falSzöveg

Ja, lett némi szabadidőm a napi 8 óra alvás mellőzésével, és arra jutottam, hogy elég szánalmas egyik-másik magyar dal szövege, a rádiókból viszont folyton ezek szólnak. Itt az ideje, hogy a kreativitás leghalványabb szikráját is mellőző szövegek végre új jelentést kapjanak. A komolyságot persze mellőzzük! Fotók forrása: Internet. Ha szeretnél "dalt" ajánlani, küld el az előadó nevét és a szám címét nekünk: r.t.is.rock@windowslive.com

PayPal, nekünk

Torda ajánlásával: "Adjatok! ... Adjatok!"


Naptár

április 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30

Friss topikok

  • pingvinmadár: Most hallottam a dalt először, és rá is kerestem a neten, hogy melyik lehet a legrosszabb szövegű ... (2020.08.06. 09:38) Ocho Macho: Jó nekem
  • R.T.Is.Rock: @törzsmókus: Most belemehetnénk abba, hogy a paródia csak annyit mutat, hogy gagyi sz@rt bárki tud... (2015.10.27. 18:26) Deniz: Egyetlen
  • R.T.Is.Rock: @töröltfelhasználó: Bocs, hogy a munkája alapján ítélek meg egy embert... Amit Péterfy Bori csinál... (2014.10.21. 22:36) Péterfy Bori & Love Band: Hajnal
  • R.T.Is.Rock: @Bence Bakos: Hát igen, primitív embereknek primitív dal is elég, csak rakjunk bele néhány népszer... (2014.03.31. 22:17) Subscribe: Az igazi arcod (feat. magyar pop szbornaja)
  • R.T.Is.Rock: @nentes: Kicsit bővebben is kifejthetted volna a véleményed, mert így csak annyi jött le, hogy sze... (2013.12.03. 23:38) Charlie: Könnyű álmot hozzon az éj /Retrospektív/

Címkék

/Retrospektív/ (9) 220 felett (1) 30Y (4) 4kézláb (1) ABRACADABRA (1) abracadabra zenekar (1) Ádám keresi Évát (2) Adatkezelési szabályzat (1) AFC (1) Ákos (5) Alcohol (1) Álmodtam (1) Álmok közt (1) Álomtégla (1) Ámokfutók (1) Anima Sound System (1) Anna & the Barbies (1) Anna and the Barbies (2) Anti Fitness Club (2) Apostol (1) Aranyat ér (1) Árpa Attila (2) átirat (139) Az egyikben ott (1) Az igazi arcod (1) A feneked a gyengém (1) A fénybe nézz (1) A kör (1) A mennyország kapujában (1) A világ végén (1) Baksa-Soós Attila (1) Balanyi Szilárd (1) Ban Orban (1) Barátok Közt (1) Bartók Eszter (1) Bebe (1) Beck Zoltán (1) Belehalok (1) Belmondo (1) Belmondo zenekar (1) Bencsik Tamara (1) Benned élek (1) Bérczesi Róbert (1) Bermuda (2) Bezzegakurvabeckek (1) BLR (2) Blues Company (1) Boci boci tarka (1) Bódi László (1) Bruti (1) ByeAlex (6) Caramel (1) Célok (1) Charlie (1) Cipő (1) Columbo (1) condensation (1) Copy Con (2) Crescendo (2) Crescendo zenekar (2) Crystal (1) Cserpes Laura (1) Csillagreggae (1) Csókolom (2) Curtis (2) Czutor (2) dalszöveg átirat (141) Dead Money (2) Deniz (3) Dér Henrietta (1) Diaz (1) Disco (1) Dob+Basszus (1) Dobrády Ákos (1) doktori (1) DSP (1) e-mail cím (1) Easter Egg (1) Ébresztő (1) Eckü (2) Edda (1) Edda Művek (1) Egyetlen (1) Egyszer mindennek vége... (1) Egy Másik Zenekar (2) Egy más világ (1) Ég veled (1) Éjjel-nappal Budapest (1) Elég volt (1) Élj úgy! (1) Elmondanám (1) Emberek (1) Emberek zenekar (1) EMZ (1) Enyém ez a nap (1) Erik (1) Eszem éjjel és baglyot (1) Eva Mendes (1) Ezt most... (1) Ez a mi mesénk (1) falSzöveg (1) FankaDeli (5) Fanka és Kowa (1) Fantom (1) Fantomérzés (1) Fantom érzés (1) Fekete Angyal (1) Fekete angyal (2) Fekete gyémánt (1) Félhomályból (1) Felhő fenn az égen (1) Feltámad a tenger (1) Fish! (3) Fluor Tomi (3) Földlakó (1) Forradalom (1) Frenk (2) Gáspár Laci (1) Gáspár László (1) Geszti Péter (1) Ghymes (1) Golden Coast (1) Gondolj rám (1) Gringo Sztár (1) Gyermek (1) Hajnal (1) Halott Pénz (5) Hanyatt (1) Házam egy kocsma (1) Ha fúj a szél (1) Heaven Street Seven (2) Hello-Bello (1) Hello lányok (1) Herrer Sára (1) Hétfő Szerda Szombat Kedd (1) Hiperkarma (1) Hófehér Jaguár (1) Holnaptól (1) Homokvár légvár kártyavár (1) Honeybeast (2) Honey Bee (2) Hooligans (1) Horváth Charlie (1) Hősök (3) HS7 (3) Húsvét (1) IdiotSide (1) IHM (1) Illegál (1) Indigó Utca (1) Intim Torna Illegál (4) Isten álma (1) Isten Háta Mögött (1) ITI (1) Játék (1) Jóban rosszban (1) Jó nekem (1) Jó reggelt élet (1) Kafkaz (1) KÁOSZ Központ (1) Kardos-Horváth János (2) Kasza Tibor (1) Kaukázus (2) Kedvesem (3) Kelemen Kabátban (1) Keresztes Ildikó (1) Kiadó (1) Kikötők (1) Kisember (1) Kistehén Tánczenekar (1) Könnyű álmot hozzon az éj (1) Konyha (1) Konyha zenekar (1) Köpköde (1) Korda György (1) Köszönet (1) Köteles István (1) Kötéltánc (1) Kovács Áron (1) Kowalsky meg a Vega (2) Kozmosz (1) Kozmosz zenekar (1) Kozso (1) kritika (140) kulissza titkok (1) Lady N (1) Lélekdonor (1) Lézer (1) Libidó (1) Lógasd le (1) Lola (1) London (1) Loretta (1) lyric (140) Magasban (1) Magna Cum Laude (2) Magyarország (1) Magyar Csárszári Pillanatművek (2) Majka (2) Majka Papa (1) Makám (1) Makám Zenekar (1) Márti Dala (1) Máshogy lesz holnaptól (1) Maximális extázis (1) Meghalok egy csókodért (1) Mentha (2) Messzerepülő (1) Messziről (1) Mindörökké (1) Mire megy Ki (1) Mitévő (1) Mi vagyunk itt (1) Mocsok 1 Kölykök (2) Mohamed Fatima (1) Monte Carlo (1) Mr.Busta (2) Myon & Shane 54 (1) Ná-Ná-Ná (1) Nagyvárosi éjszakák (1) Napra (1) Nekemte (1) Nekem ez jár (1) Nem akarok többé játszani (1) Nem a régi (1) Nem elég (2) Nem kell más (1) Nem minden szarka farka (1) Neoton Família (1) Newton Family (1) Ne sírj anyám (1) Nincs baj Baby! (1) Nincs elérhetetlen cél (1) No todo lo que es oro brilla (1) Nyári Aliz és Nyári Edit (1) Ocho Macho (1) Odett (2) Oláh Gergő (1) Oláh Ibolya (1) Öltöztetnéd megint (1) Óriás (1) Óriás Zenekar (1) Összegzés (1) Összehasonlító elemzés (1) Palcsó Tamás (1) Pálinka (1) Pálinka Dal (1) Pálinka Sunrise (1) Pápai Joci (1) Papp Szabolcs (2) pára (1) paródia (139) Pásztor Anna (1) Pécsi tánctanár (1) Pegazusok Nem Léteznek (2) Pegazusok Nem Léteznek Zenekar (2) Péterfi Bori & Love Band (3) Péterfy Bori (1) Péterfy Bori & Love Band (4) Petőfi (1) Pintácsi Viktória (1) plágium (3) poén (144) Polgár Odett (1) Polgár Péter (1) Pontpontpont (1) Quimby (1) R.T.Is.Rock (2) Radics Gigi (1) Ragyog a szívem (1) Rajzszöggel középre (1) Rest in Peace (2) Road (1) RS (9) Rúzsa Magdolna (3) Scooby-Doo (1) Segíts nekem (1) Semjén (1) Sena (1) Showder Klub (1) Sipos F. Tamás (1) Soerii & Poolek (2) Som Krisztián (1) Spacesh!t (1) Spaceshit (1) Stereomilk (1) Subscribe (2) Sub Bass Monster (1) Sugarloaf (1) Summer Sisters (1) Supernem (3) Süt a nap (1) Szarelem (1) Szatmári Orsolya (1) Szerelem (1) Szia (1) Szikraszemű (1) Szilárd (1) szókimondó szövegek (1) Szólt a király (1) szöveg (141) szponzor kerestetik (1) Szűcs Krisztián (1) Születésnap (1) Tárd ki a szíved (1) Tartós béke (1) Tedd a napfényt be a számba (1) Téged nem (1) Tegnap este (1) Tengermoraj (1) Tipikus sztereó (1) Titok (1) Töltsd újra még (1) Törj ki a csendből (1) Tóth Gabi (2) Tudományos-fantasztikus pop (1) Túl nagy (1) Ugyanaz (1) Ugyanúgy hal(l)asz (1) Ugyanúgy hallasz (1) Úgy fáj (1) Úgy szállj (1) új IHM (1) United (1) ünnepnap (1) UP! (1) Utazás a kegyetlenbe (1) Útközben (1) V-Tech (1) Vágjál lyukat a kádba (1) Vakáció (1) Valakinek ez számít (1) Vámpír (1) Várj (1) Várjál még (1) Végtelen (1) Veled utazom (1) Vidéki vagyok (1) vs. (1) Wasabi Kht. (1) We Are Rockstars (1) Zanzibar (2) Zanzibar zenekar (2) Zaporozsec (1) Zaporozsec zenekar (1) Címkefelhő

Hiperkarma: Mitévő?

R.T.Is.Rock 2013.02.28. 23:40

hiperkarma_getra_narkosok.jpgFel van adva a lecke rendesen! Rég szenvedtem ennyit, csak azért, hogy valami használható információt szerezzek egy zenekarról. A kezdő bandáknál nem vár el hatalmas adatdömpinget az ember, de ehhez képest a 2000-ben alakult Hiperkarma elég kevés nyomot hagyott maga után az idő szövetén. Igaz, a csapat egy időre felvette a tetszhalott pózt, de most úgy tűnik a frontember, Bérczesi Róbert ismét némi életet kíván lehelni teremtményébe. Mindezektől függetlenül az egyetlen dolog, ami megmaradt a Hiperkarmáról, az a Dob+Basszus, amely Lévai Balázs azonos című műsorának a főcímzenéje volt. A banda stílusa eredendően alternatív talán egy kevés rock & roll beütéssel.

Leszek annyira könnyű...
Vagyok annyira szét...
Eme kezdő két sor – intró – arra hivatott, hogy közölje a hallgatósággal, a mű szerzője és előadója talált vénát, saját magán. Örülünk neki! Eddig nincs is baj, ez a kezdés még nem is tűnik annyira vészesnek.

Most kitegyem...
Ide kiteszem a titkot a képedbe csak hogy a képembe nézz
Hogyha hozzám beszélsz ne a cipőmet nézd hiszen annyira könnyű
Enyhén asszociációs játék jellege van, az alapkoncepció az, hogy az első sorok kiemelt motívumai feltűnnek a második sorokban. Szabadvers jellegre törekszik, jórészt rímtelen verssorokkal. Az első három sor üzenete a „nézz a szemembe”, és külön öröm, hogy körülírta és nem alkalmazta ezt a sablonos formát. A másik dolog, ami rögtön szembeötlő, hogy a szerző vérében valószínűleg egy kisebb adag hernyó rohangál. Az előadásmódtól viszont nem fogunk padlót, az elég tré.
Mennyire könnyű mondd?
Pont mint a falnak a fej:
Te bevered és várod hogy jöjjön de nem jön
A mű mondanivalója pedig a „fejjel a falnak” életérzés bemutatása, annak minden előnyével, de főleg a hátrányaival. Az első hat sor olyan „semmilyen” érzést kelt, bár ez a „Mennyire könnyű, mondd?/ Pont, mint a falnak a fej” rész határozottan jó, tetszik.
Nem
Csak vérzik
Mért?
Mert kíváncsi vagy
Azt te honnan tudod?
Amire kíváncsi vagy...
Honnan?!
...Nem mondom el
Aztán, egy ilyen idegrángásos szakasz után rögtön hiányérzetünk keletkezik, hogy a viszonylag jó kezdést miért kell a primitívség hirdetésével szétgyalázni? Az első versszak után már egyértelmű, hogy ez a dal sokkal jobb is lehetett volna. Oké, bibis lett a fejed – felfogtuk –, és ennél többet sajnos nem is akar közölni.

Nem én
A kisgyermeki ártatlanságot megidézve, némi durcázás következik.  

Ma csak az jöjjön aki könnyen szédül
Aki úgy indul el hogy a végére ér
Halljuk mit tudsz! Beszélj!
Mind így kezdi ha esőre vár
Vigyázzban él
Kicsit kaotikus, egy drogos tripben simán elmegy. Nem tudom mit szedett be, de abból most én is kérnék.

Csak amit élvezni fog
Csak azt érzi meg és érezte most is
Itt már csökkentett módban folytatódik a történet. A kezdetben jól kontrollált szóismétlős játék mostanra komoly problémává nőtte ki magát. Érzi az érzés, mi meg lassan már az orrvérzést…
Amikor a hátára vett
Mert a hátad mögött?
Ó ha tudnád
Mi megy a hátad mögött
Néznél kérdezz mondom bármit
Jól van: mi van azzal akivel eddig jöttem?
Ez az a szint, amikor a kevesebb több lett volna. Kicsit túllőtt a célon és a vénáján is. Ennek már erősen hőbörgés jellege és izzadtság szaga van. Talán ez az a pont, amitől kezdve már nem reménykedünk, hogy jobb lesz, és már nem is élvezzük a dal hallgatását. Pánikgomb? Vészkijárat? Az persze nincs!
Egy kereszt rajtad
Akiben hinnék most?
”Sohasem szeretnék egy olyan szervezet tagja lenni, amelynek a jelképe egy ember, akit két fadarabhoz szögeztek.” /George Carlin/ Jézus pedig anno mindent vitt, de főleg a keresztet. Ez a vallásosságra utaló rész nem kellett volna ide.
Az meg a sz@rt kavarja csak körülötted folyamatosan, és akad is olyan
Hülye gyerek, nem is egy, olyan, aki látja, hogy sz@r, csak úgy fogja fel,
Mintha nem lenne jobb?
Nagy kár, hogy a gyenge előadásmód és a közbeékelődött rém gyenge szövegrész után dobja csak be ezt a pár sort.
Más?
Baj?
Jel?
Óhaj-sóhaj? Ez még idefért volna, de a három rövid kérdés mellőzhetőnek tűnik.

Hátrálj bátran bátran hátrálj válassz kettőt kettőt válassz
Ha készen ébredsz kétszer ébredj ha sz@rba léptél is annyi baj legyen
Mindegy mért ne lehetne mindegy most mikor
Már tudom, honnan vette Ákos a Tipikus Sztereót! Nem mellesleg Geszti Péter helyenként erőteljesen kretén szójátékait idézi meg ez a néhány szösszenet. Nagyjából ezen a ponton kezd el fizikai fájdalmat okozni a dal.

Szeretni szeretni szeretni szeretni
Szeretni szerinted annyi csak hogy jössz
Szeretni szeretni szeretni szeretni
Szeretni szerinted annyi csak hogy jössz, látsz, mész és közben mondod
Végig mondod
Úgy tűnik, közben megakadt a lemez. Itt már némi közhely is belefér. A dal előrehaladtával feladta a kohéziót és a színvonal is csak egy irányba megy, lefelé. Pozitívum, hogy akadt egy-két rím, de az látszik, hogy vagy beszél valamiről, vagy rímel, a kettő egyszerre még nem megy. Innentől már szánalmas a dolog.
Nekem ezt nem kell hogy mondd ebben biztos vagyok
Te is biztos lehetsz
Szakíts ha bírsz innen nem tűnök el amíg a helyemen ülsz nem én!
Ez nekem fight! Szerintem többet nem is kell mondanom ezekről a sorokról.

Leszek annyira könnyű
Nem én
Vagyok annyira...
Vagyok annyira...
Vagyok annyira...
Vagyok annyira...
Segítek magam lefogni, hol van a nyugtató? A szerző gondolkodott már azon, hogy jól állna neki a hosszú ujjú, hátulgombolós, fehér dzseki? Ha nem, akkor itt lenne az ideje.

Az igazam az igazad...
Az igazam az igazad (x14)
Elfogyott a mondanivaló, inkább o-ózott volna, ennél még az is jobb.

Csakhogy megvagy
Te máris mennél nem kell folyton a végét járnod
Hallom hívnak ha muszáj menned menj csak hagylak:
Vigyázzban élj!

Igazából a dal 80%-a hatalmas szemét, idegesítő szójátékok halmaza, a maradék 20%-ból pedig nagyon jó dalt lehetett volna írni. Szerintem vagy sok volt az eki, vagy túlspilázta a történetet. Akárhogy is, a végeredménnyel nem lehetünk elégedettek.

Esőre várj
De vigyázz nincs az az eső
Az a nő az a szél ami elhordaná
Onnan a szemeid elől azt a
Titkot?
Kulcsot?
Mocskot?
Hívd ahogy akarod
Azt nem
A semmi semmizik, erre remek példa ez a szakasz.

A nyakamon a sugarak a nyakamon a sugarak a kezeid
A sugarak a kezeim a sugarak a kezeim a nyakadon én ugyanoda megyek igen
Ugyanaz a jelem az a bajom ami neked is: a helyemen az idegen
Ő marad neki add meg magad ez az igazam az igazad
Az igazam az igazad (x29)
Hányszor mondjam?
Ez a rész már valami kényszerképzet eredménye lehet. 29-szer megismételni valamit, ami már elsőre sem volt jó, komoly problémákra utal. Egyre kevesebb az értékelhető tartalom. És így változik a sztori „Sugárhill Gangé”.

Tetemet tetemet temet
Hányszor mondjam? [x11]
Unalomig ismételd még, nem hallottuk elégszer ezeket az ócska beszólásokat. A költőt írás közben többször is elérte az agyhalál. Az ismétlésekkel pedig eléri azt a kategóriát, amikor már csak annyit mondunk: „Nem tudom, miről énekel; de igazán megdögölhetne már!” Van az az egy-két jó rész, de a többi főleg alpári mocsok, amit értékelni sem lehet, annyira gyenge és semmitmondó, és ebben az esetben az a néhány poén nagyon kevés ahhoz, hogy megmentse a produkciót. Az előadásmód tovább ront a helyzeten, egyfajta habzó szájjal nyivákolás lesz a történet vége, ahol a benyugtatózott elmebeteg iszonyat mennyiségű ekit és szpídet kap. Összességében eléggé fárasztó a cucc. A már említett 20% mínusszal ez a dal tömegpusztító fegyvernek minősülne, az fix.

„Az elveszett jelentés”:

Vagyok annyira szörnyű...
Az agyhalál tép szét...

Most bevegyem?!
A nyugtatókat a doki felírta nekem, lehet, hogy beveszem,
De a cipőmet le nem veszem, mert a lábszagom, az szörnyű,
Mondd, mennyire szörnyű?
Pont, mint a tejbe a rum:
Bevered szépen szinkronban és jön a bumm,
Nem!
Csak nézik?!
Mért?
Mert kíváncsiak a nékik!
A kocsit tolod?
Meg minden mást is...
Honnan?!
...Kérek egy hosszútépést!

Én is!

Ma csak az jöjjön, aki gyorsan vénül,
Ha a vénádban van még vér is,
Nem csoda, ha a fejed szédül!
Végül a sok koksztól leszel bipoláris,
Ki kukában él!

Csak amit a vénádba tolsz,
Csak az orrodba az a kis koksz,
A nyelved alá miki eki,
Jött, látott, odaköltözött!
De hol a dzseki?
Ott lebeg a hátad mögött!
Most lenyalnék egy békát, vagy egy bélyeget,
Gyere spanom, csavarjuk fel a szőnyeget,
Fekete Krisztus,
Mikor hozza már a disznóhúst Jézus?
Az meg ott a ganját tolja, szüreteli, szárítja, jól elpasszolja, neked is,
De ne szólj senkinek, mert ez így nem éppen legális, csak kicsit illegális.
A bal ma sem lesz jobb?
Írás?
Fej?
Mi ez a jel?

Toljad fülbe, fülbe toljad, elvonó kell, kell elvonó?
Látszik rajtad, benned megvan a hegedű, a tok meg a vonó!
Szóval ne legyél szenyó meg pronyó!

Feledni, temetni, befedni, letenni,
Letenni szerinted annyi, hogy nem tolsz?
Feledni, temetni, befedni, letenni,
Szerinted feledni annyi, hogy nem gondolsz rá és kész?
Kapizsgálod?
Most már vágod, hogy vágom, miért is vágnál szájon?
Batman te is lehetsz,
Bár sanszos, hogy neked előbb verik be a fejed, tedd össze a két kezed!

Vagyok annyira szörnyű,
Én is!
Az agyhalál tép...
Az agyhalál még...
Az agyhalál rég...
Az agyhalál szép...

Asszem fingszag van...
Asszem fingszag van! (x14)

Te voltál az, kis szemét!
Ide gázosított és már el is húzná a belét,
Hallom fingtál, de ha már kellet, legalább bocsánatot kérj!
Ki kukában él…

Esőre sár,
Úgyis eláztunk már,
Az ember ilyen, mindent kipróbál,
Orrod felszívja ott azt a csíkot,
Titkot?
Port?
Mocskot?
Hívd, ahogy akarod!
Asszem…

Az agyamon a sugarak, az agyamon a sugarak a szeleid,
Bugáznak a kezeim, bugáznak a kezeim, eltűnnek a csoki szeleteid,
Ettől feszülnek majd pattanásig a picit rezignált idegeid,
Szponzori támogatás nélkül nem mondhatom be a csokik neveit!
Asszem fingszag van! (x29)
Túl is toljam?

Tejet, kenyeret vegyetek!
Túl is toljam? [x11]

Címkék: kritika paródia poén szöveg lyric átirat Frenk Bérczesi Róbert Hiperkarma dalszöveg átirat Mitévő Dob+Basszus

Szólj hozzá!

30Y: Öltöztetnéd megint

R.T.Is.Rock 2013.02.26. 17:05

30y.jpgAhol a Kispál majmolása és Kurt Cobain depressziójának koppintása találkozik az igénytelenséggel, ott a 30Y pengeti a seprűnyeleket. Nem kizárt, hogy Beck Zoltán a katedrán élvezetes előadásokkal szórakoztatja a romológia szakos hallgatókat, de frontemberi minőségében már kevésbé megnyugtató, amikor Ő áll a világot jelentő deszkákon. Az előadásmódja és az énekhangja egyaránt irritáló, és nem mellesleg elég műanyag jellege van a dolognak. Mindent másol, ami önmagában még nem lenne probléma, ha legalább a copyzáshoz lenne tehetsége. A 30Y mégsem egy Kispál klón, hanem annak egy olcsó paródiája. Ezúton kívánok boldog születésnapot (utólag) egykori IHT tanáromnak, ha már az oktatás témát is érintettük.

