A homár-imitátor ezúttal a tesójával karöltve kezd „öngyógyításba”, amit megint csak a hallgatók szívnak meg. Pedig nem is oly rég, a Magashegyi Undergroundtól már majdnem megtanult rendesen énekelni, de úgy tűnik, a feledés mindent legyűr, csak a sz@r örök. Ennek a 30Y utáni/melletti projektnek a nevébe kódolták a lényeget, ami a „bezzega” után jelenik meg: A Beck-fiúk csak k#rválkodni akartak egy kicsit, fullban hozni a kr€tént, mert ebben az országban a sz@r a legjövedelmezőbb vállalkozások egyike; itt a minőség a kutyának sem kell. Persze, lehet mondani, hogy már a nevében is lázadó a történet, azt viszont lássuk be, hogy ez Beck Zoltánnak eddig nem nagyon sikerült. Ahol a 30Y frontembere feltűnik, ott garantált a nyáladzás, a picsogás, a „langyika” előadásmód és a tehetségtelenség.
Ha kérdezed hol van,
mondja a választ.
Úgy árul el, ahogy
te elárulod.
Nem mondod újra,
nem is hibáztat, mert
mer' amit tud azt,
te is tudod
te is tudod.
Bármelyik gagyi, kínai piacos GPS készülék reklámjában elférne ez a pár sor. „Az új Occó 30.000 GPS úgy mondja neked az utat, hogy közben ezerrel szidja az anyád!” Rímeket keresve se találunk, ami nem lenne feltétlenül baj, ha legalább mondandója lenne, de az a minimális kohézió, ami itt van, az maximum a fent említett teleshopos élethelyzetet tudja reprodukálni e dalban. Az első strófa legszebb része mégis ez a „te is tudod” mert ezzel kvázi a hallgatóság hibájává avanzsálja saját tehetségtelenségét: Ha nem érted, hát az a te bajod, közben meg az egész cucc csak egy paraszthajszállal több a halandzsánál.
Ha vártál,
várjál még! (3x)
Na, az első, valamire való üzenet a szövegben. Ha eddig vártál, akkor szenvedj még, tanuld meg e primitív slágert, dúdold hazáig, aztán vegyed meg b@zd meg, nehogy éhen halljon már ez a két nyomorék. Sajnos kis hazánkban az alternatív rock kategóriába minden szenny belefér, és eladhatóvá válik. A lényeg itt talán annyi, hogy várhatjuk a csodát, de k#rvára ne lepődjünk meg, ha nem jön, vagy ha nem azt kapjuk, amire előzőleg számítottunk.
Te vagy az egyik,
te vagy a másik,
az aki ott van
meg aki nincs is ott.
Úgy látszik, Beckéknek is megvoltak a Magyar Népmesék. Ez pont olyan, mint a „Mátyás, és a bíró lánya//A bíró okos lánya” című rész. Szóval, zene is, meg nem is, mondott is valamit, de nem is, értelmes is, meg nem is és még sorolhatnánk, de inkább mégse, mert ez egy végtelen történet lenne, arra pedig senkinek sincs ideje. Vajon ezek ketten arra rájöttek már, hogy lehet úgy zenélni, hogy közben nem erőltetünk rá ilyen balf@sz szövegeket?
Tábla van nálad,
a neved rajta.
Folyton letörlöd,
újraírod
újraírod.
Inkább a szöveget kellett volna újraírni. Bár, kicsit jobban belegondolva, azzal sem lennénk beljebb, hiszen emberünknek már korábban is voltak problémai a dalszövegírással.
Ha vártál,
várjál még! (8x)
És, akkor ez most ennyi volt? Se eleje, se vége, a köztes butaságokat pedig összeköti a masszív ismételgetés. A beígért lázadás elmarad, így a dal összességében meglehetősen unalmas, lapos. Ha legalább némi kísérletező szándék lenne bent, de ez olyan semmilyen, mint minden Beck-mű. Ez a nóta is csak egy átlagos tucatáru, az a fajta tré, amiből kilószámra találunk a különböző slágerlistákon. Ha ezt a dalt kazettán kapod meg, másnap letörlöd.
„Az elveszett jelentés”:
A lemezünk felteszed,
És a sz@r eláraszt.
Ezzel is beéred,
Kapod a f@szt.
Az agyad felk#rja,
Elpattan elméd húrja.
Hiányzik, egy sötét paraszt!
Te is tudod,
Te is tudod.
Ha hánytál,
Hányjál még! (3x)
Ezek sem zsenik,
Csak utolsó senkik.
Sztár itthon,
Rajta röhög külhon,
Szájba vágnálak,
Interpretállak.
Folyton benyögik;
Azanyádat,
Azanyádat.
Ha hánytál,
Hányjál még! (8x)
