2009-es megalakulása óta talán ez az egyetlen olyan dal az Intim Torna Illegál történetében, amely a legközelebb állt ahhoz, hogy akár még jó is lehessen. Persze elb@szták rendesen, mert jó szöveghez ész kell, és nem kislányos picsogás, ami egy férfi előadásában több mint szánalmas tud lenni. A szerelemes dalok világa pedig elég unalmas, folyton ugyanazok a klisék, mint a többi százezer másik esetében és ezzel slussz és passz. Ez az a témakör, ahol nem árt valami extrát villantani, mert anélkül baromi tré lesz a dolog, ahogy itt is. Mindazonáltal, van jó pár olyan szerelmes dal, ami példaértékű és hallgatható. Itt van ebben a kategóriában például a „Szerelmes vagyok”, a „Nem imádlak” és a „Kezdjük újra” a Belgától, a „Superman”, a „Crazy in love”, a „Love the way you lie” és a „Stronger than I was” Eminem előadásában, illetve a klasszikusabb darabok közül a Metallica „Nothing else matters” és Gil Scott-Heron „I’ll take care of you” című szerzeményei. Szóval, pozitív példa akad bőven, így ezek után lássuk, az ITI (ezek legalább nem akarnak félpercenként hazatelefonálni) mit hozott össze nekünk.
Átjött hozzám este, éreztem hogy a teste,
arra kért, hogy hűtsem le, mer' felpörgette a hétvége.
Lássuk, jól értem-e a dolgot: A csaj felhevült a partizástól, majd meglátogatta ezt a szerencsétlent, aki belevágta a nőcit egy kád jégbe. Csak remélni tudom, hogy a veséjét nem vágta ki. Akik itt egy aktus mellett tették volna le a voksukat, azok gondolják át még egyszer a dolgot. Itt még nem is annyira vészes a történet.
Kérte a számom, régen a bárban, azt mondta,
még nem tudja hogy felhívjon-e, ha egyszer talán szükség lenne rám.
Szerencsésebb lett volna ezzel kezdeni, akkor meglett volna a kronológia, így arra tippelnék, hogy a csávónak elmebaja van. A rímtelen sor csúnyán megtöri a dal lendületét, kicsit túlbonyolították.
Mondtam neki, hogy mostanában inkább kerülöm a balhét,
ha neki mindegy hát lehetek én is néha az ágyban a kellék.
A versszak zárásaként megtudjuk, hogy szívesen beállna gyertyatartónak a csajhoz, mert neki „tömegben nem áll fel”. „Mondtam neki, hogy én vagyok a legnagyobb balfék,/ az adóhivatalban melózom, az enyém a 427-es mellék”.
Ha másra vágyik én nem bánom, ha nem megy túl azon a határon,
ahol szívatva érzem magam, és le kell vágnom a hajam.
Hát ez elég tré. A fickó Britney Spears-nek képzeli magát. Persze értem én, hogy azt akarta mondani, hogy benne lenne egy biogazdálkodós párkapcsolatban (fűvel-fával), de nem szeretne beleőrülni a dologba, így amíg a csaj nem adja neki tovább a nemi betegség kollekcióját, addig neki oké. Hát igen, a szifilisz legalább annyira durva tud lenni, amennyire itt ez a szöveg félrement.
Refrén:
Felhívott, hogy átjönne,
nem tudja, mér' van felette
felhő fenn az égen.
Viharfelhő; és így máris érzékeltetve lenne, hogy a nő élete el van sz@rva éppen. Egyébként kicsit semmilyen a dolog, de láttunk már rosszabb refrént is az Intim Torna Illegáltól, például a „sz@runk bele a szádba” áthallású örökf*st.
Ha rájönnék a válaszra,
én lennék kiválasztva
hősnek az életében.
Azért ragadt rájuk valami még a Kistehenes időkből. Ez például egész jó, szépen kiadja a rímeket és a ritmusa is kellemes.
