Egy újabb zenekar, akik nem szeretik a zenei stílusokat, és nagyon úgy tűnik, hogy magát a zenét sem. A 30Y, az valami alternatív rockszerű képződmény, de inkább hasonlít azokra a félsorokra, melyeket a nyilvános WC-k falaira vésnek fel az emberek; sz@rral. Az viszont már külön szomorú, hogy a sokat emlegetett Kispálos segítség a legcsekélyebb mértékben sem érződik a zenekar zenei és szövegvilágában. Számomra az énekes/szövegíró Beck Zoltán hangja és előadásmódja kifejezetten irritáló, az embernek az az érzése támad, mintha éneklés közben (is) tövig akarná nyaldosni a br@'nerokat… Olyan r@tyi az egész, na.

Az apám azt mondja majd, majd
hogyha hallja.
Ez olyan dal, hogy tényleg,
mind azt akarja.
Kicsit túlzott,/ az énekes önbizalma,/ ettől köti fel magát,/ mindenki, ki hallja! Talán ez jobb kezdés lett volna, de életszerűbb mindenképpen. A dal végigszenvedéséhez tényleg alternatív módokat kell alkalmazni, mert erre nincs az a piamennyiség, amitől élvezhető lenne a történet, viszont van az a drog, igaz, akkor a tripben már egész más zene szól.
Az angyalok az égbe'
kérlelik apámat,
hogy nekik felvenné-e,
ha hoznak kazettákat.
Amilyen gyenge ez a brigád, nem csodálkozom, hogy csak az illegális másolatok révén képesek érvényesülni. Ezért a zenéért kár pénzt kiadni, és ezt a szerző is tudja. A halál után meg már annyira mindegy, hiszen úgysem halljuk már, hogy mit tol a banda. Az Angyal és Kékosztriga bárokban sokkal inkább az „összemelegedésen” van a hangsúly, így oda ez a „muzsika” tökéletes.
Táncterem az ég,
és a rohadt sötétbe,
csak a hold világít,
rajzszöggel középre.
Hát, elég sötét van a Mennyországban, legalábbis ezek szerint. Emberek, senki se vágyjon oda! De az igazság az, hogy soha nem fogjuk megtudni, mit is akart a szerző ezzel a pár sorral. Itt most legyen is elég ennyi.
És suhognak mind,
az angyalszárnyak.
Angyaltollal töltöm,
tele a párnámat.
És susognak mind,/ a jogging melegítők… Kurt Cobain legalább tudott énekelni, és megvolt a kellő depresszió szintje ahhoz, hogy ilyen dolgokról énekeljen, és az öngyilkosságától még hitelesebb lett az Ő zenéje. Beck Zoltánnak egy hasonló életpálya modellt kellene kidolgoznia. Nekem mindegy, hogy melyik b#zibárban folytatja a pályafutását, és az is mindegy, milyen minőségben, a lényeg az, hogy semmiképpen se „énekeljen”, főleg ne nagyközönség előtt.
Az apám átfordul,
a jobb oldalára,
hogy a szívét nehogy nyomja,
a fiai álma.
Kérdés, hogy a politikai jobb oldalára fordul-e? Mert akkor érthető, hogy igyekszik magát megkímélni a fiai álmától, amely valószínűleg a melegek házasságáról szól…
És most arra gondol,
hogyha nem lesz egyszer,
hogyan fog keverni,
a két fia permetszert,
Ennél a résznél, az eddig még nyomokban felfedezhető kohézió teljesen eltűnik. Itt bekúszik egy újabb szál a történetbe, ami még inkább igazolja a szerző túlzott önbizalmát a dal minőségét illetően. Aki ezt újra meg újra hallani akarja, az keresse fel pszichiáterét, kényszergyógykezelőjét.
mert a föld nem alszik,
és rajtuk se a férgek,
és fölzabálják,
lassan az egészet.
Kár, hogy nem azt az „adathordozót” zabálták fel, ami megörökítette ezt a szennyet. Itt, mint egy atombomba, úgy robban be a vidék feeling, mert ez nem BP, itt a földművelés létezik csak, ezzel is fokozva a sztereotípiát, mely szerint minden vidéki; paraszt.
Az apám látja,
hogy a karók kidőlnek,
a fiai meg állnak,
és bár nem röhögnek,
Azt’ persze, mégis csak büdös a munka a két r@tyinak, mert undorító hanglejtéssel vernyogni sokkal egyszerűbb, és könnyebb pénzkereseti lehetőség is… Kár, hogy az nem szerepel a dalban, hogy épp kettő, két méterszer másfél méteres gödröt ásnak egymásnak.
mégse sírnak nagyon,
csak kocsikba szállnak,
az életnek előre,
és háttal a halálnak.
Az út a b#zibártól a magyar mezőgazdaság haláláig. Itt, mindenki megasztár, ikszfaktor, csillagszületik és vójsz akar lenni, az értelmes termelő munka már nem divat. A rímek hellyel-közzel megvannak, kohézió az valahol félúton a kihalás sorsára jut, a zene tré, a szöveg gáz, az előadásmód Kurt Cobain-t majmolja, és ennél tovább nem is jut, így hát egy ócska b#zivicc lesz az egészből. Ótvaros ez nagyon.

„Az elveszett jelentés”:

A Kékosztriga nyitva van,
az ajtaja is tárva.
A zene már szól a bárban,
a DJ a YMCA-t játssza.
Ott rúgnak majd fejbe,
szidják, az anyámat,
adnak majd rendesen testre,
hoztak viperákat.
A gyűlölet él,
minden hiába,
a másságtól fél,
ki jött fekete ruhába.
És susognak mind,
a jogging melegítők.
A lényegre rátapint,
igen, ők hívők.
Az anyázás elfajul,
üvegszilánkos a járda.
Most mindenki ellazul,
ilyen a ganja.
A gyógyszer már elgurult,
nem kell a kényszer,
a rendőrség kivonult,
lesz itt egy-két per.
ott a földön fekszik,
pár levert állat.
Könnygázt inhalálnak,
gumilövedék találat.
Az Orbán meglátja,
neki az, szélsőjobbos barátja.
Az ellen tüntetés,
az a megoldás ma,
szimpátia felvonulás,
csak zombik kiabálva.
Drágul az élet,
a politikusok kaszálnak.