Ezek az ex-megasztárosok annyian vannak, mint a sár, és lám-lám, egy megint terítékre kerül. Azonban jelen esetben mi is bajban vagyunk egy kicsit, mert nem tudjuk eldönteni, hogy Palcsó Tamás most még énekes, vagy már trafikos. Mert, ha csak egy mezei dohányboltos, akkor énektudásának hiányát nem rójuk fel neki, minden más esetben szégyellje ezt a kislányos nyávogást, amit konstans produkál. Viszont az 5 trafikkal a háta mögött már könnyebben elpasszolja a lemezeit, két karton cigi mellé grátisz CD jár, a szerencsétlenebb törzsvásárlók pedig dedikált fotókkal is gazdagodhatnak. És, hogy mi a közös Palcsó Művészúr zenéjében és a cigarettában? Hát az, hogy mindkettő halálos. Erre a végszóra, jöjjön is egy kis zene!
Minden ami fájt szívembe zár,
Kislányos nyafogás, depresszió, mi mást kívánhat még egy mai magyar tinilány? Felnőtt hallgatóként azért elvárnánk egy kicsit magasabb szintű magyar nyelvismeretet, egy kis kreativitást és valami normális zenét. Egy sorba összepréseltek egy egész nyálas szerelmes számra való kliséhalmazt.
Fekete az ég, sötét a táj,
Most kell, hogy rám találj!
Az a baj – ahogy a Belga is mondaná –, hogy nem csak a táj sötét, hanem a szövegíró is. Úgy tűnik, ezek éjszakai tájékozódási futásra készülnek, kell a francnak a szerelem (vagy sz@relem, csakhogy Rúzsa Magdit is megidézzük).
Nem kínoz már nagyon,
Mi nem kínoz, te szerencsétlen? A puffadás, vagy a hasmenés? Ennél nagyobb problémája aligha lehet, vagy legalábbis nem nézzük ki belőle.
Csak a félelem gyötör,
Nem kínozza, csak gyötri… Az pedig még véletlenül se zavarja meg, hogy e két szó (kínoz és gyötör) egyébként egymás szinonimái. Gratulálunk!
Hogy holnap már talán a remény elköszön
Tőled...
„Holnap már talán az élet is elköszön tőled!” Amúgy „no comment”.
Álmom egy közös képbe zár,
Hol Veled volna jó egy édes éjszakán...
Itt mindenki mindenkit bezár? Börtönszerelem ez a javából, még szappan se kell neki(k)… Reméljük a zárka kulcsának holléte örök homályba vész.
Azt reméltük, örökké tart és még tovább,
De ha elszakad, semmi sem marad ami te vagy és én!
Némi zavart érzek, na nem az erőben, hanem ebben a f*sban – elnézést a kirohanásomért, de ezt a szemetet nem nevezném dalnak, nem visz rá a lélek –. És akkor valami elszakad, és ezt a siralmas szenvedést látva csak remélni tudjuk, hogy ez a valami nem az életfonalunk. „Saját-Sátán kezében gyorsan jár a motolla!” /Akkezdet Phiai – Egy ház/ Mondjuk valószínű, hogy a trafikavató napján a nemzetiszín szalag átvágása előtt is ez a sor járhatott az „énekes” eszébe.
[Refrén]
Álmok közt rád vigyáznom egy édes éjjel,
Ma is ébren volna jó,
Már jöhet bármi!
Minden, ami itt hiányzik az a kohézió,/ A sorokkal most rímelni volna jó. Egy szellemi fogyatékosnak elnéznénk az ilyet.
Álmok közt újra várom,
Mert megtalálni,
Csak egy pillanat, ami megmarad örökké!
Ez a hat sor olyan, mintha péklapáttal b@sztak volna tarkón. Emberi butaság ritkán taglóz le ennyire, de ezeknek sikerült. Ezt a refrént még a retardáltak is kikérnék magunknak, annyira primitív. Nem tudom eldönteni, a Költő analfabéta vagy szimplán dilettáns. Mindenesetre a végeredmény önmagáért beszél, illetve makog.
