Mit is mondhatnánk egy olyan előadóról/bandáról, aki/ami egy másik csapat egyik „slágerének” a címét kezdi el név gyanánt használni? Talán a szánalmas jelző kellőképp leírja azt, hogy itt az igénytelenség, a primitívség és az idiotizmus elegánsan egyszerű elegyéről beszélhetünk. Jelen esetben az „Indigó Utca” az Eleven Hold – szintén élvezhetetlen zenékben utazó brigád – egyik dala volt. Nos, aki még arra sem képes, hogy önállóan kitaláljon magának egy művésznevet, az miért képzeli azt, hogy a szövegírás és a zeneszerzés majd jobban fog menni? Természetesen a kérdés csak költői, hiszen minden napra jut legalább egy, önkritika hiányos, önjelölt sztár, és ezeknek már tehetségtelenségkutató showműsorokra sincs szükségük.
Pont, pont, pont, a történet végtelen
Három pötty a levélen és ég veled
Ez valami fura írásjel-határozó akar lenni? Nagyon úgy tűnik, hogy a szerzők gyépésmérnöki diplomával rendelkeznek, mert más magyarázatot nem találunk erre a kezdésre. Gázos a történet, biztos ez volt az oka, hogy a fejükben nem gyúlhatott szikra.
Úgyis találkozunk még, az élet
Melléd ültet a hátsó padba
Hisz a magunkfajta mindig oda került
Ez a három sor megmutatja, hogyan adjuk el a huszadrangú senkiségünk sztárságként. Az pedig az első pillanattól látszik, hogy iskolába nemigen járhattak, így ez a hátsó pados történet élményként eléggé hiteltelen. Fikciónak elmegy, a többinek meg erőteljes izzadtság szaga van.
Csak az őrület keringett a kor körül
Kicsi bolygók, kicsike pontok
Pont akkor, pont te, pont ott
Elgurult a gyógyszere. Ez tényleg egy olyan nóta, amire mindenkinek szednie kell valamit; a szerzőnek a tévképzeteire, a hallgatóknak meg azért, hogy legalább egy kicsit élvezni tudják ezt a nyivákolást.
Azt mondtad, azt hittük, ez örökké tart
De az ezredik szeretleknél a kréta elkopott
Majd pont, pont, pont
Kicsöngettek és a világ elrabolt
A suliban a tanév végén a vakáció szót vésik fel a gyerekek a táblára, értelmes lurkónak eszébe sem jut, hogy helyette azt írja; „szeretlek”, még valamelyik csaholós hónaljkutyával megáldott tanító néni félre érti, és akkor nagy a baj. Lehet, hogy magántanulóéknál más volt a szokás, ki tudja?
A műsort azért folytatjuk persze
A szünet után visszanéz pár percre
A szenvedély, a mai vendég
Majd egyedül tovább minden, ahogy eddig
Már tudjuk, hogy mitől „szenved éjjel” ez a két nyomoronc. Egyébként sok mindent elmondhatunk az első versszakról, de azt speciel pont nem, hogy szenvedélyes lenne. Közhelyekben tobzódó, primitív hősköltemény egy ábrándhoz, semmi más.
Refr.:
Kipróbálunk olyan dolgokat
Ami kegyetlenül befosat…
Ami szépnek látszik, de foltokat
Hagy maga után és ez fojtogat
Majd mindezt elnyeli egy torkolat
Anno Linda Lovelace (Deep Throat/Mély torok) biztos nagyon örült volna egy ilyen zenei betétnek a leghíresebb filmjében, mi azonban már sokkal kevésbé vagyunk boldogok eme sorok hallatán.
A végső kérdésem az lenne
A dal közepén már „végső kérdése” van! Ez aztán a teljesítmény! Gratulálunk...
Hogy mi maradt meg a szépből
Azon a három ponton kívül
Kiderül a tegnapelőtti részből
És nem csak kérdez, de egy tévképzettel még válaszol is. A dal végén esetleg elment volna ez a téma, de itt... Röhej.