Öltöztetnéd megint a szíved ünneplőbe
betűrsz fehér inget, ahogy nyakat nyakkendőbe
Az első sorból nem tudunk messzemenő következtetéseket levonni, elég átlagos és semmitmondó. Amennyiben a második sorban simán a „tűrsz” alakot használja, akkor még jó is lehetett volna. Úgy lehetne inget betűrni, nyakkendőt megtűrni, azonban jelenlegi formájában ez rész inkább rejteget diszkrét utalást a fojtogatásra, esetleg az akasztásra. Csak némi ész kellett volna ahhoz, hogy ez a kezdés jó legyen. Így viszont talált; mellé!
a szívedben nyár lesz vagy legyen inkább tavasz
megtelik virággal olyankor minden terasz
A harmadik sorban kicsit határozatlan, vagy mégsem? Ügyelt a rímekre, így a tavasz szóval elég rendesen belekergette magát egy bugyuta teraszos megoldásba. A mesterkélt előadásmóddal a módosok lázadása lesz a szövegből, mert szegény gazdagoknak mindig van mit a tejbe aprítani. Ez a depresszív vonal nagyon erőltetett, látszik, hogy nincs élményalapja, de sajátjaként igyekszik megélni, ettől unreal a cucc.

Zászlók is lobognak könnyes szemmel nézel körbe
Hogy itt kell hagynod mindent
hogy megint csak jövőre...
és sötét lesz megint 360 napra
„A művészet nem az, hogy meg tudunk-e rendezni egy ünnepet, hanem, hogy találunk-e olyanokat, akik örülnek neki.” Ez az idézet Friedrich Nietzschétől származik, és valami ilyesmit akart kihozni ebből a pár sorból az alkalmi költőnk is. A zászlókkal arra utal, hogy neki csak a nemzeti/állami ünnepek számítanak. Kicsit magyarkodónak hat ez a rész, mert azt érezteti, csak akkor tud magyar/ember lenni, ha lobog a trikolór, a többi 360 napon csak a sötétség és a búval b@szottság marad neki. Szerintem az élet rossz oldalára fókuszál, ezrét látja ilyen sötéten a világot.
a csajodat nézed ahogy a gyereked ringatja
mert felébredt éjjel rossz neki a sötétben
miért nem jött tavaszra? mért jött inkább télre?
és aztán kisírja ő is, ő is azt a 300 napot
nem lát égitestet, legfeljebb csak ha csillagot
Ha megtanult volna 9-ig számolni, akkor előre betervezhette volna a gyereket tavaszra. Nem a gyerek döntése, hogy a 9 hónap mikor telik le. Nem jó neki a sötétben? Miért, az anyaméhben díszkivilágítás volt? Persze, metafora, de az éhségre is utalhatott volna, és így akár egy társadalmi problémára is felhívhatta volna az emberek figyelmét. A terhesség kb. 275 nap, így a visszasírt 300 nem tudom, mire utal. Esetleg a perzsák ellen harcoló spártai katonákra? Végül eljön ez a rész, hogy a gyerek csak csillagot lát. Itt most vagy felelőtlen szülőkről beszélünk, akik nem voltak képesek normális életritmust kialakítani a kicsi számára, vagy a családon belüli erőszakról, amikor az apuka addig üti kisgyermekét, míg az csillagokat nem lát. Beck Zoltán a néhai K*már László nyomdokain jár? Vered a nőket meg a gyerekeket, te ganéj? Mindenesetre, ez a rész a szerző részéről magyarázatra szorul! Kedves B. Zoltán, írjon nekünk: r.t.is.rock@windowslive.com

Aztán egyszer megint tavasz lesz és reggel és
együtt örültök a csajoddal meg a gyerekkel
hogy ugye jó az élet mégis jól lett kitalálva
zászlók villanypóznán, a teraszok virágba
és ünnep van a szívben, ing tűrve gatyába

Örömet okozna neki a pártállamiság. Az egyen dolgokat szereti, mert akkor neki nem kell gondolkodnia. Ez a tiszta sor. Azt hiszem, a mai magyar vezérkarral elégedett lehet, tűzdelik a zászlókat rendületlenül. Egyenruha, egyengondolkodás, egyenfrizura és egyenvigyor, ettől lesz elviselhető a vasszigor!
mert minden embernek egy, egy ember a barátja...
Ez egy elvakult nézet. „A szerelem vak, a barátság pedig behunyja a szemét!”. (Szintén Nietzsche) Azonban az emberek döntő többségére igaz, köztudomású tény. Öröm az ürömben, hogy csak a mű végen találkozunk közhellyel.  

Átlátszik a szívünk, mer atlétánk nincsen
a szél a szoknyákat fölfújja a gerincen
A csóró úttörő találkozása Marilyn Monroeval.
viszonylag nagy bajom van a szerelemmel
hogy rövidebb a fonál, mint amíg tart az ember...
Végezetül a hűtlenség és a megcsalás zárja a dalt. Itt már Pataky Attilát is „táncba hívja” a költő („Ment a hűtlen nehéz fejjel”). A szerelem pedig lassan elmúlik, na és akkor mi van? Összességében elég szánalmas ez a szöveg. A dal élettelen, túlságosan mesterséges látszatot kelt a történet. A kohézió ugyan nyomokban felfedezhető, de látszik, hogy semmilyen tapasztalás útján szerzett élmény nem kapcsolódik az itt leírtakhoz, csak énekel valamit, ami az öngyilkos hajlamokkal megáldott tinilányoknak bejövős, és nagyjából itt ki is merül a sztori. Szánalmas és tré egyben. Látszólag Beck Zoltán nem rendelkezik saját „énképpel”, ezért egyfajta Boy George, Kurt Cobain, Kiss Tibor, Lovasi András és Backstreet Boys hibridként üzemel. A következő albumborítóra pedig írják rá: Olcsó, rosszul csinált sz@r eladó!

„Az elveszett jelentés”:

Költöztetnél megint, egy újabb szemetesbe,
Betörsz fitos orrot, azzal küldesz elfekvőbe,
A távcső alatt, ahol hagytad, ott lesz a ravasz,
A fejlövésre nem kell kötés, sem pedig tapasz.

Zászlók is lobognak könnyes szemmel veszel ködbe,
Felteszel mindent, egy lapra,
Majd rágyújtasz egy kis zöldre...
És sötét lesz megint 360 napra,
Becsukódik mögötted, a zárkád ajtaja,
Most nem túl komfortos neked a bilincsben,
Lehet, hogy kár volt, megbízni az ügyvédben?
De aztán mégis, leteszi az óvadékot,
Te pedig ismét megúszod a szegedi csillagot!

Megpróbálod végiggondolni hideg fejjel,
Mész haza a közértből, kiflivel meg zacskós tejjel,
Jön feléd egy hajléktalan, részegen, ordibálva,
Üvölti, hogy mindenki menjen a p!csába,
Te meg felszívod magad, mert nem vagy gyáva,
Így lesz ellopva egy embernek a kabátja...

Üres a dalunk, mert mondandónk az nincsen,
Talán féreg vagyok, mert gerincem sincsen,
Viszonylag nagy bajom van a s€ggfejeddel!
Rövidebb a fonál, mint amíg tart a Pókember...

Címkék: kritika paródia poén szöveg lyric átirat 30Y dalszöveg átirat Öltöztetnéd megint

Szólj hozzá!

Heaven Street Seven: Utazás a kegyetlenbe

R.T.Is.Rock 2013.02.21. 18:05

hs7.jpgA Heaven Street Sevennek már kellene adni valami különdíjat – vagy valamit –, mert ennyire pocsék zenével és szövegvilággal, ilyen sokáig még soha senki nem volt képes „életben maradni” a zeneiparban. A most következő dal után pedig nemes egyszerűséggel kereszteljük át Szűcs Krisztián frontembert Adolfra, csakhogy teljes legyen a kép. De a miértre most még nem szeretnék választ adni, ígérem, nem kell sokat várni. Elöljáróban még annyit, hogy Árpa Attilát szeretnénk főszponzornak, mert most ez az új irány.

Pormacskák az ágy alatt, plüssmackók az ágyban kérdezik, hogy honnan jöttek.
Magukra leltek nálam.
A csávó most tényleg arról magyaráz, hogy milyen iszonyat retkes a szobája? Büszke lehet magára, és a szemétgyűjtögető életmódjára is, bár ezt az emberek döntő többsége mentális betegségnek nevezné. De sebaj, ott a sok kosz neki, és ő ettől boldog. Mi meg ne is firtassuk a témát tovább, mert lesz ez még így se!
Ha eltelik az a kis idő, amíg olyannak nem látnak, amilyen vagyok,
rohannak vissza a jó cirmos világba.
Vajon a szülei kislánynak kezdték el nevelni, vagy mi van vele? „Jó cirmos világ”. Vernyákol itt babanyelven. Ennyi erővel azt a gyerekmondókát is nyomhatná, a cirmos cicával meg a vajjal, mert a szellemi színvonal nagyjából annak felel meg.
A közönség, meg a lakosság megtanulták régen,
hogy nem az a jó, ha az igazat mondod,
hanem akármit, de keményen.
Vagyis, alkalmi költőnk abban a hitben él, hogy bármilyen sz@rt lapátol az emberek elé, azok meg fogják kajálni. Kedves Szűcs Adolf, ez nem így van. Szocializálódni és művelődni kellett volna, és akkor talán a törzsfejlődésben nem ragadsz le az óvodások szintjén. Összefoglalva eme három sor tanulságát; az előadó szerint, itt a régi klasszikust  már tovább kellene gondolni: „Cirmos cica b@z, hol a vaj vazze?”
Nem az a szép, amitől bizsereg a szív, hanem az, ami olyat szúr mint én.
A yachtról a remegő kubaiaknak átdobsz a ladikba két pitbullt.
Végül az első szakaszt némi fasizmussal zárja, szociális érzékenységből elégtelenre vizsgázva. Szerencsétlen kubaiaknak elég a Fidel-rezsimet elszenvedni, de ez a kr€tén még két pitbullal „kedveskedne” nekik. A helyiek a Cuba Libre koktélt nem véletlenül hívják maguk közt „mentirának” (hazugságnak). Mások nyomorából idétlen viccet fabrikálni elég kevés észre vall.

Utazás, utazás a kegyetlenbe.
A sivatag közepén már nem ugat a jegesmedve.
Keresem, keresem az ikerpárom,
iszonyú ideges leszek, ha megtalálom.
A refrén meg a II. világháború után Afrikában elbujdosott náci vezérek életét igyekszik bemutatni. Ők még biztosan rácsodálkoztak arra, hogy a sivatagban nem él meg a jegesmedve, viszont egyes arab törzsek igen. Az ikerpáros témáról meg annyit, ha nincs neki, akkor keresheti, de ha ennek ellenére talál, akkor én is ideges lennék.

Voltak itt szép idők az álmaidban.
A Führer álmaiban?
Hova megy az a srác ?
A házszámot tudja,
csak arra, hogy mit akart,
arra nem emlékszik.
Nem lesz belőle baj, hogy mit keres,
úgysem kérdezi senki.
Egy totál érdektelen és holt unalmas témáról ennyit szenvedni… Kit érdekel, hogy a srác hova megy. Szépen megidézi a lakótelepi nyugdíjas életérzést, nekik nincs jobb dolguk két dél-amerikai szappanopera közt, minthogy az utcán járó-kelő népeket kibeszéljék – az ablakban bámészkodva –. Punnyadás az van gazdagon.

Utazás, utazás a kegyetlenbe.
Sivatag közepén már nem ugat a jegesmedve.
Taligám taszigálom az óceánon.
Ha elsüllyed a Nap, olyan édes benne az álom.
Mindig egyet keresel, csak azt az egyet,
ami soha nem tűnt el, és soha nem lesz meg. (3×)
Azért néha dicsérni is kell, és ezt most én is megteszem. Az előadó szépen ejti az óceán szót, elkerülve az „óceján” változatot, amit például a Ladánybene 27-nél figyelhetünk meg, ott ez úgy hangzik: „Kell egy ház, lenn az óceján parttyán…”. A talicskával történő közösülést bármelyik Transformers film megirigyelhetné, a keresős sztori pedig nagyon közhelyesnek tűnik. Ehhez még annyit tennék hozzá, ha Google-lel keres, csak reklámot talál, így nem csoda, hogy soha nem lesz meg.

Utazás, utazás a kegyetlenbe.
Sivatag közepén már nem ugat a jegesmedve.
Taligám taszigálom az óceánon.
Ha elsüllyed a Nap, olyan édes benne az álom.

Taligám taszigálom az óceánon. (3×)
Ha elsüllyed a Nap, olyan édes benne az álom.
Úgy tűnik erre a részre nagyon büszke volt, ezért megismétli még párszor. Az igazság viszont az, hogy a hígítós zacskót félre kellett volna tenni, mert onnan nem jön ihlet, csak az elbutulás. Az viszont továbbra is rejtély, hogy a nép hülyítésén kívül más célja volt-e ennek a dalnak, s ha igen, akkor mi volt az. Szabadvers akart ez lenni, de az ízléstelen vicc, és a többi idiotizmus megsemmisítették az egészet. Kohézió sosem volt, rímek is csak alig, a dadaizmushoz pedig túlságosan szerkesztett. Egy újabb szerencsétlen, aki azt hitte, akkor lesz alternatív, ha valami teljesen értelmetlen szöveget ír és énekel. Ez viszont hatalmas tévedés. Az alternatív szövegek középpontjában általában valamilyen társadalmi probléma áll (drogok, depresszió, politika, alkoholizmus) a megfogalmazás viszont „körülményes”, de ez nem azt jelenti, hogy értelmetlen, csupán kell hozzá némi élettapasztalat, műveltség, vagyis csak az fogja érteni, aki tényleg figyel. Nem ördöngösség ez, többek közt Lovasi Andrásnak, Kiss Tibornak és Varga Liviusnak is sikerült igazán jól honosítania ezt a műfajt. A lényeg, hogy nem csak a szavak elsődleges jelentésére bazíroz, eltolja a mondathatárokat, közismert dolgoknak (közhelyeknek, szólásoknak, mondásoknak stb.) csak egyes részét emeli ki, nem az egészet. A honi alternatív legnagyobb rákfenéje, hogy nincs utánpótlás, vagyis nincs egy olyan huszonévesekből álló zenekar, akik arra törekednének, hogy megközelítsék, vagy esetleg túlszárnyalják a Kispált meg a Quimbyt. Az ilyen HS7 féle tuskók meg csak a megélhetés miatt zenélnek, máshoz nem értettek, ehhez se nagyon, de volt az a pénz, amiért anno pár kezdő kritikus leírta, hogy ez jó. Úgy néz ki ez, mint ami jó? Értelmetlen semmizés, butaságok halmaza megspékelve néhány közhellyel, egy kis faskó beütéssel, nyakon öntve a költő dilettantizmusával. Ez tipikusan az a hulla, amit ugyan elrejtettek egy kocsi csomagtartójában, de már szaga van, így nem művészet megtalálni. Temetni kéne már, mert ez elég tré!

„Az elveszett jelentés”:

Poratkák a számban, kis faskók az ágyamban, képzelhetik, kóddal jöttek,
De mi van a pofámban?
Ha letelik a munkaidő, amíg oldalba nem vágnak, haza sem indulok,
Rohanok a buszra. Aztán a kocsmában;
A közönség, meg a lakosság iszogat serényen,
Mert nem az a jó, ha a poharat osztod,
Elélünk mi néhány liter töményen.
Nem az a szép, amitől bizsereg a kéz, hanem az, ami szúr, mint a kés.
A rumra rátolsz két Red Bullt, de a hatás nem lesz más, csak egy ÉS?!

Bugázás, bugázás a kisközértben.
A sorok között ugat nekem az ork-man.
Keresem, keresem a lopásgátlót,
Szólj már nekem is, ha előbb megtalálod.

Esküvő volt, rémálmod van.
Hova megy az a srác?
A csajomat szúrja,
Csak a pasija, meg ne tudja,
Az nem emlékszik.
Nem lesz belőle baj, az egy marha.
Egy zacskóból lélegzik…

Bugázás, bugázás a kisközértben.
A sorok között ugat nekem az ork-man.
Épp a csajom hágom, látom ott az ágyon.
Elégedetten konstatálom, férfiasságom belé mártom!
Csak egyet nem értek, azt az egyet,
Ha itt állok, akkor ott most miért fekszek? (3×)

Bugázás, bugázás a kisközértben.
A sorok között ugat nekem az ork-man.
Épp a csajom hágom, látom ott az ágyon.
Elégedetten konstatálom, férfiasságom belé mártom!

Érzem, olyan jó lett ez a számom, (3×)
Most a Lagzi Lajcsit simán legyalázom.

Címkék: kritika paródia poén szöveg lyric átirat Heaven Street Seven dalszöveg átirat HS7 Árpa Attila Utazás a kegyetlenbe szponzor kerestetik

Szólj hozzá!

Ákos: Tengermoraj

R.T.Is.Rock 2013.02.19. 16:40

ákos.jpgÁkos gyakori vendéggé nőtte ki magát nálunk. Sok dallal felkerült a mi kis feketelistánkra, ajánlották jó páran. Ettől függetlenül sem szeretném letagadni, hogy hatalmas csalódás nekem ez az ember, mert egyértelműen elfecsérelte a tehetségét csak azért, hogy beállhasson ebbe a konzervatív-keresztény maszlaggal teletöltött valamibe. Rejtjeles politikai üzenetekben, sejtelmes álszent dogmákban nincs is hiány ezekben a dalokban. Pedig nem kellene sok, csak egy jó könyv – ami nem a szentírás –, és egy nagy rakéta, mert ha ezek elegye után is csak annyit tudna kihozni magából, mint amiket általában, akkor baj lenne. De míg a megvilágosodás várat magára Ákos Úrnál, addig marad a Biblia copy-pastelése. Nem szórakoztatni kíván, csak butítani, mert az sokkal egyszerűbb, és máris üvöltve szól a „Telepatikus, patikus tele/ Ettől van tele, mindenki…”.

Mindig azt mondják
Hogy remélni nem szabad
Hogy állj csak vissza a sorba
És húzd szépen meg magad
”Mondottam ember: küzdj, és bízva bízzál.” Mondani pedig sok mindent lehet, rajtunk múlik, mi lesz a történet vége. Bár kérdés az is, hogy az mennyivel jobb, ha valaki megmondja, hogy milyennek kell lenned. Klisé szöveg ez itt, egyből egy ilyennel kezdeni, elég nagy bátorságra vall. És amint az tudjuk, bátor embernek nem kell ész.

Partra vágyó hullám
Eloszlik, mint a hab
Egy szabad pillanatban
Vad sziklák alatt
Elég szomorú sorsra jut szegény szakadár hullám. Szabad akart lenni, de eloszlott. Bár, ha követjük a szerző gondolatmenetét, teljesen mindegy, hogy a sziklák alatt elhabzik az a hullám, vagy a strand homokja elissza. Itt már az öngyilkos hajlamok is felszínre bukkannak. Innen már csak Sandokan hiányzik.

Tengermoraj dúdolja álmodat
Hogy szerelmet vártál, halálosat
Hogy voltál tettes is, és néha áldozat
S hogy ember nem lehet magányosabb
Ember nem lehet nálad magányosabb
Hát, ebből a nemi erőszak is kijön, nem csak a mindent elsöprő szerelem. Közhelyekkel dobálózik, de legalább itt már rendben vannak a rímek, igaz az utolsó rímpár egy sima szóismétlés. Az látszik, hogy a szerző hozzáállása az volt: „A refrén rímeljen, úgyis azt ismételgetjük, a többi nem számít”. Ez „vers” jórészt önmaga paródiája, meg egy kicsit sok „hogy” is van benne.

Mindig azt mondják
Hogy az ember csak tévelyeg
Pedig valahol van helyed
Még ha keresve sem leled
Ezen a ponton már le sem lehet tagadni a bibliai alapokat. Azért valaki szólhatott volna Ákosnak, hogy a Bibliát már megírták, nem kell újraírni, újraértelmezni pedig felesleges, a fikció az fikció marad, teljesen mindegy, hogy a főhőse Jézus, vagy Rambo. Aki pedig jót akar magának, az Chuck Norrisban hisz, mert neki köszönhető a világegyetem tágulása is. Igen, minden Chuck elől menekül!

Az ég felérhetetlen
A mélység hallgatag
Mint tenger zúg a cseppben
Az a szabad pillanat
Közhely, közhely hátán, de itt már nagyon belemerültünk a szent könyvbe és elfelejtettük, hogy a középkornak már régen vége, azért az ég sem elérhetetlen, lassan beindul az űrturizmus is. Talán elő kellene mászni a barlangból, elhajítani a fáklyát és felkapcsolni a villanyt.

Tengermoraj dúdolja álmodat
Hogy szerelmet vártál, halálosat
Hogy voltál tettes is, és néha áldozat
S hogy ember nem lehet magányosabb
Ember nem lehet nálad magányosabb
A mű alapkoncepciója szerintem nem rossz. Jó a zene, az előadásmód is passzol hozzá, és ha tenger- helyett hengermorajt írt volna, akkor egy baromi jó mocis kalandtúra emlékét bele lehetett volna pakolni a dalba. De a katona csak imádkozik, hiszen önálló döntésre képtelen, egész lényének az adja az értelmet, hogy van valaki, aki megmondja, mit csináljon. Teszi a dolgát, és bólogat, egy pillanatra sem fordul meg a fejében, hogy a kapott utasítást megkérdőjelezze, vagy végiggondolja, mert nincs hozzá tehetsége. A bibliai copy-paste egy idióta szokása a szerzőnek, amiről le kellene szoknia. Persze, tudom jól, hogy a technika ördöge miatt eretnekséggé vált a szerző számára a motorbicikli, de ez már a XXI. század ember. Ez a szöveg, úgy butaság, ahogy van.

„Az elveszett jelentés”:

A hit is azt mondja,
Hogy remélni nem szabad,
Hogy ott vágnak téged orrba,
És a fájdalom is megmarad!

Pornófilm is volt rég,
A Biblia maradt,
A retinádba beleég,
A Vad K@ti hanyatt…

Engedd Uram, a papás-papásosat,
Hogy szerelmet várnál, oly’ másosat,
Hogy voltál Elvis is, hallod a szitkokat,
S hogy ember nem lehet elb@szottabb,
Ember nem lehet nálad elb@szottabb.

Mindig azt mondják,
Hogy szétverik a fejed,
Az egód szanaszét oltják,
Nem árt, ha ezt elhiszed.

Az ész felérhetetlen,
A sötétség rád ragad,
Fegyvertelen vagy a téren,
Ha nincs nálad az agyad.

Engedd Uram, a papás-papásosat,
Hogy szerelmet várnál, oly’ másosat,
Hogy voltál Elvis is, hallod a szitkokat,
S hogy ember nem lehet elb@szottabb,
Ember nem lehet nálad elb@szottabb.

Címkék: kritika paródia poén szöveg lyric átirat Ákos dalszöveg átirat Tengermoraj

Szólj hozzá!

