A minap olvastam egy interjút, amit az egyik vezető zenei blog készített ezzel a szerencsétlennel. Többek közt megkérdezték tőle; mit gondol a haza hip-hop mezőny felhígulásáról, és mit jelent neki a rap. A válasza egyszerre volt kimerítő és szánalmas, történt ugyanis, hogy nekiállt arról beszélni, Őt mennyire zavarják a pocsék szövegeket nyomató rapperek (hát még minket…). Nos, Halott Pénz feltűnően fogalmazási zavarban szenved, mert Ő is csak egy gagyi dumákat nyomató senki, akinek még értelmes dalszöveg nem hagyta el a tollát. Igaz, a riportban benyögte, neki a rap az önkifejezés része, amire a legyintés mellé csak annyit mondanánk, így baromira lazán, hogy ezen akkor nem ártana dolgozni még egy kicsit. Marsalkó Úr még azt sem tudja eldönteni magáról, hogy Ő egy rapper bőrbe bújt rocker, vagy mi, de agy nélkül osztja az észt. A dolgok jelenlegi állása az, hogy főhősünk a honi hip-hop reneszánszát kihasználva gyűjt egy kis zsét, ha már a rockerek kiutálták maguk közül. Ugyan a raphez sem érzéke, sem tehetsége nincs, de sajnálatos módon megvan a megfelelő táptalaj, amiben kinőheti/kinőhette magát, hiszen hazánkban sokan szeretik a sz@rt.
Magamban tartom, hogy itt van a vég!
Az Indigó Utca dalához hasonlóan, itt is hamar jön el a vég, mondjuk itt korábban, mint a Pontpontpont esetében. Arról pedig csak álmodozhatunk, hogy a dal itt be is fejeződik, ahogy azt a szerző ígéri, de mint oly sokszor, az elmélet és a gyakorlat nagyon távol van egymástól. Ha így folytatja, vagy ezerszer meg kell halnunk, amíg egyszer a végére érünk ennek a mocsoknak.
Már kérted, hogy szóljak, de mégsem tudok.
Bár megittam egy kávét, hogy erőre kapjak,
hogy én legyek az, aki benned majd lakhat még.
Óda a kukához, legalábbis ha röviden szeretném összefoglalni költőnk magvatlan gondolatait. Egyelőre örüljünk annak, hogy tőmondatokban képes, hellyel-közzel hibátlanul kifejezni magát, mert mi például a sorkezdő „már-bár” párost fordított sorrendben alkalmaztuk volna. A „bentlakásos” rész 3 űrlényes filmet idézett meg egyszerre: a Men in Black eslő részét, a Dreamcatcher-t és a Meet Dave címűt.
A szavakon túl is ért. Aki szeret a nulláért.
Aki szeret a nulláért, az a szavakon túl is.
Aki Halott Pénzzel akar kommunikálni, annak félre kell tennie a magyar nyelv összes írott és íratlan szabályát, az egyszer biztos. De legalább elismeri, hogy egy nagy nulla, és ez már valami.
Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl...
„Kell egy ház, lenn az Óceján parttyán”. Itt joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért idéztem fonetikusan a Ladánybene 27 slágerét. A válasz roppant egyszerű, egyikük sem nyerne Kazinczy Szépkiejtési Versenyt, az tuti. Halott Észéknél a refrénben a hallaszt konstans „halasznak” ejti, amit nem tudunk mire vélni. „Halasz”, hiszen egyszer te is meghal(a)sz, mert ez a dal egy halálos vírus. Esetleg halász akart ez lenni, csak feketepákósan URL-ben kezdték el beszélni a magyart. Ne adj isten, a Hamasz/Hamász (kinek hogy szimpatikusabb) mintájára ezek megalapított egy realmagyar terrorszervezetet, amit történetesen Halaszra kereszteltek? Egyik lehetséges opció jobb, mint a másik.
Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl...
Szürke nappalok és szürke nappalik...