Együtt néztük a sorozatot, de nem is sejtjük a végét
Ez egy átkozott bohózat, lefested egy új életed képét
Nem mondasz nekem semmit, de én valamit mondanék
Te nem lettél a szó, én meg nem lettem toldalék
Kicsit korlátoltak a fiúk. Önmagukkal sem képesek dűlőre jutni, szánalmas ez az egyhelyben toporgás. A dal alaptörténete egy ilyen szerelmi bánatos valami akart lenni – ami eléggé elcsépeltnek hat –, de aztán mégsem döntötték el, hogy miről akarnak beszélni. Szimpla szóf*sás. Itt csak a kohézió minimál.
Már a varázsló is eltűnt, nem javított meg, látod
Egy újabb szívtörés esetén a ragasztót te állod
Egy újabb tündérmese? Amúgy nem varázsló volt az, hanem gomba, igaz, ezek ketten szívesebben tolják a Technokol Rapid-ot.
Még mindig szótlan vagy, de valamit én még mondok
Nem hagyok neked itt semmit, csak ezt a három pontot
Ha a papírra simán három pontot ír e szöveg helyett, mindannyian sokkal jobban jártunk volna. Így, lett egy kis-hatótávolságú tömegpusztító fegyverünk.
Refr.
Többé nem érdekel, ki mit mond
Én leülök és pont pont pont
Gondolom a WC-re ül le, bár alul-fölül csak a sz@r árad ebből a gyerekből, szóval akár mindegy is.
Összekötök három csillagot, vagy többet
Míg lentről pókhálónak nem tűnnek
Az égi szálak, a labirintus vége nálad
Ha szeretnéd, hogy kiszálljak
Csak vond meg a vállad és engedj tévedni
még van időnk, azt hiszem, egy életnyi
Ember; szüleid legnagyobb tévedése vagy ebben az életben. Összességében ez egy pocsék produkció, minden szinten gyenge próbálkozás. Alternatív alapfok megspékelve egy magát rappernek képzelő szuperidiótával. A dal élvezeti értéket a hallgató intelligencia hányadosa egyenes arányban rontja, minél több sütnivalónk van, annál kevésbé fogjuk élvezni ezt a szemetet, mert ez is csak egy ótvaros mocsok.
Refr.
„Az elveszett jelentés”:
Gond, gond, gond, hiányzik az értelem,
A rúzst az ajkadon az öklömmel szétkenem.
Tudod, az erőszak nem hozhat zavarba,
Majd meg is kaphatod farba,
Hisz az irányít, aki ott van fölül,
A rudi ezért nem lesz metélve körül.
Kicsi foltok, meg piros pontok,
Gond akkor, gond itt, gond ott,
Pattognak a Vénusz-dombok, meg a combok,
De az ezredik k€félésnél a répa elkopott.
Ami gond, gond, gond.
A kenőccsel most babrálhatok,
És neked is viszketni fog, hát persze,
A kérdés, hogy így is mersz-e?
Mert a Szado-Mazo a mai vendég,
De ettől még nem leszünk férj és feleség!
Refr.:
Kipróbálunk olyan fojtogatós-sz€xes dolgokat,
Amikor a lábammal fogom be az orrodat,
A kezem is a nyakadon, és fojtogat,
Hát jobb lesz, ha megszokod a pofonokat!
A legviccesebb az lenne,
Ha lerúgnálak a székről,
A fogad is kiröppenne,
És a padló vörös lenne a vértől!
Együtt nézzük e bohózatot, de nem kapcsoltuk be a tévét,
Én rád emelem a korbácsot, te meg hozzám vágod a vécét.
Kikötöznélek az ágyhoz, majd jól rád ugranék,
De te felhúztad a térded, így lett a mogyoróm kék.
A titkárnő jelmezben heversz, karod kitárod,
Bosszúból hasba rúglak, és a vacsorát kivágod!
Emlékszel még, mikor az irodában ránk nyitott a gondnok?
Nincs itt semmi probléma, csak vannak még gondok!
Refr.
Végül eltörik egy csont,
És ez már gond, gond, gond.
Összetörök három csillárt, vagy többet,
A tűsarkúdat meg a hátamba döfted,
A szádból most kirúgom a nyálad,
Remélem, ez fokozza a vágyad,
Csak töröld meg a szád, és ne kezdj vérezni,
Megruházlak, és ezt te is ugyanúgy fogod élvezni!
Refr.
