Ha a Barátok Köztről korábban azt mondtam, hogy egy szutyok, akkor a Jóban Rosszban az igénytelenség szinonimája és mintapéldája egyben. Ez a maffiózós, hülyeparasztos kórházsorozat komoly fegyvertény Magyarország számára egy esetlegesen bekövetkező atomháború esetére, mert ezzel a cuccal komoly lyukat üthetünk a világban, olyan szinten butít. A szériáról kár is többet beszélni, vitatkozzanak rajta a filmesztéták, mi pedig folytassuk a főcímzenével. Nos, eme nótának a sorsa már a „születése” előtt megpecsételődött, amikor ezt az egészet rábízták egy „futottak még” kategóriás megasztárosra és egy Kozso felfedezettre. Ezek ketten duettezés közben maximum azon versenghetnek, hogy melyikük a giga tehetségtelenség és melyikük az orbitális nulla. Azt pedig valószínűleg sohasem fogjuk megérteni, hogy miért akar slágert/slágereket írni egy olyan ember, aki még a barlangrajz-festéshez is primitív lenne?
Leterít az élet százszor,
De a rosszat tartsd jól távol,
A „leterítést” tényként kezeli – ami barátok közt sem számít jó dolognak –, de azért a rossz távoltartására bíztat, így a felvázolt helyzet egy kicsit paradoxnak tűnik. Az látszik, hogy valami baromi nagy okosságot akart írni, de egy ordítóan hatalmas baromságot sikerült kinyökögnie. Nem kis teljesítmény ám mindezt két sorban megvalósítani.
Az a kérdés, magadnak mennyit érsz?
Sose várd a választ mástól,
Elég nagy baj, hogyha másoktól várjuk a választ arra a kérdésre, hogy „mennyit érünk magunknak”. Itt már felmerül annak a lehetősége, hogy ezt a dalt szefósok egy különösen korlátolt csoportja követte el.
Vedd el azt, mi jár a sorstól,
Ez az élet, az új naptól mond, mit kérsz.
Most akkor vegyük el, vagy kérjük, mert nem mindegy. Imádom a kliséhalmokból összelapátolt szövegeket, annyira röhejesek.
BRIDGE:
Ne rohanj, hogy mindent láss,
Közel az, ki csak rád vár,
S vele jön az új esély talán.
Ez egy állat, a neb@sszamár. A szerző korábban világrekordot állíthatott fel „A legtöbb idő, amit emberi agy oxigénhiányos állapotban töltött” kategóriában, és valószínűleg komoly, több évtizedes előnye van a lista második helyezettjével szemben.
REF:
Ez egyenes út, na mire vársz még,
Lehet egy ellenfél jó barát még,
Játszunk egy történetben, úgy mint más.
Marad egy hely itt neked is még,
Oda is érsz, ahol nincs már árnyék,
A nap majd új erőt ad s érzem,
Együtt leszünk jóban rosszban.
A refrén hét sor, ebből háromnak a végén a „még” a rím, ami egy elég olcsó megoldás. Természetesen kohézióra utaló jeleket nem találunk, szimplán egymás után f*stak néhány gyépés mondatot. Nézzük, miről is szólnak az egyes sorok: egyenes út, barátság, színészet, a fennmaradó üres hely, sötétből a fénybe (Ákos is megirigyelné), napozás, és legvégül mind együtt leszünk. Elég nagy a sötétség, így nem lep meg az árnyékok hiánya. A dalt leginkább az árnyékszékhez tudnánk hasonlítani, mivel abba is, ebbe is mindenki csak belesz@rt, de igazából senkit sem érdekelt a dolog.
Keresed, mi többet ér még,
Kutatod a titkok színét,
Ez az érzés örökké elkísér,
Gyere élvezd minden percét,
Napra nap, egy újabb lépés,
Hogy a célod majd egyszer megleld még,
Szegényes szókinccsel rendelkeznek, a „még” nagyon népszerű. Még, még, még, ennyi nem elég, még… A nagy ismételgetés előtti szakasz kliséhalmazból hirtelen ömlengésbe csap át. Anyanyelvünk legalját vonultatják fel, ennél alig van kr€ténebb sláger kis hazánkban, a „Mizu”-val van egy szinten.
BRIDGE:
Ne rohanj, hogy mindent láss,
Közel az, ki csak rád vár,
S vele jön az új esély talán.
REF:
Ez egyenes út, na mire vársz még,
Lehet egy ellenfél jó barát még,
Játszunk egy történetben, úgy mint más.
Marad egy hely itt neked is még,
Oda is érsz, ahol nincs már árnyék,
A nap majd új erőt ad s érzem,
Együtt leszünk jóban rosszban.
BRIDGE:
Ne rohanj, hogy mindent láss,
Közel az, ki csak rád vár,
S vele jön az új esély talán.
REF:
Ez egyenes út, na mire vársz még,
Lehet egy ellenfél jó barát még,
Játszunk egy történetben, úgy mint más.
Marad egy hely itt neked is még,
Oda is érsz, ahol nincs már árnyék,
A nap majd új erőt ad s érzem,
Együtt leszünk jóban rosszban.
Együtt leszünk jóban rosszban.
Nem vitték túlzásba a szövegírást, közhelyeket gyűjtöttek egy röhejes csokorba, és mindezt kőkemény valóságként próbálják a nyakunkba t*szni. Annyi szent, a dal folyamán nem jóban-rosszban leszünk együtt, hanem jó nagy f*sban. Ez egy gyenge eresztés, ami még annál rosszabbra sikerült, mint amilyenre elsőre gondoltunk volna. Ótvaros minden egyes sora.
„Az elveszett jelentés”:
Beverik a pofád párszor,
Annyira ergya ez a pár sor,
Az a kérdés, az önkritikád hol maradt?
Van, amit az önbizalom sem pótol,
Anyád a karrieredre régóta spórol,
De agyadban minden gondolat megrohadt!
BRIDGE:
Ne aggódj, ez nem lesz más,
Az agyrák neked vermet ás,
Ide elkél némi csodavárás.
REF:
Ez balegyenes, amit a jobbhorog vált,
Eszméleted elvesztetted már rég.
A mi szerepünk a rendesen elgyepált,
Ha lehet, ne kenj nagyon képen,
Oda is ütsz, ahol nem is fájt még,
A földön fekszem, bent a vérben,
Ez a napi program, lent a késdobálóban.
Keresed, kivert fogaid,
Megint nem voltak jogaid.
A vérzés egy ismerős érzés,
Gyúrnod kéne, ez nem is kérdés,
És ha betalál egy sértés,
Többet nyújthatsz, mint egy hajtépés.
BRIDGE:
Ne aggódj, ez nem lesz más,
Az agyrák neked vermet ás,
Ide elkél némi csodavárás.
REF:
Ez balegyenes, amit a jobbhorog vált,
Eszméleted elvesztetted már rég.
A mi szerepünk a rendesen elgyepált,
Ha lehet, ne kenj nagyon képen,
Oda is ütsz, ahol nem is fájt még,
A földön fekszem, bent a vérben,
Ez a napi program, lent a késdobálóban.
BRIDGE:
Ne aggódj, ez nem lesz más,
Az agyrák neked vermet ás,
Ide elkél némi csodavárás.
REF:
Ez balegyenes, amit a jobbhorog vált,
Eszméleted elvesztetted már rég.
A mi szerepünk a rendesen elgyepált,
Ha lehet, ne kenj nagyon képen,
Oda is ütsz, ahol nem is fájt még,
A földön fekszem, bent a vérben,
Ez a napi program, lent a késdobálóban.