Hol van a fény, ami bennetek lakik?
Arrafelé ezt nevezik művészetnek? Ez a nappalok-nappalik szójáték még Geszti Pétertől is tré lenne, pedig neki is akadtak ótvaros pillanatai bőven. Bennünk lakó fény… Ideje lenne elvinni a tagot az orvoshoz, mert lenyelte a zseblámpát.
Itt van a lelkem Pesten,
mégis Pécsen hagytam a testem.
Okkultizmus hülyeparaszt módra. Rím most már akad, a kohézió pedig továbbra is rejtőzködik, mint Rambo a Sztracsatella című magyar filmben. Valóban, lehet mondani, hogy Ő nem is szerepelt abban a moziban, de ez is csak az álcázó képességét dicséri.
Mondd el, hogy értsem azt, amit mondtál!
Mondd el, miért nem értem mégsem?!
Ezt mi is kérdezhetnénk; az önkritika pedig ott kezdődne, ha ezt a kérdést önmagának címezte volna a szerző.
Nem vagyok az, akit vártál, értsd meg,
de ugyanúgy harcolok érted!
Szerintem jobb, ha ezt a két sort most nem minősíteném, inkább a kis rocker-nyomoronc figyelmébe ajánlanám a Lord (szombathelyi rockzenekar) szövegeit, melyek többségét egy Balogh József nevű költő-tanár írt. Nos, kedves Halott Ész, a f@szfejedbe bármennyi v!agrát is tömsz be, attól agyad nem lesz, csak a búrád lesz nagyobb.
Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl...
Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl...
Ha nem jön a holnap, holnap mi legyen?
Legyen-e ugyanúgy, mint tegnap?
A dal előrehaladtával jelentősen csökken a szöveg színvonala. Itt már komolyan gondolkodom egy esélykiegyenlítős verselemzésen, mert a költő által felvonultatott szellemi magaslatokkal nem tudok mit kezdeni. A kilégzés-belégzés helyes sorrendjéről esetleg nem szeretnél valamit kérdezni tőlünk, te kretén?!
Ugyanúgy maradt minden,
mint ahogy látod idekint.
Mindenki kérdezi, mi van veled,
de épp itt van az újév, rád vár!
Itt már gyakorlatilag összefüggéstelenül beszél. Logikai kapcsolat a mondatok közé? Minek. Ez pont olyan, mint a hányás, egyszer belekezdett és most nem tudja abbahagyni.
De nem akarok mást már, csak, amit te adnál!
Az, amit más ad, nem kell!
Az ész sem kell/kellett.
Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl...
Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl...
Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl...
Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl...
Hol van a bánat?
Toll van-e nálad?
Amit most gondolsz, írd le!
Ha ezt komolyan gondoltad kedves Halott Pénz, akkor a kényszerképzeteiddel keress fel egy pszichiátert, amíg nem késő.
Nem megyek már soha, nem megyek már soha,
nem megyek már soha én el!
Nagyon szomorúak vagyunk, hogy nem takarodsz el a jó … Anyukádba. A primitív dal sajnos primitív válaszokat kényszerít ki az emberből.
Mindenki kérdezi, mi van veled,
de épp itt van az újév, rád vár!
De nem akarok mást már, csak, amit te adnál!
Az, amit más ad, nem kell!
Az ismétlés, kitölti a műsoridőt, és addig sem kell új dolgokat kitalálni, viszont a végeredmény így hihetetlenül unalmas lesz. Ez nem rap, ez népi bemagoltatós.
Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl...
Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl...
Oooh, tetszik, mégis felőröl!
Oooh, tetszik, mégis felőröl!
Oooh, tetszik, mégis felőröl!
