy balf@sz!
Tudtam, hogy ugyanúgy balf@sz,
Mint én, agyam leépül!
Erre mi szolgál mentségül?

Tudtam, ugyanúgy balf@sz!
Tudtam, hogy ugyanúgy balf@sz,
Mint én, agyam leépül!
Erre mi szolgál mentségül?
Ha nem nő többet kender, akkor mi lesz?
Az ember a pipájába majd mit tesz?
Elvegetálunk a szintetikus cuccon,
Amúgy sem érdekelt az ózon.
Majd rájössz, hogy a rehab nem való neked,
Inkább bedurrantom az utolsó dekked.
Nem várok, nem kérem, hogy adjál,
Látom, kicsit lefagytál!

Tudtam, ugyanúgy balf@sz!
Tudtam, hogy ugyanúgy balf@sz,
Mint én, agyam leépül!
Erre mi szolgál mentségül?

Tudtam, ugyanúgy balf@sz!
Tudtam, hogy ugyanúgy balf@sz,
Mint én, agyam leépül!
Erre mi szolgál mentségül?

Tudtam, ugyanúgy balf@sz!
Tudtam, hogy ugyanúgy balf@sz,
Mint én, agyam leépül!
Erre mi szolgál mentségül?

Tudtam, ugyanúgy balf@sz!
Tudtam, hogy ugyanúgy balf@sz,
Mint én, agyam leépül!
Erre mi szolgál mentségül?

Fogd be a szádat!
Eláztat a nyálad!
Nem gondolkodsz, miért írod le?
Nem számít, hogy téged érdekel-e,
Magam se érem fel ésszel,
Remélem, beérik e kevéssel.
Jó lenne már egy másik bár,
Ahol egy másik közegben lehetek sztár!
Nekem a Technokol alanyi jogon jár!

Tudtam, ugyanúgy balf@sz!
Tudtam, hogy ugyanúgy balf@sz,
Mint én, agyam leépül!
Erre mi szolgál mentségül?

Tudtam, ugyanúgy balf@sz!
Tudtam, hogy ugyanúgy balf@sz,
Mint én, agyam leépül!
Erre mi szolgál mentségül?

Oooh, Erre mi szolgál mentségül?
Oooh, Erre mi szolgál mentségül?
Oooh, Erre mi szolgál mentségül?

Mit is mondhatnánk egy olyan előadóról/bandáról, aki/ami egy másik csapat egyik „slágerének” a címét kezdi el név gyanánt használni? Talán a szánalmas jelző kellőképp leírja azt, hogy itt az igénytelenség, a primitívség és az idiotizmus elegánsan egyszerű elegyéről beszélhetünk. Jelen esetben az „Indigó Utca” az Eleven Hold – szintén élvezhetetlen zenékben utazó brigád – egyik dala volt. Nos, aki még arra sem képes, hogy önállóan kitaláljon magának egy művésznevet, az miért képzeli azt, hogy a szövegírás és a zeneszerzés majd jobban fog menni? Természetesen a kérdés csak költői, hiszen minden napra jut legalább egy, önkritika hiányos, önjelölt sztár, és ezeknek már tehetségtelenségkutató showműsorokra sincs szükségük.

Pont, pont, pont, a történet végtelen
Három pötty a levélen és ég veled
Ez valami fura írásjel-határozó akar lenni? Nagyon úgy tűnik, hogy a szerzők gyépésmérnöki diplomával rendelkeznek, mert más magyarázatot nem találunk erre a kezdésre. Gázos a történet, biztos ez volt az oka, hogy a fejükben nem gyúlhatott szikra.
Úgyis találkozunk még, az élet
Melléd ültet a hátsó padba
Hisz a magunkfajta mindig oda került
Ez a három sor megmutatja, hogyan adjuk el a huszadrangú senkiségünk sztárságként. Az pedig az első pillanattól látszik, hogy iskolába nemigen járhattak, így ez a hátsó pados történet élményként eléggé hiteltelen. Fikciónak elmegy, a többinek meg erőteljes izzadtság szaga van.
Csak az őrület keringett a kor körül
Kicsi bolygók, kicsike pontok
Pont akkor, pont te, pont ott
Elgurult a gyógyszere. Ez tényleg egy olyan nóta, amire mindenkinek szednie kell valamit; a szerzőnek a tévképzeteire, a hallgatóknak meg azért, hogy legalább egy kicsit élvezni tudják ezt a nyivákolást.
Azt mondtad, azt hittük, ez örökké tart
De az ezredik szeretleknél a kréta elkopott
Majd pont, pont, pont
Kicsöngettek és a világ elrabolt
A suliban a tanév végén a vakáció szót vésik fel a gyerekek a táblára, értelmes lurkónak eszébe sem jut, hogy helyette azt írja; „szeretlek”, még valamelyik csaholós hónaljkutyával megáldott tanító néni félre érti, és akkor nagy a baj. Lehet, hogy magántanulóéknál más volt a szokás, ki tudja?
A műsort azért folytatjuk persze
A szünet után visszanéz pár percre
A szenvedély, a mai vendég
Majd egyedül tovább minden, ahogy eddig
Már tudjuk, hogy mitől „szenved éjjel” ez a két nyomoronc. Egyébként sok mindent elmondhatunk az első versszakról, de azt speciel pont nem, hogy szenvedélyes lenne. Közhelyekben tobzódó, primitív hősköltemény egy ábrándhoz, semmi más.

Refr.:
Kipróbálunk olyan dolgokat
Ami kegyetlenül befosat…
Ami szépnek látszik, de foltokat
Hagy maga után és ez fojtogat
Majd mindezt elnyeli egy torkolat
Anno Linda Lovelace (Deep Throat/Mély torok) biztos nagyon örült volna egy ilyen zenei betétnek a leghíresebb filmjében, mi azonban már sokkal kevésbé vagyunk boldogok eme sorok hallatán.
A végső kérdésem az lenne
A dal közepén már „végső kérdése” van! Ez aztán a teljesítmény! Gratulálunk...
Hogy mi maradt meg a szépből
Azon a három ponton kívül
Kiderül a tegnapelőtti részből
És nem csak kérdez, de egy tévképzettel még válaszol is. A dal végén esetleg elment volna ez a téma, de itt... Röhej.

Együtt néztük a sorozatot, de nem is sejtjük a végét
Ez egy átkozott bohózat, lefested egy új életed képét
Nem mondasz nekem semmit, de én valamit mondanék
Te nem lettél a szó, én meg nem lettem toldalék
Kicsit korlátoltak a fiúk. Önmagukkal sem képesek dűlőre jutni, szánalmas ez az egyhelyben toporgás. A dal alaptörténete egy ilyen szerelmi bánatos valami akart lenni – ami eléggé elcsépeltnek hat –, de aztán mégsem döntötték el, hogy miről akarnak beszélni. Szimpla szóf*sás. Itt csak a kohézió minimál.
Már a varázsló is eltűnt, nem javított meg, látod
Egy újabb szívtörés esetén a ragasztót te állod
Egy újabb tündérmese? Amúgy nem varázsló volt az, hanem gomba, igaz, ezek ketten szívesebben tolják a Technokol Rapid-ot.
Még mindig szótlan vagy, de valamit én még mondok
Nem hagyok neked itt semmit, csak ezt a három pontot
Ha a papírra simán három pontot ír e szöveg helyett, mindannyian sokkal jobban jártunk volna. Így, lett egy kis-hatótávolságú tömegpusztító fegyverünk.

Refr.

Többé nem érdekel, ki mit mond
Én leülök és pont pont pont
Gondolom a WC-re ül le, bár alul-fölül csak a sz@r árad ebből a gyerekből, szóval akár mindegy is.
Összekötök három csillagot, vagy többet
Míg lentről pókhálónak nem tűnnek
Az égi szálak, a labirintus vége nálad
Ha szeretnéd, hogy kiszálljak
Csak vond meg a vállad és engedj tévedni
még van időnk, azt hiszem, egy életnyi
Ember; szüleid legnagyobb tévedése vagy ebben az életben. Összességében ez egy pocsék produkció, minden szinten gyenge próbálkozás. Alternatív alapfok megspékelve egy magát rappernek képzelő szuperidiótával. A dal élvezeti értéket a hallgató intelligencia hányadosa egyenes arányban rontja, minél több sütnivalónk van, annál kevésbé fogjuk élvezni ezt a szemetet, mert ez is csak egy ótvaros mocsok.

Refr.

„Az elveszett jelentés”:

Gond, gond, gond, hiányzik az értelem,
A rúzst az ajkadon az öklömmel szétkenem.
Tudod, az erőszak nem hozhat zavarba,
Majd meg is kaphatod farba,
Hisz az irányít, aki ott van fölül,
A rudi ezért nem lesz metélve körül.
Kicsi foltok, meg piros pontok,
Gond akkor, gond itt, gond ott,
Pattognak a Vénusz-dombok, meg a combok,
De az ezredik k€félésnél a répa elkopott.
Ami gond, gond, gond.
A kenőccsel most babrálhatok,
És neked is viszketni fog, hát persze,
A kérdés, hogy így is mersz-e?
Mert a Szado-Mazo a mai vendég,
De ettől még nem leszünk férj és feleség!

Refr.:
Kipróbálunk olyan fojtogatós-sz€xes dolgokat,
Amikor a lábammal fogom be az orrodat,
A kezem is a nyakadon, és fojtogat,
Hát jobb lesz, ha megszokod a pofonokat!
A legviccesebb az lenne,
Ha lerúgnálak a székről,
A fogad is kiröppenne,
És a padló vörös lenne a vértől!

Együtt nézzük e bohózatot, de nem kapcsoltuk be a tévét,
Én rád emelem a korbácsot, te meg hozzám vágod a vécét.
Kikötöznélek az ágyhoz, majd jól rád ugranék,
De te felhúztad a térded, így lett a mogyoróm kék.
A titkárnő jelmezben heversz, karod kitárod,
Bosszúból hasba rúglak, és a vacsorát kivágod!
Emlékszel még, mikor az irodában ránk nyitott a gondnok?
Nincs itt semmi probléma, csak vannak még gondok!

Refr.

Végül eltörik egy csont,
És ez már gond, gond, gond.
Összetörök három csillárt, vagy többet,
A tűsarkúdat meg a hátamba döfted,
A szádból most kirúgom a nyálad,
Remélem, ez fokozza a vágyad,
Csak töröld meg a szád, és ne kezdj vérezni,
Megruházlak, és ezt te is ugyanúgy fogod élvezni!

Refr.