Szóval, inspirálja, hogy az élet spirálban folyik meg a részletek,
amiket a lelki-szemetesládában az ember szem észrevett.
Kidobott emlékek hátán visz az út, ami hozzá elvezet,
aminek a végén kézen ragad és elrepít majd az élvezet.
Arra várt, hogy eltűnjön felőle már ez az árnyék,
az eső sem eshet örökké és kezdődhet a fényjáték.
Valami nagyon különlegeset akart írni, de nem jutott messzebb azoknál a nyálban gazdag amerikai romantikus mocskoknál, melyeket Richard Tiffany Gere nevével lehet fémjelezni. Elég nagy közhely és sablon halmaz ez, semmi meglepő nincs benne, ami kicsit is mutatná, mennyire oda van, meg vissza a csajért. Ez egy nagyon gyenge próbálkozás volt.
Ha erre vágyik én nem bánom, ha nem megy túl azon a határon,
ahol szívatva érzem magam és le kell vágnom a hajam.
„Ha bénázik én nem bánom,/ Maximum egy szóval vágom szájon,/ Csakhogy jól érezzem magam,/ És egy percre leteszem az agyam”.
Refrén:
Felhívott, hogy átjönne,
nem tudja, mér' van felette
felhő fenn az égen.
Ha rájönnék a válaszra,
én lennék kiválasztva
hősnek az életében.
A refrén összességében tetszetős, vagyis szódával és minimális módosítással simán elmegy, a dal többi része pedig a nyálrákos amcsi filmek összefoglalójának is beillene, így természetszerűleg ezekkel aligha lehetünk megelégedve. A végén a nagy ismételgetés helyére befért volna még egy strófa, de ez már abszolút mellékes megjegyzés. Végül is, ez még mindig csak egy nagyon olcsó Kistehén másolat, a fogyasztók megtévesztése, semmi más. Ha ilyen tempóban fejlődnek tovább, úgy 25-30 év múlva majd lesz egy olyan daluk, ami véletlenül jó lesz, de némi művelődéssel ez az idő hamarabb elérkezhet. Amíg csak erre a színvonalra képesek, addig az „érdekes, röhögjünk” kategóriát erősíthetik csupán, vagyis marad a bóvli besorolás. Trének tré, de tudnánk annyit inni, hogy egyszer-kétszer bebírjuk.
„Az elveszett jelentés”:
Múltkor átmentem Pestre, fel volt kínálva a teste,
Lehet helyben, vagy elvitelre, felpörgette a miki ekije.
Nem kértem számon, hogy a bárban a csíkot is feltolta,
Elszívta az összes cigim, felpofozott, majd a frankót is megmondta.
Az éjszakai pillangó így tombolta végig az egész estét,
Az italfogyasztását fedezendő, kényszerből árulta a testét.
Ha másra mászik én nem bánom, amíg jön, én jól meghágom,
Csak ne érezzem nemi betegnek magam, és ne kelljen félre raknom az agyam.
Refrén:
Felhívott, hogy megköpne,
Hogyha Ő egy légy lenne,
Csak rohadjak meg szépen.
Ha fel lennék támasztva,
Talán még rám mászna,
De nála nem vagyok a révben.
Inspirálja, hogy felcsúszott a spirálja, az antibébi tablettát nem találja,
Pánikra semmi ok, így a hasba rúgásnak is meglesz a diszkrét bája.
Az előző kuncsaftja keményen az arcára élvezett,
Viszont engem esőgumi használatára kötelezett.
Keményen megkérte az árát, a stricije szabja a tarifát,
De nála mindig forró a lágyék, megmondja, legjobban mire vágynék.
Ha másra mászik én nem bánom, amíg jön, én jól meghágom,
Csak ne érezzem nemi betegnek magam, és ne kelljen félre raknom az agyam.
Refrén:
Felhívott, hogy megköpne,
Hogyha Ő egy légy lenne,
Csak rohadjak meg szépen.
Ha fel lennék támasztva,
Talán még rám mászna,
De nála nem vagyok a révben.
