Dicsértessék a vérdús gyíkhús, hisz meg vagyunk áldva, kr€tén rapperekkel. Itt vala nekünk eme DSP nevezetű formáció, mely már vagy 10 éve lőn, s vala tagja az honi underground szekciónak. Ők rappelének vala az nagy magyar valóságról, melyről fogalmuk nem sok vala. Tehetségük kevés vala, de kitartásuk nem csak töviset és bogáncskórót terem nékik vala; unfortunatly. Azt hiszem, itt az ideje, hogy ugorjunk gyorsan párszáz évet, ezzel is érzékeltetve, hogy ezek a DSP-s srácok mennyire le vannak maradva az emberi törzsfejlődésben. Az egész banda egy dolgot képes produkálni, közlik velünk a nyilvánvalót, az emberi létezés legprimitívebb formáját adják el, mint supercool életérzést. Már rögtön az elején el kell mondanom, hogy ezeken még a rajzszakkör sem segítene. A most következő dal nem hip-hop és nem is rap, ez az a tré, ami mindenkinek ciki. „Itt vagy a színpad előtt kedves rajongó, ha?/ Iszol, hánysz, belefekszel, ja!/ Mi is ezt csinálnák, csak nem engedi anya,/ Hát hidd el, ha mondom, ez a szám f@sza!”
Dipa:
Összefolynak napok, de átélek nagyszerűeket
Csak felcsapom a gallért meg a napszemüveget
Egyből egy paradoxonnal kezd, és ez egy cseppet sem tűnik szándékosnak, sokkal inkább a butaság végterméke. Ha már összefolynak a napjai, az azt jelenti, nem képes szeparálni őket (elkülöníteni őket egymástól), ebből fakadóan, esélytelen, hogy eldöntse, melyik volt jó, és melyik nem. Valószínűnek tartom, hogy inszomniában még sohasem szenvedett, de azért szívesen rappelne a témáról, mert az olyan laza. Ez a kezdés remek példája annak, amikor valaki személyes tapasztalatok és élmények nélkül kezd el nagy okosságokat pofázni. Ember, inkább disznópásztornak csaptál volna fel.
Gondolod, hogy érdekel a gondod? Na ne!
Ma lazulok hívj holnap, mondom ma ne!
„Olyan laza vagyok, de olyan, he,/ Lazaságom nem ismer határokat, te!” Ez a két sor inkább primitív, mint laza, de ez már más kérdés. Az ilyet, inkább ne!
Nem rohanok ma élek megy a movin' cruzin'
Nekimegyünk a világnak, velem minden kuzin
Nem tudom eldönteni, hogy a hallgatóknak, vagy saját magának akarja bebeszélni, hogy Ő az élet császára? Szánalmas, mert a dal elején már bizonyította, hogy csak egy nyomorék. Kár erőlködni öreg, mindenki látja, hogy a kierőltetett két csepp pisádban vergődsz.
Pattanunk a verdába, tekerd meg a pakkot
Tekerd le az ablakot, tekerd fel a hangot
Tekerd meg anyád, hogy jól pörögjön a f@rkamon! Na jó, ez lehet, hogy egy kissé durva beszólás volt, de nem lehetett kihagyni. Ez a szóismétlősdi inkább gagyi, mint nyerő.
Álljunk meg egy szóra, álljunk meg egy sörre
A nap éget a pultot támadjuk elsőre
A boci a buszon meg üljön legelőre! A saját vizeletén kívül még a lóhúgyra (sör) is bukik, ami csak azt bizonyítja, hogy nagyjából annyira férfi, mint egy 4 éves kislány. Ezek után már nem is csodálkozunk azon, hogy elkezd az erő dominálni („pultot támadjuk”), ész eddig se volt, akkor legalább erő legyen, de ettől függetlenül ez az egész elég súlytalan.
A pillangók miniben, csinos ez a kiscsaj
Gyere velem félre kicsit, meghittebb ha nincs zaj
Dipa vagyok szia, elűzöm minden gondod
Hamar sikerült magad a szívembe lopnod
Felvonultat minden klisét, amit csak bele lehet préselni egy nyálas nótába, így a love story sem maradhatott ki. Ez itt elég vicces, de hitelesnek nem mondanám, attól nagyon messze van.
Éjt követ nappal, nap követ napot
Vágyaid szigetéről én a nagykövet vagyok baby
Valami kezdetleges agynak tűnő szervet már igazán növeszthetne magának, mert nagyon egyszerű ez a gyerek.
Refrén:
Az életem pazar ma, kérlek ne zavarj
Enyém ez a nap ja, enyém ez a nap
Kizártam a bajt csak, élvezet marad
Enyém ez a nap ah, enyém ez a nap
Perszeveráció. Arról meg kár beszélnünk, hogy az „enyém ez a nap” hányszor fordult már elő eddig is bugyuta dalocskákban. Pozitív üzenet? A nagy sz@rt, ez is csak egy elcsépelt frázis, ami mára már visszataszítóként hat.