Mielőtt bármit is mondanék az Ámokfutókról, muszáj néhány szót ejtenem szűkebben vett hazámról; hiszen Szombathely toplistás lett a híradókban az ominózus drogüggyel. Ehhez csak annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy küldenék egy dalt városom összes politikusának – megkoronázandó ezt az egész cirkuszt –, méghozzá Eric Clapton-tól a Cocaine című örökfehéret. Ami pedig Kozsót illeti, hát inkább ment volna kuplungtárcsa-szerelőnek, mert ez a mindenhez tehetségtelen zenész attitűd csak hazánkban lehet nyerő. Igaz, egy időben betámadta Amerikát is, de onnan sajnos visszapattant, bár ezt tekinthetjük általános trendnek is a hozzá hasonló „zenészek” körében. Kiruccannak kicsit külföldre, majd miután elfogyott a spórolt pénzük visszajönnek, és beadják, odakint ők nagy sztárok voltak ám, csak épp senki se látta.

Őrzöm az álmod... Minden éjjel!
Vigyázok, fel ne ébredj!
A korabeli feljegyzések, mint rímfaragó istenséget említik őt. Eme két sorból is láthatjuk ez maximum Kozsoföldén lehetne igaz. Ami a tartalmat illeti, még nem mondott semmit, de már úszunk a nyálban; még jó, hogy a laptop bírja aksival, így nyugodtan tovább evezhetünk a gumicsónakkal; kell a francnak a konnektor, irány a szabadság!

Nézem az arcod, érzem, ha sírtál!
Éget a könnyed! Csak velem sírjál!
Ez inkább beteges, mint romantikus. A szókincse szegényes, a mondandó sablonos, mégis sláger tudott lenni ez a nóta kis hazánkban. Sajnos ez nem Kozsót minősíti, hanem rajta kívül mindenki mást, aki tétlenül nézte e hibbant gyalogmadár szárnyalását.

Nem hiszem, hogy álmodom!
A kezed most is fogom!
Ennél még az is jobb lenne, ha retardáltként próbálná meg eladni magát. Nem hiszem, hogy átmosom,/ az agyad még most is nyomom! Így akár még az agyrák himnuszává is válhatott volna, eredeti formájában azonban arra késztet, hogy újragondoljuk Sub Bass 4 ütemét, igazodva az alkalomhoz: „Bél ürít, letolod, kinyomod,/ újságot lerakod, kitörlöd, lehúzod! Hát igen, normális ember egy ilyen után leöblíti a vécét, csak a Szomorú Szamurájnak juthat eszébe a barna matériából „slágert” kreálni. A nagy kérdés pedig az, hogy az a bizonyos kéz és Kozso milyen messze vannak a kéz tulajdonosától? Kartávolságon innen, vagy túl…

Meghalok, hogyha hozzám érsz!
Meghalok édes csókodért!
A zongorám minden dallamán, Te zenélsz!
Ez lenne a refrén, bár a leírás egy kicsit hiányos, hiszen egy „ÁÁ-Á”-val végződik, ami olyan, mint amikor valakinek bekapja a biciklilánc. Mondjuk férfi ember maximum akkor picsog úgy, mint egy 3 éves kislány, ha le vannak neki lazulva bokáig. Nyálból akad bőven, észből és szavakból már annál kevesebb. Azt hiszem, megtaláltuk az ízlésficam receptjét. Hozzávalók: Magát kislánynak képzelő férfi (lehetőleg énekelni nem tudót válasszunk), egy nyálas dalocska, két ugribugri a háttérbe, önjelölt sztárság, két hét Amerika, egy csipet szerelem. A hozzávalókat egy színpadra helyezzük, fokozatosan melegítjük és körülötte mindent gazdagon meglocsolunk alkohollal és egyéb tudatmódosító szerekkel, míg a kellő hatást el nem érjük.

Te vagy az álmom, te vagy a vágyam,
Tündöklő csillag éjszakámban.
A sok elcsépelt szövegelésből csak az „álmaim nője” kifejezés maradt ki, igaz, ez lehetett volna az egyetlen közhely, ami egyértelműsítené, hogy a szerelme tárgya nőnemű. Így a műben marad egy újabb kérdőjel.

Ha néha sírtam, ha néha féltem,
Velem voltál... Ma sem értem!
A dal végére az ember már sejti, hogy ez a nóta nem a szerelemről szól, hanem az óvodáról. Kisgyerekek nyugodtan énekelhetik az óvó néniknek ballagáskor, bár ennél egy óvodásnak már sokkal nagyobb szókincse van, és ebből fakadóan ezerszer változatosabban tudja kifejezni magát. Nem tudom, ha azt mondom rá, hogy sz@r, vajon az kellőképp kifejezi, mennyi pocsék ez a dal? Mindenesetre a „Csók x csók” után most itt az új matematikai képlet: a tré x tré.

„Az elveszett jelentés”:

Picsog a szám, minden éjjel,
Király vagyok, e nyüszítéssel!

Hallod a hangom, ez egy sújtás,
Ott a szomszéd, már egy sírt ás!

Csak a nyálrákot, azt bálványozom!
Tévedsz, mert én be nem fogom!

Meghalok, hogyha hozzám érsz!
Nagyon fáj, a láncfűrész!
Minden egyes bordámon Te zenélsz! Áúúú

Arcomon lábnyom, eltört a hátam,
Tüdőlövéstől viszket a szárnyam.

Egy kicsit sírtam, mert nagyon féltem,
Elbántál velem... Nem is kértem!

A második évet a Wasabi Kht. zenéjével kezdjük. A csapatot a menedzsere ajánlott be, bár gondolom neki más tervei voltak ezzel kapcsolatban. Azonban ahhoz, hogy mi valakiről jókat mondjunk, azért tenni is kell, és mivel csak egy sajtóanyagot kaptunk, pénzt meg nem, így újfent kénytelenek leszünk őszintén elmondani a véleményünk. Nos, a név ellenére ez nem egy J-pop brigád, igaz, egy olyannal ezerszer jobban jártunk volna. Már csak ezért is, mert ezekbe nagyjából annyi erő és kreativitás szorult, mint egy doboz UHT tejbe. A zenei alapokat a káosz jellemzi, a szöveget pedig nem szeretném idejekorán minősíteni, szóval nincs ebben semmi, ami élvezhető lenne. Az ominózus e-mail felvetette egy interjú lehetőségét is, ami iránt érdeklődtem, de mindeddig nem kaptam választ, pedig oly szívesen megkérdezném őket, hogy miért gondolják azt, hogy nekik zenélni kell, mikor szemmel láthatóan semmi érzékük és tehetségük nincs hozzá. Na, de ez legyen a jövő zenéje, most pedig lássuk a zöldnövényeket:

Megyek a boltba, megyek tejért,
a reklám felemel egy jobb holnapért:
Az első két sor után nehezemre esik eldönteni, ez most vicc, vagy komoly. Annyi biztos, ennél semmitmondóbb kezdést keresve se lehetett volna találni. A szövegíró énekesnő a bio-ban a vállára telepedett múzsá(k)ról beszél, de ezeket sokkal inkább kényszerképzeteknek lehetne nevezni.
nem is szép, nem is csúnya,
csak belevigyorog minden arcba.
A kohézió meg ismeretlen fogalom. A szöveg nagyon egyszerű akart lenni, de csak a primitívig jutott. Legalább rímel, de jelen esetben ez nem igazán boldogít. Kedves Wasabi Kht., most ezt a csajt vagy iskoláztassátok, vagy valami, mert ez így egy borzalom.

Ne várj rám, várj a sorra,
velem mindenki olyan durva
Mert a szókincsed egy nagy nulla. Várj, nem is ezt akartam mondani, de várj még egy kicsit, mert elfelejtettem, várjál még, remélem, vársz, mert ha nem vársz… A szóismétléssel gyilkolja azt a kevés kis mondanivalót, ami még megvan. Ajánlanám a Belga „Az a baj” című klasszikusát, talán segít megérteni, mi a „Probléma”.
és belém erőszakolja,
hogy aranyat ér
Ez a szöveg kellemetlen, mint az aranyér, az pedig brutális túlzás, hogy „aranyat ér”. Eddig a tejről és a reklámról szólt a történet, most meg már valaki az énekesnő fejébe próbálja beleverni a tudást, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ezen a ponton nekem is kezd agresszióm lenni.

Belém csíp ez a királylány,
mosolyogva figyel rám a plakát
Üldözési mánia? Esetleg nem ártana felnőni, mert ez a rózsaszín babaszobás nyáláradat nem csak tré, de idegesítő is. Azonban a szerzőnő még mindig azt képzeli, hogy Ő a világ közepe, pedig neki ehhez semmi köze. A költőasszony valóságából nem csak a háttérzene hiányzik, hanem az értelmes gondolatok is.
és a hírek is azt mondják,
hogy itt mindenki
Egy nagy senki?!

Aranyat ér, jobb, jobb, aranyat ér, több, több,
aranyat ér, jobb, jobb, aranyat ér, több, több…
Ennyi erővel ez a dal szólhatna az aranyérről is, a végeredmény ugyanaz lenne, mint így.

Előre nézek, takarom a napot,
a hajam lobog, szíveket lopok
csak keményen, aztán lágyan megint,
mert én tudom, mi van benn és kinn.
Kívül az üresség, belül meg némi elmebaj. Kénytelenek vagyunk tiltakozni a butaság és a trehányság ilyetén formában történő megnyilvánulása ellen. Ha ennyire nincs miről beszélnie, akkor maradjon kussban.

Sika-sika, sika, sikálom,
„Síkfutás! … Kiestél!” Nos, ez a szakasz arra volt jó, hogy felidézze az Ace Ventura 2 egyik jelenetét.
kiállok az útra és csinálom
fényes a cipőm, beállok a sorba
és kiáltom én is vigyorogva, hogy
Úgy tűnik a csaj előző munkaköri leírásában a pr*stituált szerepelt („kiállok az útra és csinálom”). K#rvának is olyan pocsék volt, mint zenésznek? Remélhetőleg ez örök rejtély marad, mint az is, hogy mekkora volt a kuncsaftok halálozási rátája, tekintve, hogy a zenéje egy tömegpusztító fegyvert simán helyettesíthetne.

belém csíp…
A túlzott önbizalom és az önkritika hiánya okozta szélsőséges helyzet hívhatta életre a Wasabi Kht.-t. Az, hogy a zenekarnak lemeze jelenik meg, az már önmagában egy anomália. Ez a szövegvilág annyira üres, hogy kritizálni nemigen lehet, csak gyalázni, mert ezt még egy egysejtű is bármikor felülmúlja. Természetesen az önkifejezéshez mindenkinek szíve joga, de ezt lehetőleg úgy tegye, hogy az másoknak ne fájjon. Az értelem komoly hiánycikk, ami nagyon sajnálatos, a javulásra pedig nem sok reményt látunk. Ez tipikusan az a kategória, ami úgy sz@r, ahogy van. Ezt a kukába kellett volna kib@szni, nem pedig lemezen kiadni.