Anna and the Barbies feat. Kiss Tibor: Márti Dala

R.T.Is.Rock 2013.02.14. 19:20

anna and the barbies.jpgAzt hiszem, most kicsit hosszabb lélegzetvételű bevezetőre lesz szükségünk. Adott egy zenekar, ami sokkal többre is vihette volna, de Pásztor Anna inkább Lady GaGa akart lenni, mintsem zenész. Így az Anna and the Barbies egy egyslágeres zenekarrá silányult, akik a „Gombóc” után már nem voltak képesek igazán maradandót alkotni. A „Négykézláb” című dalukkal intellektuális, a Márti Dalával pedig morális mélypontra süllyedtek. Ez utóbbi lesz most a téma. Nem vagyok ellenzője a megemlékező daloknak, de ez már az igénytelenség csúcsa. A keletkezéséről is mindig mást mond a zenekar frontleánya: A hvg-nek adott interjújában úgy fogalmaz, hogy „a fájdalmat akarta kiírni magából”, míg a minap a TV2-nél már a rajongó halála előtt megvolt a szöveg. A lényeg viszont az, hogy ez a dal nem Mártiról, Mártiért vagy Mártinak szól. A zenekar egyetlen célja, hogy a rajongójuk tragikus sorsán keresztül kapaszkodhassanak feljebb. Elöljáróban csak annyit, hogy a dal igencsak személytelen és eléggé kegyeletsértőnek hat, tekintettel a történtekre.

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!
A fiatalon elhunyt rajongó emlékének felidézéséhez a legjobb mód az, hogy a nyugdíjas évekről kezdünk el beszélni, amit szegény nem érhetett meg. Már egyből az elején sárba tiporja az egykori fan emlékét és ezért írtam már a bevezetőben is, hogy eléggé kegyeletsértő a dolog.

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!
Egy olyan dalnál, amit valakinek dedikálunk, óvakodjunk a kétértelmű kijelentésektől, mint például az „öledbe borultam” és az „el sem tudtam menni”, és ezek után még a szeretni szóval zárja a sort. Ez akár egy pocsékul sikerült orális akció történetét is felidézheti.

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még a komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!
Szerintem minden további nélkül nevezhetnénk ezt a dalt melodrámának. Az látszik, hogy a gyilkos humorról még nem hallott. Az élet mindenkié, a dalszöveget jegyző Pásztor Annára a legjobb jelző a ripacs, főleg az ilyen sorok után.

próza:
jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.
Kicsit „Me Gustas Tú” feelingje van az embernek ezen sorok láttán. Mellesleg ebben a témában a legjobb dal a „Good Die Young” a D12-től. Abban benne van minden, ott a refrén különösen briliáns, és nem egy személytelen, hatásvadász valami, mint ez itt.

Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!
A végére még rátesz egy lapáttal. Ezzel a dallal az a helyzet, hogy simán oda kellett volna vetni az apátiába esett spanok elé és ennyi. Nem lett volna sikeres, bizonyára az első meghallgatás után el is felejtették volna, mert nem valami ütős a cucc. De mihelyst megkapta az extrát, a tragédiát, egyből beindult a szekér. Nem is olyan régen, egy kommentelő ízléstelennek nevezte a blogom, nos neki is válaszul, ez az ízléstelenség, ettől legyen hányingere, mert itt van miért. A TV2 nem olyan régen kapott 24 milliós büntetést az NMHH-tól, miután kvízkérdést csináltak egy gyilkosságból, nos ennél a versnél sem jobb a helyzet. Összességében gyomorforgató ez a mű. Egy halott rajongón felkapaszkodni elég szánalmas és visszataszító cselekedet. Persze megértem, nekik így egyszerűbb volt, mint írni egy teljesen korrekt dalt Mártihoz, Mártiról… /Rest in Peace/

„Az elveszett jelentés”:

Kezdjetek el félni, ha elkezdünk zenélni,
Öltözz uborkának, tojással dobálnak,
Mikor körbeállnak, jól meg is ruháznak,
Ha ki akartok vesézni, kezdjetek el félni!

Kezdjetek etetni, hogy legyen mit bevenni,
Gyomorforgató voltam, de a siker hol van?
A siker ott van, ahol hasznot húztam,
Mások fájdalmát el tudtam adni, lehet lemezt venni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen mit megvenni,
Gyomorforgató voltam, de a siker hol van?
A siker ott van, ahol hasznot húztam,
Mások fájdalmát el tudtam adni, lehet lemezt venni!

Kezdtelek levenni, f@sza a monodráma
Senki sem hányt még bele máma,
Apacsok, sintérek, a pénzem a tiétek,
Minek öregedni, kezdjetek temetni!

próza:
Jó néha este a holdat ugatni,
Szomszédokat felverve vonyítani.
Jó néha ráfázni, mindent elbénázni,
Foci ultráknak egy sort bepofázni,
Tejfeles szájjal szólni, beparasztásodni.
Jó néha csak úgy a nyakamat rátenni,
Sz@rni ha kell, rokon a bélféreg,
Szédülök, pedig nem is vagyok részeg!

Kezdjetek el félni, elkezdünk zenélni!
Az utolsó próbában, mikor már lazán beálltam,
Lazán beálltam, tükör előtt próbáltam,
Elkezdtünk zenélni…
…kezdjetek el félni!

Címkék: kritika paródia poén szöveg lyric átirat Anna and the Barbies dalszöveg átirat Anna & the Barbies Márti Dala Rest in Peace

11 komment

Majka feat. BLR & Curtis: Belehalok

R.T.Is.Rock 2013.02.12. 18:00

Majka BLR Curtis.jpgMajoros Péterrel, azaz Majkával indul ez a hét. A rapper wannabe-k népes táborát erősíti Ő is, mert a lopáson kívül mást nem nagyon tud felmutatni. A szövegei és a zenéje is jórészt a copy-pastere épül, így művészi értéke csak annyi, mint egy részeg ordításának a nyári éjszakában. Ja, bocs, Majka szövegei pont erről szólnak, amikor pedig mégsem, akkor ódát ír a felnőtt kamaszkorhoz. Azért ne sajnáljuk le teljesen, hiszen remekül használta ki az RTL Klubot és a Való Világot, utána pedig a TV2-őt is levette rendesen. Bár tudjuk jól, a kertévék nem a tehetséget nézik, csak eladható legyen.

Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Amikor a végtelen univerzum kezd szűkülni körülöttünk, akkor baj van. Ennek oka sok minden lehet, függőség, depresszió, vagy az, hogy a kiindulópont egy putri, ahol 8-an osztoznak egy fél szobán. Kellően letargikus kezdés, egy populista dalhoz. Láttunk már ilyet máshol is.
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!
Miről szól egy magyar rap? Hát a csajokról, vagy a piáról, mert 50 Cent is így tolja már egy ideje, na meg a gettótéma yo. Ez viszont nekünk kevésbé jó. A rap azért van, hogy legyen valaki, aki odamond azoknak a „fejeseknek”, akik a társadalom jó részének érinthetetlenek. A poprap ezen belül egy könnyedebb műfaj, még a legnagyobbak is csinálnak/csináltak ilyen, bulisabb dalokat, Tupacnál is megvolt ez a vonal, de ott azért volt mondanivaló is, ami ebben a műfajban nagyon fontos.

Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen
Összefutnánk egy másik Életben!
Ez a négy sor a National Geographic bármelyik bélférgekkel foglalkozó sorozatának lehetne a főcímzenéje, vagy a bevezető szövege.

BLR:
Volt, amikor azt hittem, hogy nincs, ami megállít,
De tudom, ha esik, a magamfajta megázik,
Megbecsülöm már, hiszen hamar elillan a gyönyör,
Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör!
A Superman-komplexus után biztos baromira fáj a pofára esés. Megázik, elázik, mindent túlspilázik. A shake-be esett légy juthat itt eszünkbe, aki miután kimászott a tejes turmixból, beleesett egy másikba. A történet tanulsága csupán annyi: Sose ess két shake-be!

Felismertem már, és meg is bántam a hibáim,
Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim,
Úszom az árral és hiába látom: messze a part,
Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt!
Szép, felismerte a hibáit, de tanulni már képtelen volt belőlük, illetve eleve képtelen volt a művelődésre, amit a fohászkodással rögtön igazol is. Két közhely gyors egymásutánban, aztán jöhet a nagy végszó: csak éjszaka mer szöveget írni, mert akkor senki se látja. Kedves BLR, ezt a szöveget én is szégyellném!

Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet,
De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek,
Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett,
És hitt bennem, engem már csak ez éltet!
Erre a depresszióra remélem szed valami gyógyszert, mert súlyosnak tűnik. Hát, akkor sok mindenkit zárhatsz a szívedbe, mert nem nehéz megérteni a szövegelésed, semmi extra nincs benne, igazából pofonegyszerű az egész, megspékelve néhány elcsépelt közhellyel. De, legalább rímel, ami pozitívum.

Eddig sem adtam fel a hitem, ezután se fogom,
Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon,
Míg a szívemben bármi lesz , ha sírni lesz is okom,
Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon!
A Főnix is a hamvaiból támad fel, BLR is. Az öngyilkos hajlamokat egy szempillantás alatt váltják fel az élni akarás képei. A szegényes mondanivaló, a szív felemlegetése, ami a szeretethiány elfojtására való utalás és a közhelyek elegáns egyvelege ez, amit egy 8 Mile életérzés követ. A félreértések tisztázásaként; ott lesz vele a vécépapír, a lopott liba tolla, meg valakinek a mikrofonja… Hatalmas karrier!

Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!

Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen
Összefutnánk egy másik Életben!
Nincs itt semmi látnivaló, kérem, oszoljanak… A refrén örök!

Emlékszem, egész mást akartam ez előtt 10 évvel,
Akkor még azt hittem, bárkivel elbánok fél kézzel,
Kellett egy évtized, hogy rá tudjak jönni,
Hogy ami meg fog ölni, az nem a többi ember,
Hanem az én-központú rendszer, amit pont azért hoztam létre,
Hogy ne kerüljek trébe! És nézd meg: hogy mit adott most az Isten,
Mert semmim sincsen, összedőlt minden, megszűnt, amiben hittem!
Tíz év nagy idő, de szerintem anno a Való Világot sem sikerült megnyernie, így már hozzászokhatott volna ahhoz, hogy egyébként egy lúzer. Az egoizmus jó dolog, önmagunkban ritkán csalódunk. Ha szabad egy écát, akkor kezdjünk el gyűjtést szervezni Majkának, Majkáért, mert szegénynek nincs semmije. Mellesleg Dundika elég pocsék lehet az ágyban, ha a fickó ennyire megtört lett… A reménytelenségig ugyan eljutott, de a történet legitimitása már kérdéses.

Kellett volna a sorstól egy büdös nagy pofon!
Ami akkorát csattan az arcomon,
Hogy eszembe sem jut, hogy melyik a rossz út,
Valami kéz, ami visszahúz!
Szerintem sohasem volt börtönben, szóval erről ennyit… Így eléggé hiteltelen ez a rész. Az amerikai rapperek jó része nem csak kívülről látott büntetés-végrehajtási intézetet, hanem élvezte az ottani „vendégszeretet” is, tehát van miért erről beszélniük. Aki mázlista volt, az minek lázad?

De nem volt senki, aki példát mutatott volna,
Apám régen elment, anyám meg, mondd meg, minek is szólna,
Mikor úgy is tudja, hogy a fia az csak egy önpusztító barom,
Ha kell 100 fokon égek, és a véleményt mind leszarom!

Ez az egyetlen rész, ami jó. Anyuci pici fia lesz@rja a kritikát, simán odab@sz.

És hiába van pénz a zsebemben, ha szálka vagyok a szemedben,
Nektek írtam a dalokat, úgyhogy jusson eszedbe:
Mikor engem kritizálsz, kicsikét magadat is bántod,
Mert görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magad látod!
Egyetértünk kedves Majka. Egy rohadt nagy vicc vagy, nem több. Egy görbe tükör, amin csak röhögni lehet, komolyan venni semmiképp sem. Egyből válaszolni a negatív kritikákra, még mielőtt azok megszületnének? Szép próbálkozás volt, de ennyi.

Nem kell, hogy arról szóljon minden nóta, mekkora raj vagyok,
Nem kell, hogy azt hidd: én bármit, bárhol megkapok!
10 éve próbálok ugyanaz a srác lenni,
De megváltozott a világ, én is megváltoztam... ENNYI!
Pedig fű alatt ez is arról szól, hogy Te mekkora raj vagy aranyapám! A második sor alapján azt hiszem, Dundikának gyakran fájhat a feje az esti órákban, ha már a rapkatona sem kaphatja meg mindig. Majka már tíz éve önmaga emberek! Pezsgőt ide! Hogy rímeljünk a végszóra: Ember, nem változott semmi!

Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!

Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen
Összefutnánk egy másik Életben!

Curtis:
Jó pár gond, amit sajnálom, megéltem,
Igaz út, mit a hamisra cseréltem,
Volt sok fájdalom, azóta elégtek,
Angyalok követtek, imáik elértek!
Ezek a templomba készültek ezzel a f*ssal? A lobotómia után már neked is csak ennyi lesz a szellemi képességed, és majd megérted.

Voltam rossz példa, szálka a szemekben,
Égre nézek, rózsafüzér a kezemben,
Mondták páran már: sohasem felednek,
És ha nem leszek, akkor is szeretnek!
Úgy látom, ez a tag az előző kettő szövegeit foglalja össze, mint a „Kötelezők Röviden” sorozat. Öreg, ez már volt!

Sokszor volt nekem is, hogy könny hullott a szememből,
Mit magamnak hittem, kifolyt a kezemből,
Csalódásban, fájdalomban mit is várhatnék,
Isten vagy ördög előtt tiszta szívvel állhatnék!
Nem voltam nagymenő, ki szinte mindent megtehet,
Vagy gazdag család sarja, aki egy lapra feltehet
Bármit, mert neki semmi sem számít,
Kis koromtól kezdve csak a bűn, ami csábít!
A kezdetektől fogva itt valami sántít! Ez a sor még nagyon ide kívánkozott volna, de most már mindegy. Azt viszont nem értem, ezek most miért rinyálnak? Mint 3 pisis kislány. Kőkemény rapperek akarnak lenni, aztán sírnak, hogy de sz@r nekik. Szerintem sokan cserélnének velük, hogy annyira legyen f*s az életük, mint ennek a háromnak itt. Van mit a tejbe aprítani, ami a mai világban már nagy szó! „Szájtépés pofátlanul”.

Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!

Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen
Összefutnánk egy másik Életben!

Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Összefutnánk egy másik Életben!
Mind ugyanazt mondják, nagyjából ugyanúgy. Ez minden, amit elmondhatunk erről a dalról. Az nyílt titok, hogy a zenét nem Majka találta ki, de nem is azzal van a baj. A pocsék szövegek, amikbe belevésték mindazt, ami ellen itt most lázadni szerettek volna, a sosemvolt depresszió, a nem létező börtönévek felemlegetése teljesen hiteltelenné teszik az egészet, és a végére azért csak kiderül, hogy Majkának még mindig az anyja csinálja a forró kakaót minden reggel. Ha azt mondom rá, hogy szánalmas, szerintem akkor még mindig csak dicsértem ezt a szemetet. Eminem mondta egyszer: „A hip-hopot mindenki szereti, de nem mindenki tudja, hogyan kell csinálni!”. Ehhez a műfajhoz fejben nagyon ott kell lenni a topon. Ez a kislányos picsogás, rinyálás három férfi interpretálásában eléggé nevetséges. Összességében annyit mondhatunk el, hogy Majka nincs benne a trében, hanem gyártja azt!

„Az elveszett jelentés”:

Ref.
Rosszul súgott a bukim nekem,
Az összes pénzem elvesztettem.
Ágyamban lófejre bámulok,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok?

Lézercsóvák pásztáznak a falon,
Ezért mostanában gondolkozom azon;
Szólj rám, ha véletlen
A vesédbe szúrt kés esetleg életlen!

BLR:
Nincs az a rendőrjárőr, aki engem megállít,
De tudod, a magamfajta mindent túlspilázik.
Most a fűszeres indiai kaja rendesen gyötör.
Azt hiszem, mindjárt viszontlátom. Hol van a vödör?

Ez a maffia embere, valamilyen Ibrahim,
Megmutatja nekem, hol is vannak a bordáim!
Rossz lóra tettem, ez jelenthette most a bajt,
Szégyellem is ezt a szövegnek nevezett sz@rt!

Nem számít, holnap majd én rúgom le a vesédet,
De amíg még nincs meg a lé, addig én lelépek,
A Chuck Norris meg a Rambo engem kiképzett;
Pörgőrúgás rátok, egy tonna skúló belétek!

Ez rosszabb, mint a Gyűrűk Urában a két torony,
Az LSD-től végigsétálok majd a plafonon,
Nem számít, hogy horog, csapott, egyenes, vagy horony,
Mindig ott lesz velem: a tasli, a boksz, a pofon!

Ref.
Rosszul súgott a bukim nekem,
Az összes pénzem elvesztettem.
Ágyamban lófejre bámulok,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok?

Lézercsóvák pásztáznak a falon,
Ezért mostanában gondolkozom azon;
Szólj rám, ha véletlen
A vesédbe szúrt kés esetleg életlen!

Nem hittem, hogy sokra viszem egy szlovák női névvel,
Tudom, ezt kicsit nehezen fogod fel most ép ésszel,
A lovin viszont minden hülye tud fogadást kötni,
Mert ahhoz a bukmékerhez csak oda kell menni,
Virítod a lét, és máris csinál egy számlád a nevedre.
Tétre, helyre, befutóra,fogadtam a fehér lóra,
Orrom átkapcsoltam porszívóba, rátettem a fehér hóra!

Nagyon nem is vehettem volna zokon,
Ha ott lett volna velem a sok rokon,
Könnyebben forralhattam volna a bosszút,
De megzavarta őket a keresztút!

De nem volt senki, aki bankót nyomtatott volna,
A pénzem elúszott a zsoké meg úgy tett, mintha lovagolna,
Hogy ez az Ibrahim meg már mekkora egy majom,
Most épp nem kapok levegőt, mert rajta áll a torkomon!

Minden hiába, ha hernyó és nem adrenalin van az eredben,
Neóként a padlón hemperegsz az elb@szott tripekben:
Mert amikor önkívületben a földön fekve rángok,
Ez egy olyan látvány, amitől a legtöbbször én is hányok!

Nem kell, hogy arról szóljon minden nóta, mekkora sz@r vagyok,
Nem kell, hogy azt hidd: én bármit, bárhol megadok!
Sok ezrest kéne most az asztalra letenni,
De megváltozott a világ, és megváltozott a kamat is... MENNYI!?

Ref.
Rosszul súgott a bukim nekem,
Az összes pénzem elvesztettem.
Ágyamban lófejre bámulok,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok?

Lézercsóvák pásztáznak a falon,
Ezért mostanában gondolkozom azon;
Szólj rám, ha véletlen
A vesédbe szúrt kés esetleg életlen!

Curtis:
A Keresztapa én vagyok, testvérem,
A problémáid, bocsi, de nem értem,
A lovit buktad, a kamatok elértek,
Ezért most pénzt vagy életet kérhetek!

Ha kell, akkor haladékkal segítek,
De te ne nézzél engem már hülyének,
Viríts, vagy belőled lesz a hal-étek,
Embereim hullámsírba temetnek!

Az ügyet lezártnak tekintem a részemről,
Most látom, hiányzik egy fuksz a kezemről,
A tartozásodból egyet tutira vehetnék,
Isten vagy ördög előtt tiszta lazán állhatnék!
Vagy a Bahamákra turista jegyet válthatnék,
Szóval, kell az a lé, mi mást is mondhatnék?
A legkisebb nem csak a Tescoban számít,
Kis koromtól kezdve csak a bűn, ami csábít!

Ref.
Rosszul súgott a bukim nekem,
Az összes pénzem elvesztettem.
Ágyamban lófejre bámulok,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok?

Lézercsóvák pásztáznak a falon,
Ezért mostanában gondolkozom azon;
Szólj rám, ha véletlen
A vesédbe szúrt kés esetleg életlen!

Szólj rám, ha véletlen
A vesédbe szúrt kés esetleg életlen!

Címkék: kritika paródia poén szöveg lyric átirat Majka Belehalok dalszöveg átirat BLR Curtis Majka Papa

Szólj hozzá!

ByeAlex: Kedvesem

R.T.Is.Rock 2013.02.07. 17:15

byealex.jpgByeAlexről egyszer már volt szó, és a véleményem azóta mit sem változott. Az ember, aki az önéletrajzába simán beírhatja, hogy előző munkahelyén lekvárzsibbasztó volt, most az Eurovízióra akar kijutni. Persze, mindenkinek megvannak a maga kis vágyálmai, de lássuk be, oda tehetség is kell, nem elég az MR2-nél „csókosnak” lenni. Szóval, a kis díszr@tyi tovább evickél a sz@rtengeren, és még mindig az öngyilkos hajlamokkal megáldott, picsogó tini lányok népes táborára bazíroz. Ha ez itthon még menő is, Európa azért már más téma. És ha már Eurovízió, akkor miért kell versenyeztetni egy rakás teljesen tehetségtelen nóném lúzert, amikor van világhírű magyar zenekarunk? Beat Dis forever!

