A legnagyobb zenés félrenyúlásokat nem feltétlenül a rádiók hullámhosszain kell keresnünk. A televízió rengeteg kr€ténséggel áraszt el bennünk, elég csak a bugyuta reklám dalocskákra gondolnunk, vagy a sorozatok főcímzenéire, melyekhez idehaza előszeretettel íratnak szöveget is. Szóval, muszáj rászánnunk némi időt, hogy kivesézzük ezeket, itt van rögtön a Barátok Közt, ami önmagában is egy szutyok (lapos történet, pocsék színészi alakítások), és akkor még arról az ízlésficamról nem is beszéltünk, ami a főcím alatt szól. Mindkét zenészkezdemény 5 éves kora óta zenél, és a nóta végighallgatása után azt kell mondanom, hogy k#rvára nem látszik meg a produkciójukon. Ennél még két részeg hajléktalan is többre képes, ha éneklésről van szó.
Nézd, az ég most tiszta kék,
De minden változik,
Ami most jó, az lehet,
Hogy holnap már fáj
Vajon ezt szellemi fogyatékosokkal íratták? A rím olyan szinten hiánycikk, mint sivatagban a dús zöld növényzet. A sztori primitív frázisokkal és agyatlan fordulatokkal van tele. Az ég kék, a fű zöld, de most jó, aztán hoppá, mert mégse. Hihetetlen szellemi magasságokba repítenek minket, azonban mi mégsem félünk a zuhanástól, hiszen arcunk a padlót súrolja, mit súrolja, szántja fel, mert ez annyira lent van. Ez a dal nem csak holnap fog fájni, hanem mindig.
Ne félj, még minden bennem él,
A Goa’uld is benne él még? Akkor, ez most a Stargate?
A régi hangulat, a sok jó barát,
Tudod, ha elmész is visszavár.
Kicsit csapongó a történet, pattog össze-vissza, csak hangzatos dolgokat puffogtat bele a nagy büdös semmibe. A barátság témakörnek csak a felszínét simogatja a szerző, elmélyednie nem sikerült a dologban, így közhelyeken kívül mást nem tudott tálalni. Undorító!
Új élet vár, felejts el mindent,
Mindent, ami fáj.
Múltadon tűnődsz, de nincs okod.
Ha segít egy társ, céljaidat lassan eléred,
De nem jó egyedül, régóta rájöttél,
Boldog élet rád, csak barátok közt vár.
Rím még mindig nincs. A klisék viszont nagyon bejöttek a szerzőnek, minekutána így nem kellett új dolgokat kitalálni, a meglévő balf@szságokból pedig simán összeollózta ezt a nagy rakás hülyeséget. A valóságtól elég távol állnak a költő gondolatai, a teljes homály övezi minden egyes sorát.
Nézd az élet mindig más,
Ma minden változik,
Ami most jó, ne hagyjuk eltűnni már
Amíg ilyen és ehhez hasonló szennyeket nyomnak az arcunkba lépten-nyomon, addig aligha lehet nekünk jó. A változásról pedig mintha lett volna már szó a dalban. Hamar kifogyott a másolható gondolatokból.
A vágy és nézd, hogy milyen szép
Ez itt egy hangyányit magyartalan, de sebaj.
Ameddig játszhatunk,
És tudjuk, mi a jó,
Míg a dalunk szól, így jó.
Ez az! Mekkora már! Hihetetlen! Végre van egy rím. Képes volt a „jó” szót önmagára rímeltetni. Az agyhalottak közt a féleszű a király.
Új élet vár, felejts el mindent,
Mindent, ami fáj.
Múltadon tűnődsz, de nincs okod.
Ha segít egy társ, céljaidat lassan eléred.
De nem jó egyedül, régóta rájöttél,
Boldog élet rád, csak barátok közt vár.
Itt már sejthetjük, hogy az a bizonyos „új élet” a szerzőt az agyhalál után várja.