„Az elveszett jelentés”:

Mondom, de nincs senki, aki megért,
Én nem értem, hogy mi a f@szért?
Testem-lelkem elég csúnya,
Hiányzik belőlem pár kromoszóma.

Vedelem a sört a borra,
Orrom ráteszem a hóra,
Az agyam széterőszakolja,
Durva, mint az aranyér!

A múzsa ma is csak pofán hányt,
Hátra hagyva a nagy talányt;
Miért nincs semmi, ami visszatart,
Mikor tolom a sz@rt!

A szövegem gyér, rossz, rossz, a szövegem gyér, f*s, f*s,
A szövegem gyér, rossz, rossz, a szövegem gyér, f*s, f*s…

Hátra nézek, de előre megyek,
Egy jelzőtáblahegy, amit lefejelek,
Csak keményen, aztán lágyan megint,
Mert a végén a járda is meglegyint.

Fika-fika, filogenetika,
Nem érint a szofisztika,
Széles a csípőm, a melleim nőnek,
Vajon ezért neveznek engem nőnek?

A múzsa…

Ma is fals hangokkal ébresztett fel a vekker, de ma valahogy mégis más szájízzel mászunk ki az ágyból. Ennek egyik oka az előző este elfogyasztott tetemes mennyiségű skót whisky, a másik pedig az, hogy ma ünnepnap van. Nem, nem egy elfeledett piros betűs, és nem is fizetésnap, de mégis némi pátosz lengi körül, hiszen 1 éves lett a falSzöveg. Eme jeles alkalom arra kényszerít minket, hogy kicsit megünnepeljük önmagunk; elő a parti kellékekkel, meg a konga dobokkal (oké, Szombathelyen ez lehet, hogy mégsem egy nyerő ötlet), de mindenekelőtt még egy korty pia, mégiscsak kell valami, amire emlékszünk az előző estéből, és az ital íze határozottan maradandó élmény volt. A másik ami felsejlik, az a zene, mert a ritmus, az kell.

Hát elszöktem az aszfaltromok alól
Mert hallottam az erdő zúgását
Te úgy jöttél, mint víz elé sziklafal
Az örvénylő idő kővé vált (Magashegyi Underground feat. Beck Zoltán – Árnyékok)

De milyen legyen az a zene? Egyáltalán mit nevezhetünk zenének? Nos, amit egy kőműves brigád minden további nélkül képes reprodukálni, az nem zene, hanem ipari zaj. Ezek fényében a techno és a dubstep már mehet is a kukába. Természetesen ezeken kívül is vannak még „hulladék” műfajok, amúgy meg mindent el lehet sz@rni, mert az emberi természet már csak ilyen. Idehaza a tehetség sem élvez prioritást, inkább a közönség igénytelenségére bazíroznak. Ez az a pont, ahol két neves képviselőt szeretnék csak kiemelni a tömegből: BűbájAlex és Flour Tomi neve mindenkinek ismerős, pedig a tudások erőteljesen konvergál a nullához, sőt helyenként még alul is múlja a nagy semmit. Igaz, külföldön sem jobb a helyzet, Skrillex Grammy-t is kapott. Az Ő zenéjére azt mondanám, olyan, mint autózni a városban, és zenét hallgatni; bár elég kreténnek kell lennünk, hogy a zene helyett akkor „élvezkedjünk”, amikor az útfelújítás mellett elhaladva a légkalapács zaja elnyom mindent. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy csak a „tanult zenészeké” a pálya, mert az ösztönös dolgok ugyanannyira képesek jók lenni, sőt néha nem árt elszakadni a tankönyvek sémáitól, de az fontos, hogy meglegyen a zene iránti tisztelet és alázat. A zsenialitás a lényeg, a nélkül mára a tehetség is csak tucatáru. Nos, mivel ez egy rendhagyó poszt, ezért egy hallgatható sláger kezdő 4 sorát írjuk át párszor. Szerintem a Magashegyi Underground (feat. Beck Zoltán) „Árnyékok” című dala a jobbak közül való és elég népszerű is mostanság, ezért erre esett a választásom. Íme az első variáns, egyenesen Stephen King tollából, a kijelzőre karcolva:

Elmenekült az erdőből a patak,
Mikor meghallotta Cujo morgását.
A sikolyok épp itt visszhangzanak,
Növelve a nézők szorongását!

A zene mellett a szöveg is fontos. A magyar nyelv nem tartozik a könnyebbek közé, és a honi előadóknak elég gyakran törik bele a bicskája a szövegírásba. Magyartalan megfogalmazásokból sajnos nincs hiány, és amikor ezzel szembesítik is őket, akkor jön a b#zizás, meg az értetlenkedés. „Hát ja”, ha már csináltok valamit, akkor gondolkodni is kéne b@z! Bár itt tényleg rengeteg tényező befolyásolja a végeredményt, ezért van az, hogy amit az egyiknek esetleg „elnézünk”, a másikat porig alázzuk ugyanazért. De ez már csak ilyen, hogy legyen itt egy közhely. A témaválasztás a lényeg. Ez sok mindent elárul egy adott előadóról. Magának írta a saját szövegét? Ha igen, legalább próbálkozik. Ha más írta neki, akkor még egy önálló gondolata sincs, így mások „okosságára” támaszkodik. Az is számít, hogy miről szól, mert ha a mű tárgya egy olyan, lassan már üres fogalom, mint a szerelem, akkor ott überkreatívnak kell lenni, hogy valami egészen új megvilágításból lássuk a dolgot, mivel minden második zenész erről énekel. De azért a másik végletet is kerüljük, amikor valami olyat húzunk elő a cilinderből, amiről rajtunk kívül még két embernek van lövése az égész univerzumban, és őket sem érdekli igazán. Akkor jöjjön a következő átirat, a szürrealizmust szerénységem képviseli:

Eltűnt a pálinkáról a palack,
Mikor a P@taky megkínálta az ufokát,
Most itt lebeg magában a barack,
Az alienek meg ott viszik az Attilát!

Szembetűnő az is, hogy eltűntek a valódi kritikák. Itt, most már mindenkinek tetszik minden, a „kritikusok” leírják, hogy a legtrébb előadó is mekkora király, közben meg akkor sem hallgatnák végig az adott albumot még egyszer, ha egy egész kivégzőosztag próbálná rákényszeríteni őket. Mondvacsinált sztárok vannak, és ezekből lesznek legendák később. Erről jut eszembe, hogy van ez a tévés műsor, ami szintén „Legenda” (ha más nem, akkor a címében); nos nem mondom, hogy egy szálka a szememben, mert sokkal inkább egy gerenda. Ott még zenészt nem sikerült prezentálni, a múlt mocskait kaparják elő, és újra letolják az emberek torkán. De pánikra semmi ok! Ezért vagyunk mi, hogy legyen némi ösztönzés azoknak, akiknek nem adatott meg az önkritika privilégiuma. Szóval, kultúra és politika manapság nincs egymás nélkül, és lássuk be, mi mindkettőnek híján vagyunk, akkor az utolsó átirat jöjjön egy politikustól, vezényel O.V.:

Eltűnt a térképről Verespatak,
Mert elszenvedtük Bajnai húzását,
Az elmúlt 8 év a nyakunkon maradt,
Ezért nem tudjuk csinálni a politikát!

Tudom, a sz@r nem vélemény, de konklúziónak igenis megteszi. A jövőben is mindent elkövetünk a folyamatos fejlődésünk érdekében, és ezek után is kiosztjuk a kritikáinkat. Hiszem, hogy az önkritika tanulható, és az itt szereplő zenekarok jó részének ezt illő lenne elsajátítania. Szóval, kedves zenekarok, szövegírók! Amennyiben a mondanivaló hatástalan és pocsék lett, akkor legalább értékelhető rímeket pakoljatok a dalaitokba, de sokkal kifizetődőbb, ha ütős szövegekkel álltok elő, mert ott úgyis mindenki a tartalomra figyel és nem a verscsengőkre. Azért nekünk is jól esik, ha van mit megdicsérni, mert az igénytelenség k#rva ciki!

Ha így folytatja, a végén még lesz egy egész koncertre való száma ByeAlex mű’észúrnak. Ez a dal, a legutóbbi eresztése (ha nem, akkor is a frissebbek közül való), amelyben már próbálkozik a stílusváltással, de a dilettantizmusán ez kb. annyit segít, mintha átkeresztelné magát TryAlexre. El tudom képzelni, milyen lehet egy koncertje: előadja mind a 4 számát kétszer (egyszer eredetiben, utána meg remixben is), ezzel letudva 15 percet a félórás hakniból, a maradék negyedórában pedig thrash metál örökzöldeket hörög akusztikus gitár kísérettel. Ne feledkezzünk meg a WriteAlex projektről sem, hiszen könyvben sírja majd el minden bánatát, melyet a kritikusai okoztak neki. Kedves CryAlex, a tehetségtelenség és a kreténség eme elegyével normális ember nem állna neki a színpadon vergődni. A pénzen vett sztárság meg annyit is ér: BuyAlex. Nem mellesleg szombaton lesz 1 éves a falSzöveg, én meg majd jól írok valami szépet a nagy napra.

Néma pályaudvaron a boldogságra vársz,
A pszichiátria folyosóján, a kezelésre vársz,/ mert normális ember, a pályaudvaron a vonatok miatt időz. Az LGT és Demjén Rózsi nyomdokain halad (Loading)BayAlex is, arccal a vasút felé!
ha nem jön elmaradsz, te féllábú madár.
Hát a szellemi fejlődés terén eléggé elmaradott a szerző. A féllábú galambok képe pedig végre valami, ami reálisnak hat a műben, szép munka volt DoveAlex.
De a táncot járnod kell, mikor minden szem figyel,
soha nem billenhetsz el, csak ha vár a porhalom.
Ebben a részben megismerhetjük SlaveAlexet is, az egyediség itt is hiánycikk, csak rója a kötelező köröket, míg meg nem hal (porhalom), és akkor ez itt máris DieAlex.

Messziről jöttél,
kívánj vagy hármat-négyet,
Ahogy a mondás is tartja: „messziről jött ember azt mond, amit akar”, és eljött PrayAlex ideje is. Karriert kívántál, és sajnos teljesítette a Dévényi Tibor!
mind pont úgy teljesüljön:
éppen úgy, ahogyan kéred...
Tündérmesés a dolog, és most idekívánkozik az, hogy: G@yAlex, a többit meg majd később meglátjuk.
Messziről jöttél,
a szíved már koszmós, fáradt.
Koszmós? Tényleg? Ez a szó egy bőrfertőzést takar, ami általában kisgyerekeknél fordul elő. Bőrös-szívű Richárd, akarom írni Márta, vagy Alex, vagy mi. Sándor, ez így elég ótvaros.
Szedd össze sajgó csontjaid,
a boldogság még várhat!
Amíg FrayAlex a kivert fogait szedegeti össze; addig sem tud „énekelni”. Belekeveredett valamibe, de legnagyobb sajnálatunkra kijött belőle. A produkcióit tekintve, nem csodálkozom, hogy egyesek a testi fenyítéstől sem riadnak vissza, csakhogy elhallgattassák. Míg végül nem messziről jön, hanem betört orral, de ez már más lapra tartozik.