Végtelen az út s megyünk tovább,
Mennyit ér, ha célba érni kár,
Amennyiben az a bizonyos út végtelen, akkor nagy valószínűséggel sohasem fog célba érni rajta, mert előbb fog elpatkolni.
Mert nem vigyázol rám!
A rinyáláson kívül másra alkalmatlan, a trafikbizniszben ez a mentalitás még komoly konkurenciák nélkül is kevés lesz.
De mégsem szállhat el,
Egy percig sem hagyom,
Amíg bennem ég a tűz én visszakaphatom
Tőled...
Egy interjúban elárulta, hogy már régóta készült a dohányboltos pályára, és íme, itt a bizonyíték rá! Cigi lesz, spangli nem, még egy másodpercig se gondolja senki, hogy füvet vesz a Palcsó-árudában.
Álmom egy közös képbe zár,
Hol Veled volna jó egy édes éjszakán...
A srácnak szabadságfóbiája van. Gondolom anno azt a kocsit is csak azért nyesette félbe az útjelző oszloppal, mert magára zárta az ajtót.
Azt reméltük, örökké tart és még tovább,
De ha elszakad, semmi sem marad ami te vagy és én!
Déjà vu, mintha ez már lett volna egyszer.
[Refrén] x 2
Álmok közt rád vigyáznom egy édes éjjel,
Ma is ébren volna jó,
Már jöhet bármi!
Álmok közt újra várom,
Mert megtalálni,
Csak egy pillanat, ami megmarad örökké!
Még két sor, és tutira vallásos leszek, mert ennyi baromság után tényleg imádkozni támad kedve az embernek, csakhogy mihamarabb véget érjenek szenvedései. Ennyire képes a Megasztár, tonnaszámra ontja magából az olyan embereket, akiknek a zenéjével ölni lehetne. Ha az USA megtámadja Szíriát, javaslom, hogy a drónok helyett Palcsó Tomit vessék be; fél perc éneklés, és mindenki megadja majd magát. Fekete Pákóval egy szinten vannak, ének- és nyelvtudás tekintetében is, a különbség csak annyi, hogy Tamás ki tudja mondani az ö betűs szavakat is. A végső konklúzió: ez nem zene, ez egy f*stalicska.
„Az elveszett jelentés”:
Rám férne egy irodalomtanár,
Trafikossá tesz a párttitkár,
És az sem gond, hogy agyam homály!
A mondandó elég tömör,
A szerző ettől még egy ökör,
A csávó úgy nyomja, mint aki egy bokály.
Aprókőzet...
A nyávogásomra őrjöng ez a fura bár,
Bár úgy nézem, itt mindenki nagy h*már...
Elférne rajtam még pár kiló sakálprém,
Legalább egy kicsit úgy nézzek ki, mint egy görény!
[Refrén]
Élek arcomon ezzel a fura kéjjel,
Hogy ne verjetek széjjel,
Vagy akármi!
Ezt a pofát kell vágnom,
Hogy ne legyen számon lábnyom,
Később, ahol nem viszket ott is kell vakarni!
Csak bámulsz bambán kis palimadár,
Tudom fáj, de én vagyok a megasztár,
És most jön a hullám!
Próbálsz eligazodni ezen a zajon,
Majd rájössz, hogy ez egy t@kony,
Miről szól a dal? Ha tudnám, elárulnám!
Neked...
A nyávogásomra őrjöng ez a fura bár,
Bár úgy nézem, itt mindenki nagy h*már...
Elférne rajtam még pár kiló sakálprém,
Legalább egy kicsit úgy nézzek ki, mint egy görény!
[Refrén] x 2
Élek arcomon ezzel a fura kéjjel,
Hogy ne verjetek széjjel,
Vagy akármi!
Ezt a pofát kell vágnom,
Hogy ne legyen számon lábnyom,
Később, ahol nem viszket ott is kell vakarni!