Az én kedvesem egy olyan lány, akit
farkasok neveltek és
táncolt egy délibábbal,
majd elillant csendesen
az én kedvesem.
Már az első szakaszban keverednek a dolgok. Gondolom felnyalt legalább egy bélyeget, mielőtt nekiállt és a kertévék ünnepi filmkínálatából (a műsorújság hasábjairól copy-paste-elve) megírta ezt a dalocskát. Az látszik, hogy az előző posztom eljuthatott a szerzőhöz, és most egyből az elején egyértelműsíteni szerette volna, hogy a mű alanya egy nőnemű egyén. Hát, nem sikerült. A dal főszereplője a táncosokkal farkaló, aki feltételezhetően nem létezik, mivel már a kezdetek kezdetén szublimál. Másrészt, akit a farkasok neveltek, az Maugli volt, és Ő egy kisfiú, Te pedofil állat! Ezzel a „Farkasokkal táncoló” és a „Dzsungel könyve” már biztosan megvolt.
Ő az én kedvesem.
Ismétlés a tudás anyja, csak akkor már valami használhatót repeatelne…
Az én kedvesem egy olyan lány, akit
átölel hét kontinens,
csobban szép tengerekben
s táncot lejt fent felhők közt
a kedvesem.
A „80 nap alatt a Föld körül” és a „Pearl Harbor” határmezsgyéjén haladunk tovább, ahol az előbbi csak valamelyik pocsék remake lehetett. Az „Airplane!” azért nem esélyes, mert akkor legalább egy poén lenne ebben a pár sorban, de nincs. Egyelőre igyekszik meggyőzni önmagát arról, hogy a kedvese egy lány. Pedig jobban járna, ha bevallaná Bélát, vagy a két, mellesleg rappernek kikiáltott tini bálvány közül az egyiket. Itt még a tagadás a kulcs, csak később nehogy komolyabb mentális problémákhoz vezessen ez a nagy öntagadás.
Ő az én kedvesem.
Mert nekem nincs most más,
csak a kedvesem, az én kedvesem.
Ő bárhol jár,
az úgy jó nekem *2
Mert mindig rám talál
az én kedvesem, az én kedvesem
Úgy dúdolnám:
ez így jó nekem * 2
ez a dal.
A történet előrehaladtával már nem is olyan biztos, hogy egy konkrét személy a szerelme tárgya... Sokkal inkább a jobb, vagy a bal keze. Kedves ByeAlex, lehet, hogy ez a dal jó neked, de művelődni, azt nem ártana, mert akinek némi agya van, és látja a Gilette pengén túl is a világot, az egyből leveszi, ez a sláger mekkora egy szemét! A tartalmi rész a nullához konvergál, rímek ugyan vannak, de nem sokat segítenek a pocsék vernyogó előadásmódon, a kohézió eleve halott. A szöveget nem az fogja összetartani, ha pár bugyuta sort a holtunkig ismételgetünk benne. Ez ide nagyon kevés.
Az én kedvesem egy olyan lány, akit
hóbortos álmok tépnek,
kócos haját reggelente szelek fonják,
ettől más a kedvesem.
Pár lépéssel odébb, már a „Ne szólj, száj” került adásba, és a sohasem volt kedves egy varázsütésre elmeroggyant eszelős képét festve tér vissza közénk. Viszont itt eljön a nagy coming-out, a kedvese „más”. Amennyiben szeretnénk magyarra lefordítani ezt a rövid szösszenetet, akkor: Béla, kócos hajával, mustárfoltos rózsaszín tütüjében belibbent a balkonról, és lecsó-kolta a szerzőt, aki így megízlelheti Béla reggelijének maradványait, ami nem volt más, mint lila Xanax némi véres hurkával leöblítve, könnyeden nyakon öntve 4-5 liter olcsó lágersörrel. 
Ő az én kedvesem.
Az én kedvesem a végtelennel
ujjat húz és sosem retteg,
rozmaringból készít hintót,
tücskök húzzák.
Így nyugtat meg csendesen.
Na, és itt már egy igazi olvasztótégellyé válik a dolog. A „Végtelen történet” keveredik „A rettenthetetlennel”, majd „Shrek” is előkerül, legvégül mindezt áthatja Szabó Lőrinc „Tücsökzene” című versciklusa. A kohézió továbbra is ismeretlen fogalom a szerző számára, a dadaizmust pedig nem tanulmányozta kellően. A tudatmódosító szerek hatása érződik a cuccon, de a kreativitást napi szinten mellőző alkalmi költőterroristánknak ez sem nyújt komoly segítséget.
Ő az én kedvesem.
Mert nekem nincs most más,
csak a kedvesem, az én kedvesem.
Ő bárhol jár, az úgy jó nekem, az úgy jó nekem.
Mert mindig rám talál
az én kedvesem * 2
Úgy dúdolnám:
ez így jó nekem * 2
ez a dal.
Nincs most más, csak a kedvesem,
az ám kedvesem.
Ő bárhol jár,
az úgy jó nekem * 2.
Mert mindig rám talál
az én kedvesem *2.
Úgy dúdolnám:
ez így jó nekem, * 2
ez a dal.
Az egyszemélyes Vilage People is a nagy előd nyomdokain fejezi be a dalt, vagyis ismételgetéssel. Abból baj nem lehet, megy az idő vele, hosszabb lesz a dal, nem kell új dolgokat kitalálni, az emberek meg a dal végére már úgyis megtanulták ezt a részt, hiszen annyiszor hallották már, hogy akaratlanul is bennük marad. Ennek ellenére, vagy inkább pont ezért ez nem slágerré növi ki magát, csak egy nagy kupac sz@rrá, amire az a megoldás, hogy lehúzzuk a WC-n az egészet. Természetes, ha nem tetszik, nem hallgatod, de hogy egy ilyen tré dal képviselje az országot Malmőben, az túlzás. Miért kell mindig olyan produkciókat kiküldeni, amire a külföldiek maximum olyan sms-t dobnak, amiben az áll: „Ez/Ezek mennyire b#zi/b#zik?” És ezzel nem az a baj, hogy a válasz egyértelműen a „nagyon”, hanem az, hogy az előadó ezt konzekvensen tagadni próbálja. A dal nem csak szövegileg, zeneileg is ótvaros. A szerző úgy menekül saját mássága elől, ahogy Tom Cruise futásnak ered a meleg gondolatoktól a filmjeiben, és akárhogy is, de ettől csak még szánalmasabb lesz ez az egész.

„Az elveszett jelentés”:

Az én kedvesem egy olyan lány, akit....
Farkaltak nedvesen, és
Ráncosabb a nagyanyádnál.
Majd bevillant rendesen,
Ribanc az én kedvesem,
Ő az, akit futtatok.
Az én kedvesem egy olyan lány, akit....
Átölel hét tahó,
Jobban szív, mint egy szippantós autó,
S öltáncot lejt lent a nézők közt
csak tetvesen.
Ő az én kedvesem.
Mert nekem nincs most más,
Csak a kedvesem, az én kedvesem.
Ő bárhol jár,
Szépen tejel nekem * 2
Mert mindig rám talál
Mert ha nem lefejelem, a kedvesem.
Úgy dúdolnám:
Hozd a lét nekem * 2
Dől a lé.
Az én kedvesem egy olyan lány, akit...
Habókos hobók szednek szét,
Kócos haját marokra fogják,
Ettől élvez csendesen.
Őt én futtatom,
Az én kedvesem kuncsaftokkal
Gumit sosem húz,
Plasztikból készít dákót,
Mindenféle krampik nyúzzák,
Pénzt így keres rendesen,
Ő az én kedvesem.
Mert nekem nincs most más,
csak a kedvesem, az én kedvesem.
Ő bárhol jár, az úgy jó nekem, az úgy jó nekem.
Mert mindig rám talál,
Mert ha nem jól lefejelem * 2
Úgy dúdolnám:
Hozd a lét nekem * 2
Dől a lé.
Nincs most más, csak a kedvesem,
Az ám, kedvesem.
Ő bárhol jár,
Az úgy jó nekem * 2.
Mert mindig rám talál
Az én kedvesem *2.
Úgy dúdolnám:
Hold a lét nekem, * 2
Dől a lé.

Címkék: kritika paródia poén szöveg lyric átirat dalszöveg átirat ByeAlex Kedvesem

10 komment

IdiotSide: Élj úgy!

R.T.Is.Rock 2013.02.05. 17:25

idiotside.jpgA következő dal szövegét „Magyarország legjobb szövegírója” jegyzi, vagyis Major Eszter. Amennyiben valóban Ő a legjobb, akkor most mérhetetlenül szomorúak lennénk, mert ez a néhány sor még viccnek is rossz. Azért a zenekarról is beszéljünk, mert ez is egy érdekes történet. A frontember amolyan Krisz Rudi klónként üzemel, a különbség csupán annyi, hogy itt egy rock banda van a háttérbe tolva. Egyébként ez a dal jó példa arra, hogy miért nem kellene férfi előadóknak női dalokat énekelni. Utána meg csodálkoznak, ha ler@tyizzák őket.

Egyszerű képlet,
De valahogy mégis túl nehéz,
Ilyen az élet:
Ahogy élsz, pont annyit érsz.
Bizony, pofonegyszerű a képlet, ahogy ez a dal is. Tingli-tangli, fullra járatott közhelyekkel. Legalább rímel, ami már pozitívumként hat. Az utolsó sorért a Lázár János gondolom külön dísztáviratban mondott köszönetet a költőnőnek. A fő probléma ezzel a kezdéssel, hogy itt közhelyre közhely rímel, és még a végkifejlet előtt elcsépelté válik a mondanivaló.

Sejted már réges-rég,
Amit mélybe nyomsz, az végül majd átjár,
Elrontod párszor még,
De nem hinnéd, hogy változni nem fáj.
A női logika rejtelmei: Ez pont olyan, mikor inkább fél órát szenvedve feltűrik a télikabát ujját, ahelyett, hogy levetnék azt... Na, és akkor itt most egy satufék, nem mintha az előző szakasszal nagyon beindultunk volna, de ezen a ponton a szerző lassítani kívánja az amúgy sem túl pörgős sztorit. Mondjuk egy pörgő rúgás nagyobb segítséget jelentett volna… Amennyiben a sejtés réges-régi, akkor annak vagy illett volna már a végére járni, vagy elfeledni. Örök dilemma, a Mikulás létezik-e, nagyjából ez a szint, ami itt megjelenik. Amit csak elfojtasz, az lehet, hogy egyszer felszínre tör, de ez nem 100%. Aztán a jól bevált közhely, az előző négy sorra is jutott négy darab, ide is dukál pár.

Mondd őszintén,
Mit is szeretnél,
S tedd őszintén!
Őszinteségmánia. A flört pedig a megcsalás kistestvére, mint az közismert. Őszintén szólva, ez az egyhelyben toporgás elég tré. Elfogyott az ihlet, ilyenkor lehet valami sablonos f*st betolni és szóismétlésekkel rímelgetni.

Élj úgy, hogy semmit meg ne bánj,
Hidd el, hogy minden rajtad áll,
Az légy, mit a szíved diktál!
Élj úgy, hogy semmit meg ne bánj,
Hidd el, hogy végül félni kár,
Lépj már, hisz minden rád vár!
Egy önsegítő tankönyvben ez elfér, meg gondolom a Pető intézetben is lehet ilyenekkel motiválni a beteg kis lurkókat, de ide ez nagyon kevés. Egymásba érő közhelyek vannak csupán, olyan, mintha valaki kihasította volna a közhelyraktár egy jókora szeletét. Kedves Eszter, megértem, hogy a magyar egészségügyben iszonyat sz@rul lehet keresni, és valamivel ki kell egészíteni a fizut, de ezt ne mások kárára tegyük. A költészethez nem csak a prozódiával kell tisztában lenni, mert az édeskevés. Némi mondanivaló nagyon ráfért volna erre a dalra. Élj így meg úgy, de akkor mégis hogyan? Igazi megoldást nem kínál a dolog. Szánalmas…

Egyszerű képlet,
De valahogy mégis túl nehéz,
Egy kicsit állj meg,
Ha úgy érzed, szíved túl merész.
”Lassíts, az embert úgyis utolérik
gáncsoló sorsok, könyöklő holnapok!
Ne kapkodj, ne vágj fel, lefutod végig!
Szép ez a verseny, szép és vontatott.”
Ezek a sorok Závada „Újonc” Pétertől származnak, és kicsit sokkal jobban kifejezik azt, amit egyébként a költőnagymesterasszony akart mondani vala.

Sejted már réges-rég,
Amit másnak adsz, az végül majd átjár,
Elrontod párszor még,
De ettől szép, s mi fáj, végül elszáll.
Ez a négy sor a késelésről szól. A kés, mi átjár, és ha dobókés, akkor fain el is száll.

Mondd őszintén,
Mit is szeretnél,
S tedd őszintén!
Mondd az ő szintjén,/ Erdőben legyintvén, Az is egy őz, szintén! Már elsőre is tré volt ez a rész, de még ráadást is kapott.

Élj úgy, hogy semmit meg ne bánj,
Hidd el, hogy minden rajtad áll,
Az légy, mit a szíved diktál!
Élj úgy, hogy semmit meg ne bánj,
Hidd el, hogy végül félni kár,
Lépj már, hisz minden rád vár!

Élj úgy, hogy semmit meg ne bánj,
Hidd el, hogy minden rajtad áll,
Az légy, mit a szíved diktál!

Élj úgy, hogy semmit meg ne bánj,
Hidd el, hogy minden rajtad áll,
Az légy, mit a szíved diktál!
Élj úgy, hogy semmit meg ne bánj,
Hidd el, hogy végül félni kár,
Lépj már, hisz minden rád vár!
A költőnő egy interjújában azt mondta, hogy először a refrént írja meg (általában). Nos, jelen esetben csak azt írt. Keretes szerkezetűnek azért nem nevezném, mert a sok ismételgetés, nincs mit közrefogjon. A szöveg kohézióját egyrészt a repeat adja, másrészt pedig a sok közhely, ami a végére ugyan összeáll, és ad némi értelmet a mondanivalónak, de ez csak arra jó, hogy nem lesz belőle halandzsa. Fontos és hasznos dolgot nem tudott adni, újdonságot pedig pláne nem. Aki úgy gondolja, hogy jó szöveget/verset tud írni, az látogasson el egy slam poetry estre, és ha azután úgy érzi, tud olyan jó lenni, mint azok az arcok, akkor lehet próbálkozni. Ezt a hellyel-közzel rímelgetős valamit bármelyik unatkozó hetedik osztályos kiszenvedi magából, egy irodalom óra alatt. Kezdetben silány a végére már szánalmas, a semmi semmizik, és van, aki ezt dalban mondja el.

„Az elveszett jelentés”:

Egyszerűen széklet,
De kinyomnod túl nehéz,
Ilyen ez a székrekedés,
Ha kinyomod, pont annyit is érsz.

S€gged már réges-rég
Ánuszod, amit a mélybe nyomsz, és  végül a busz átfér.
Nyomjad párszor még,
De nem hinnéd, hogy a záróizom mennyire fáj.

Sz@rj őszintén,
Miért is szenvednél!
Nyomd őszintén!

F*ss úgy, hogy elfogyott a WC papír,
Hidd el, a sz@r itt hegyekben áll,
A végbeled mit diktál.
F*ss úgy, hogy elfogyott a WC papír,
Hidd el, a falra kenni kár,
Tépj már, a WC lehúzó téged vár.

Egyszerűen széklet,
De kinyomnod túl nehéz,
Várd meg, amíg megszárad,
Ha úgy érzed, kapard le és kész.

S€gged már réges-rég
Ánuszod, ahova most egy zabszem se fér,
Nyomjad párszor még,
Nem hinnéd, de hamarosan ott ismét fú a szél.

Sz@rj őszintén,
Miért is szenvednél!
Nyomd őszintén!

F*ss úgy, hogy elfogyott a WC papír,
Hidd el, a sz@r itt hegyekben áll,
A végbeled mit diktál!
F*ss úgy, hogy elfogyott a WC papír,
Hidd el, a falra kenni kár,
Tépj már, a WC lehúzó téged vár.

F*ss úgy, hogy elfogyott a WC papír,
Hidd el, a sz@r itt hegyekben áll.
A végbeled mit diktál!

F*ss úgy, hogy elfogyott a WC papír,
Hidd el, a sz@r itt hegyekben áll,
A végbeled mit diktál!
F*ss úgy, hogy elfogyott a WC papír,
Hidd el, a falra kenni kár,
Tépj már, a WC lehúzó téged vár.

Címkék: kritika paródia poén szöveg lyric átirat dalszöveg átirat IdiotSide Élj úgy!

Szólj hozzá!

Oláh Ibolya: Magyarország

R.T.Is.Rock 2013.01.31. 21:40

geszti-oláhibolya.jpgNéhány évvel ezelőtt Geszti Péter úgy döntött, Kölcsey és Vörösmarty babérjaira tör, és egy új nemzeti dalt ad az országnak. Kicsit vidámabbat, kicsit modernebbet, kicsit nemzetiszocialistát, de a kisebbségek sorsát is szem előtt tartva, egy roma származású énekesnővel adatva elő mindezt. Így a dalocskának hitelessége nem sok maradt, egy nagy rakás giccsé silányult, de ez nem Oláh Ibolya hibája, aki elég jól odatette magát, az eleve halott koncepció ellenére.  Az nem kérdés, hogy a Himnuszt és a Szózatot ideje lenne leváltani, mert elég depresszív mindkettő, de ez a „Magyarország” című rettenet erre alkalmatlan, gyakorlatilag még viccnek is rossz.

Van egy ország,
ahol álmomban jártam:
Magyarország,
ahol az arcodban láttam
a magam arcát.
Hát igen, aki összetéveszti a palacsintát a pálinkával, az csak álmában jár Magyarországon, és akkor is csak fura dolgokat vizionál, a valóságot még véletlenül sem érinti. Ettől az „arcodban láttam a magam arcát” résztől nekem déjà vu-m van, és nem is kell sokat gondolkodnom, hogy miért olyan ismerős. Hát persze, hogy Madách és „Az ember tragédiája”, azon belül is a Falanszter rész, ahol mindenkinek egyformának kellene lennie. A magyar sokszínű, bár ez sokaknak nem tetszik, és ez nem egy skatulyázható dolog, hogy idáig magyar, onnantól meg már nem. 
Az ölelésben bőség,
az igaz ügyben hűség
voltál.
Én ezt az arcot már őrzöm,
Magyarország!
Hiszek az álmomban egy életen át...
A bőség és a hűség két olyan fogalom, ami nem nagyon jellemző ránk. A Kánaán még nem jött el, a lojalitás meg hiánycikk, sokan még önmagukkal szemben sem képesek erre. Ezen egy dal nem fog változtatni, még az oktatás minőségének javítása is csak hosszú évek során lenne erre képes, bár most, hogy állami iskolákkal operálnak megint (, mint anno az átkosban), sem jelent túl sok jót. Az álmodozás az meg örök.

Magyarország!
Te vagy a szívembe írva.
Magyarország!
Te vagy a lelkemre bízva.
Magyarország,
hát te vezess most engem,
és amit meg kell tennem
segítsd!
Ha ránk bíznak valakit, akkor nem ezt az illetőt hívjuk segítségül. Az, hogy félpercenként bemondjuk; „Magyarország”, az nem segít senkin, csak egy bugyuta ismétléssé silányítja az országot. Ez a rész már nagyon giccses.
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád...
Na, akkor ki kire van utalva, és hogy akkor most mi van? Egyetlen pozitívuma, hogy nem a múlt romjain kesereg, de ettől még nem kerülünk emelkedett hangulatba, és a hazaszeretet sem kezd el túlbuzogni bennünk.

Van egy ország,
ahol álmomban jártam:
Magyarország,
ahol az arcodban láttam
a magam arcát.
Gyere és egyszer végre,
amikor új nap ébred,
te várj!
Gyere és bújj hozzám újra
Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...
Erről a szakaszról az jutott eszembe: „Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez!”. Szóval azt hiszem, Geszti Péternek ki kell másznia a luxusirodából, hogy találkozzon Magyarországgal, mert az nem fog bekopogni az ajtaján, és pláne nem fogja felhívni a titkárnőjét, hogy időpontot egyeztessenek. Mindenesetre, a szituáció felettébb vicces lenne.

Gyere és egyszer végre,
amikor új nap ébred,
te várj!
Gyere és bújj hozzám újra
Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...
Nincs új a nap alatt. A szituáció kínosan hasonlít Estragon és Vladimir helyzetére, miközben Godot-ra vártak.

Magyarország!
Idegen földön ha járok,
Magyarország,
Itt egy kicsit meg kell szakítsam a dolgot, mert itt szólta el magát Geszti Péter. Neki az idegen föld is Magyarország. Remélem, azért földrajzilag be tudja határolni kis hazánkat. A szintetikus tudatmódosító szerek helyett inkább a herbál-hatást kéne magára erőltetni.
velem az út is megfordul
haza hozzád.
Velem az ősök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
tovább,
ahogyan ők élnek bennem,
Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!
”A babámba bemászott a goauld, azóta már leigázta a falut!” (Belga: Nótacsokor: Bazsar) Már csak az egymásban történő élősködésről is ez jutott eszembe. Szépen lebélférgezte az országot, de sebaj, mert a sok „Magyarországtól” hazafias az egész.

Velem az ősök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
tovább,
ahogyan ők élnek bennem,
Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!
Ugyanaz, még egyszer, valószínűleg nem tudta eldönteni, melyik verzió a jobb. Az igazság az, hogy ezeket nyugodtan kihagyhatta volna. Hogy szóviccekkel/szójátékokkal jobb lenne? Kérdéses, de nem hinném, mert plágiumgyanús a dolog.

Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád!

Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Milliók áldása szálljon rád!
A politikai helyzet sokszor, sokféleképpen változhat, ennek fényében pedig badarság egy országra bízni az életünket. A bedöntött devizahitelesek már csak tudják, például. A pátosz nem attól jön, hogy ismételgetjük az országunk nevét és az itt felhasznált sláger-klisék sem segítenek ezen. Nem az a művészet, hogy tudunk rendezni egy ünnepet, hanem az, ha találunk olyan embereket, akik ennek örülnek is. Az emberek döntő többségét nem kell folyton-folyvást emlékeztetni nemzeti hovatartozásukra, és nem kell félpercenként az arcukba nyomni, tudják ezt maguktól is. Az a nemzetiszocialista politika, amit a Fidesz-KDNP és a Jobbik képvisel, az nem azt mutatja meg, hogy mi a magyar, az csak szimplán egységesítés és félrevezetés. Geszti Péter is valahol itt nézte be a dolgot. Talán azon is érdemes lenne elgondolkoznia, hogy a szövegírós történetet végre lezárja, mert az Első Emelet óta nem tudott olyan slágert összerakni, amire minden kétséget kizáróan azt mondhatnánk; Na igen, ez most korszakalkotó volt. Összességében elég ótvaros a dolog.

„Az elveszett jelentés”:

Van egy jószág,
Aki kormányoz itten:
Magyarország,
Ahol tízezrek meredten
Bámulnak rád!
Baloldalon böszmeség,
Jobboldalon hülyeség,
Vazze.
Én ezt a barmot már űzöm,
Magyarország!
Benácultak az ex-kommunisták...

Magyarország,
Itt milliók állnak sorba,
Magyarország,
Orvosi ellátásra várva.
Magyarország,
IMF kölcsön nem kell,
Az állampapír elkel,
vegyél!
Legyél az országban rejlő
magyarság,
Ha tükörből Orbán néz vissza rád...

Van egy jószág,
Aki kormányoz itten,
Magyarország,
Ahol tízezrek meredten
Bámulnak rád!
Az LMP szakad szét,
Ott most épp a lét a tét,
Oszolj!
Államosítsd az iskolát,
Magyarország!
Szüntessük meg a töri órát...

Út kéne? Bízd a Közgépre,
Simicskát hívd meg ebédre,
Kaszálj!
Adj szuvenírt a gyilkosnak,
Magyarország,
Állampolgárságot Kínának...

Magyarország!
Idegen földön, ha járok,
Magyarország,
Elvándoroltakat látok.
Haza hoznád?
Tőled az ősök félnek,
Sötétek most a tények,
Távozz!
Kizsigerel a devizahitel,
Magyarország!
Milliók adósodtak már el!

Tőled az ősök félnek,
Különadót nem kérnek,
Nem ám!
Matolcsy számolja a béred,
Magyarország!
Milliókat vernek még át!

Legyél a honlapban eltűnő
Adó milliárd!
Magánnyugdíjam elvetted már!

Legyél az Orbánban rejlő
bolondosság!
Minek ez a cirkusz, másik Magyarország!

Címkék: kritika plágium paródia poén szöveg lyric átirat Magyarország Oláh Ibolya Geszti Péter dalszöveg átirat

Szólj hozzá!

Pegazusok Nem Léteznek: Kiadó

R.T.Is.Rock 2013.01.28. 23:55

Pegazusok Nem Léteznek_resize.jpg"Dalainkban próbálunk őszintén beszélni az emberek közti kapcsolatokról, a belső félelmekről, a másik elvesztésének fájdalmáról vagy éppen megtalálásának felemelő érzéséről. A hangulatot minimális hangszereléssel, monoton zenei alapokkal, a lehető legletisztultabban szeretnénk közvetíteni." Ezek lennének a Pegazusok Nem Léteznek zenekar fő célkitűzései. A zenei minimalizmus is tud jó lenni, de ehhez az kell, hogy tudjon értéket közvetíteni. Ebben a formációban ez viszont nem valósul meg. Mert a zenei minimalizmus mellé szövegi igénytelenség társult, és a fönt megfogalmazott célokat még alulról sem képes súrolni. A „Zenész Gyerek Csajának Is Legyen Munkája” név sokkal jobban illene erre a duóra.

