Egykor szebb napokat is megélt szülővárosom egy újabb tévedésével folytatjuk a hetet. Skrapits Erik anno a „No Thanx” nevű emo ürülékben kezdte meg popzenei evickélését, igaz, azóta már szólóra váltott. Az tény, egyedül könnyebb a sz@r felszínén maradni, mert így nincsenek ott azok a ballaszt emberek, akik a matériát lötyögtethetnék. Azt viszont nehéz eldönteni, hogy az egyéni, vagy a csoportos teljesítménye élvezhetetlenebb, már csak azért is, mert saját ötletet egyik produkció sem tartalmaz/tartalmazott, amolyan kínai piacos „more original” kategóriát képviselő ócska másolatokról beszélhetünk csupán. Míg a No Thanx a Tokio Hotelt vette le, addig ez az egyéniesített és butított verzió a hazai popélet legtrébb alakjait majmolja; Ákost (a Kovácsot és a Dobrádyt egyaránt), Csonka Andrást és P. Attilát, csak néhány név a listáról, a teljesség igénye nélkül.
Te vagy a hang,megelevenedtél,
Csodaharang szól,beleremegtél.
A megfogalmazás elég pongyola, mellőz mindent, ami ezt egy összefüggő egésszé tehetné. Hangzatos dolgokat akart, és ennek rendelt alá minden mást, például a kohéziót is. Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy a fejében lévő hangok nem azt suttogják a fülébe, hogy Ő a legtehetségesebb énekes az egész Föld nevű golyóbison. Én a srác stylist-ja helyében ajánlanék némi stílusváltást az öltözködése tekintetében. Igen, úgy van, ahogy gondolják, a hosszú ujjú, hátulgombolós, fehér dzsekit emelném be Erik ruhatárába, mint hétköznapi, állandó viselet.
Hiszed-e még,ha valaki hív,
Hogy előbb utóbb megdobban a szív?
Az oké, hogy vannak rímek, de azért nem ártana odafigyelni az olyan apróságokra, mint a tagmondatok közti logikai kapcsolatok. Az embernek az az érzése, hogy ezt a dalt csak összeollózták, mindezt az igényesség teljes mellőzésével.
Igazi tűz, benne minden eléghet,
Feszül a húr,felolvad a jéghegy,
Ezt még a Hevesi Tamás is megirigyelné. Ez az Erik nevű gyerek jobban nyáladzik, mint egy megtermett bernáthegyi, és nála ez a non plus ultra.
Valami kell,hogy ne veszítsd el,
Veled tartok van-e még hely melletted?
A kiadója igazán beírathatná ezt a gyereket a kisegítő iskolába. Oké, horvát kisebbség, de ha ennyire nincs tisztában a magyar nyelvvel, akkor minek erőlteti. Egyszerű tőmondatokkal operál, ami a történet szempontjából nem feltétlenül lenne probléma, csak valahogy nem sikerült ezt a sok nyálas klisét egy egységes egésszé varázsolnia.
Várj,ha nem igaz a szó,
Én meghallom hogy a szívemben szól a riadó.
„Majd letarol téged is a nyálkommandó!” Ez sor még idekívánkozik az első versszak végére, ugyanis ezzel teljes lehetne a kép. Az pedig külön öröm, hogy ez a szerencsétlen képes érzékelni, hogy infarktusa van („szívemben szól a riadó”). Igaz, Eriket egyáltalán nem lennék képes sajnálni, nem úgy, mint Akeem Adams-et, neki ezúton is jobbulást kívánunk.
Ref.
Gondolj rám,ha nem lehetek veled,
Kösz, inkább nem, szeretnénk jól aludni esténként, az izzadós szívrohamos rémálmokat meghagynánk másoknak.
Érj hozzám,küldök neked jelet,
Ha baj van Te segíts,Kérlek szabadíts fel.
Skrapits úr ritka sötét egyede a társadalmunknak. Komolyan csodálkozom, hogy a kilégzés-belégzés önállóan megy neki. „Takarodj el, küldök neked jegyet,/ A vonatablakból húzd vissza a buta fejed!”
Gondolj rám,ha nem lehetek veled,
Érj hozzám,küldök neked jelet,
Ha baj van Te segíts kérlek szabadíts fel.
Továbbra is összefüggéstelenül beszél. Az, hogy ezek a sablonok külön-külön működtek a hasonlóan nyálrákos szerzeményekben, nem jelenti azt, hogy összeollózva őket egy értelmes valamit kapunk legvégül. Ezen a ponton jönne be a képletbe az ész-faktor, de az itt nincs. Itt jegyeznénk meg, hogy az előadásmódjáról lerí, hogy nem tud énekelni, amit egy r@tyis attitűddel próbál leplezni.
