Még mindig nem tudom, hogy mire véljem az Anti Fitness Club zenéjét, mert a műfaji besoroláshoz azt kellene írnom: „undorító”. Ha már lelkes környezetvédőknek tartják maguk, akkor igazán eltakaríthatnák magukat/eltakaríthatnának maguk után, mert ez a szenny, ami folyamatosan árad a bandából már káros; pont olyan, mint a hererák. A végeredmény pedig minden igyekezet ellenére csak egy nyálban tocsogó, agyhalálban tobzódó vállalhatatlan sz@r. Úgy látszik, mégis csak ki kell mondanunk: Az igénytelenség k#rva ciki! Erre a végszóra pedig jöjjön az Anti Fécesz Club dala:
Félek nincs tovább
Ennél aligha akad sablonosabb kezdés. Ebből most vagy egy szerelmi bánatos f*s lesz, vagy egy ilyen mindent feladós suicide téma. A lényeg viszont mindkét mondandó esetében ugyanaz; ezzel nem leszünk kisegítve.
Minden porba hull
Mint a középkorban a fejek.
Tudom nem vigyáztam ránk
Ó fáj, de mocskosul
Egy újabb pocsék séma. Hát igen, egyszerűbb összeollózni valamit, mint gondolkodni. A múltat nem lehet megváltoztatni, legalábbis a tudomány mai állása szerint. Amit meg a tévében látunk, az a legtöbb esetben fikció csupán, még az „Időzsaru” is. Azért nem mindegy, hogy a bélyeg mellett mit nyalunk még be.
A balsors hátba vág
Némi inspirációt merítettek a Himnuszból. Eddig nem sok eredeti gondolatot véltünk felfedezni a szövegben. A szerzőnek tudnám ajánlani a halandzsát, mint általánosan elfogadott közlési formát, akkor még a szavak jelentéstartalmával sem kellene vesződnie, és könnyebb lenne rímelni is.
Csak ezt is éljem túl
Úgy továbblépnék már
De szívem visszahúz
Tedd, vagy ne tedd, ez ilyen egyszerű. Ha kicsit vulgárisabban szeretnénk mindezt felvezetni: „Sz@rj, vagy takarodj a budiról”!
Most merre tovább
Oly szűk a szobám
Nehéz így nem gondolni rád
Ilyen az, ha valaki elfelejti bevenni a gyógyszereit, melyek a szorongásait hivatottak enyhíteni. A depresszió feldolgozásában pedig némi napfény nagyon sokat tudna segíteni, talán jutna némi fény abba a nagy, sötét, tökfejébe.
Oly hűvös ez éj
A csend felemészt
Volt jövőnk, ma csak a múlt kísért
Nem a múlt, hanem a tudatlanság és a primitívség kísért ebben a dalban. Ez a dilettáns hozzáállás végeredménye. Nem mellesleg még mindig sablonos a dolog, de a copy-paste már csak ilyen, folyamatos a Déjá vú feeling.
EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY ELFELEJTSELEK
EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY BELÜL ÚJRA REND LEGYEN
MÍG HÚZ A MÉLY, CSAK A BIZONYTALAN VÁR
EGY VÉGTELEN KÖTÉLTÁNC
Ezer év sem elég, hogy megtanulj rímelni; ezer év sem elég, hogy a koszon kívül más is ragadjon rád; és ezer év sem elég, hogy megszeressük legalább egy kicsit ezt a végeláthatatlan nyáladzást.
Változnak az idők
Már én is változom
„Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok” énekelte anno Balázs Fecó, és ez ennek a nem túl elmés örökzöldnek az olcsó paródiája, illetve majmolása.
De újra, meg újra összedől
Mind mi épült egykoron
„Aztán jött valaki, hazudott és összedőlt a vár,/ utólag már sopánkodni kár.”, az Apostol ezen száma pedig már szerepelt nálunk is. Ctrl+C, Ctrl+V. Ez már gáz.
Minden pillanat
Ó, Minden rólad szólt
Csicska voltál, az is maradsz. A szolgalelkűség sem a menő kategória része, de hát emoéknál betiltották az egyediséget, tucatáruk csupán, agyatlan rabszolgák.
Mégis kicsúszott a talaj
S csak ordítok a romok alól
A fába szorult féreg esete az épületbontással.