A boldogság úgy jár, mint féllábú madár
A Jedi és a Király után már a féllábú galamb is visszatér, és csak remélni tudom, hogy ebből nem lesz trilógia.
Ott lent az aszfalton, van, hogy belédbotlik tán
Felmosták vele az utcát, de miért erőlteti ezt a nyavalygást? WhyAlex?
És felismered, hogy így lesz jó neked
Mert menned kell tovább, hogy megleld mit keress
Nekünk akkor lesz jó, ha Márta Alex idő előtt nyugdíjazza önmagát. A GreyAlexig nem kellene elmenni, anélkül is elég fájdalmas a csávó karrierje.

Messziről jöttél,
kívánj vagy hármat-négyet,
mind pont úgy teljesüljön:
éppen úgy, ahogyan kéred...
Messziről jöttél,
a szíved már koszmós, fáradt.
Szedd össze sajgó csontjaid,
a boldogság még várhat!

Messziről jöttél,
az út szélén szeretkeztél,
vad voltál, kóboroltál,
de mindig visszatértél.
A prostis kalandra méltán lehet büszke (PayAlex), bár ez a szolid vadulás elég tré.

Messziről jöttél,
kívánj vagy hármat-négyet,
mind pont úgy teljesüljön:
éppen úgy, ahogyan kéred...
Messziről jöttél,
a szíved már koszmós, fáradt.
Szedd össze sajgó csontjaid,
a boldogság még várhat!
Azért van némi fejlődés, végre mellőzte a pedofil gondolatokat, amihez ezúton is szívből gratulálunk. Ami viszont látszik, hogy a csávónak minimális élettapasztalat áll a rendelkezésére, mármint a korosztályához képest kevés, amivel csupán annyi probléma van, hogy Ő ezekről a nem létező élményekről mindenáron „énekelni” akar. Az előadásmódja még mindig fájdalmas PayneAlexnek, kis adagokban is nehezen viselhető el. Talán ideje lenne megpróbálkoznia a rajzolással, hátha az jobban megy. Ehelyett azonban SprayAlex csak fröcsköli a mocskát mindenfelé. A lényeg, hogy ez TréAlex, komoly ízlésficam kell ahhoz, hogy egyszer teljesen egészében végighallgassuk. Remélhetőleg a nevében található elköszönés hamarosan duplázódni fog, és parkoló pályára kerül ez az önkritika-hiányos egyed: Bye-ByeAlex!

„Az elveszett jelentés”:

Néha a színpadon, buta vagyok, mint a sár,
Jól ragza a magyart, e havasi gyopár.
De mindig bíznod kell, előbb lesz Euró a román Lej,
Míg itt nyávogok, poharadban megromlik a tej.

Jól pofán köptél,
Ordítsál még hármat-négyet,
Most bekeményítettél,
Nyállal teríted be a népet...
Jól pofán köptél,
Szappannal mossák ki a szájad.
Szedd össze kivert fogaid,
És nesze, itt egy Cosmo’ koktél!

A történet úgy rohan, mint lesántult agár,
Apám a tornatanár, anyám meg egy turulmadár!
Nem izgat fel, hogy a cicit szép feszes,
Mert ha nem tűnt volna fel, hát nem vagyok nemes!

Jól pofán köptél,
Ordítsál még hármat-négyet,
Most bekeményítettél,
Nyállal teríted be a népet...
Jól pofán köptél,
Szappannal mossák ki a szájad.
Szedd össze kivert fogaid,
Nesze, itt egy Cosmo’ koktél!

Jól pofán köptél,
A színpadon temetkeznél,
Vad voltál, orrba vágtál,
És rám borult az ágytál.

Jól pofán köptél,
Ordítsál még hármat-négyet,
Most bekeményítettél,
Nyállal teríted be a népet...
Jól pofán köptél,
Szappannal mossák ki a szájad.
Szedd össze kivert fogaid,
Nesze, itt egy Cosmo’ koktél!

Még mindig nem tudom, hogy mire véljem az Anti Fitness Club zenéjét, mert a műfaji besoroláshoz azt kellene írnom: „undorító”. Ha már lelkes környezetvédőknek tartják maguk, akkor igazán eltakaríthatnák magukat/eltakaríthatnának maguk után, mert ez a szenny, ami folyamatosan árad a bandából már káros; pont olyan, mint a hererák. A végeredmény pedig minden igyekezet ellenére csak egy nyálban tocsogó, agyhalálban tobzódó vállalhatatlan sz@r. Úgy látszik, mégis csak ki kell mondanunk: Az igénytelenség k#rva ciki! Erre a végszóra pedig jöjjön az Anti Fécesz Club dala:

Félek nincs tovább
Ennél aligha akad sablonosabb kezdés. Ebből most vagy egy szerelmi bánatos f*s lesz, vagy egy ilyen mindent feladós suicide téma. A lényeg viszont mindkét mondandó esetében ugyanaz; ezzel nem leszünk kisegítve.
Minden porba hull
Mint a középkorban a fejek.
Tudom nem vigyáztam ránk
Ó fáj, de mocskosul
Egy újabb pocsék séma. Hát igen, egyszerűbb összeollózni valamit, mint gondolkodni. A múltat nem lehet megváltoztatni, legalábbis a tudomány mai állása szerint. Amit meg a tévében látunk, az a legtöbb esetben fikció csupán, még az „Időzsaru” is. Azért nem mindegy, hogy a bélyeg mellett mit nyalunk még be.

A balsors hátba vág
Némi inspirációt merítettek a Himnuszból. Eddig nem sok eredeti gondolatot véltünk felfedezni a szövegben. A szerzőnek tudnám ajánlani a halandzsát, mint általánosan elfogadott közlési formát, akkor még a szavak jelentéstartalmával sem kellene vesződnie, és könnyebb lenne rímelni is.
Csak ezt is éljem túl
Úgy továbblépnék már
De szívem visszahúz
Tedd, vagy ne tedd, ez ilyen egyszerű. Ha kicsit vulgárisabban szeretnénk mindezt felvezetni: „Sz@rj, vagy takarodj a budiról”!

Most merre tovább
Oly szűk a szobám
Nehéz így nem gondolni rád
Ilyen az, ha valaki elfelejti bevenni a gyógyszereit, melyek a szorongásait hivatottak enyhíteni. A depresszió feldolgozásában pedig némi napfény nagyon sokat tudna segíteni, talán jutna némi fény abba a nagy, sötét, tökfejébe.

Oly hűvös ez éj
A csend felemészt
Volt jövőnk, ma csak a múlt kísért
Nem a múlt, hanem a tudatlanság és a primitívség kísért ebben a dalban. Ez a dilettáns hozzáállás végeredménye. Nem mellesleg még mindig sablonos a dolog, de a copy-paste már csak ilyen, folyamatos a Déjá vú feeling.

EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY ELFELEJTSELEK
EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY BELÜL ÚJRA REND LEGYEN
MÍG HÚZ A MÉLY, CSAK A BIZONYTALAN VÁR
EGY VÉGTELEN KÖTÉLTÁNC

Ezer év sem elég, hogy megtanulj rímelni; ezer év sem elég, hogy a koszon kívül más is ragadjon rád; és ezer év sem elég, hogy megszeressük legalább egy kicsit ezt a végeláthatatlan nyáladzást.

Változnak az idők
Már én is változom
„Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok” énekelte anno Balázs Fecó, és ez ennek a nem túl elmés örökzöldnek az olcsó paródiája, illetve majmolása.
De újra, meg újra összedől
Mind mi épült egykoron
„Aztán jött valaki, hazudott és összedőlt a vár,/ utólag már sopánkodni kár.”, az Apostol ezen száma pedig már szerepelt nálunk is. Ctrl+C, Ctrl+V. Ez már gáz.

Minden pillanat
Ó, Minden rólad szólt
Csicska voltál, az is maradsz. A szolgalelkűség sem a menő kategória része, de hát emoéknál betiltották az egyediséget, tucatáruk csupán, agyatlan rabszolgák.
Mégis kicsúszott a talaj
S csak ordítok a romok alól
A fába szorult féreg esete az épületbontással.

Merre tovább
Oly szűk a szobám
Nehéz így nem gondolni rád
Nem a szobád szűk, hanem a tudatod. Beszűkült ösztönkör, de nem szeretnék a pszichiáteremmel konkurálni.

Oly hűvös ez éj
A csend felemészt
Volt jövőnk, ma csak a múlt kísért
Még másolgatni sem tudnak, csakhamar ismétlésbe torkolt a mű. Talán szégyelltek többet lopni, talán a tudomány fogyott el, és elfelejtették a megfelelő billentyűkombinációt, esetleg elment a net, így maradt ez. Persze a lényegen ez mit sem változtat; elég szánalmas egy a brigád.

EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY ELFELEJTSELEK
EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY BELÜL ÚJRA REND LEGYEN
MÍG HÚZ A MÉLY, CSAK A BIZONYTALAN VÁR
EGY VÉGTELEN KÖTÉLTÁNC

Hogy hova jutok még nem tudom
Talpra állok, majd elbukom
De Mégis újra kezdem
Miért volna másé
Ki általad lettem
Legnagyobb sajnálatunkra újra meg újra megpróbálkozik a dalszövegírással, és fura vízióit még meg is zenésítik. Azonban teljesen mindegy mit tolunk a sz@r alá, attól az még egy bűzölgő kupac maradt, de úgy tűnik, sokaknak pont erre van gusztusa, illetve gusztustalansága.

EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY ELFELEJTSELEK
EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY BELÜL ÚJRA REND LEGYEN

EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY ELFELEJTSELEK
EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY BELÜL ÚJRA REND LEGYEN
MÍG HÚZ A MÉLY, CSAK A BIZONYTALAN VÁR
EGY VÉGTELEN KÖTÉLTÁNC
Egy rakat sírásónak öltözött egyed kötöznivaló bolondot játszik, és a produkcióból mellőznek minden olyan összetevőt (humort, iróniát, stb.…), amit az élvezhető lenne. Némi önkritikát igazán erőltethetnének magukra, abból nem lenne baj. Az ilyen zenekarokkal az a legfőbb gond, hogy nemcsak a rajongóikat nézik teljesen hülye baromnak, hanem mindenki mást is. A történet ótvaros, a zene tré, így végeredmény egy olyan elegy lett, amiért börtönbüntetéseket kellene osztani.

„Az elveszett jelentés”:

Nálam nincs butább,
De hova tovább?
A nevem se tudom leírni,
Csak tőmondatokban beszélni.