És ha mindez csak egy álom,
És nem kapsz az élettől mást,
Mi várunk rád.
Szóismétlés, szóismétlés hátán. Eme három sor fő mondanivalója, hogy, ha az élet csak álmokat ad, akkor ők várnak rád. Remek, jó tudni! Bármikor lesüllyedhetünk az értelmi fogyatékosok szintjére, csak meg kell nézni egy epizódot a bariköztből.
Hiszen minden csak egy álom,
És ha akarod, valóra váltom,
Gyere hát, új élet vár.
Na, átment sámánba, már álmokat lát. A dal végére már csak remixeli az eddigi mocskait, ami azért nem túl acélos teljesítmény. Mellesleg van még egy rím. Valaki szólhatott volna ennek a szerencsétlennek, hogy a dalszöveget rímre játsszák és nem közhelyre.
Hiszen minden más,
Ha van egy barát,
Aki vár rád.
Mert minden más, ha a barát „más”, aki csak rád vár. A magyar melegközösségek nagyon hálásak lehetnek a firkásznak ezért a gyöngyszemért. Gratulálunk!
Új élet vár, felejts el mindent,
Mindent, ami fáj.
Múltadon tűnődsz, de nincs okod.
Ha segít egy társ, céljaidat lassan eléred.
De nem jó egyedül, régóta rájöttél,
Boldog élet rád, csak barátok közt vár.
Erőltetett a szöveg, pocsék a zenei alap. Gyakorlatilag egy értelmes gondolatot nem tudott magából kiszenvedni, egy nyálas ömlengéshalmaz az egész, mondjuk ebből a szempontból tökéletesen passzol a sorozathoz. Az igénytelenség és a népbutítás ezen formáját szankcionálni kellene. A mű hallgatása fizikai fájdalmat okoz, káros az egészségre, a médiahatóság pedig elnézi, hogy ilyenhez hozzájussanak a kiskorúak is. Hát, inkább egy káromkodós Ice-T számot hallgassanak végig, mint egy ilyen ultragáz rettenetet. Kr€ténségből kitűnő, ami egyenlő azzal, hogy ergya a cucc. Csak remélni tudjuk, hogy a közeljövőben a dal szerzője elvégzi az általános első osztályt.
„Az elveszett jelentés”:
Nézd, ez kék lánggal ég,
És meggyullad a szék,
A kémia tanár ideges,
És egy poroltót keres.
Ne félj, a klórgázt elfújja a szél,
De gázálarc mindig legyen kéznél,
Kísérletezés közben mindig legyél észnél.
Kémia szertár, ahová betörtél,
Cipőd talpa szublimál,
Kellett némi idő, mire rájöttél,
A padlón kifolyt tömény sósav áll,
Pedig te csak denaturált szeszre vágytál,
Egy kis szundi vár, és barbiturátok közt nyál.
Nézd, ez a hígulás,
És a PH érték máris más,
De, ha belenyúlsz, akkor lesz sírás!
Azt is lásd, hogy a kémia milyen szép,
Ettől lesz teljes a kép,
Vegyész Ali is ebből diplomált,
És azóta csak b*mbát gyárt.
Kémia szertár, ahová betörtél,
Cipőd talpa szublimál,
Kellett némi idő, mire rájöttél,
A padlón kifolyt tömény sósav áll,
Pedig te csak denaturált szeszre vágytál,
Egy kis szundi vár, és barbiturátok közt nyál.
Jó, a folyékony nitrogén,
De most őszintén,
Mindent szétfagyaszt.
A kémiai kötéseknél szopod a f@szt,
A Bunsen-égő fényénél,
A tanár valamit izél.
A kristályosodás,
Az milyen csodás,
Na, hol a borogatás?
Kémia szertár, ahová betörtél,
Cipőd talpa szublimál,
Kellett némi idő, mire rájöttél,
A padlón kifolyt tömény sósav áll,
Pedig te csak denaturált szeszre vágytál,
Egy kis szundi vár, és barbiturátok közt nyál.