Kiadom a szobám, a tiéd ez az ágy
Lepedő, huzatok, az idő bekopog
Az idő, kis eső, zivatar, levegő
Pisaszag, haladás, de hideg a lakás
Egyszerű tőmondatokban kapjuk meg az igazság minden szeletét. Az ígéretesnek tűnő szoba kiadó hirdetésről a helyszínen kiderül, hogy egyébként a nyilvános WC egyik sarkáról van szó. Itt, nem csak a levegőt, hanem a szöveget is a pisaszag lengi körül. Ez a „lassan mondom, hogy tovább tartson” hozzáállás eddig a politikai beszédekre volt jellemző, dalban pedig még inkább undorító ez a stílus. Elsőre az az érzése támad az embernek, hogy a zenekar tagjai legalább annyira utálják ezt az egészet, mint mi. Egyszerűen nem érződik a zene iránti tisztelet és alázat. Az egész történet csak a pénzről szól, a többit meg ott lesz@rják, ahol van.

Aztán éjszaka kifordítom a lelkemet, de szép
Álmok nincsenek itt lakom veled
Meg éjszaka nem találom magamat, hogy épp
Mitől kéne félnem mitől kéne még
A jó párkapcsolat alapja a hazugság. Itt is erről kíván szólni a dolog, de a „lelkemet-magamat” kombót talán lehetett volna mellőzni. Nyelvtanilag ugyan lehet helyes ez a megoldás is, de azért mégiscsak kerülendő, mert felesleges túlragozni. Esetleg a nagy őszinteségi rohamban (aminek egyébként se híre, se hamva a műben) része volt az is, hogy a tagok megvallják paraszt mivoltukat, és közhírré tétetik; ők bizony szédülnek a betonon? Eddig a történet jó része rejtve maradt, csak a semmizés jeleit látjuk. Minden minimális, a figyelem, a tehetség, a szöveg, a zene, az akarat, a tudás, és az igényesség is.

Ez a nap ugyanaz, ami volt, kicsi vagy
Kicsi szív, kicsi váll, kicsit ül, kicsit áll
Kaparom a falat, csövek és vakolat
Valaki odaát kiteríti magát
Aztán hirtelen letámad a depresszió, a csávónak kicsi, a cerkája, a csaj a vízvezetékkel toldaná meg, de ő maga sem egy álomcsaj, mert még felizgatni sem képes a pasit, végül valaki öngyilkosságot követ el… Hát ez szép. Az EP-hez remélem csomagoltak Xanax-ot vagy valamit, mert ez itt nagyon gáz. Már kezd annyira fájdalmas lenni, mint egy szülinapi távirat Zinedine Zidane-tól.

Éjszaka kifordítom a lelkemet, de szép
Álmok nincsenek itt lakom veled
Meg éjszaka nem találom magamat, hogy épp
Mitől kéne félnem mitől kéne még
Nagyon úgy tűnik, hogy a Kispál/Kiscsillag és a Quimby után kihal a magyar alternatív. Egyszerűen nem képes ez a réteg „kitermelni” magából egy olyan húszas éveikben járó fiatalokból álló bandát, akik úgy akarnak szórakoztatni a szövegeikkel és a zenéjükkel, ahogy azt a Lovasiék és a Kis Tibiék teszik/tették. Mert, vagy a dadaizmussal tévesztik össze ezt az irányt, vagy Kurt Cobain depresszióját próbálják reprodukálni, esetleg keverik ezt a két változatot. Az akarat megvan, sőt ez egyesekben túlteng, de ehhez a műfajhoz kell némi őrület/zsenialitás, mert ezek nélkül nem megy. Itt annyi történik, hogy kapunk egy nagy adag lócitromot, amit csak azért kellene élveznünk és szeretnünk, mert pegazusokból jött ki. Lázár Domonkosnak azt az opciót tudom ajánlani, inkább kezdjen el összegyűjteni egymillió lájkot, hogy meghúzhassa a csaját, de ezt a zenei merényletet inkább hanyagolja. Persze, nagy védekezés egyből az elején bemondani, azért minimális, mert így akartuk, közben meg a süket is hallja, hogy azért van így, mert egyszerűen tehetségtelenek voltak, ez a minimum alatti szint jelenti számukra a maximumot. Valódi zenészek inkább letagadnának egy ilyen projektet, mert ez már annyira tré. A 2 versszak 1 refrén még viccnek is kevés, dalnak meg pláne.

„Az elveszett jelentés”:

Befogom a pofám, kicsit tré, ez a dal.
Zenélő dobozok, az agyad eldobod.
Pocsék, ez a szám, nem tilt be a hivatal.
Pia van, narkózis, tele van, az agyad.

Majd vérszagra gyűlik az éji vad, meg a tehén,
Ezek most kitapossák a beled.
A benzin-tolvaj meg bukósisakkal, a fején,
Lebólint, rendesen, fáj ez most; neked.

Mai nap, k#rva vagy, amíg ott, kicsi f@sz,
Kicsit szopsz, kicsit vársz, kicsit ütsz, kiabálsz!
Kifizet, az a tag, str!ciknek adózhatsz,
De a rendőrségen nem tehetsz panaszt!

Majd vérszagra gyűlik az éji vad, meg a tehén,
Ezek most kitapossák a beled.
A benzin-tolvaj meg bukósisakkal, a fején,
Lebólint, rendesen, fáj ez most; neked.

Címkék: kritika paródia poén szöveg lyric átirat dalszöveg átirat Kiadó Pegazusok Nem Léteznek Pegazusok Nem Léteznek Zenekar

Szólj hozzá!

Edda Művek: A kör /Retrospektív/

R.T.Is.Rock 2013.01.25. 16:35

edda.jpgAmint az látható, /Retrospektív/ címmel új rovatot indítunk útjára, mert a problémák egy része a múltban gyökerezik, és ezekről sem árt néha beszélni. Eme sorozat első „hekatombája” az Edda Művek lesz, amivel Pataky Attilának sikerült lerombolnia Miskolc nimbuszát. A zenével ugyan nincs baj, hiszen az Eddát általában a legjobb hazai zenészek alkották, azért frontember poszton már van gond bőven. A mellékállásban a bankok főellenségét, zálogház-tulajdonost, amatőr ufóhívőt, űrlény-áldozatot és cigánymuzsikust is játszó Pataky életműve finom szólva is eléggé ellentmondásos.

Kör közepén állok,
Körbevesznek jó barátok
Körbevesznek jó barátok és rosszak.
In medias res indít, bár nem ártott volna tudni az előzményeket. Elégedjünk meg azzal, hogy most a kör közepén van, de hogy ez a focipálya kezdőköre, vagy egy bukkake parti középpontja, az jelen pillanatban még kérdéses. A szóismétléseken túl nem sok mindent sikerült kipréselnie magából a szerzőnek. Egy cigánynótában ez lehet, hogy elmegy, de azért egy rock balladától joggal várhatnánk többet. Elég, ha csak a Lord hasonló dalaira gondolunk. „A kör körül, körkörös körökkel körözünk, köröznek jó barátot, és rosszat”, ez a rész többé-kevésbé ennyi, mert aki a célkereszt közepén van, azt az esetek 99%-ában kilövik.

Kör közepén állok,
Így könnyen eltaláltok
Így könnyen eltaláltok, rosszak.
A második három sor ugyanazt az egyszerű, ismétlésektől hemzsegő sémát követi. Erről a következő mondás jutott eszembe: „Aki k#rvának áll, ne csodálkozzon, ha utána meg b@sszák!”.

Ref.:(2x)
Ha egyszer odébbállok,
A kör közepéből majd hiányzok,
Rám többé nem találtok, rosszak.
Tudjuk jól, a ha-val kezdődő mondatoknak nincs túl sok értelme. A refrén logikája pofonegyszerű, már-már közhelyesnek hat. Valószínűleg jobban járt volna mindenki, ha Pataky Attila ígéretéhez híven elbujdosik, és az Eddát olyan emberre bízza, aki jobb képességekkel rendelkezik.

Bohóc vagyok, de bátor,
Pofonoktól ég az arcom
Pofonoktól piros az arcom, kaptam.
Az első sorral nem szeretnék vitatkozni, legalábbis az első felével nem. A bátorság témánál már kezd ellentmondásos lenni a történet. És végül, bátran elbújt, elfutott. A pofonokat meg biztos anyucitól kapta, még 970-ben. Ha kapott is, annyi biztos, nem eleget.

Nem adom fel, tudjátok
Láthatatlan, lapos sumákok
Istenem, de sokan vagytok, rosszak!
Menekül, de nem adja fel, ahogy már említettem, bátran elbújik, és akkor még mások lesznek „láthatatlan, lapos sumákok”. Gyönyörű példa a kettős mércére. Amíg Ő csinálja, addig nem baj, amikor mások, akkor már égbekiáltó bűn. A harmadik sor jelentése pedig: „Nagy az Isten állatkertje (, és alacsonyak a kerítések)!”.

Refr.:(2x)
Ha egyszer odébbállok,
A kör közepéből majd hiányzok
Rám többé nem találtok, rosszak.
Még mindig csak ígérget, így nem nagyon halad a történet, egyhelyben toporgunk csupán. Kedves Pataky Attila, ha menned kell, hát menj is el! Szóval, tedd, vagy ne tedd, de ne siránkozz itt feleslegesen, mert ez már kezd szánalmas lenni.

Hitványak az álmok,
Ha mindent eltakartok,
Fekete függöny mögé zavartok, rosszak.
Ez valami pálinkás lázálom lehet csupán. Bár az előbb még rejtőzködni akart, most már másokra kenné a dolgot. Ez aztán a bátorság. A bohóc, mint jelző, önmagában elég, ha engem kérdeznek, a bátorságot még hírből sem ismeri. Esetleg a habzó szájat, de ez már más kérdés. (Részegen össze-vissza káromkodni a színpadon a koncert közepén).

Könyöröghetek bárhogy,
Éles késsel rám vadásztok,
Ha megtaláltok, kicsináltok, rosszak.
Manapság ez megszokott életkép az Avas lakótelepen. Mindent összevetve, jó lenne tudni, hogy ki ez a jól felfegyverzett ellenség, mert az, hogy rosszak, az szimplán nézőpont kérdése. Patakynak rossz, de innen nézve tűnhetnek akár jónak is…

Refr.:(6x)
Ha egyszer odébbállok,
A kör közepéből majd hiányzok
Rám többé nem találtok, rosszak.
A végére már teljesen kifogyott az ötletekből. A rejtélyes ellenséggel nem történik semmi, a sztori egy helyben áll, a refrént pedig megismétli párszor, azzal is megy az idő. Igazából, ebből lehetett volna egy jó dal, ha kicsit jobban kifejti a dolgokat. Persze, lehet mondani, hogy a kommunista éra alatt beleszóltak, de milyen rocker az, aki még lázadni sem mer. Plusz azért a 80-as évekre sokat lazult a cenzúra, bár akkor még V!k!dál „Dalos” Gyula bőszen irkálta a két forintos jelentéseit… Az Eddán az látszik, hogy a zenészek azért csinálták, mert élvezték, szerették, és megvolt bennük a tisztelet és az alázat a zene iránt, míg Patakynak mindegy volt, csak pénz legyen belőle.

„Az elveszett jelentés”:

Fénycsóvában állok,
Innen semmit se látok,
Innen semmit se látok, vazze!

Fénycsóvában állok,
Itt semmit se látok,
A látási viszonyok; rosszak.

Ref.:(2x)
Ha egyszer ordibálok,
A fénycsóvából majd kilátszok,
A látási viszonyok; még rosszak.

C!gó vagyok, nem látod?
A lézerektől ég az arcom,
A lézerektől ég az arcom, hámlaszt.

Az MSZMP-ből jól kimászok,
Kineveltek a kommunistákok,
A Fideszbe meg beszállok, rossznak!

Refr.:(2x)
Ha egyszer ordibálok,
A fénycsóvából majd kilátszok,
A látási viszonyok; még rosszak..

Inzolvensek a családok,
Én mindenhol ufót látok,
Most mindenetek elzálogosítjátok, (hoztok).

Könyöröghettek bárhogy,
Kilószám lógnak aranyláncok,
Ha meguntam, akkor bazseválok, rosszul.

Refr.:(6x)
Ha egyszer ordibálok,
A fénycsóvából majd kilátszok,
A látási viszonyok; még rosszak.

Címkék: kritika paródia poén szöveg lyric átirat Edda RS dalszöveg átirat Edda Művek A kör /Retrospektív/

Szólj hozzá!

Crescendo: Titok

R.T.Is.Rock 2013.01.22. 23:15

crescendo.jpgCrescendo: hangerőben növekvő erővel, fokozatosan erősítve adandó elő. A másik megoldás egy 1999-ben alakult honi zenekar. Első, és eddig egyetlen – és remélem, ez így is marad – lemezüket 2011-ben adták ki. Ezt a dalt végighallgatva viszont nem értem, mire kellett az a 12 év?! Zeneileg nem túl bonyolult a történet, hallgatható soft-rock, kicsit tingli-tangli beütéssel. A szövegről pedig elöljáróban csak annyit, ha ehhez két ember megfeszített munkájára volt szükség, akkor valószínűleg ama kettőnek egy kisegítő iskolában lenne a helye.

Nem hiszem el, hogy nem hiszed
Hát ne mondd el inkább senkinek
12 év alatt egy majom is írt volna ilyet, sőt még jobbat is. Nos, amikor két embernek összesen kell egy darab versszakot írnia egy darab refrénnel megspékelve, akkor minimumként elvárható lenne az, hogy mindenhol rímeljen és a szerelmi nyálcsorgatáson kívül valami értelmes dologról is szólni akarjon a mű. Hiszed vagy sem, ez a kezdés elég tré, nagyjából olyan, mint a: Látod? Nem látod? Na látod! A második sor pedig egy szimpla közhely, amivel senki sincs kisegítve, sem a hallgatók, sem pedig a zenekar.
Hogy a bőröm alá bújt egy titok
Azt hiszem, beléd bolondulok
(ismétlik k#rva sokszor)
Igazából a kutyámnak ezt a dalt kellett volna lejátszanom, mielőtt elvittem az állatorvoshoz a kötelező chip miatt. Bár ez a bőr alatti titok akár mást is jelenthet, valami intravénás drogot (heroint for example). Így már érthető lenne a 4. sorban bekövetkező őrület is. A történet további részét is eme sorok adják, számtalanszor ismétli, ezzel is jelezve, hogy csak ennyire futotta a szellemi képességeikből, meg a mondandóból. Néha bekúszik ugyan a refrén, de az már mellékes. Az igényesnek tűnő zenét lemészárolja a bugyuta szöveg unalomig történő ismétlése. Inkább a rajzszakkört választották volna!

Refr.
Egy villanás elég és rám talál
Két szemed halálos napsugár
Amikor az ismételgetés kezd fizikai fájdalmakat okozni, akkor bekúszik a refrén. Egy atomvillanás erejével csap le ránk, amire már az első sor is figyelmeztet. Tudnám ajánlani a „Rám talál egy szó” című örökzöldet a Belgától, azon legalább lehet nevetni. Itt maximum a sírás fojtogat. A szerelem csúcsán, amikor bemondunk valami olyat a lánynak, mint ami itt a 2. sorban van, hát túl sok jóra ne számítsunk. Mert ez a fajta napsütés a melanomán kívül nem nagyon kínál mást. Ennyi erővel betámadhatnánk a: „Szép vagy, mint a halál!”, a végeredmény önmagáért fog beszélni (csekély kivételt a temetőimádó goth csajok csoportja adja majd).
A pillanat megáll az időben
Bármi lesz, ölelj át erősen
Tovább folytatódik az intenzív nyáladzás. A pillanat megáll az időben, a kés a vajban, a szerzők fejében pedig lefullad a láncfűrész. A refrént egy újabb közhellyel, de sokkal inkább az ilyen szövegvilággal megáldott dalokra jellemző klisével zárják. Lehet normális szerelmes dalt írni, de ezekre csak külföldi példákat ismerünk. Például a Metallica „Nothing else matters”-e, a Gorillaz „Feel Good INC”-je, Manu Chao „Me gustas tú”-ja, de még ide sorolhatjuk a Jefferson Airplane „Somebody to love”-ját is, mindezt a teljesség igénye nélkül. Összességébenez a szöveg elég ótvaros. Semmi újat nem tud felmutatni a hasonszőrű társaihoz képest. Csak igénytelenséget kínál, a grátisz pedig a nyálrák lesz.

„Az elveszett jelentés”:

Vernyogunk, de te nem érted,
Addig ismétlem, míg megérted!
Most a vénámba szépen feltolok…
Kokain, és egyéb más drogok.

Refr.
Nincs már villanás, csak az agyhalál,
A f*sáradat téged is elkaszál.
Folyik a nyál, arcom egy tenyérben,
Most pofán rúgnak, de keményen!

Címkék: kritika paródia poén szöveg lyric átirat dalszöveg átirat Titok Crescendo Crescendo zenekar

1 komment

falSzöveg – Összefoglaló

R.T.Is.Rock 2013.01.20. 20:00

  Azt hiszem, néhány dolgot nem ártott volna mindjárt az elején tisztáznom. Ezek egy részéről nem gondoltam, hogy fontos lehet, és magyarázatra szorul, egy másik részéről pedig teljesen el is feledkeztem, amiért jogos a szemrehányás. Szóval jöjjenek a kulisszatitkok, az alkalmi esztrád színpadán most a blogger maga. Következzék egy rövid összefoglaló a célokról, tervekről, a munkamódszereinkről és a teljesen elfeledett adatkezelési szabályzatunkról, ami eddig abszolút nem volt, de most lesz (ha csak a poszt végéig megint el nem felejtem).

falSzöveg logó Red.jpg  A célkitűzés roppant egyszerű; létrehozni a zenei „Pocsék Áruk Fórumát”. Megmutatni az embereknek, nem az a sláger, amit unalomig ismétel a tévé meg a rádió, amíg minden ember zombi módjára be nem magolja. Ennek a megvalósítása viszont már nem olyan egyszerű; mert egyszerre kell provokatívnak lenni, viccesnek, és persze az sem árt, ha kicsit szakmailag, jelen esetben prozódiailag nézzük át a dolgokat. Sokan jöttek azzal, hogy csak fikázom az itt szereplő zenészeket/zenekarokat orrba-szájba, de ezt tisztelettel tagadnám. A fikázás az lenne, ha csak annyit írnék például: „Ez mekkora egy sz@r már!”. A kritika viszont ennél több, hiszen elmondom azt is, hogy miért tartom sz@rnak az adott művet. Persze, ha egyfajta irodalomóra jelleggel csinálnám, a kutya se olvasná el, mert azért emlékszünk még jól (na nem a szőkeségére), amikor az irodalomtanár elkezdi burkolni a tagadhatatlan tényt, hogy az adott versben Petőfi Sándor a k#rásról beszél, és inkább kap a dolog egy forradalmi-költészet jelzőt, mintsem beismerjük a nyílt erotikát. Pedig annak idején ugyanott jól belefért egy „kurvanyádat”is /Mit nem beszél az a német…/. Azt pedig elhiszem, hogy az igénytelenség csúcsán nem várjuk el egy dalszövegtől a rímeket, de lássuk be azt is, ha rímelve kellett volna megírni, egyik-másik szerzőnek bizony nem csak a bicskája tört volna bele. Rím nélkül sokkal egyszerűbb az élet, ennél már csak a dadaizmus jobb, ahol a versek, a szavak véletlen sorrendű egymásutánja, különösebb jelentése nincs, de legalább vicces, ami a blogon szereplő „sztárzenekarok” kínverseiről nem mondható el. Azonban a szabadverseknek jó esetben van mondanivalója, de a legtöbb citált dalszöveg sem zenével, sem anélkül, semmilyen tartalommal sem bír, nem pusztán az esztétikai szempontok alapján.

  Viszont sok helyen még mindig hiányzik a párbeszéd. Mert némelyik zenekar úgy gondolja, nem süllyed le arra a szintre, ahol a tudásukról kellene számot adni, vagy legalábbis kicsit elbeszélgetni a szövegeikről. Pedig ha arra kérnének, szívesen segítenék szöveget írni, vagy a meglévőket még felvétel előtt kijavítani (áfás számla igényét mindenki külön jelezze). Nekik utolsó mentsvárként a rajongótábor maradt, akiket könnyedén lehet uszítani, mert az sokkal egyszerűbb. A Facebook-on meg a saját fórumoldalukon elsírják, hogy itt ez a „csúnya bácsi” aki megírta a véleményét, na most akkor: „Csibész! Kapd el!”. Ennek ellenére továbbra sem gondolom, hogy a habzó szájakat habzószájjal fikázó Fish! zenei és irodalmi igénytelensége és dilettantizmusa az én hibám lenne. Illetve az olyan elmekórtani esetekkel sem tudok mit kezdeni, mint a „magyar zigótákat kólasavval elölő nyugatról” vizionáló Fanka, akinek felettébb érdekes dolgok vannak a szövegeiben. De még a legnagyobbak is csúnyán pofára tudnak esni néha. Az, hogy Ákos összetévesztette a sztereotípiát a közhellyel, az már több mint szánalmas. Nos, most csak pár embert emeltem ki a teljesség igénye nélkül, de tőlük, és a többiektől is legalább annyit elvárok, hogy írjanak már nekem egy e-mailt (ingyen van), minimum azzal a szöveggel: „Igen? Ha te ilyen k#rva okos vagy, akkor mondd meg, hogy kellene/lehetne ezt jobban csinálni!” Mert példának okáért Császári Gergelynek tudnám javasolni, hogy nézzen utána egy Martin Jondo nevű japán reggae zenésznek, hogy mit lehet kihozni az egy szál gitárral zenélésből, és ha már annyira a posztapokaliptikus stílust akarja magára erőltetni, akkor hallgassa meg Gil Scott-Heron „I’m new here” című albumát. De akkor itt pont, szóval várom az e-maileket: r.t.is.rock@windowslive.com

  Eredeti szöveg versus átirat, vagyis hogyan dolgozunk. Mindennek alapja a mi kis fekete listánk, amelyen előadók és dalaik szerepelnek, és random történik a választás egy véletlen számgenerátor segítségével. Az eredeti szöveget nem én írom, az színtiszta copy-paste, vagy a zenekar hivatalos oldaláról (már ha van ilyen, és ott fellelhetőek a szövegek), vagy az erre specializálódott weblapok valamelyikéről, ahol a legnagyobb fanok írják le kedvenc dalaik szövegét. Így ezekben sajnos vannak hibák, de mostantól erre is jobban figyelünk. Az átiratok alapötletei pedig az eredetiek meghallgatása közben keletkeznek, vagy ha nem jön az ihlet, akkor ötletelünk. A lényeg, hogy az eredetivel ellentétben rímeljen és legyen valamilyen kohézió a történetben, de példát is mutatunk, hogy a bugyuta ismételgetések helyett, hogyan lehet apró változtatásokkal haladtatni a történetet: „Zanzibar: Ádám keresi Évát”.  Természetesen ettől még a poénokra fókuszálunk, és nem biztos, hogy egy adott átiratnak köze van az eredeti előadóhoz.

  Adatkezelési szabályzat: A birtokunkba kerülő e-mail címeket/neveket nem publikáljuk, nem adjuk át harmadik félnek, a rendőrségnek is csak akkor, ha az valamilyen törvénybe ütköző cselekedet bekövetkezését vetíti előre. Igyekszünk minden e-mailre válaszolni, és fél év után minden e-mail törlésre kerül. Ezen szabályok nem, vagy csak részben vonatkoznak a kommentelőkre, de személyiségi jogokat nem kívánunk megsérteni.