A közönség szájba vág,
Agyam helyén kórság rág,
Úgy továbblépnék már,
De ezért vagyok sztár.

Befognám a pofám,
De nem volt gyerekszobám,
Nálunk ennyi a tudomány.

„Sekély e kéj”,
Ott a banánhéj,
Elcsúszunk, mert az IQ-nk csekély.

Kéne egy nagy fenék,
Mivel mindent bes€ggelhetnék,
Kéne egy nagy fenék,
A tudatlanság az nagyon ciki rég,
Visítok, mert elkapott a biciklilánc,
Számla nélküli haknira bukik a finánc!

Repkednek a székek,
Zenénkre tombolnak a népek,
Ha eltaláltok, az nagyon fáj,
Ránk omlik ez a kóceráj.

Csúnya duzzanat,
Díszíti az arcomat,
Az egyik mégis eltalált,
Nekik ez a dal most be nem vált.

A közönség szájba vág,
Agyam helyén kórság rág,
Úgy továbblépnék már,
De ezért vagyok sztár.

Befognám a pofám,
De nem volt gyerekszobám,
Nálunk ennyi a tudomány.

Kéne egy nagy fenék,
Mivel mindent bes€ggelhetnék,
Kéne egy nagy fenék,
A tudatlanság az nagyon ciki rég,
Visítok, mert elkapott a biciklilánc,
Számla nélküli haknira bukik a finánc!

Lejegelem most a púpom,
Holnap újra haknizom,
Kéne egy kiló hasizom,
Azzal jól bepasizom,
Mert csajnak látszom (én).

Kéne egy nagy fenék,
Mivel mindent bes€ggelhetnék,
Kéne egy nagy fenék,
A tudatlanság az nagyon ciki rég.

Kéne egy nagy fenék,
Mivel mindent bes€ggelhetnék,
Kéne egy nagy fenék,
A tudatlanság az nagyon ciki rég,
Visítok, mert elkapott a biciklilánc,
Számla nélküli haknira bukik a finánc!

„Őszinte és ösztönös zene”, ez a banda célkitűzése, de nagyon úgy tűnik, hogy lassan már a sz@r definícióját is ez adja. Ahogy az a címből is kiderült, ismét a Pocok 1 Hörcsög nevű formációról lesz szó. Anno az „Illegál” c. nótájuknál már említettem a most következő track-et, nos, ez egy rendszerkritikusnak tűnő valami, bár azt rögtön az elején le kell szögezzük, hogy a srácoknak nem sikerült megoldania a házi feladatot. Sebaj, majd én is a szokásosnál kicsit kíméletesebb leszek, nehogy át kelljen keresztelni ezt a csapatot „Zokog 1(néhány) K¨cs¨g”-re.

Túl az Óperencián hét megálló, ott az én hazám
Nézd a házam ajtaján kint a jelszó: éljetek lazán!
A rendszerkritikus töltetet az Óperencia és Matolcsy György „tündérmesés” kijelentései adják, bár a második sor már igyekszik cáfolni ezt a vonalat, mert ha valahol tiltott a lazulás, az Magyarország. Itt az embereket éppen szórakoztató kongadobosokat a karhatalmi erők zúzzák le, és ez csak egy példa a sok közül.
Minden nap mikor felkelek, örülök, hogy ott élhetek
Ördögökkel táncolunk, pávatollal hánytatunk
Na, meg a „tündérkirály” is továbblépett már azóta, és így az egész sokkal inkább tűnik egy elcs€szett tripnek, mint lázadásnak valami ellen. A pávatollas rész pedig kifejezetten gusztusos. Bevetettek mindent, amit ismertek, de ez elég kevés. Az első versszak előadásmódja is mutatja, hogy nem csak mi unjuk halálra magunkat ettől a négy sortól, hanem az énekes is. Bíztató, nemde?

De szólt a király, hogy fűtsenek,
a bolondból lovagot üssenek
Nem lehet elegem magamból,
egy idegen, akiért a harang szól
Haladjunk visszafelé a refrénben. Akiért a harang szól, azt temetik, mondjuk, ez lehet a túlzott egoizmus következménye, amire van példa itt is. Az első két sorban felvázolt sablonos vacak meg szót sem érdemel.

Az üveghegy visszaváltható,
felgyulladt a varázsló
Már te sem olyan korán fekszel,
mert mindenki felnő egyszer
Hatalmas szellemi magaslatokban szállhatunk, csupa ócska poén társaságában. A koporsóban pedig nem tudunk se korán, se későn nyugovóra térni, ott a föld alatt már csak folyamatos fekvés van. Hát, inkább olvasott volna valamit dalszövegírás helyett.

Ha szól a király, hogy fűtsenek,
a bolondból lovagot üssenek
Nem lehet elegem magamból,
egy idegen, akiért a harang szól
Félre az utamból emberek,
amit nekem, azt másnak nem lehet!
Nem látok jobban a lovamról,
egyedül a szívem nincs aranyból
A tobzódás tovább folytatódik, bár célszerűbb lenne ámokfutásnak nevezni mindazt, ami itt történik. Újabb közhelyes sorokkal gazdagít minket a szerző, a „Szomszédok” c. tévésorozat végén lévő monológokra emlékeztet a nóta ezen része. Hát nem zseniálasan avítt?

Elnézést uraság, álljunk meg egy szóra, hogyha volna ideje...
Megjegyezném, hogy ezzel a tónussal nálam nem jut messzire
Ez a kettősség nem nyerő. Az egyik percben még a királyt alakítja, a másikban meg kvázi önmaga ellen lázad. A megalázkodó lázadó esete a hatalommal: – „Főnök, szabad lázadni?” – „Hát persze, hogy NEM!” – „Ja, akkor jó, csak vicceltem!” És ez a dal pont ilyen bugyuta és üres.

Tudod, az embereknek itt nincs erre ideje, pár perc a földön, tűnés a semmibe
Ami igaz, az igaz, ezek is eltűnhetnének már a búsba.
Ne tündérmese legyen a szabad akarat, féken tarthatnád néha magadat!
Akkor most mi legyen? Mindent egyszerre nem kaphatunk meg, főleg akkor, ha a két végletet preferáljuk: Legyen Anarchiába oltott diktatúra!
Férfiak, asszonyok, okosak, gyökerek, mindenki kérdez, de nem jön a felelet
Szóval a férfiak okosak, a nők meg gyökerek. Persze, ez lehet, hogy egy kicsit túlzás, de elég nehéz értelmes gondolatot kisilabizálni ebből a szennyből. Ez egy igazi fertő.
csak pár suhanc, amit a falra felír, nem sok: Drei, vier, grenadier!!
Végül megidéz egy letűnt kort, annak legpocsékabb portékájával együtt. A Mo-Do nevű formáció Eins, Zwei, Polizei című szösszenete inkább a felejthető kategóriát és az igénytelenséget képviseli, mintsem a felelevenítendő klasszikust. Egy igazi beszóláshoz nem voltak elég bátrak, ezt a közhelyes vackot meg ők maguk is nagyon unták, mindez tükröződik a végeredményen is. Ez még szellemi m@szturbációnak is kevés, olyan, mintha arra a kérdésre keresnék a választ; „Mit kapunk, ha keresztezzük az elefántot a kenguruval? – K#rva nagy lyukakat Afrikában!” Ez is csak egy újabb tré nóta pár ótvaros arctól.

„Az elveszett jelentés”:

Ott a budi falán, mászik a b@szott nagy csótány,
A rovarirtó dobozból meg előugrott egy patkány!
Közben az ébresztőóra, mire felkelek, elütötte a fél hetet,
Pont úgy, mint a taxis öcsém kocsival a népeket.

De szólt a király, hogy műtsenek,
A királynő ezentúl majd én leszek,
Egész más az arcom a cickóktól,
Bókokat kapok idegen fickóktól.

Az áporodott szag átható,
Butaságunk meg látható.
A szövegíró mindentől bekekszel,
Azért nem állt elő jobb szöveggel.

De szólt a király, hogy műtsenek,
A királynő ezentúl majd én leszek,
Egész más az arcom a cickóktól,
Bókokat kapok idegen fickóktól.
Jönnek már az úthengerek,
Áradnak a nyáltengerek!
Nem látok semmit a lóf@sztól,
Részletre kapom a lovam az államtól!

Elnézést tudós uraság, jöjjön csak ki a hóra, ha van egy kis mersze,
Bár mindketten nagyon jól tudjuk, erre az lesz a válasz, hogy: persze!

Tudom, karban kéne tartanom magamat, kicsit edzeni az agyamat,
De nem tudok koncentrálni semmire, egész nap csak hintem a magomat!
Asszonyok, férfiak, öregek és gyerekek, mindenkit ellep a vizelet,
Itt csak egy dolog hiányzik, mégpedig a zene iránti tisztelet!

Ma is hosszú napnak nézünk L.A.-be, és ráadásként még itt van ez a banda is, aminek a nevében komoly túlzásnak tűnik a zenekar szó, oly messze van ez a zenétől. Szóval a perszeveráció istenei megint tiszteletüket teszik minálunk, és első blikkre nem tudnám megmondani, melyik számukban van több ismételgetés; ebben, vagy a másikban. Igaz, a mondás is úgy tartja: „Ismétlés a tudás anyja!”, de ennek ellenére sem gondolnánk, hogy ebben a dalban bármi hasznos tudást át tudnának adni a hallgatóknak. Nagyjából 20 különböző szóból áll a cucc, ami még Fekete Pákótól is kevés lenne, de ez van. Magyarnyelv lecke teljesen amatőröknek.

Legyél piros, leszek kék,
legyél madár, leszek ég,
legyél utca, leszek tér,
legyél folyó, leszek vér!
Mélyenszántó gondolatok garmadája, és a végén még a Gillette penge is befigyel a véres résznél. Legyél bal, leszek fék,/ Legyél ököl, leszek kék.

Legyél menza, leszek éhes,
ha rossz a kaja, leszek mérges,
Legyél tőmondat, leszek magyartalan. A legjobbaknak sem sikerül mindig minden, de itt egyik sz@r sor csapja agyon a másikat, és még nagyon az elején tartunk. A tudatlanság diadala.
legyél újság, leszek képes,
legyél forrás, leszek édes!
Már a kajás sornál is rezgett a léc, kicsit felborult a megszokott forma is. Az utolsó sorban viszont már a logikai kapcsolat is csorbát szenved, mindenesetre első blikkre nem jön át, mi köze egymáshoz az édes és a forrás szavaknak ebben a szövegkörnyezetben.

Refrén:
Tegnap este buszra szálltam,
egész éjjel kiabáltam.
Remélem, legalább jegye volt, ha már esze alig. A butaság fáj, ezért végigüvöltötte az éjszakát, mint kezdő farkaskutya teliholdkor.
Tegnap este melléd ültem,
Talán kicsit megszédültem.
Tegnap este meghűlhettem,/ A láztól elszédültem. Semmitmondó sorok, és ez a kritikus félsor még a dal címének is beillene.