Merre tovább
Oly szűk a szobám
Nehéz így nem gondolni rád
Nem a szobád szűk, hanem a tudatod. Beszűkült ösztönkör, de nem szeretnék a pszichiáteremmel konkurálni.
Oly hűvös ez éj
A csend felemészt
Volt jövőnk, ma csak a múlt kísért
Még másolgatni sem tudnak, csakhamar ismétlésbe torkolt a mű. Talán szégyelltek többet lopni, talán a tudomány fogyott el, és elfelejtették a megfelelő billentyűkombinációt, esetleg elment a net, így maradt ez. Persze a lényegen ez mit sem változtat; elég szánalmas egy a brigád.
EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY ELFELEJTSELEK
EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY BELÜL ÚJRA REND LEGYEN
MÍG HÚZ A MÉLY, CSAK A BIZONYTALAN VÁR
EGY VÉGTELEN KÖTÉLTÁNC
Hogy hova jutok még nem tudom
Talpra állok, majd elbukom
De Mégis újra kezdem
Miért volna másé
Ki általad lettem
Legnagyobb sajnálatunkra újra meg újra megpróbálkozik a dalszövegírással, és fura vízióit még meg is zenésítik. Azonban teljesen mindegy mit tolunk a sz@r alá, attól az még egy bűzölgő kupac maradt, de úgy tűnik, sokaknak pont erre van gusztusa, illetve gusztustalansága.
EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY ELFELEJTSELEK
EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY BELÜL ÚJRA REND LEGYEN
EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY ELFELEJTSELEK
EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY BELÜL ÚJRA REND LEGYEN
MÍG HÚZ A MÉLY, CSAK A BIZONYTALAN VÁR
EGY VÉGTELEN KÖTÉLTÁNC
Egy rakat sírásónak öltözött egyed kötöznivaló bolondot játszik, és a produkcióból mellőznek minden olyan összetevőt (humort, iróniát, stb.…), amit az élvezhető lenne. Némi önkritikát igazán erőltethetnének magukra, abból nem lenne baj. Az ilyen zenekarokkal az a legfőbb gond, hogy nemcsak a rajongóikat nézik teljesen hülye baromnak, hanem mindenki mást is. A történet ótvaros, a zene tré, így végeredmény egy olyan elegy lett, amiért börtönbüntetéseket kellene osztani.
„Az elveszett jelentés”:
Nálam nincs butább,
De hova tovább?
A nevem se tudom leírni,
Csak tőmondatokban beszélni.
A közönség szájba vág,
Agyam helyén kórság rág,
Úgy továbblépnék már,
De ezért vagyok sztár.
Befognám a pofám,
De nem volt gyerekszobám,
Nálunk ennyi a tudomány.
„Sekély e kéj”,
Ott a banánhéj,
Elcsúszunk, mert az IQ-nk csekély.
Kéne egy nagy fenék,
Mivel mindent bes€ggelhetnék,
Kéne egy nagy fenék,
A tudatlanság az nagyon ciki rég,
Visítok, mert elkapott a biciklilánc,
Számla nélküli haknira bukik a finánc!
Repkednek a székek,
Zenénkre tombolnak a népek,
Ha eltaláltok, az nagyon fáj,
Ránk omlik ez a kóceráj.
Csúnya duzzanat,
Díszíti az arcomat,
Az egyik mégis eltalált,
Nekik ez a dal most be nem vált.
A közönség szájba vág,
Agyam helyén kórság rág,
Úgy továbblépnék már,
De ezért vagyok sztár.
Befognám a pofám,
De nem volt gyerekszobám,
Nálunk ennyi a tudomány.
Kéne egy nagy fenék,
Mivel mindent bes€ggelhetnék,
Kéne egy nagy fenék,
A tudatlanság az nagyon ciki rég,
Visítok, mert elkapott a biciklilánc,
Számla nélküli haknira bukik a finánc!
Lejegelem most a púpom,
Holnap újra haknizom,
Kéne egy kiló hasizom,
Azzal jól bepasizom,
Mert csajnak látszom (én).
Kéne egy nagy fenék,
Mivel mindent bes€ggelhetnék,
Kéne egy nagy fenék,
A tudatlanság az nagyon ciki rég.
Kéne egy nagy fenék,
Mivel mindent bes€ggelhetnék,
Kéne egy nagy fenék,
A tudatlanság az nagyon ciki rég,
Visítok, mert elkapott a biciklilánc,
Számla nélküli haknira bukik a finánc!