Papírokon nyomokat hagy,
A keserűség ha egyedül vagy.
Hiszed-e még,hogy valami vár,
Ha megszűnik majd minden akadály?
Álomvilágban él, bár ezt eddig is tudtuk. Undorító, hogy ezek a szánalmas kis pondrók mind egy szálig lélekbúvároknak képzelik maguk, közben meg a leghalványabb elképzeléssel sem rendelkeznek a világ dolgait illetően. Egy tapasztalatlan kislánynak esetleg bejön ez a picsogás, de ideje lenne az ilyet büntetni. A zárkában ücsörögve hamar átfogalmazná ezeket az értékelhetetlen sorokat, az biztos.
És hív,mert csakis ez a jó,
Én meghallom ha a szívemben szól a riadó.
„Jövő hétre meg behívott engem is a Dáridó!” Pofa be, Lagzi Lajcsi a király!
Ref.
Gondolj rám,ha nem lehetek veled,
Érj hozzám,küldök neked jelet,
Ha baj van Te segíts,Kérlek szabadíts fel.
Gondolj rám,ha nem lehetek veled,
Érj hozzám,küldök neked jelet,
Ha baj van Te segíts kérlek szabadíts fel.
Gondolj rám,ha nem lehetek veled,
Érj hozzám,küldök neked jelet,
Ha baj van Te segíts,Kérlek szabadíts fel.
Gondolj rám,ha nem lehetek veled,
Érj hozzám,küldök neked jelet,
Ha baj van Te segíts kérlek szabadíts fel.
Amint az látszik, elég hamar kifogyott a mondanivalóból, így a végére már csak a repeat maradt, unalomig, hányásig, ahogy azt kell. Megeshet, hogy ez az elemzés Skrapits Erik gyalázásának tűnhet, de higgyék el, nem az. Egyszerűen ennyire nincs jelentéstartalma a dalba ömlesztett kliséknek, egy masszív nyáladzáson kívül mást nem tudott produkálni, ami sajnálatos és szánalmas. A szerző megmutatta az őt jellemző belső ürességet, és ezzel kezdetét vette a semmivel semmizés. Így mi kénytelenek voltunk inkább az emberrel foglalkozni, ha már a műve ezt nem tette lehetővé. Igaz, az én naivitásomat jelzi, hogy egyáltalán vártam valamit egy olyan előadótól, aki anno a No Thanx-ben tűnt fel. Ez a produkció még ahhoz is kevés, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül, nyugodt szívvel dalnak nevezzük. Ez a szórakoztatóipar legalja, aminél bármelyikünk bármikor különbet sz@rik, és akkor ezt a „nótát” a sz@rral még mindig csak dicsértük, mert annyira nulla és ótvaros.
„Az elveszett jelentés”:
Te vagy a hang, fejembe költöztél,
Addig pofáztál, míg tönkretettél.
Én vagyok, aki mindenkit leszív,
Az összes kiadós csak ezért hív.
Told le a nacit, és én bevetem magam,
Reggel, órákig fésülöm a hajam,
Mert ez az, amitől elsőnek én hiszem el,
Hogy a tükörből majd egy csaj felel.
Orromba befigyel a hó,
És vendégül lát Lajcsi és a Dáridó.
Ref.
B#zisan nyávogok itt neked,
Elhúznék, vegyél nekem jegyet,
De ha nem, majd a rémálmaidban tűnök fel!
B#zisan nyávogok itt neked,
Elhúznék, vegyél nekem jegyet,
De ha nem, majd a rémálmaidban tűnök fel!
Hátulról jössz; hát te ki vagy?
Nem is lényeg, mert az íved nagy.
Gyere, itt a sarkon van egy bár,
Minden szőrmés angyal oda jár!
Orromba befigyel a hó,
És vendégül lát Lajcsi és a Dáridó.
Ref.
B#zisan nyávogok itt neked,
Elhúznék, vegyél nekem jegyet,
De ha nem, majd a rémálmaidban tűnök fel!
B#zisan nyávogok itt neked,
Elhúznék, vegyél nekem jegyet,
De ha nem, majd a rémálmaidban tűnök fel!
B#zisan nyávogok itt neked,
Elhúznék, vegyél nekem jegyet,
De ha nem, majd a rémálmaidban tűnök fel!
B#zisan nyávogok itt neked,
Elhúznék, vegyél nekem jegyet,
De ha nem, majd a rémálmaidban tűnök fel