  Terveink közt szerepel egy falSzöveg facebook oldal létrehozása, mert ez egyszerűbb, mint hírleveleket küldözgetni. Továbbá szeretnénk egyfajta brandet kialakítani, ami egy logó formájában jelenhetne meg az albumokon, zenészek/zenekarok hivatalos oldalain, ami a falSzöveg blog szerkesztőségének ajánlása, mint amilyen a „Kiváló Magyar Élelmiszer” védjegy is. Ez tartalmazná a blogunk logóját, a kiadás évszámát és valamiféle értékelési rendszert, hogy mi mennyire szerettük/szeretjük az adott zenekar szövegeit/zenéjét. Kezdő és már befutott zenekaroknak/előadóknak a szövegírásban tudunk segíteni! Továbbá, de nem utolsó sorban tárgyalásokat folytatunk egy hazai, korai fejlesztő játékokat gyártó céggel is, egy plüss gitár megalkotásán, a legkisebb rajongóink számára. Minden eddigi e-mailt köszönünk, és további jó szórakozást kívánunk!

Címkék: kritika poén szöveg lyric kulissza titkok Ákos FankaDeli e-mail cím dalszöveg átirat Fish! Magyar Csárszári Pillanatművek Zanzibar Zanzibar zenekar Ádám keresi Évát Célok Adatkezelési szabályzat

Szólj hozzá!

Magna Cum Laude: Pálinka Dal és Gringo Sztár: Pálinka Sunrise összehasonlító elemzés

R.T.Is.Rock 2013.01.17. 19:40

magna cum laude.jpg  Ehhez képest az irodalom érettségim egy sétagalopp volt anno. Mert akkoriban még értelmes műveket toltak az ember arcába és Umberto Eco volt a téma. A most következő két hőskölteményt világmegváltó szándékkal írtak a szerzőik, de tény, hogy a pálinkáról egyiknek sincs fogalma. De nézzük részleteiben a dolgokat, mert most nem sorról-sorra elemezzük a dalokat, így a szövegek az analízis után kerülnek képbe. De azért a jól megszokott átiratokról sem kell lemondanunk.

  Nos, az első, ami szembeötlő, hogy a szövegírók hírből sem ismerik a pálinkát. Míg Mező Misi a pálinka jellegű szeszesitalokkal téveszti össze eme nedűt, addig Geszti Péter a palacsintával. Az embereknek alapvetően két típusa van, az egyik ért az alkoholokhoz, és az íze kedvéért issza, a másik meg megiszik mindenféle kommersz mocskot, mert csak a lerészegedés számít. Az alkoholista szót azért nem használom, mert alkoholista az, aki ugyanannyit iszik, mint mi, csak valamilyen oknál fogva nem kedveljük. Azért az igazsághoz mégis a Magna Cum Laude dala jár közelebb, de ebben a témában a Budapest Bár „Szilvafácska” című műve verhetetlen, nem csak Lovasi András miatt. Mert nem árt, ha ismerjük azt a valamit, amiről beszélünk, ahogy a Belga a borokat például.

gringo-sztar.jpg  A MCL dalában azért hitelesebben jelenik meg az alkoholtartalom, de Geszti szájából nagyon hiteltelenül hangzik ez a „Hol a helyi kocsma? Bármi van is, odamegyek!”, mert egy ilyenhez kellene még 10 kiló tiszta izomtömeg, meg egy olyan ábrázat, ami arra utal, hogy igen, ez az ember látott már belülről is kocsmát. Azonban túlzásoktól sem mentesek eme műremekek; Mező Misiék az egyszerűséget Geszti Péter pedig a szójátékokat vitte túlzásba. Bár a „Pálinka Sunrise-nál” a két véglet jól megfigyelhető, mert míg Geszti szövegei „fullosak”, addig a csajoknak szánt sorok pofonegyszerűek. Nem bízott abban, hogy a lányok felfogják, ha kicsit értelmesebb dolgokat ír oda sálálállázás és hejhózás helyett? A Geszti művek következő dala pedig a Bloggertroll lesz.

  Azért ne legyünk elégedetlenek, hiszen van kohézió és a rímek is hellyel-közzel megvannak. A Magna dala a vedeljünk, amíg bele nem döglünk életérzést kínálja, a Gringoé pedig szeretné ezt hangsúlyozni, ezért már az orvossal kezd, de ettől csak beteg lesz ez a szám, nem pedig hatásos. Összességében a Magna Cum Laude a jobb, sokkal közelebb jártak a megoldáshoz, már csak a gyümölcsfák miatt is. A Gringo Sztár valami internetes állományként képzeli el a pálinkát, gondolom, .pla kiterjesztéssel, a torrent meg majd csak letölti valamikor; 2756 tavaszán.

Magna Cum Laude: Pálinka Dal

Refr:
Álmaim kéklő egén,
Gyümölcsfáim tetején,
Pálinka, szerelmem, légy az enyém!

Nyújtsd hát a karod felém,
Nélküled meghalok én,
Pálinka, szerelmem, légy az enyém!

Ha egyszer elindulunk lefelé,
Mert előttünk a lejtő.
Folyékony királynő, kérlek,
Te légy a búfelejtő!

Tölts hát a poharamba még egy kortyot angyalom,
Ma éjjel mindenemet elmulatooom!

Refr:
Álmaim kéklő egén,
Gyümölcsfáim tetején,
Pálinka, szerelmem, légy az enyém!

Nyújtsd hát a karod felém,
Nélküled meghalok én,
Pálinka, szerelmem, légy az enyém!
(2X)

Az istenek könnycseppje gyógyír
Bánatra, örömre.
Én téged fogadlak egyszer majd
Gyermekként örökbe.

Egy kupica reggelire - abból bajod nem lehet,
A magyarnak csak ez adhat ihletet.

Refr:
Álmaim kéklő egén,
Gyümölcsfáim tetején,
Pálinka, szerelmem, légy az enyém!

Nyújtsd hát a karod felém,
Nélküled meghalok én,
Pálinka, szerelmem, légy az enyém!

De nekem így is megérte, életen át várni rád.
A halálos ágyamon az infúziómba ne töltsetek csak pálinkát!

Refr:
Álmaim kéklő egén,
Gyümölcsfáim tetején,
Pálinka, szerelmem, légy az enyém!

Nyújtsd hát a karod felém,
Nélküled meghalok én,
Pálinka, szerelmem, légy az enyém!
(2X)

Gringo Sztár: Pálinka Sunrise

Mosolyog a doki,
szép nap ez a mai,
lazítanak egyet a szívizmai!
Figyeli, hogy húznak el
a motorosok a tájba,
lesznek új donorok éjféltájba!
Füstbe megy velem a terve
a szervvel - a szerver ellene sztrájkol! (sztrájkol)
Hallod-e balsors? Ülj le, egyes!
A magyarok Istene ma engem like-ol!
(Imába száll a bátorság, nem is üveggolyó a távolság!)
Kedvem szittyan, illa berek, odaverek,
hol a helyi kocsma?
Bármi van is odamegyek!
Mindenki őrizze meg a pánikját,
nyugalomra semmi ok,
a pálinkát mint egy linket,
nyomom, ami innen mutat egy vészkijáratot!

Sa la la la héj!
Sa la la la hó!
Egyszer élünk,
egyszer nem!
Hát jó napot,
hello!
Sa la la la héj!
Sa la la la hó!
Nincs a szesszel semmi baj,
csak nélküle hej-hó!

Persze, persze, Über size,
ha fejszeként józanság áll a fejbe!
De agyamra megy, ahogy a fejembe száll ami van
(sebaj, hiba a táj)!
Csak nőjön a májra,
na igyunk rája!
A burzsoázia diszkrét hája!
Savanyú a szóló,
rúgjunk be együtt, valakibe, aki nincs itt!
(Mé' nem gyütt?)

Pálinka sunrise: ez a kelet nyugatja, a nyugat keletje!
Pálinka sunrise: milyen a huzatja? Na olyan a keletje!
pálinka sunrise: tapad a fapad, az adag kimérve!
pálinka sunrise: letöltjük, ami még hátra van belőle!

Sa la la la héj!
(húzd amigó!)
Sa la la la hó!
(de csak amíg jó!)
Egyszer élünk,
Egyszer nem!
Hát jó napot, hello!
(hello, hello!)
Sa la la la héj!
(hazatol a maligán!)
sa la la la hó!
(a mámor taligán!)
Nincs a szesszel semmi baj,
csak nélküle, hej-hó!
(hopp hej hopp!)

Sa la la la héj!
Sa la la la hó!
Sa la la la la la lé,
hát rúgja meg a ló!
(ebola fakó!)
(hopp hej hopp!)
Hej, hej, hej, hó!
Hej, hej, hej, hó!
Hej, hej, hej, hó!

Sa la la la héj!
(húzd amigó!)
Sa la la la hó!
(de csak amíg jó!)
Egyszer élünk,
egyszer nem!
Hát jó napot, hello!
(hello, hello!)
Sa la la la héj!
(hazatol a maligán!)
Sa la la la hó!
(a mámor taligán!)
Nincs a szesszel semmi baj,
csak nélküle, hej-hó!
(hopp, hej, hopp!)

(Pálinka sunrise!)

 
„Az elveszett jelentés”:

Magna Cum Laude: Pálinka Dal

Refr:
Jártam itt fénylő tehén,
Mondjuk el az elején,
Pálinka jellegű szesz, de kemény!

Add át a butykost Pelém,
Nézzük mennyi fér belém,
Pálinka jellegű szesz, de kemény!

Ha már tolunk valamit befelé,
Mert kell az illatfelhő.
Ezért kérlek most téged, Pelé,
Te légy a Rejtő Jenő!

Törjünk össze még egy Fordot sárgaangyalom,
Most a Cascómat is elpiázooom!

Refr:
Jártam itt fénylő tehén,
Mondjuk el az elején,
Pálinka jellegű szesz, de kemény!

Add át a butykost Pelém,
Nézzük mennyi fér belém,
Pálinka jellegű szesz, de kemény!
(2X)

Akkor az összes bárány besír,
ha rálel a leheletemre.
A zsaru ezért vagy kinyír,
Vagy betesz a börtönbe.

Egy kupica reggelire – és a járdát megfekszed,
A szondát elszínezi a leheleted.

Refr:
Jártam itt fénylő tehén,
Mondjuk el az elején,
Pálinka jellegű szesz, de kemény!

Add át a butykost Pelém,
Nézzük mennyi fér belém,
Pálinka jellegű szesz, de kemény!

De vajon megérte, egy életet áthányni már?
A temetésemet meg majd lerendezheti a cementgyár!

Refr:
Jártam itt fénylő tehén,
Mondjuk el az elején,
Pálinka jellegű szesz, de kemény!

Add át a butykost Pelém,
Nézzük mennyi fér belém,
Pálinka jellegű szesz, de kemény!
(2X)

Gringo Sztár: Pálinka Sunrise

Mocorog a k@ki,
De sehol egy budi,
Az alsónaciba rajzol a maci,
Nagy gáz, ha jön a csoki!
A vécés nénit rúgd szájba,
Minek áll a klozet ajtajába?
A füstje megy, vagy a leve?
A nyakleves a leveles szekrényre mázol! (mázol!)
Nehogy bef*ss! Ülj rá egyre!
Amott valaki meg egy anakondát tol!
(A szagnak nincs távolság, egy hét elmegyogyóhoz kell a bátorság!)
Fingom reccsen, illatszerek, el nem fednek,
Hol a vécépumpa?
Akárhogy is, orrba verlek!
Mindenki őrizze meg a blokkot,
Adóalapra indok,
Sárga csekket, mint talicskát,
Tol arcodba a NAV most, te meg felhívod a könyvelőt!

Galagonya héj!
Orromba a hó!
Egyszer félünk,
Felcser élünk!
Jóllakott,
C!gó!
Galagonya héj!
Orromba a hó!
Nincs az ésszel semmi baj,
Csak nélküle nem jó!

Messze-messze, Super size me!
Persze, a kérdés az, hogy mersz-e?
Ahogy a kanyarba megy, egyből fejre áll, ez van!
(Fűt a kályha)!
Utca széli szajha,
A dzsipóm meg ejha!
Lóvém az, mint a pelyva!
Számban ég a kóró,
Üssünk meg valakit, aki jó csóró!
(Mé’ nem dolgozó?)

Pálinka Rumcájsz: ez a kelet nyugata, a nyugat kelete!
Pálinka Rumcájsz: erre a mukira ráférne a hajkefe!
Pálinka Rumcájsz: fapados repülő visz nyugatra, keletre!
Pálinka Rumcájsz: Régen az mtv ezzel volt tele!

Galagonya héj!
(Nyúzd amigó!)
Orromba a hó!
(Csíkokban fél kiló!)
Egyszer félünk,
Felcser élünk!
Jóllakott, C!gó!
(Merdzsó dzsipó!)
Galagonya héj!
(Balatonaligán!)
Orromba a hó!
(Ott lakom hapikám!)
Nincs az ésszel semmi baj,
Csak nélküle nem jó!
(Lopd el, hopp!)

Galagonya héj!
Orromba a hó!
Na hol az az alma lé?
Üssön ki a Kokó!
(Ekkora genyó!)
(Lopd el hopp!)
Kell, kell, kell, hó!
Kell, kell, kell, hó!
Kell, kell, kell, hó!

Galagonya héj!
(Nyúzd amigó!)
Orromba a hó!
(Csíkokban fél kiló!)
Egyszer félünk,
Felcser élünk!
Jóllakott, C!gó!
(Merdzsó dzsipó!)
Galagonya héj!
(Balatonaligán!)
Orromba a hó!
(Ott lakom hapikám!)
Nincs az ésszel semmi baj,
Csak nélküle nem jó!
(Lopd el, hopp!)

(Pálinka Rumcájsz!)

Címkék: kritika paródia poén lyric átirat Magna Cum Laude Gringo Sztár dalszöveg átirat Pálinka Dal Pálinka Sunrise Pálinka Összehasonlító elemzés

Szólj hozzá!

Anti Fitness Club: Nincs elérhetetlen cél

R.T.Is.Rock 2013.01.12. 23:55

afc.jpgElmélet és gyakorlat között árnyalatnyi a különbség csupán! Vajon mit is jelent ez? Jelen esetben azt, hogy most a Magna Cum Laude „Pálinka dal” című számát kellene elemeznem, de a producer megvétózta az ötletet. Végül pálinka-ügyben abban maradtunk, hogy egy összehasonlító elemzést közlünk jövő héten, amiben ott lesz a Magna Cum Laude Pálinka Dala és a Gringo Sztár Pálinka Sunrise-a. Szóval így került sor az Anti Fitness Clubra, bár ezekről meg nem igazán tudom, hogy mit írjak, sok a megtévesztő adat. Azt mondják, punk zenét játszanak. Nos, ebben a műfajban egyre kevesebben vannak, már a Good Charlotte is kiesett, szóval mostanra csak két nagyágyú képviseli a punkokat; a Red Hot Chili Peppers és a Paramore. Az AFC sokkal inkább egy ócska Tokio Hotel klón, egy emo mocsok, a felvállalhatatlan múlt egy kis szelete. Az egyetlen pozitívum, amit a zenekar mellett felhozhatunk, hogy lelkes környezetvédők, de inkább az erdőben szedjenek szemetet, mintsem a színpadon gyártsák azt.

Az álmom nappal sem alszik
Ébren él, úgy sodor a partig
Hol fáradt lábam szárazföldet ér
Hogy tudjam, nincs elérhetetlen cél
Az első három sor láttán már az antidepresszánsok felé nyúlna az ember, aztán a negyedik sor enyhít a fájdalmainkon egy közhellyel. Mindezt megkapjuk ipari zaj jellegű zenei alapokra. Ha én fele ennyire buzdítanék öngyilkosságra, biztos börtönben végezném, ugyanis ezt a törvény tiltja. A dalszövegeknél miért nem figyel oda erre senki? Természetesen sírva vigad a magyar, de erre kevés példát találunk a honi muzsikusok között. Oké, nem túl könnyű ezt jól csinálni, mármint „sírva vigadni”, de a Kistehén Tánczenekarnak valahogy mégis sikerül, külföldön meg Manu Chao az, aki hasonlót tol. Az Anti Fitness Club pedig hallgasson több RHCP-t és Paramore-t (a Papa Roach-ot és az Alien Ant Farm-ot már említeni sem merem). Igaz, ez még kevés lesz, mert zenélni nem tudnak, sokkal inkább tűnik krampácsolásnak, mint koncepció alapján készült zeneműnek. A szövegek az öngyilkosságra buzdítás, a környezetvédelem, a butaság, a közhelyek és a semmitmondás elegáns egyvelegei, amit azzal koronáz meg a banda, hogy a frontember még énekelni sem tanult meg! Ellenben a gitárral nagyon keményen tud hadonászni, mint Thor a kalapáccsal. Az első versszak lényege csupán annyi, hogy az énekes épp egy vámpír zombi Kolumbusz Kristófnak képzeli magát.

A porból, a sárból
Panelházak árnyékából
Reménnyel telve jöttem én
A sarazó lakótelepi kiskölyköt elráncigálták a templomba, azonban ott egészen mást kapott, mint amire számított volna. Az ott szerzett trauma emlékét őrzi eme három sor. Inkább tolt volna három sört, mert részegen nem biztos, hogy le is tudta volna betűzni ezeket a szavakat. Lássuk be, szívesebben lennénk szegényebbek egy ilyen dallal.

Sok a kapzsi, meg a gyáva
Millióknak habzik a szája
Ide szültek '87 telén
Hanyas vagy? 87-es? Hát, nem látszik meg rajtad. 25 évesen már nem kéne ennyire benyalni az emo témát. Hanyas vagy? 87-es? És környezetvédő is? Akkor miért nem azt mondod, hogy habzik a Rába? No, de ne szakadjunk el az AFC-től és a szövegtől ennyire. Végül is egyet érthetünk, amúgy közhelyes a történet, de nagyon. Egyébként nem tudom, a csapatnak ilyen K#batov-féle listája van a habzó szájú emberekről?

De tudtam mindig merre tartok
Ez az én harcom, itt nem volt pardon
A gitárom a pajzsom a kardom rég
Az elmúlt pár versszak alapján azt kell mondjam, azt se tudod, hogy most épp hol vagy. Az előbb még a politikát meg a népet szidta, most már a gitárral akar mindenkit lecsapni. Mondjuk zenélni nem tanult meg rajta, egyszerű színpadi kellék csupán, így nem csoda, hogy verekedésre használná. Az ősemberek is így kezdték… Ha már kohézió nincs, akkor valami olyat kell mondani, amire ugranak a népek. Marketingfogás csupán.

Az álmom nappal sem alszik
Ébren él, úgy sodor a partig
Hol fáradt lábam szárazföldet ér
Hogy tudjam, nincs elérhetetlen cél
Ha az előzőnél kimaradt volna, akkor most szólok, hogy ez a refrén.

Kirúgtak, berágtam
Berúgtam, bőrig áztam
Ezerszer újra megtenném
Problémáinkra csak az alkohol lehet a megoldás… Amúgy első munkahelye ez a zenekar volt… Ezt a rúgás témát még fokozhatta volna; Kirúgtak, lerúgtam, berúgtam, elrúgtam, szétrúgtam, az utcai kukát is levertem én! Még jó, hogy az előbb az élet habos szájairól papolt, így már ők is beállhatnak a sorba. Gratulálunk!

Elestem, felálltam
Szerettem, mégis utáltam
Hibáztam, de nem haltam bele még
Elég sekélyesnek kell lenni, vagy pszichopatának, hogy egyszerre csak egyféle érzés legyen rajtunk úrrá, illetve, hogy abszolút ne legyenek érzéseink. Aki ezt nem tudja feldolgozni, keresse fel pszichiáterét, kényszergyógykezelőjét!

Hisz tudtam mindig merre tartok
Bár voltak bőven csúnya kudarcok
Kár is volna le tagadnom ez tény
Nem kívánok vitába szállni ezzel a három sorral. Ez a dal, sőt ez a zenekar egy csúnya kudarc. Igaz, van az a pénz, amivel meg lehet venni a díjakat, a rádiók és a tévék pedig orrvérzésig játsszák, és amikor már mindenki megtanulta (akaratán kívül), akkor elhiszik, ha azt olvassák, milyen jó ez a banda (hiszen benne volt a tévében, rádióban).

Az álmom nappal sem alszik
Ébren él, úgy sodor a partig
Hol fáradt lábam szárazföldet ér
Hogy tudjam, nincs elérhetetlen cél

Az álmom nappal sem alszik
Ébren él, úgy sodor a partig
Hol fáradt lábam szárazföldet ér
Hogy tudjam, nincs elérhetetlen cél

Nincs elérhetetlen cél

Refr.: 2x
Az ultragagyi, megapocsék dalok ismérve, hogy a refrént a végén 2-nél többször ismétlik meg. Ez főleg akkor zavaró, amikor abszolút nincs mondanivaló. Csak akkor szólj, ha tudod, amit mondani szeretnél, az gyönyörűbb a csendnél. Ez a dal a remek példa az említett tézis igazolására. Erőltetett rímek, sz@r zene (ennél még a trash-metal is jobb), tehetségtelen szövegíró, pocsék énekes. Ha valaki megkérdezi, hogy mi ez, akkor azt fogom válaszolni az illetőnek: A Tokio Hotel itt vágta partiba a hitlerjugendet! Gyengébbeknek kiemeljük a lényeget: Ez a zenekar üvöltő idióták gyülekezete csupán, zenére nyomokban sem emlékeztető borzalom.

„Az elveszett jelentés”:

A szöveg a számon elfajzik,
Vérbe fagy, míg elér az arcig,
Hol agyad nincs, ez ott enni kér,
Tegnap még megvolt a Moszkva tér!

A koszból, a sz@rból,
Az úr panelházakat tol,
Hitellel telve jön a nép!

Sok a komcsi, meg a faskó,
Mégse ellenük tüntet a G@skó.
Most eladó 87 tehén!

De ti erre magasról sz@rtok,
Úgy nézem e nélkül is behaltok,
A gitárom vág arcon mindjárt, várj!

A szöveg a számon elfajzik,
Vérbe fagy, míg elér az arcig,
Hol agyad nincs, ez ott enni kér,
Tegnap még megvolt a Moszkva tér!

Kimúltak, behánytam,
Meghúztam, Boeinget bugáztam,
Ezresért újra megtenném!

Felednék, piáltam,
Ültem, azt’ mégis brunyáltam,
De vajon ki f*sta le a hátam?

Hisz most mi vagyunk a parasztok,
H!tlerjugendes, emós kis majmok,
Léphetnék, de nem visz rá az önkény!

A szöveg a számon elfajzik,
Vérbe fagy, míg elér az arcig,
Hol agyad nincs, ez ott enni kér,
Tegnap még megvolt a Moszkva tér!

A szöveg a számon elfajzik,
Vérbe fagy, míg elér az arcig,
Hol agyad nincs, ez ott enni kér,
Tegnap még megvolt a Moszkva tér!

Megvolt a Moszkva tér!

Refr.: 2x

Címkék: kritika paródia poén szöveg lyric átirat dalszöveg átirat AFC Anti Fitness Club Nincs elérhetetlen cél

9 komment

Belmondo: Libidó

R.T.Is.Rock 2013.01.09. 01:40

belmondo-zenekar.jpgA Czutor családról már esett szó a Honeybeast kapcsán, most következzék a „tehetségesebb” testvér, vagyis Czutor Zoltán. A Belmondo zenei világával nincs baj, az alapok jók, az ének és a szöveg terén viszont már nem ennyire pozitív a dolog. A helyzet az, hogy Czutor Zoltán frontembernek pocsék, zenei producernek viszont kiváló, szóval nem ártana némi strukturális átalakítás. Persze ebben az országban mindenki énekes akar lenni, a tehetség pedig nem fontos, nem véletlen, hogy minden évben kapunk egy tehetségtelenség kutató show-t (például).