Bom:
De untam már a telet, a tavasz is kimaradt
De mindent bepótolok, úgy kipörgetem a nyarat
A másik tagnál meg ez számít közérdekű információnak. Sajnáltatja magát egy kicsit, majd bemondásra kifacsarja a nyarat.
Egy forintom se marad, úgy betankolunk a boltba'
Kiülünk a fűbe, beborulunk a tóba
Elszórja minden pénzét, és hajléktalanná válik. Nem mellesleg ez a csöves léthez vezető legegyszerűbb recept.
Körözünk meg sörözünk, megiszunk vagy húszat
Szóval piál és vezet, csak a rendőrség meg ne tudja!
Bennem öt van, a kezemben egy, a rekeszben egy tucat
Tisztára, mint a „Gyilkos számok” (Numb3rs). Egy matekzseni vagy ember!
Csini minden kiscsaj, nincs aki nem tetszik
Ilyenkor percenként szerelmes leszek egy percig
Egy perc is elég neki ahhoz, hogy a csajok faképnél hagyják. Hatalmas teljesítmény, méltán lehet büszke rá, és magára.
A napon barnulunk, nem kondizunk meg szolizunk
Sül a hús, fogy a dzsúsz, sztorizunk meg szotyizunk
A kohézióval eléggé hadilábon állnak. Az egész nóta klisékből áll, üres locsogás csupán.
- Jól vagy tesó? - Remekül! élvezem a jó levegőt
A telóm is lemerült, végre nem vagyok szem előtt
Ez akkorát üt, mint a Klicskó, és úgy is érezzük magunk utána. Egyszóval: fájdalmas!
Úgy van, ahogy lennie kell: varnak a spanok
Napelemes vagyok, ilyenkor szárnyakat kapok
A Red Bull ad szárnyakat, de ahogy elnézem, ez a csákó a Nap nélkül is képes leégni.
Csorog a pohár, megy a sztori, járnak a lapok
És ez így megy, míg a hold le nem váltja a napot
A dal kicsit szomorú véget ér. A kisgyerekek csak addig játszhatnak az autós kártyával, amíg anyu takarodót nem fúj. Nekem, nagyon hiányzik az értelem ebből a dalból. Ennek a kettőnek kisegítő iskolában lenne a helye, mert egy élvezhetetlen mocsok, amit csinálnak. Kritikán aluli produkció, klisékben és idegrángásban tobzódás, se több, se kevesebb. Úgy érzem, az ótvarossal még mindig csak dicsértem ezt a szennyet.
Refrén
„Az elveszett jelentés”:
Dipa:
Összef*stam magam, mikor meghallottam a művemet,
A háttérben a banda, keményen pengeti a seprűnyeleket.
A mondatom mondom, szótagolva, de,
Azt nem tudom még, ebből hogy lesz zene?
Az igénytelenségben velem van a napi rutin,
Amíg tingli-tanglit tolok, nem szól be a Putyin!
Ha igaziból rappelnék, rám adhatnád az oxigénmaszkot,
Inkább kamu okosságokkal szórakoztatom a sok barmot.
A szövegem inkább hasonlít egy megtelt pöcegödörre,
Arcom rakom a kőre, délidőre kiütött a lőre.
De sok itt a csaj, és csak én vagyok raj,
A Google kiadja a bandát, ha beírod, hogy „gay”.
Dipa vagyok, szita agyam nem tűri a gondolatot,
A lazaság témával találtam magamnak egy csontot,
Lerágott, és beletörik minden egyes fogam,
Csak pofázok, így nem látják, hogy nincs agyam!
Refrén:
Az értelem zavar, kérlek ne agyalj,
A palánkon átcsap, a segélyalap,
Ez is csak egy zaj, ami azért baj,
A palánkon átcsap, a segélyalap.
Bom:
De untam már a sulit, az aranyerem kidagadt,
A koszon kívül, rám semmi más nem ragadt.
Tehetségem nulla, szóval csak beállok a sorba,
A művelődés még véletlenül sem jöhet szóba!
Amikor a gagyi rapper mulat, akkor csak ugat,
Ilyen nyomorékból minden sarkon vagy egy tucat.
Huszadrangú zenémet sehol sem jegyzik,
Igazi férfi vagy, ha kibírod legalább egy percig.
Az agyunkból kipusztult rég minden szinapszisunk,
Lehet, hogy azért, mert minden szutykot megiszunk?
Rángok a földön, és alig kapok levegőt,
Rappeltem fél percet, most hozzátok a vastüdőt!
Úgy van, ahogy mondod: pocsék minden sorom,
Az értelem minden formájától undorodom!
Sorozzák a gyomrom, fejre is rendesen kapok,
És ez így megy, mert elmúltak a régi szép napok!
Refrén