Tegnap este buszra szálltam,
egész éjjel kiabáltam.
Tegnap este beszélgettem,
veled végre magam lettem.
Ordítva kicsit nehézkes beszélgetni. A refrén végül egy közhelybe torkollt.

Mondd, miért nem hívsz fel?
Miért nem hívsz?
Miért nem hívsz fel? Miért nem? Miért nem?
Azért, mert tőmondatokon kívül másképp nem vagy képes kommunikálni, és lássuk be, ez a megoldás eléggé unalmas. Tudnám javasolni az általános iskolát, első osztálytól újra kezdeni, mert ez így siralmas.

Legyél piros, leszek kék,
legyél madár, leszek ég,
Ez már volt.
legyél tavasz, leszek tél,
legyél metró, leszek szél!
Legyél húzás, leszek bél,/ legyél verő, te nyertél!

Refrén:
Tegnap este buszra szálltam,
egész éjjel kiabáltam.
Tegnap este melléd ültem,
Talán kicsit megszédültem.

Tegnap este buszra szálltam,
egész éjjel kiabáltam.
Tegnap este beszélgettem,
veled végre magam lettem.

Miért nem hívsz fel?
Miért nem hívsz fel?
Miért nem hívsz, miért nem írsz?
Miért nem hívsz?

Refrén (2x):
Tegnap este buszra szálltam,
egész éjjel kiabáltam.
Tegnap este melléd ültem,
Talán kicsit megszédültem.

Tegnap este buszra szálltam,
egész éjjel kiabáltam.
Tegnap este beszélgettem,
veled végre magam lettem.
A szövegírást ezúttal sem vitték túlzásba. Ez esetleg egy kétéves kisgyerek szellemi szintjének felelhetne meg, de erős a gyanúm, hogy még azt is csak alulmúlni lenne képes. A lényeg talán annyi, hogy nem kellene erőltetni ezt a szövegírós-éneklős témát, illetve ehhez a formációhoz sem kellene ennyire görcsösen ragaszkodni, vannak olyan feltörekvő fiatal zenekarok, akik minőségi módon tudnánk pótolni azt az űrt, amit ez a zenekar okoz a puszta létével. Szánalmas és gagyi, nagyon gyenge eresztés.

„Az elveszett jelentés”:

Legyél bal most, leszek fék,
Legyél ököl, leszek kék,
„Belső energiád, viszi a vízér”,
Legyél tahó, lesz ’ki kér!

Legyél getra, leszek narkós,
Legyél kosaras, leszek falcós,
Legyél öreg, leszek zsémbes,
Legyél bérlet, leszek éves!

Refrén:
Tegnap este buszra vártam,
Mert lejártam az egész lábam.
Tegnap flexszel melléd ültem,
Pofán vágtál, meglepődtem.

Tegnap este buszra vártam,
Mert lejártam az egész lábam.
Tegnap egy új munkát kezdtem
Az utcasarkon eladtam a testem.

Mondd, miért nem szívsz el?
Miért nem szívsz?
Miért nem szívsz fel? Miért nem? Miért nem?

Legyél bal most, leszek fék,
Legyél ököl, leszek kék,
Legyél start, leszek cél,
A magad dolgával törődjél!

Refrén:
Tegnap este buszra vártam,
Mert lejártam az egész lábam.
Tegnap flexszel melléd ültem,
Pofán vágtál, meglepődtem.

Tegnap este buszra vártam,
Mert lejártam az egész lábam.
Tegnap egy új munkát kezdtem
Az utcasarkon eladtam a testem.

Miért nem szívsz el?
Miért nem szívsz el?
Miért nem szívsz? Miért nem szívsz?
Miért nem szívsz?

Refrén (2x):
Tegnap este buszra vártam,
Mert lejártam az egész lábam.
Tegnap flexszel melléd ültem,
Pofán vágtál, meglepődtem.

Tegnap este buszra vártam,
Mert lejártam az egész lábam.
Tegnap egy új munkát kezdtem
Az utcasarkon eladtam a testem.

A harmincipszilon pécsi tánctanáros mocska még mindig érezteti hatását, mert van az úgy néha, hogy nehéz elszakadni egy-egy nótától. „A Tesco-ban akcióznak a romantikus partizánok,/ És a műkövön visszhangzanak az atípusos tüdőgyulladások!” De nem ártana, ha visszakeverednénk a címben szereplő bandához és dalhoz, mert mégis ez lenne most a téma. A múltidézés többrétű dolog, egyrészt jót röhögünk a letűnt korok primitívségén, másrészt tanulunk a hibáiból, hogy többet ilyen szörnyűségek ne fordulhassanak elő. Tehát, terítéken a kigombolt inges és túlmozgásos sz@rul kilencvenes évek!

Ez az enyém, ez a nap, látom, hogy a Marson süt a nap.
Ez az enyém, ez a nap, látom, hogy a Marson süt a nap.
Szerintem az asztronómia számára már jó párszáz éve nem újdonság, hogy a Marson süt a Nap. Sőt, igaz ez a naprendszerünk többi tagjára is. Olcsó és közhelyes a kezdés, ennek ellenére ez egy visszatérő motívum lett a dalban.

Elindultam reggel, azért, hogy talán otthon van már,
De útközben eszembe jutott, hogy biztos nem vár.
In medias res kezdünk, és ez meg is látszik a szövegen. A szerző valószínűleg épp az elmegyógyból lépett le, ezért lett ennyire zavaros az indulás. A meglepetésszerű érkezés természetes velejárója az, hogy a meglátogatni kívánt ember nem számít ránk.
A nagy- nagy sietségben elcsúsztam egy banánhéjon,
És jegyem sem volt, úgyhogy…
És még esze sem volt a kis bliccelőnek. A szöveg nem egy banánhéjon csúszott el és még csak az első versszaknál járunk. Igyekezett egy ilyen sétálgatós történetet összehozni de a kohézióval és a logikai összefüggésekkel egy picit hadilábon állt. Nagyon úgy tűnik, hogy a Szerző reggel a kényszerzubbonyt nem vette fel, a belső zsebében a jeggyel.

Nem az enyém, ez a nap, látom, hogy egy új nap csalogat.
Nem az enyém, ez a nap, látom, hogy egy új nap hívogat.
A kezdeti sorok után a Költőpalánta is realizálta azt, hogy ezt elk#rta, még hozzá nem kicsit, hanem nagyon.

Azért tovább mentem, hátha szerencsével járok,
De szörnyülködve láttam, hogy lezárták az egész várost!
Tapasztalataim szerint Budapesten nem kell lezárni az egész várost ahhoz, hogy ne lehessen közlekedni. A kilencvenes évek legnagyobb slágere a dugóban ücsörgés volt, és manapság is csak hangyányit jobb a helyzet.
Gyalog kellett mennem, majdnem egészen a Kálvin térig,
De már csak az érdekel, hogy hazajussak.
Kérdés, hogy honnan indult. Mert, ha Kiskörút és a Baross utca sarkáról, akkor nem volt egy nagy séta, pláne nem olyan, amiért rinyálni kéne. Szombathelyről gyalog Bp. Kálvin térig, na az már távolság (kb. 220 kilométer és cirka 44 óra folyamatos séta). Kívánjuk a banda tagjainak, hogy egyszer jöjjenek haza Tokióból, gyalog.

Nem az enyém, ez a nap, látom, hogy egy új nap csalogat.
Nem az enyém, ez a nap, látom, hogy egy új nap hívogat.
Ilyen pocsék teljesítmény mellett ne csodálkozzon, hogy nincsen szerencséje.

Visszafordultam, és megláttam több fényt az utcán,
Egy űrhajó volt, és egy szem embert sem láttam már.
Közelebb mentem, hátha történik valami jó is velem,
A következő pillanatban az űrhajóban ébredtem fel.
X-akták, Támad a Mars; egy sorozat és egy film abból a korból, ezeknek pedig mindkettő megvolt. Ebben a négy sorban buta sztereotípiák és közhelyek váltogatják egymást. A dal történetén nem gondolkodtak túl sokat, az első klisét megvették, ami eléjük került az UFO témából.
Sokan jöttek felém kíváncsian, titkolózva,
Akkor már tudtam, hogy eljutottam egy más bolygóra.
Hát igen, már abban az érában is egy „más” kategóriát képviselt ez a dal, az ízlésficamosok népes táborát gyarapították csupán. „Kicsit tré, de a mienk!” Ez járhatott azoknak a fejében, akik segítették kiadni ezt a sz@rt.
Kedvesek voltak, és megmutattak mindent nekem…
Az agyát is kivehették volna, mert minden jel szerint a Költő nem használta, így nagy kárt sem okoztak volna benne.

Ez az enyém, ez a nap, látom, hogy a Marson süt a nap.
Ez az enyém, ez a nap, látom, hogy a Marson süt a nap.

Ez az enyém, ez a nap, látom, hogy a Marson süt a nap.
Ez az enyém, ez a nap, látom, hogy a Marson süt a nap.

Ez az enyém, ez a nap, látom, hogy a Marson süt a nap.
Ez az enyém, ez a nap, látom, hogy a Marson süt a nap.

Süt, a süt, a süt-süt, süt a Nap!
A végére már csak az ismételgetés maradt, azzal is telik az idő, nekünk meg minden egyes másodperccel jobban ökölbe szorul a kezünk. Remekül példázza ez a dal a kilencvenakárhányas évek honi zenei piacát. Természetesen sokaknak sikerült még ezt a mélységet is alulmúlni, elég, ha csak Kozsóra gondolunk. Kuplungtárcsások, szevasztok! Összességében kaptunk egy kis adagokban (tizedmásodperces foszlányokban) elviselhető valamit. Szerencsére sokan kinőtték már ezt a korszakot, igaz, még bőven akadnak olyanok, akik ezen a színvonalon megragadtak. Tré a köbön.

„Az elveszett jelentés”:

Ez az enyém, ez a f#ck, valaki már megint b@szogat!
Ez az enyém, ez a f#ck, valaki már megint b@szogat!

Elindultam és már két méter után szétverték a fejem,
Én komolyan nem értem, miért nincs szerencsém sohasem.
De ha nincs kivilágítva, akkor az ember ugye belelép,
Ürülékkel van tele a zenegép…

Miért ül mellém, ez a p@p? Aztán most meg miért simogat?
Miért ül mellém, ez a p@p? Aztán most meg miért tapogat?

Amúgy most jól jönne egy zenekari lövészárok,
Fedezék kell, mert olyan szörnyű, amit itt eléd tárok!
Gondoltam, majd jól elbuszozom a Moszkva térig,
De átnevezték, és a szekéren végig lökdöstek a nénik.