Ha nincs libidó, az olyan zavaró,
Ha sok a libidó, mindig az se jó,
Ha nincs libidó, ha nagy a libidó, dől a dominó, borul a dominó.
Az látszik, hogy tapasztalatból énekel. Az első versszak után már egyértelmű, hogy a szerzőnek szexuálpszichológusra lenne szüksége, és akár még egy urológus felkeresése sem ártana. Amikor valaki ennyire forszírozza a libidó témát és folyton erről beszél, ott csak egyetlen kérdés merülhet fel: Mióta tetszik impotensnek lenni?

Ha maga borivó, talán origó,
Ha maga sörivó, ugyanaz a rigó.
Ha maga sörivó, akár borivó, oda a libidó, pá libidó.
Nos, a bor jótékony hatással van a nemi vágyra, a kérdés az, hogy mennyit fogyasztott a delikvens. Van az a részegség, amikor nem megy a történet, de egy kis borozgatás (mértékkel) jó hatással lesz az együttlétre. Szóval, itt ki kellett volna mondani, hogy ha alkoholista, akkor ne csodálkozzon, ha nem áll a cerka.

Tele vagyok ananász lével,
Locsolkodásra ez való, tojás a hímnél, oh, oh,
Szeretik a szerelem embert,
Amortizáld az ágyikót! óu-oh.
Baba nyelven a szexről. Idáig ennyit nyújt a szöveg, és ennél több nem is szeretne lenni. Az ananász egészséges, mert magas az ásványi anyag tartalma, de ez kit érdekel, amikor a dalban feltüntetett rendszer arról szól, hogy „a csajok kapják be a banánunkat”. Amúgy inkább zsírégető az ananász lé, chilivel vagy mézzel fogyasztva lehet vágykeltő hatása eme gyümölcsnek, esetleg rumba áztatva, de ez inkább csak hiedelem dolga. Az ilyen oh-zások pedig mindig arra utalnak, hogy a költő kifogyott a mondanivalóból, illetve elfogyott a rímelésre használható szókincse. Itt szimplán az erotikát hivatott képviselni, de nyögésnek nem túl meggyőző, esetleg ha erre felkér egy nőt (még csak énekesnőnek se kellett volna lennie, a feladat ellátásához)…

Ha nagy kavaró, lekerül a trikó,
Ha csak tanuló, nyomul a kiscsikó.
Ha lejön a trikó, ha lök a kiscsikó, mind belevaló, jól bekavaró.
Ez a dal azt a köztes állapotot akarja képviselni, amikor a gyerek már túl van a szexuális felvilágosításon, de az első aktuson még nem. Inkább csak szellemeskedő, mint szellemes. Legyen sok ó, esetleg ő, azt’ jó, a mű koncepciója ebben ki is merült.

Lehet a nagymenő néha jegyszedő,
És az úttörő, néha nagy nyerő,
Lehet a nagymenő épp egy úttörő, bármelyik nyerő, bármelyik menő.
Az, hogy ki mennyire jó az ágyban, az nem a foglalkozásától függ. Mondjuk életkortól és a megszerzett tapasztalat mennyiségétől már inkább.

Tele vagyok ananász lével,
Locsolkodásra ez való, tojás a hímnél, oh, oh,
Szeretik a szerelem embert,
Amortizáld az ágyikót! óu-oh.
Ez már volt, úgy tűnik ez a refrén, így másodszorra ez a „tojás a hímnél” dolog már nagyon lejárt poén.

Ha tolod a KATI-t, az olyan becsapó,
Az aki hazudós, az nem idevaló,
Az, aki belevisz, az, aki hazudik, most takarodó, mind takarodó, most takarodó, mind
takarodó, most takarodó, eltakarodó.
Ezt a katis-ginás részt sokkal egyértelműbben kellett volna összehozni, esetleg ha itt elhagyta volna a bugyuta ó-val rímelgetős rettenetet… Persze, kéjvágy ez is, de a nemi erőszaknál nem számít, hogy az áldozatot droggal tették „harcképtelenné”, vagy testi erővel. Mindkét változat ugyanúgy elítélendő, és ha már az egyik ellen szót emel, akkor a másik ellen is kellett volna. Komoly témát akart szóba hozni, de a dal „túl vidám” volt ahhoz, hogy konkrétan a „nemi erőszakot” megemlítse, így egy félmondattal akart utalni egy komplex problémára. Politikusnak ne álljon, mert ez itt nem igazán jött be.

Tele vagyok ananász lével,
Locsolkodásra ez való, tojás a hímnél, oh, oh,
Szeretik a szerelem embert,
Amortizáld az ágyikót! óu-oh.
Tele vagyok ananász lével,
Locsolkodásra ez való, tojás a hímnél, oh, oh,
Szeretik a szerelem embert,
Lehetsz te hóban eszkimó, ölel a forró Mexikó,

Locsolkodásra ez való, tojást facsarni így a jó,
Amortizáld az ágyikót! óu-oh.
Aztán jön a tanársegéd-program, vagyis addig ismételgeti a szöveget, amíg meg nem tanuljuk. A fontosnak érzett problémát csak elbohóckodta, ami még szánalmasabbá teszi a dolgot. A szöveg az Emil.Rulez! nyomdokain próbált meg érvényesülni, de ahhoz azért ész is kellett volna, no meg kreativitás. A szöveg és az előadásmód miatt tré ez a dal, a többiért dicséret jár. Sarkítva a kritika összefoglalója csak annyi lenne, hogy Czutor Zoltán vállalhatatlanul igénytelen és tré, mint frontember.

„Az elveszett jelentés”:

Ha nincs molinó, akkor nincs szavazó,
Ha sok a zsidó, ezeknek az se jó,
Ha nincs molinó, ha nagy a molinó, ha szürke a lobogó, ha a címer nem látható!

Ha maga digó, nem kell az indigó,
Ha maga zsidó, metélt a rigó,
Ha maga digó, akár zsidó, oda a molinó, pá molinó!

Tele vagyok, mint kutya bolhával,
Lecsókolbászhoz az való, megütlek disznózsírral.
Hagymásan szeretik a kakasvért,
Dolgozz a kulináris élvezetért.

Ha nagy a zakó, jól jön a kínai kistrikó,
Ha csak boxoló, akkor legyen Klicskó,
Ha nincs rajtad trikó, lecsap a Klicskó, nem kell majd a molinó, pá molinó!

Lehet egy agymenő néha nyálverő,
És az úttörő néha Nagy Jenő
Lehet a Nagy Jenő épp egy úttörő, bármelyik nagy Jenő, nyálverő a Jenő!

Tele vagyok, mint kutya bolhával,
Lecsókolbászhoz az való, megütlek disznózsírral.
Hagymásan szeretik a kakasvért,
Dolgozz a kulináris élvezetért.

Ha nyomod a k@kit, az olyan becsapó,
Ha a WC nem lehúzós, csak pottyantó,
Az aki papírt visz, az az ott lakó, a helyi talpnyaló, a kis futkosó!

Tele vagyok, mint kutya bolhával,
Lecsókolbászhoz az való, megütlek disznózsírral.
Hagymásan szeretik a kakasvért,
Dolgozz a kulináris élvezetért.
Tele vagyok, mint kutya bolhával,
Lecsókolbászhoz az való, megütlek disznózsírral.
Hagymásan szeretik a kakasvért,
Lehetsz te nagy alkesz Ó, vár a detoxikáló,
Lecsókolbászhoz az való, a disznózsír k#rva jó,
Dolgozz a kulináris élvezetért, jó!

Címkék: kritika paródia poén szöveg lyric átirat dalszöveg átirat Honeybeast Honey Bee Czutor Belmondo Belmondo zenekar Libidó

Szólj hozzá!

Péterfy Bori & Love Band: Játék

R.T.Is.Rock 2013.01.06. 21:50

péterfi és love band.jpgPéterfy Bori és Ákos pályafutásában sok a párhuzam. Mindketten egy jól működő együttest hagytak ott, és tehetségből az idők során nimbuszromboló zombikká silányultak. Nos, így a következő duplázónk a Love Banddel kiegészített művésznő lett. Azért azt lássuk be, negyven felett már nem a szexi csaj image-et kéne erőltetni, főleg akkor nem, ha egyébként énekelni tud. A szöveg viszont nagyon sok kívánnivalót hagy maga után, mert még a viccbeli szőke nők szellemi színvonalát sem üti meg. Azért szomorú, ha valaki csak ennyire tartja képesnek magát. Az egyszerű az nem nagyszerű, csak baromi könnyen megtanulható! Ilyen, amikor a lustaság partiba vágja az igénytelenséget.

Annyi életlen kép
Mi is volt
Az ülésen végre hátradőlsz
Egyenletes ritmusok
Émelyítő illatok
A történet különvonattal érkezik – nehogy felismerjék –, amit a MÁV bocsátott rendelkezésükre („émelyítő illatok”) és a szöveg valószínűleg Presszer Gábor előtt tiszteleg. Ahogy Presszer belecsempészi a dalaiba a vasutat annak minden járulékával, az tanítani való, mert teszi mindezt úgy, hogy közben megmarad a dal kohéziója. De térjünk vissza Péterfy Borihoz, mert itt korántsem ilyen rózsás a helyzet. Jelen esetben az egyenletes ritmusok miatt gondolom, hogy vonatról lehet szó. Végül is nem rossz a kezdés, de rímekkel jobb lenne, igaz, úgy még fél órát gondolkodni kellett volna, hogy összeálljon, de sebaj.

mi vagyunk éppen a földön a lányok.
ez a mi mostunk, éljünk hát
kipróbálatlanul nem hagyunk semmit
a tegnapi lányok ugyanezt játszották
az álmaikkal
mi vagyunk éppen a földön a lányok
ez az a perc, most éljünk hát
kipróbálatlanul nem hagyunk semmit
a tegnapi lányok ugyanezt játszották
A kultúrsokk viszont itt már kézzel tapintható. A „carpe diem” üzenettel semmi bajom, de ez a tegnapi lányok dolog nem jön be. A Voga-Turnovszky Duó „Fehérvár” című dalában van egy ehhez hasonló rész (ami még vicces is): „S, ha tegnap még nem is, de ma fia vagy, holnap meg a lány(a)”. Az meg elég tré lenne, ha lányok szavatossága egy nap után lejárna. Az egyéjszakás kalandokat és a pr*stik világát elég gyakran megtaláljuk ezekben a szövegekben. Nem tudom, hogy a költőnő magából indul ki, vagy csak az igénytelensége az oka, hogy ennyire lenézi a nőket. A következő számában azt is énekelhetné, hogy a csajoktól vonják meg a szavazati jogot. Minek elaprózni?

telefon csörög
mindjárt ott vagyok
a város hat lövést kapott
a hajnal oldalába mar a házaknak, de semmi baj
Szuperhős, orvos és callgirl egyszerre. Szép kis kombó! Azt viszont megértem, hogy csörögre rímelő köcsög szót nem vállalta be.

a tömeg az utcán táncol
mi vagyunk éppen a földön a lányok
ez a mi mostunk, éljünk hát
kipróbálatlanul nem hagyunk semmit
a tegnapi lányok ugyanezt játszották
az álmaikkal
mi vagyunk éppen a földön a lányok
ez az a perc, most éljünk hát
kipróbálatlanul nem hagyunk semmit
a tegnapi lányok ugyanezt játsszák
a holnapi lányok ugyanezt játsszák
ugyanezt játsszák
Némi toldással visszakapjuk a refrént, és ismételten nem ájulunk el a nívótól. A gyorsan romló lányok mind-mind egy kaptafára készültek, csak ugyanazt tudják nyújtani és csinálni. Már-már arra a megállapításra enged következtetni, hogy minden p!na egyforma, csak más arcot hord maga felett. Műmacsók és szopósk#rvák alapigazsága ez, mely mindkét oldal részére csak takargatásra szolgál. A végére már csak egyetlen kérdés marad, mert a nem létező kohézióval és rímekkel kár vesződni, szóval, miért ennyire trehány Péterfy Bori? A zenei alap végül is nem rossz, kicsit japános-videójátékos, szóval szódával elmegy, ha előtte azt megtoldjunk négy-öt dupla whiskeyvel.

„Az elveszett jelentés”:

Annyi éretlen nép.
Mit mond? Szép!
Talán lassan majd te is felnősz.
Azok meg közmunkások,
Mind’ elegáns diplomások.

A diszkó előtt a földön hányok,
Megittam nyolc liter vodkát!
Mert csak így „tisztítcsa a zember” torkát,
A tegnapi alkeszok ugyanígy tolták!
A májaikat…
A diszkó előtt a földön hányok,
Kipróbáltuk a tequilát!
Mert csak így „tisztítcsa a zember” torkát,
A tegnapi alkeszok ugyanígy tolták!

A tejesköcsög,
Megint mennydörög,
A hányásom meg rám fröcsög,
Néhány vérrögöt még felköhögök, aztán böfögök!

Míg a nép a téren tüntet,
A diszkó előtt a földön hányok,
Megittam nyolc liter vodkát!
Mert csak így „tisztítcsa a zember” torkát,
A tegnapi alkeszok ugyanígy tolták!
A májaikat…
A diszkó előtt a földön hányok,
Kipróbáltuk a tequilát!
Mert csak így „tisztítcsa a zember” torkát,
A tegnapi alkeszok ugyanígy tolták!
A holnapi Alkeszok ugyanígy tolják!
Ugyanígy tolják!

Címkék: kritika paródia poén szöveg lyric átirat Játék dalszöveg átirat Péterfi Bori & Love Band Péterfy Bori & Love Band

Szólj hozzá!

Zanzibar: Ádám keresi Évát

R.T.Is.Rock 2013.01.02. 04:05

zanzibar.jpgAmikor valami Zanzibar dalt hallok a rádióban mindig felmerül bennem a kérdés: Ez meg kinek a zabigyereke? A ceglédi pop-rock akármit nyugodtan hívhatjuk Chevy-Metálnak is (ejtsd: sevi-metál, néhány korábbi komment alapján, a gyengébbek kedvéért muszáj ideírni ezt is). Hogy miért Chevrolet? Nos azért, mert ez a zene kemény akar lenni, de ez nagyjából annyira sikerül neki, mint a Spark-nak felnőni a rajta díszelgő Chevy emblémához. Amúgy meg hiába ugatunk, mert mit várunk egy olyan zenekartól, amelynek a frontleánya egykor rendőr volt. Pont annyira hiteles, mint S. Norbert fitnesz biznisze, az egészséges életmód dumával meg a szívműtétekkel. A szellemi színvonalukról meg csak annyit, hogy valószínűleg a nyúlketrechez járnak ki szedret szedni, és csodálkoznak, hogy miért nem finom! Ja, és még valami, Boldog új évet minden kedves olvasónknak!

Szerintem a szerelem egy olyan kis izé
Amit senki sem látott, de valaki már érzett
Szélesvásznú igazi élvezet vagy lerombol
Mint egy katonai gépezet
A rendőri állományba nem kell ész, csak a nyers erő, ami itt is felüti a fejét. Igaz, amit belénk nevelnek, attól nehéz megszabadulni és ott marad, mint ballaszt. A téma meglehetősen közkedvelt ezen a szinten, vagyis a szerelem, de itt már egy kis extra is jár hozzá, némi bibliai copy-paste formájában.  A szerelem leírása amolyan rendőri szakzsargonnal történik, a „szerelem izé”, a nyomozást megkezdtük ismeretlen tettes ellen, szemtanúk felkutatása folyamatban. Nem sokkal később már egy mozis utalás jön, de a karhatalom egyik szimbóluma, a „katonai gépezet” szétzúzza azt a minimális kohéziót is, amit beleképzelhettünk volna az első négy sorba. Egy rímpárt sikerült összesen ideizzadniuk, ami elég gyenge kezdés.
Nekem a rágó, neked a hagyma
Tulajdonképpen meg is vagyok hatva
Emlékeztet valami jelre,
Mikor áttáncoltunk 2000-be
Másoknak ajánlottam a rímszótárt, de azért lássuk be, ehhez is kell némi intelligencia, hogy észrevegyük, ha a rímpárok és az eléjük préselt szavak nem alkotnak egyetlen értelmes kerek egészet, ahogy itt sem. Már eleve ez a rágó-hagyma dolog, aztán a semmiből érkező meghatottság, majd az emlékezés halvány szikrái, végül egy Y2K utalás. Akinek még megvan a történet vezérfonala, az kapaszkodjon bele rendesen, mert rázós lesz a történet! De azok se szomorkodjanak, akik elveszítették, mert nincsenek egyedül. Persze, ráfoghatjuk, hogy alternatív a szöveg, de ez csak sz@r. Amit a Lovasi András meg a Kiss Tibi csinál (többek közt), az igen…

Hook:
Most itt vagyok, körbe nézek
A harmadik x-el a homlokomon
Kicsit félek, mit mondhatok
Ha megkérdezik, mitől tartok
Ez az, amit ritkán látunk. Nem, most nem a szöveg zsenialitására akarnám felhívni a figyelmüket, hanem erre hook-nak nevezett dologra, melynek célja, hogy összekösse a versszakokat a refrénnel, plusz információkat adva. Hasonló szerelmes történet, és szintén rendelkezik ilyennel például Eminem „Superman” című száma, többek közt. Nos, azért a párhuzam, mert szerintem, ez adhatta az ihletet, csak itt kicsit túlmagyarították a dolgot, plusz egy rendőrnő szemüvegén keresztül látjuk a világot, mely így jelentősen leegyszerűsödött, főként ismétlésekre bazíroz, a mondanivaló pedig a „rózsaszín köd”, rendőrlét, Biblia szentháromságra szorítkozik. Mindenből kapunk egy keveset, így semminek sem lesz különösebb értelme, de jó sokszor megismétlik a refrént, a sok buta meg megtanulja. „Harminc év az pont jó! Olyan szexi, mer' tripla-X!” (Akkezdet Phiai: Zenebuddhizmus). Szóval a 30plusszos életérzést máshogy is meg lehet fogalmazni, de ez a „harmadik x-szel a homlokomon” dolog nagyon szánalmas és gagyi. Ez az a rész, ami abszolút nem passzol a történetbe, sokkal inkább az énekesnő segélykiáltásának tűnik. Már nem segít a szemránckrém?

Refrén:
Ádám keresi Évát
Ő meg a falnak dőlve a prédát
Várja, kereshetünk új témát
Attól mindenki hallja, mindenki látja
Állami megrendelésre készült ez a dal? Mert a Bibliát még hírből sem ismeri, az látszik. Eleve, ha ismerné, nem idézne belőle, de ez már más kérdés. Szóval, hogy világos legyen a cselekmény, Ádám guglizza Évát, de nem leli sehol. Eközben Éva a falnak támaszkodva várja áldozatát, mert vagy vámpír, vagy pr*sti, végül beüt egy kis agyérelmeszesedés. Mindkét főszereplő a saját „munkájára” fókuszál, így nem igen mozdul meg a történet, tehát új témát kell keresni, igaz, ez nem változtat a tényen, hogy Ádám a netes p*rnóra veri, míg Éva az utcasarkon strichel. Az a fránya rendőrmúlt, csak nem tud tőle elszakadni.
Ádám öleli Évát
Én meg nem igen értem a tréfát
Persze.. kereshetünk új témát
Ezt meg lépd át...csak lépd át 2x
De láss csodát, Ádám mégiscsak útra kelt, és már az előjátéknál tartanak, a rendőrök meg köztudottan nem a humorukról híresek, mert ahhoz ész is kell. Azonban a következő két sor felveti a kérdést; Ha ennyire érdektelen Ádám és Éva sztorija, hogy félpercenként átlépne rajta, meg új témát akar keresni, akkor miért erről vernyákol? Az idiotizmus mindent visz, mint Jézus a keresztet.

Aztán én is öregebb lettem
Azóta sok mindent letettem
Volt hogy erőltettem, de olyan is volt
Hogy nem volt választásom ebben
Nem kereshetek bűnbakokat
Csak arra kérlek, ezt a szép napomat
Őrizd meg.. amíg megteheted
És ne rontsd el most az életemet 2x
Sirató ének az Magyar Rendőrséghez. Röviden ennyi lenne a dolog. Hát igen, a költő öregszik, mint mindenki más is, szóval ezért kár sírni. Ennek a dalnak nem bűnbakokra van szüksége, hanem egy bakóra! A Terecskei Rita szép napját meg a Halál őrizgesse.

Hook:
Most itt vagyok, körbe nézek
A harmadik x-el a homlokomon
Kicsit félek, mit mondhatok
Ha megkérdezik, mitől tartok
Még mindig?

Refrén:
Ádám keresi Évát
Ő meg a falnak dőlve a prédát
Várja, kereshetünk új témát
Attól mindenki hallja, mindenki látja
Ádám öleli Évát
Én meg nem igen értem a tréfát
Persze.. kereshetünk új témát
Ezt meg lépd át...csak lépd át ²(csak lépd át)

Refrén:
Ádám keresi Évát
Ő meg a falnak dőlve a prédát
Várja, kereshetünk új témát
Attól mindenki hallja, mindenki látja
Ádám öleli Évát
Én meg nem igen értem a tréfát
Persze.. kereshetünk új témát
Ezt meg lépd át...csak lépd át 2x

Refrén:
Ádám keresi Évát
Ő meg a falnak dőlve a prédát
Várja, kereshetünk új témát
Attól mindenki hallja, mindenki látja
Ádám öleli Évát
Én meg nem igen értem a tréfát
Persze.. kereshetünk új témát
Ezt meg lépd át...csak lépd át 2x

Az Ádámot meg az Évát,3x csak lépd át
Az Ádámot meg az Évát, 2x csak lépd át
Ádámot meg az Évát...
Na, és akkor itt jön a refrén, és tényleg addig ismétlik, amíg mindenki kívülről nem fújja. Ez van olyankor, amikor a szerzőnek nincs elég agya, hogy az általa választott témával kitöltse a teljes dalt, és inkább az önismétlést választja. Sietve jegyezném meg, hogy a dal Alien vs. Predator módban sem lenne sokkal élvezhetőbb, de legalább a végén a refrénben cserélgethetné a szereplőket, mert a nem létező kohézió ezt akár még lehetővé is tenné, és beletehette volna a Bonnie és Clyde témát, de még Hacsek és Sajó is beleférne a lapos történetbe. Nem tagadom, az elemzés elkészítése közben engem is elragadott a hév, meg az ihlet, és írtam egy ódát Terecskei Ritához, bár ez annyira trágárra sikerült, hogy publikációra ne számítson senki, de a színvonala erre a dalra hajaz. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy ha végigkáromkodja, úgy istenigazából, ahogy kellene, akkor is pocsék lenne ez a dal. A zene csapnivaló, a zenészek úgy is állnak hozzá, vagyis mindenki csapja magának a többi nem számít. A szövegvilág csapkodó, ótvaros, a szellemi színvonala a nullához, de sokkal inkább a negatív számtartományokhoz konvergál. Műveletlen barbárok igyekeznek megmutatni, mi is az a kultúra, pedig ezt a szót még sohasem hallották (ahogyan értelmes zenét sem).  Annyi értéket képvisel ez a dal, mint amennyi két pár rendőrcsizma (rendőrrel töltve) IQ hányadosa, vagyis semennyit.