A dal végére kifogytak mindenből az arcok, ide már nem jutott se ész, se mondanivaló, csak ütemes idegrángást kapunk, amit meg gyógyszerrel kellene kezelni, mert elég súlyosnak tűnik. Ezek ketten bármikor smink nélkül játszhatnák a Diszkópatkányok (A Night at the Roxbury) című film főszerepeit. Egyszerű szövegvilág, tehetségtelenség, egy újabb pocsék teljesítmény. Halott Pénz semmi olyat nem mutat, ami bizonyítaná művészi létjogosultságát, ez is csak egy divat rapper a sok közül. Pozitívumként annyit tudunk elmondani a műről, hogy egyszerre tud bugyuta és ergya lenni.
„Az elveszett jelentés”:
A Technokolt belégzem, úgy, mint rég,
Alkalom adtán a hígítós palack is kiürül,
Megittam, de a pálesz mégis visszafütyül.
Talán ezért lett rajtam úrrá a tehetségtelenség.
Most valahogy ölni tudnék egy jó agydonorért.
Lefagytál, mert itt most egy kis sokk ért.
Tudtam, ugyanúgy balf@sz!
Tudtam, hogy ugyanúgy balf@sz,
Mint én, agyam leépül!
Erre mi szolgál mentségül?
Tudtam, ugyanúgy balf@sz!
Tudtam, hogy ugyanúgy balf@sz,
Mint én, agyam leépül!
Erre mi szolgál mentségül?
Szinusz ritmusunknak megszámlált napjai,
Eltorzult életünk rabbá lett darabjai.
Itt van a telkem Pesten,
Mielőtt megvettem, eladtam a testem.
Bárcsak tudnám, mit jelentenek e szavak,
Nagyon kéne már egy újabb adag,
Nem vagyok én egy függő, értsd meg,
Csak nem tudom abbahagyni végleg!
Tudtam, ugyanúgy balf@sz!
Tudtam, hogy ugyanúgy balf@sz,
Mint én, agyam leépül!
Erre mi szolgál mentségül?
Tudtam, ugyanúgy balf@sz!
Tudtam, hogy ugyanúgy balf@sz,
Mint én, agyam leépül!
Erre mi szolgál mentségül?
Ha nem nő többet kender, akkor mi lesz?
Az ember a pipájába majd mit tesz?
Elvegetálunk a szintetikus cuccon,
Amúgy sem érdekelt az ózon.
Majd rájössz, hogy a rehab nem való neked,
Inkább bedurrantom az utolsó dekked.
Nem várok, nem kérem, hogy adjál,
Látom, kicsit lefagytál!
Tudtam, ugyanúgy balf@sz!
Tudtam, hogy ugyanúgy balf@sz,
Mint én, agyam leépül!
Erre mi szolgál mentségül?
Tudtam, ugyanúgy balf@sz!
Tudtam, hogy ugyanúgy balf@sz,
Mint én, agyam leépül!
Erre mi szolgál mentségül?
Tudtam, ugyanúgy balf@sz!
Tudtam, hogy ugyanúgy balf@sz,
Mint én, agyam leépül!
Erre mi szolgál mentségül?
Tudtam, ugyanúgy balf@sz!
Tudtam, hogy ugyanúgy balf@sz,
Mint én, agyam leépül!
Erre mi szolgál mentségül?
Fogd be a szádat!
Eláztat a nyálad!
Nem gondolkodsz, miért írod le?
Nem számít, hogy téged érdekel-e,
Magam se érem fel ésszel,
Remélem, beérik e kevéssel.
Jó lenne már egy másik bár,
Ahol egy másik közegben lehetek sztár!
Nekem a Technokol alanyi jogon jár!
Tudtam, ugyanúgy balf@sz!
Tudtam, hogy ugyanúgy balf@sz,
Mint én, agyam leépül!
Erre mi szolgál mentségül?
Tudtam, ugyanúgy balf@sz!
Tudtam, hogy ugyanúgy balf@sz,
Mint én, agyam leépül!
Erre mi szolgál mentségül?
Oooh, Erre mi szolgál mentségül?
Oooh, Erre mi szolgál mentségül?
Oooh, Erre mi szolgál mentségül?