Nem az enyém, ez a zab! Menj, etesd ezzel a lovadat!
Nem az enyém, ez a zab! Takarodj etetni a lovakat!

Aztán a téren a csövik teljesen áttúrták a kukát,
Rát*sztak mert a vihar elmosta a vacsorát.
Egyébként is, kiadós eső után mindig sétálni kell,
Az egyik pocsolyában térdig süllyedtem el!
Sokan jöttek felém röhögve és mutogatva,
Akkor már tudtam, hogy belef*stam az új mackómba.
És most az éjjel-nappali mosodát keresem…

Ez az enyém, ez a f#ck, valaki már megint b@szogat!
Ez az enyém, ez a f#ck, valaki már megint b@szogat!

Ez az enyém, ez a f#ck, valaki már megint b@szogat!
Ez az enyém, ez a f#ck, valaki már megint b@szogat!

Ez az enyém, ez a f#ck, valaki már megint b@szogat!
Ez az enyém, ez a f#ck, valaki már megint b@szogat!.

Ba’, ba’, b@szogat!

Amikor a 30Y munkásságát igyekszünk bemutatni, nem feledkezhetünk meg eme remekműről sem, hiszen e nélkül nem lenne teljes a kép. Ez az a dal, ami igazán megmutatja, mi rejtőzik a felszín alatt, mik azok a belső motivációk, melyek mozgásban/fixációban tartják ezt az egész mocskot. Így első ránézésre meglehetősen szubjektívnek tűnhet ez a pár sor, mivel sohasem tagadtam, hogy némi ellenszenvvel viseltetek Beck Zoltán énekhangja és attitűdje iránt, de ezt rögtön ellensúlyozzuk egy dicsérettel; végre valahára megtanították ezt a szerencsétlent úgy énekelni, hogy az embernek a dal hallgatása közben valóban az az érzése, hogy a csávó minden további nélkül csak énekelni akar, és nem sz*pni. Eme siker pedig a Magashegyi Underground nevéhez fűződik, akik az „Árnyékok” című számban kooperáltak Beck Művészúrral.

Tánctanár volt olyan erős meg minden
az izma ha feszült átütött, átütött az ingen
meg más is és a hajlatban körbemarta
ő így sírt mert a teste volt az arca.
Na, erre a szövegre mondja azt valaki, hogy nem látens homoerotikus. Tagadhatatlan vonzalommal ír a tánctanárról, akin több helyen is feszül az ing, meg a nadrág. Majd együtt izzadnak tovább, ami a dalszövegen is meglátszik.
Tánctanár volt olyan erős meg minden
egy golfba szállt be hogy, hogy elhajtson innen
az ülést hátra mellette tinilányok
és látták amit csinál mind a nevelőtanárok.
A kéj mellé némi féltékenység társul, hiszen a Költő szíve választottja nem a „másik” csapatban játszik, Ő inkább pedofilban adja elő. „Egy 10 éves kislány, akin megfeszül a farmer,/ egy 30 éves csávóhoz pont ideális partner.” (Anonim MC – Gyúrni kéne).

Ref.:
A NEVKO-ban péntekenként meghaltak érte a tinilányok
Meg a Beck Zoltán…
és a műkövön visszhangzottak azok a romantikus latin számok
Ez pedig így akkora közhely lett, mint a művház.
A NEVKO-ban péntekenként meghaltak érte a tinilányok
és a műkövön visszhangzottak
Van belőle repeta, nem kell félni. A mennyiség pedig a minőség rovására ment, ez inkább ganéj, mint szöveg.

Tánctanár volt a száraz martinit szerette
olyankor a kabátját és a tánctanárt is levette
Úgy tűnik a tánctanár részegen kivetkőzött önmagából, és nem csak jelképesen. A Költő vonzalmának ez a mániákus oldala nyugodtan nevezhető betegesnek, mert minden jel szerint titokban mindenhová követi „álmai férfiját”.
az ülést hátra és csak egyedül a golfban
azt mondta magában hogy minden nagyon jól van.
Az őrület tovább folytatódik. Azon pedig nem sok értelme van vitatkozni, hogy ez vagy a Carpenters zenéje a betegebb. A mű főhőse ezen a ponton lyukra futott, a dal meg zátonyra. A szöveg helyenként már banális, de legalább talált pár rímet és kohézió is akad. Mondjuk ettől még gázos a történet.

Ref.:
A NEVKO-ban péntekenként meghaltak érte a tinilányok
és a műkövön visszhangzottak azok a romantikus latin számok
A NEVKO-ban péntekenként meghaltak érte a tinilányok
és a műkövön visszhangzottak azok a romantikus latin számok

A NEVKO-ban péntekenként meghaltak érte a tinilányok
és a műkövön visszhangzottak azok a romantikus latin számok
A NEVKO-ban péntekenként meghaltak érte a tinilányok
és a műkövön visszhangzottak.
Ez a dal egy comming-out-nak is beillene. A Szerző tinilánynak képzeli magát, a gond csak az, hogy ez egy melankolikus szenny, ami egy cseppet sem vicces, nem úgy, mint Lovasi András hasonló szerzeményei. A „Van-e szándék?” és a „Légyszíves” című Kiscsillag dalok remek példái annak, hogy ezt a műfajt is lehet jól csinálni. Ez a 30Y „sláger” egy huszadrangú valami, amivel nem csak azonosulni nem lehet, de még élvezni sem. Jó lenne, ha ez a brigád a látens homoszexualitáson kívül valami értékelhetőt is felmutatna végre, mert ez így elég tré.

„Az elveszett jelentés”:

Hát most miről is énekeljek, te uramisten,
Miközben a k@nkós f@rkam épp lecsöppen.
A táncosokkal f@rkaló pörgött rajta,
Ezért torzul el hugyozás közben az ember arca.
Hát most miről is énekeljek, te uramisten,
Pedig most úgy viszket, úgy, de nagyon szörnyen.
Kenem a krémmel, szememben könnyek,
Közben meg úgy sikítok, mint akit ölnek.

Ref.:
A Kuckó Mackóra begerjed az egész ovis tábor,
Nekem meg, hej de jól jönne most egy „szimpatizátor”.
A Kuckó Mackóra begerjed az egész ovis tábor,
Eladó a kiszolgált aggregátor.

Te most csak ülsz itt, kínosan nevetve,
Vonaglik előtted a r@tyi énekes teste,
A k@nkó is a helyén, ott nagyon jól van,
Majd legközelebb odafigyelünk egy kicsit jobban.

Ref.:
A Kuckó Mackóra begerjed az egész ovis tábor,
Nekem meg, hej de jól jönne most egy „szimpatizátor”.
A Kuckó Mackóra begerjed az egész ovis tábor,
Nekem meg, hej de jól jönne most egy „szimpatizátor”.

A Kuckó Mackóra begerjed az egész ovis tábor,
Nekem meg, hej de jól jönne most egy „szimpatizátor”.
A Kuckó Mackóra begerjed az egész ovis tábor,
Eladó a kiszolgált aggregátor.

Ezek az ex-megasztárosok annyian vannak, mint a sár, és lám-lám, egy megint terítékre kerül. Azonban jelen esetben mi is bajban vagyunk egy kicsit, mert nem tudjuk eldönteni, hogy Palcsó Tamás most még énekes, vagy már trafikos. Mert, ha csak egy mezei dohányboltos, akkor énektudásának hiányát nem rójuk fel neki, minden más esetben szégyellje ezt a kislányos nyávogást, amit konstans produkál. Viszont az 5 trafikkal a háta mögött már könnyebben elpasszolja a lemezeit, két karton cigi mellé grátisz CD jár, a szerencsétlenebb törzsvásárlók pedig dedikált fotókkal is gazdagodhatnak. És, hogy mi a közös Palcsó Művészúr zenéjében és a cigarettában? Hát az, hogy mindkettő halálos. Erre a végszóra, jöjjön is egy kis zene!

Minden ami fájt szívembe zár,
Kislányos nyafogás, depresszió, mi mást kívánhat még egy mai magyar tinilány? Felnőtt hallgatóként azért elvárnánk egy kicsit magasabb szintű magyar nyelvismeretet, egy kis kreativitást és valami normális zenét. Egy sorba összepréseltek egy egész nyálas szerelmes számra való kliséhalmazt.
Fekete az ég, sötét a táj,
Most kell, hogy rám találj!
Az a baj – ahogy a Belga is mondaná –, hogy nem csak a táj sötét, hanem a szövegíró is. Úgy tűnik, ezek éjszakai tájékozódási futásra készülnek, kell a francnak a szerelem (vagy sz@relem, csakhogy Rúzsa Magdit is megidézzük).

Nem kínoz már nagyon,
Mi nem kínoz, te szerencsétlen? A puffadás, vagy a hasmenés? Ennél nagyobb problémája aligha lehet, vagy legalábbis nem nézzük ki belőle.
Csak a félelem gyötör,
Nem kínozza, csak gyötri… Az pedig még véletlenül se zavarja meg, hogy e két szó (kínoz és gyötör) egyébként egymás szinonimái. Gratulálunk!
Hogy holnap már talán a remény elköszön
Tőled...
„Holnap már talán az élet is elköszön tőled!” Amúgy „no comment”.

Álmom egy közös képbe zár,
Hol Veled volna jó egy édes éjszakán...
Itt mindenki mindenkit bezár? Börtönszerelem ez a javából, még szappan se kell neki(k)… Reméljük a zárka kulcsának holléte örök homályba vész.

Azt reméltük, örökké tart és még tovább,
De ha elszakad, semmi sem marad ami te vagy és én!
Némi zavart érzek, na nem az erőben, hanem ebben a f*sban – elnézést a kirohanásomért, de ezt a szemetet nem nevezném dalnak, nem visz rá a lélek –. És akkor valami elszakad, és ezt a siralmas szenvedést látva csak remélni tudjuk, hogy ez a valami nem az életfonalunk. „Saját-Sátán kezében gyorsan jár a motolla!” /Akkezdet Phiai – Egy ház/ Mondjuk valószínű, hogy a trafikavató napján a nemzetiszín szalag átvágása előtt is ez a sor járhatott az „énekes” eszébe.

[Refrén]
Álmok közt rád vigyáznom egy édes éjjel,
Ma is ébren volna jó,
Már jöhet bármi!
Minden, ami itt hiányzik az a kohézió,/ A sorokkal most rímelni volna jó. Egy szellemi fogyatékosnak elnéznénk az ilyet.
Álmok közt újra várom,
Mert megtalálni,
Csak egy pillanat, ami megmarad örökké!
Ez a hat sor olyan, mintha péklapáttal b@sztak volna tarkón. Emberi butaság ritkán taglóz le ennyire, de ezeknek sikerült. Ezt a refrént még a retardáltak is kikérnék magunknak, annyira primitív. Nem tudom eldönteni, a Költő analfabéta vagy szimplán dilettáns. Mindenesetre a végeredmény önmagáért beszél, illetve makog.

Végtelen az út s megyünk tovább,
Mennyit ér, ha célba érni kár,
Amennyiben az a bizonyos út végtelen, akkor nagy valószínűséggel sohasem fog célba érni rajta, mert előbb fog elpatkolni.
Mert nem vigyázol rám!
A rinyáláson kívül másra alkalmatlan, a trafikbizniszben ez a mentalitás még komoly konkurenciák nélkül is kevés lesz.

De mégsem szállhat el,
Egy percig sem hagyom,
Amíg bennem ég a tűz én visszakaphatom
Tőled...
Egy interjúban elárulta, hogy már régóta készült a dohányboltos pályára, és íme, itt a bizonyíték rá! Cigi lesz, spangli nem, még egy másodpercig se gondolja senki, hogy füvet vesz a Palcsó-árudában.

Álmom egy közös képbe zár,
Hol Veled volna jó egy édes éjszakán...
A srácnak szabadságfóbiája van. Gondolom anno azt a kocsit is csak azért nyesette félbe az útjelző oszloppal, mert magára zárta az ajtót.

Azt reméltük, örökké tart és még tovább,
De ha elszakad, semmi sem marad ami te vagy és én!
Déjà vu, mintha ez már lett volna egyszer.

[Refrén] x 2
Álmok közt rád vigyáznom egy édes éjjel,
Ma is ébren volna jó,
Már jöhet bármi!
Álmok közt újra várom,
Mert megtalálni,
Csak egy pillanat, ami megmarad örökké!
Még két sor, és tutira vallásos leszek, mert ennyi baromság után tényleg imádkozni támad kedve az embernek, csakhogy mihamarabb véget érjenek szenvedései. Ennyire képes a Megasztár, tonnaszámra ontja magából az olyan embereket, akiknek a zenéjével ölni lehetne. Ha az USA megtámadja Szíriát, javaslom, hogy a drónok helyett Palcsó Tomit vessék be; fél perc éneklés, és mindenki megadja majd magát. Fekete Pákóval egy szinten vannak, ének- és nyelvtudás tekintetében is, a különbség csak annyi, hogy Tamás ki tudja mondani az ö betűs szavakat is. A végső konklúzió: ez nem zene, ez egy f*stalicska.

„Az elveszett jelentés”:

Rám férne egy irodalomtanár,
Trafikossá tesz a párttitkár,
És az sem gond, hogy agyam homály!

A mondandó elég tömör,
A szerző ettől még egy ökör,
A csávó úgy nyomja, mint aki egy bokály.
Aprókőzet...

A nyávogásomra őrjöng ez a fura bár,
Bár úgy nézem, itt mindenki nagy h*már...

Elférne rajtam még pár kiló sakálprém,
Legalább egy kicsit úgy nézzek ki, mint egy görény!

[Refrén]
Élek arcomon ezzel a fura kéjjel,
Hogy ne verjetek széjjel,
Vagy akármi!
Ezt a pofát kell vágnom,
Hogy ne legyen számon lábnyom,
Később, ahol nem viszket ott is kell vakarni!

Csak bámulsz bambán kis palimadár,
Tudom fáj, de én vagyok a megasztár,
És most jön a hullám!

Próbálsz eligazodni ezen a zajon,
Majd rájössz, hogy ez egy t@kony,
Miről szól a dal? Ha tudnám, elárulnám!
Neked...

A nyávogásomra őrjöng ez a fura bár,
Bár úgy nézem, itt mindenki nagy h*már...

Elférne rajtam még pár kiló sakálprém,
Legalább egy kicsit úgy nézzek ki, mint egy görény!

[Refrén] x 2
Élek arcomon ezzel a fura kéjjel,
Hogy ne verjetek széjjel,
Vagy akármi!
Ezt a pofát kell vágnom,
Hogy ne legyen számon lábnyom,
Később, ahol nem viszket ott is kell vakarni!

Na nézd csak, kit vetett fel a víz; a piszoárban. Ott, a nagy sárgaság közepén látható a „Szerencse Szombat” egyik házigazdája, Kovács „Névelsz@ró” Áron személyesen. A csávó minden egyes nyilvános megmozdulásával áldoz az emberi primitívség oltárán, neki simán belefér egy „sugarelóf@sz” élő adásban – amiért persze a Görög Zitát rúgják ki, akit inkább látnánk a tévénk képernyőjén –, de legutóbb a rádiós műsorában örvendeztette meg a nagyérdeműt egy „Farhát Williams-szel”. A probléma csak annyi, hogy az ilyen Kovács Ánusz féle „bumburnyákoknak” a honi médiában csak tündöklése van, bukása alig. Egyébként ez a 100. falSzöveg poszt; vagyis lehet egy kicsit ünnepelni. Persze mindezt csak diszkréten, mert nem akarunk úgy járni, mint a Savaria Karnevál utcazenészei, akiket végül a szombathelyi rendőrök meggyepáltak. Ahhoz a rendőri fellépéshez, melynek során egy csajt egy rakás rendőr rángat végig az utcán, csak gratulálni tudunk, nagyon bátrak voltak az egyenruhás urak!

Mennél, de az út áll alattad,
Milyen szerencse, hogy az út áll, és nem mozog. Egyrészt oda van betonozva, másrészt, ha mocorogna, az már a földrengés tünete lenne. Mindenesetre a Költő bebizonyította, akkora p@raszt, hogy szédül a betonon.
Nyomnád, de túl régen raktad tele...
Nyomná a szöveget, csak hát elfelejtette. A demencia már csak ilyen, nem válogat, csak leamortizál agyilag. Azt pedig már most sejteni véljük, hogy rímeket még mutatóban sem kapunk.
És üres a tank
És a harckocsiból is kifüstölték már a kezelőszemélyzetet. Természetesen a fenti sorok a „menni, vagy nem menni” kérdésre keresik a választ, de a megfogalmazás meglehetősen suta, az első sor pedig egyenesen bugyuta. Szóval, haladjunk, haladjunk.

A csajnál csak a mutató fekszik többet,
Ő inkább veszekszik veled
Na, ez is Fankától tanulta meg, hogyan kell szerelmi szálat szőni egy dalba. A nő a biogazdálkodásban hisz, vagyis fűvel-fával csalja ezt a marhát. Szánalmas, és ezzel is még mindig csak dicsértem ezt a szemetet.
Pénzt nem ad a bank...
Kohézió esetleg? Ja, tudom, káosz van. Ez a bankos sor egészen új megvilágításba helyezi az előző két sort: a Szövegíró lányokat futtat, mert nem kapott kölcsönt.

Tudod, hogy nem divat, túl szakadt,
De még a tiéd...
Rozsdás, de szíved beledobban:
A hajléktalanok alkoholhoz jutottak, mely átmelegíti meggyötört szívüket és lelküket.

Töltsd újra még!
Tölts újra még!
Mit kellene újratölteni? A csajt, aki mindenki mással, csak vele nem, esetleg a hajléktalanokat? És még egy fontos kérdés felmerül: kivel akarja újratölteti magát ez a szerencsétlen? Homeless-homo-love?! Gondolkodni? Minek! E nóta remekül tükrözi Szerzője dilettantizmusát a világ dolgait illetően.

Zúznál, de nem vagy a régi,
A csajod is már túl régóta nézi az órát,
De csak az idő áll,,
A Költő közben impotens lett a saját primitív dalától. Ebben az esetben nem tudom, miért csodálkozik azon, hogy a csaj mindenkivel elmegy, csak vele nem. „Az idő áll, a cerka nem,/ besült a fegyverem,/ más dolgozik a nejemen!”

Már fáraszt a sok szerető képe,
De lázadsz: Még nem lehet vége!
Az órád megállt fél hatnál
A nő nyíltan csalja a fickót, akit jobban aggaszt a karórájában lemerült gombelem, mint a hűtlen társ. Megérdemli a sorsát, de ez már csak amolyan személyes rosszmájú megjegyzés…

Tudod, már: túl öreg, rég elég,
De hajt még a vér,
Rozsdás szíved beledobban:
Új műfajt teremt a banda, az alternatív rock után most már van „nyugdíjas rock” is. „Megvénültél rég,/ a pacemakerben a vezeték elég,/ Szíved lerobban, mint egy ócska gép!”

Töltsd újra még!
Tölts újra még!
Inkább rajzolt volna, azonban elképzelhető, hogy azt sem tud, bár akkor abban a szituációban miért hallgatott az önkritikájára, és ebben az éneklős hisztiben miért nem?

Míg alattad a föld, feletted az ég,
Ha feledted is, vagy feladtad rég…
Egy darab közhely megtoldva egy darab tré szójátékkal, a végeredmény pedig egy nagy rakás f*s, vagyis majdnem olyan, mint a sz@r.

Töltsd újra még!
A végén még sikít kicsit, mint kislány a Barbiejáért, ami tovább rontja az amúgy is ultra pocsék összképet. A szöveget nem a káosz uralja, hanem a butaság, a nagy erőlködés végeredménye egy hallgathatatlan mocsok lett. Az látszik, hogy szeretik a rock zenét, csak lövésük sincs, hogy hogyan kellene csinálni. Kedves Kovács Átok, ideje lenne hazatolni a rozsdás biciklit, mind a zeneiparból, mind a tévéből. Amennyiben radikálisabb megfogalmazásban szeretnénk a dolgot tálalni: Nem kellesz te itt senkinek, húzzál a p!csába! Azért vonjuk le a tanulságot: Agy és önkritika nélkül az ember csak ámokfutó üzemmódban képes létezni, aminek valami ehhez nagyon hasonló borzalom lesz a végeredménye.

„Az elveszett jelentés”:

Megtámasztod a közfalat,
Valaki egy kutyát a lábamra sz@rat...
És nem vagy punk!

A kohéziónál csak a rím hiányzik jobban,
Állok a tükör előtt, s hajam már copfban,
Talán dughatnánk!

A bőrnadrágom meg széjjelszakadt,
Mikor a pisa megáradt...
A gombos sliccel akadt problémám:

Kéne egy kis egyéniség!
De tucatáru vagyok még!

Zúzol, de az olyan gagyi,
Nem tombol rá, csak a nyugger mami,
Meg néha a nagypapi!

De te vagy a vezérnek népe,
Kinek mutyikból megvan a pénze!
Egyszer valahol jól sz*ph@ttál!

A golyó, az kár beléd,
Attól sem lesz jobb a zenéd,
Saját fekáliádban vergődsz már:

Kéne egy kis egyéniség!
De tucatáru vagyok még!

Szemed alja egy ököltől lett kék,
Mert a dal egy kulturális szakadék!

Kéne egy kis egyéniség!
De tucatáru vagyok még!