„Az elveszett jelentés”:

Szerintem a zenénk annyira – mondjuk – tré,
Amit emberi ésszel is csak nehezen fogsz fel.
Ráadásul a szöveg is elég ordenáré,
Ami felér egy őrülettel.
Én a járőr, te meg a tétova,
Akkor én most jól meg is lettem b@szva?
Megálltál a karjelzésemre,
Kérdezted: Mennyi a tarifa béjbe?

Hook:
Az egyenruha teszi, vagy
Csak neked nem jutott már elég agy?
A jelvényemre mutatok,
És most mindenkit letartóztatok!

Refrén:
Ádám kiveri a répát,
Mert az Úr elfelejté a párját.
Várja, hogy kapjon már egy prédát,
Akinek jól beverheti majd a száját!
Ádám megkapja Évát,
Cserébe nem ehet már több almát.
Szóval, inkább keres egy vénát!
Látja kárát... a kárát! 2x

Aztán csak álltam ott és néztem,
A szondát gyorsan elővettem,
Mert olyan durva kísérő szaga volt.
Mondták is, üres az italbolt!
Nem keresek álombakókat,
Lemész hídba, de nincs aki felavat,
Kivénhedsz.. jól elfelejtenek,
A hazai pályák nem feléd lejtenek! 2x

Hook:
Az egyenruha teszi, vagy
Csak neked nem jutott már elég agy?
A jelvényemre mutatok,
És most mindenkit letartóztatok!

Refrén:
Ádám neveli Évát,
Nézd meg, úgy üti ott, mint a répát.
Várja, hogy kapjon már egy prédát,
Akinek jól beverheti majd a száját!
Ádám leveri Évát,
Hagyjuk a családon belüli erőszak témát!
Persze, nem mindig értjük a tréfát,
Látja kárát... csak a kárát! 2x

Refrén:
Ádám kérleli Évát,
Hogy ne indítsa még el a válást.
Kér magának egy utolsó esélyt,
Megígéri, nem veri le a veséjét.
Ádám követi Évát,
Hogy megtudja az összes kis titkát.
Vajon ki ette meg az almát?
Talált egy csutkát… egy csutkát! 2x

Refrén:
Ádám temeti Évát,
Már tudja, ki ette meg az almát,
Ez hozta rájuk Isten haragját,
Sziklás a talaj, alig viszi a lapát!
Ádám kelteti Évát,
Maga alatt tartja két tojását.
Mondhatnánk erre most egy tréfát,
Őrizzük szürrealitását! 2x

Az Ádámot meg az Évát,3x csak nevezd át!
Az Ádámot meg az Évát, 2x csak ne kend rám!
Ádámot meg az Évát...

Címkék: kritika poén szöveg lyric átirat dalszöveg átirat Zanzibar Zanzibar zenekar Ádám keresi Évát

Szólj hozzá!

Frenk: Nagyvárosi éjszakák

R.T.Is.Rock 2012.12.28. 21:50

frenk.jpgTorma Gábor azaz Frenk fogja kitölteni a karácsony és a szilveszter közti üresjáratot. Amikor erre a csávóra nézünk, sokunknak csak egyetlen jelző jut eszébe: hímringyó. Majd jönnek a „langyika dallamok” a fura szövegek, mi pedig odasúgunk egy kérdést a mellettünk állónak: Mennyire r@tyi ez a tag? A kérdés pusztán költői, hiszen a választ tudjuk. Azt meg értjük, hogy a drogokról akar beszélni, meg a „mocskos” dolgokról, de látszik, hogy minden tapasztalatát amerikai filmekből szerezte, a valósághoz ezeknek nem túl sok köze van. Erre a dalra a legjobb jelző az, hogy pocsék. Szóval, sikerekben, és minőségi dalokban gazdag új évet kívánunk a kedves olvasóinknak, illetve önkritikát, némi agyat, intelligenciát és önismeretet pedig azoknak, akik szerepeltek már nálunk vagy a jövőben szerepelni fognak.

Most már indulhatnánk bele az éjszakába
világító árnyakat nézni,
Az iskolába indult volna ekkora lelkesedéssel, művelődés céljából. De nem, ehelyett az agypusztítást választotta. A kreténképző akadémián végzett, diszkódrog- és kommersz alkohol fogyasztói szakon. Egyelőre még csak az agyhiányról értesített minket, egyéb kvalitásainak se híre, se hamva.
Mit vegyek fel és kit hívjak fel?
A férfi bennem mindig ezt kérdi.
Van az, az „igazi férfis” dezodor reklám (a csávó végigsétál mindenen, és hol beleharap a golfütőbe, hol a csávót rágja le félig egy aligátor), ami a férfi sztereotípiákra gyúr, és abban például sohasem hangzik el az a mondat: „Egy igazi férfi nem tudja, hogy mit vegyen fel!”. Lássuk be, ezt főleg nőktől szoktuk hallani, férfitól csak akkor, ha búza… Ha a szerző egyébként nyíltan vállalja másságát, akkor ezzel a résszel nincs is baj, ha nem, akkor komoly gondok vannak. Bár a második sorral takargat, szóval inkább csak látens. Quagmire apja megvolt? (Family Guy)

Hatalomba öltözök és majd lelövök
egy gondolatot neked az égből.
A légből kapott gondolat nem szokott túl sok jót jelenteni. Hogy az első sorról is beszéljek, nos felveszi a műbőrből készült rendőr egyenruháját, mert a Kékosztriga bár, már várja őt. Eddig a hányinger az egyetlen dolog, amit ezzel a dallal kapcsolatban érzek.
Én a kába arisztokrata-asztronauta
mit hozhat ki még ebből az éjből?
Kérdés, éppen hol fetreng… Ha az Astoriánál a felezővonalon, akkor a túlélés lehet az egyetlen, amire némi eséllyel pályázhat. Ebből is látszik mennyire szánalmas volt itt ez a költői kérdés. Az arisztokrata-asztronauta dolgot most inkább nem minősíteném, szerintem önmagáért beszél.

Nagyvárosi éjszakák még mit adhatnak nekem?
Italok, szex és félhomály,
Az egyik legszörnyűbb dolog, ami versben, dalban előfordulhat, az az, hogy megválaszolják a költői kérdést. Természetesen lehet ezt jól csinálni, de itt nem erről van szó. A második sor tartalmazza mindazokat a dolgokat, melyeket a szerző még soha életében nem kapott meg, a félhomály csak azért maradt ki, mert születésétől fogva hatalmas sötétség uralkodik a fejében, és még egy gondolat-szikra sem csillant fel ott soha. Talán ezért kezdett az alkalmi költőnk rábukni a f@szikra/f@szokra, hogy némi „mesterséges intelligenciát” szívhasson magába.
átgondolom újra az életem.
Értelmetlen sztorizás, valami mozizás
Nincs mit átgondolnia… Tedd vagy ne tedd, ez itt ilyen egyszerű, nem kell túlragozni. „Értelmetlen sztorizás, valami mozizás”, az őrszobán meg motozás, a s€ggemben egy zseblámpát érzek! Na, ez valahogy jobban passzolna ide, de ne szaladjunk ennyire előre az „elveszett jelentés” részhez. Hogy ebben az országban az agyatlan tetvek mindig a legnagyobb b#zihimnuszt akarják megírni!? Szánalmas!
és megemelem a térded,
de egyet tudnod kell ha nem is érdekel,
hogy nem szeretlek téged.
Kevés rímmel dolgozik, mert azok csak összezavarnák, mint a kerekes felmosó vödör. Egyéjszakás kalandnál ki nem sz… Bár kérdés, hogy kinek a térdét emelgeti és mi célból, mert ez a „szexualitástól túlfűtött” rész a semmiből került ide, és pont ezzel öli meg az egészet. Valahol olvasta, aztán copy-paste, mert ennek szerepelnie kell az új dalban, annyira jó. Hogy a kohézió nem lesz meg, már a kutyát sem érdekli.

Gátlástalan hercegek és bárók
és vörös ajkú nyolckarú k#rvák,
Nyugodtan leírhatta volna, hogy „tündérek”, és nem azért, mert szárnyuk van és repkednek, hanem mert homoszexuálisok. A nyolckarú k#rváknál pedig kérdés, hogy hol halmozták fel végtagtöbbletüket. Az elég kínos, ha a csajnak ádámcsutkája meg méretes dákója is van, de hát, ízlések és pofonok. Mindenki szerelmes, mert az általában nagyon is jó, legyen kövér, vagy transzszexuális, a szerelem az ugyanaz.
akik a könnyen megszerzett szex közben
a saját nevüket sikoltják.
Na nézd már, van másfél rímpár, ez aztán a mennyiségi rekord! Az egoizmus bűn? Ezt jó tudni. Egyszerű üzenet, hatása nulla. Ezt miért kellett ide betenni, nem értem.

A taximat várom, egy helyre vágyom
ahol a gondolat kifut a fejemből.
Lipótmezőt ajánlanám, ha be nem zárták volna. Azonban maradt elég elmegyógyintézet széles e hazában, ahová bátran fordulhat segítségért/kényszer-gyógykezelésért a szerző. Ott megszabadítják mindenféle kórós tévképzeteitől, képzelgéseitől és függőségeitől.
Én a kába arisztokrata-asztronauta
mit hozhat ki még ebből az éjből?
Na, visszatért ez is… Szedáltan bámulhat ki egy székből… Az elmegyógy már csak ilyen.

Nagyvárosi éjszakák még mit adhatnak nekem?
Italok, szex és félhomály,
átgondolom újra az életem.
Érezd az aurám, kicsi Laurám
és megemelem a térded
de egyet tudnod kell ha nem is érdekel,
hogy nem szeretlek téged.
Megkapjuk a refrént még egyszer, apró módosítással, gondolom a szerzőnek is feltűnt, hogy a dal 80% inkább a homoszexualitást preferálja, úgyhogy ide betoldott egy Laurás sort, bár a csaj térdét – gondolom – négyzetre fogja emelni, mert az látszik, hogy egyébként fogalma sincs, mit kell egy nővel csinálni. Akkor se tudná, ha teljes használati útmutató lenne rávarrva egyértelmű kis piktogramokkal. Összegezve mindezeket: Ez a dal elég tré, semmilyen értéket nem képvisel, 26 éven aluliaknak csak nagyon erős idegrendszerrel ajánlom. A mondanivaló kevés, és az is ócska amerikai mozikból van, a kohézió a copy-paste áldozata lett. Mondanám, hogy ezt a Frenk nevű gyereket az állatkertben kellene mutogatni, de ezzel az állatokat sérteném vérig, nekik lenne megalázó. Azért pozitívumot is mondjunk el erről a „dalról”, mégiscsak karácsony volt: emberek megkínzására alkalmas a történet!

„Az elveszett jelentés”:

Na, most p!sáljunk bele a kicsi szádba,
Mert ezt a dalt le merted trézni!
Igyekszel, mert még ég a lámpa,
A férfi meg legbelül egy nőci.

Rióba költözök, travikkal flörtölök,
Már elég a hóból és a jégből!
Van nálam valuta, műballada, nem „köll” tök?
Mindent kipakoltam a széfből!

Kisvárosi agyhalál, könnyedén elér téged!
Gyilkosok, flexes szamuráj,
Kivágják és eladják a veséd!
Ez már csak ilyen, vagy olyan, mint a gyerekszáj.
De megérdemlem a részed!
A gyógyszerem meg épp ott gurul el, hej!
És beverik a képed.

Ezek mind hencegők és csúszómászók.
De megint ki lopta el a pumpát?
A megszerzett stexet most felosztják,
És megint neked jut a lapát.

Ha plexit látok, rögtön kiáltok,
A bennem felgyülemlő félelemtől.
Van nálam valuta, műballada, nem „köll” tök?
Mindent kipakoltam a széfből!

Kisvárosi agyhalál, könnyedén elér téged!
Gyilkosok, flexes szamuráj,
Kivágják és eladják a veséd!
Okozd a traumám, kedves Batu kán,
De megérdemlem a részed!
A gyógyszerem meg épp ott gurul el, hej!
És beverik a képed.

Címkék: kritika paródia poén szöveg lyric átirat Frenk dalszöveg átirat Nagyvárosi éjszakák

Szólj hozzá!

Kardos-Horváth János: Földlakó

R.T.Is.Rock 2012.12.26. 00:35

kardos-horváth jános.jpgElőször is, engedjék meg, hogy ilyen köztes megoldásban kívánjak kellemes Karácsonyt olvasóinknak és áldozatainknak egyaránt. Az ünnepi menü pedig Kardos-Horváth János lesz. Azt sem tudom, hol is kezdjem, mert ez az ember felettébb irritáló tud lenni. Vannak ugyan olyan dalai, amiket meg lehet hallgatni (Magashegyi Underground: Anglia például), és vannak azok a projektek, ahol a szöveg már nem tudja feledtetni a művész fejhangját, amin éneklést mímelve vonyít, mint kutya az esőben. Ha hasonlítanom kellene, akkor azt mondanám, hogy egy Beck Zoltán klónnal van dolguk. Annyi szent, ha ezek ketten összekerülnének egy bandában, Magyarországot lerohanják minden irányból, mondván, különösen kegyetlen tömegpusztító fegyvert fejlesztettünk ki!

Megszületett, megérkezett, de jó!
A legeslegújabb kis földlakó
szeretettel köszöntünk, hahó!
Légy üdvözölve kedves kis lakó!
A gyermekáldás… Szép és jó dolog, már amennyiben tervezett gyerekről van szó, de ezt most ne firtassuk. Maradjunk annyiban, hogy általában örömteli ez az esemény. Azonban ez az első négy sor bárkit könnyedén elrettenthet már a gyermekvállalás gondolatától is. De legalább rímel… Ami külön rettenet, az az előadásmód, aminél még a macskák nyávogása is elviselhetőbb. Az ilyen, és ehhez hasonló dalokhoz valóban szükségeltetik némi segítség. Azonban nem gondolom, hogy Ferinek megfelelő kvalitásai lennének ehhez, vagy akármi máshoz egyáltalán.
Embernek születtél meg, hát nevess,
sokat utaztál, hogy itt lehess,
És vár rád egy nagy nyakleves! Erről a két sorról csak egy vicc jut eszembe: „Pistike panaszkodik a szüleinek, miként fordulhatott az elő, hogy mindenki fehér a családban, csak Ő lett fekete. Erre az anyukájától azt a választ kapja: Akkora buli volt fiam, örülj, hogy nem kutya lettél!” Ezek után, tényleg nevessen az a kölyök, hogy ember lett!
ez a tested lesz most majd az űrhajó,
hát tapasztald meg, mi mindenre jó,
egyél, igyál, játsszál jó sokat,
élj vidáman, szeress másokat,
hahó, hahó kedves földlakó,
még nem is sejted, mi mindenre jó.
Ez? Miért, van másik teste is? Most vagy csak nekem maradt ki egy-két biológia óra, vagy a költőnek volt túl sok az a csík kokain… Oké, levettük a fennmaradó sorok üzenetét: „Takarodjál tanulni!” Amúgy először a megfigyelés és utánzás jön, a „tapasztalatszerzés” kicsit később kezdődik. A hahózás pedig elég tré… Hahó, hahó! Elfogyott a mondanivaló!

A Nap odasüt a házra,
madárka száll az antennára
és a szél levelet visz körbe,
de jó, hogy megjöttél a földre!

Nézd: a Nap odasüt a házra,
madárka száll antennára
és a szél levelet visz körbe,
de jó, hogy megjöttél a földre!
A refrén kétszer négy sor ismétlés egy „nézddel” megtoldva. Az atomvillanásról nem értekezik, de akár terroristásra is írhatta volna, ha már annyira a tapasztalatszerzés pártján áll a szerző. Akkor legyünk realisták, és arról beszéljünk, ami van, ne pedig valami olyanról, ami csak a Disney rajzfilmekben létezik, ott is csak addig, amíg egy zsidó meg nem jelenik. Attól, hogy nem beszélünk dolgokról, attól azok még léteznek. Walter (Disney) náci szimpatizáns volt, például. De nézzük meg a refrén magyar változatát: A házat elvitte a forgószél mindenestől, de olyan jó, hogy most megszülettél ide a nyakunkra! Később pedig az jönne; „Apa azért iszik, mert Te sírsz!”, vagy valami ilyesmi.

Megszülettél, megérkeztél, de jó,
itt a földön sok minden marha jó.
Ne aggódjál, van bőven meló,
neked is lesz dolgod, te kis lakó.
Már ha jó! És akkor jön az űrhajó, autózni azzal jó… Hahó tahó! No meg hasonszőrű társaik. Ja, meló is van bőven, közmunkaprogramban most már, egyébként meg munkanélküliség és rabszolgasor. Csupa-csupa pozitív kilátás a jövőt illetően.
Az emberek többnyire kedvesek,
mindenki majdnem mindenkit szeret.
A Gyurcsány és LMP oldalon sem szeretnek mindenkit, sőt az LMP elég rasszista, bár ők nem olyan nyíltan csinálják, mint a Jobbik, szóval ennyit arról, hogy mindenki mindenkit szeret. Utállal igaz lenne a dolog. Azért ne feledjük el, ez itt Magyarország, ahol még a nem létező pirézeket is gyűlölik.

A Nap odasüt a házra,
madárka száll az antennára
és a szél levelet visz körbe,
de jó, hogy megjöttél a földre!

Nézd: a Nap odasüt a házra,
madárka száll az antennára
és a szél levelet visz körbe,
de jó, hogy megjöttél a földre!
Végül még párszor az arcunkba kapjuk ezt a négy sort, mint Bill Gates a tortát. Nem meggyőzni próbál ez a dal, sokkal inkább megerőszakolni. A cukormáz alatt viszont semmi értékelhetőt nem találunk, ott csak sz@r van. A zenei alap mocsok, a szöveg gáz, az előadásmód ez a ratyis nyávogás, amitől az emberek többségének az az érzése támad, hogy most egy péklapáttal kell lecsapni az előadót a „vagy Ő, vagy én” szellemében. A rajzfilmes-mesevilágos ideológia lehet, hogy kell a gyerekeknek, de többet árt, mint használ. Ez nem azt jelenti, hogy adjunk G.I. Joe-t a fiúknak és Barbie-t a lányoknak, csak találjuk meg a helyes irányt a két véglet között. Mert vannak most már nagyon baró fejlesztő játékok is. Ha ezt a Kardos-Horváth János albumot adjuk a gyereknek, akkor a kutyafekáliát is belapátolhatjuk mellé a kiságyba, mert ez annyira ótvaros. Az emo-képző első szintje ez, aminek a következő fokozata, hogy négy évesen Tokio Hotelt meg gillette pengét adunk a gyereknek reggelire, kis sámlit és kötelet ebédre és orosz rulettet vacsorára.

„Az elveszett jelentés”:

Szüretelt, majd betépett a tesó!
A fű az tényleg sok mindenre jó.
Hát miért ellenzed te kis tahó?
A szintetikus, az gyilkos motyó!
Szóval menjél dolgozni, ne légy rest!
Hát kapsz is mindjárt egy nyaklevest.
Pr*stival lenni mindig k#rva jó,
Csekkold ki a pénz mennyi mindenre jó!
Szívjál, majd hívjál fel jósokat,
Élő adásban alázz másokat!
Halló tahó, te kis s€ggnyaló,
Nem vagy te kártyazsonglőr, csak csaló!

A Nap odasüt a blázra,
Gyújtsál rá te is már egy szálra!
Egy kis zöld mariskával töltsd be,
Ettől halluzod, hogy ott egy törpe!

Állj! A Nap odasüt a blázra,
Gyújtsál rá te is már egy szálra!
Egy kis zöld mariskával töltsd be,
Ettől halluzod, hogy ott egy törpe!

Megszurkáltál, megmérgeztél, de jó,
A cipőmben meg ott egy skorpió!
A csőben látom ott a golyó,
A terveddel nagyon sok a meló.
Az utolsó percek keservesek,
Mert az emberek nem kedvesek.

A Nap odasüt a blázra,
Gyújtsál rá te is már egy szálra!
Egy kis zöld mariskával töltsd be,
Ettől halluzod, hogy ott egy törpe!

Állj! A Nap odasüt a blázra,
Gyújtsál rá te is már egy szálra!
Egy kis zöld mariskával töltsd be,
Ettől halluzod, hogy ott egy törpe!

Címkék: kritika paródia poén szöveg lyric átirat Kaukázus dalszöveg átirat Kardos-Horváth János Kafkaz Földlakó

2 komment

Rúzsa Magdolna: Tárd ki a szíved!

R.T.Is.Rock 2012.12.22. 22:35

ruzsamagdi.jpgValahogy sohasem sikerül azokat az embereket honosítani, akik előbbre is vinnék ezt az országot. Szerbiából jött következő áldozatunk, és bárcsak maradt is volna ott. Ebben az esetben szegényebbek lehetnénk pár feledhető és pocsék „dallal”. De Magdolnát is a Megasztár fedezte fel, ami hazánk egyik legnagyobb trégyára. A további színvonal is csak ehhez mérhető, a gagyi, gagyi marad, azon nem segít sem a pénz, sem az állampolgárság, azon maximum az önkritika segíthet valamelyest… Itt viszont mindez hiányzik, itt legtöbbször csak fejhangon üvöltés van, éneklés címén. Inkább rajzoltál volna!

A lépteid hangja,
ahogy ropog a hó s a szél simogat.
Körbe vesz újra,
varázsol lágy finom dallammal.
Az első négy sor után még nem igazán értjük, hogy miről is akarna szólni ez a förmedvény. Téli táj, oké, aztán jön a magic, ami nem Johnson. Dallam helyett, jöhetett volna mondjuk hólapáttal, és akkor már tudjuk, hogy „Á”-ból „B”-be szeretnénk eljutni, de itt csak a semmizés van. Még maga a költő sem tudja, hogy ebből mi lesz a végére. Egyelőre a szánalom, mi átitat, de ne szaladjunk ennyire előre!
A szeretet hangja,
ismered oly régen köztünk jár.
Nem hagy magadra,
minden ajtó előtt ott áll.
Őőő, izé… Az ÁVH-t inkább jellemzi ez a négy sor, mint a karácsonyt, már ha ez akar lenni a fő motívum. Se füle, se farka történet, ha vetkőzött volna mellé, akkor én is rajongó lennék, de így… Sablonokra épít; semmi újító hatás nincs benne, a bugyuta karácsonyi slágerségre bazíroz, semmiben nem akar kitűnni. Persze, felkerül pár válogatáslemezre, a sok birka úgyis megveszi. Tucatáru csupán.
Te csak tárd ki a szívedet,
engedd meg, hogy beléphessen.
A világ megismerhessen,
oda adhasson mindent.
Egyre jobban kezdi bennem felidézni Dolák-Saly Róbert „Őrzöm a percet” című dalát. „Még, még, még! Táncolj még! Az se zavarjon meg, ha egy tehén a szádba lép!”.

Fent !
Égen s földön lent,
Csillagok fényei,
S gyertyák lángja között.
Ahogy rád nevet,
ahogy táncol minden.
Hölgyeim és Uraim, a refrén! Úgy gondolom, ez a szakasz külön bemutatást érdemel, mert nem biztos, hogy eme sorokat olvasva nem feltétlenül egy értelmes szövegrészletre asszociálnánk. De lássanak csodát, erről valaki/valakik úgy gondolták, hogy logikailag és prozódiailag ez megállja a helyét. Hát nem… Ott kezdődik, hogy a „fent” elvan ott, egyedül egymagában, aztán az ég és a föld már lent vannak (gondolom ők is meghallották ezt a f*st, és padlót fogtak). Aztán jön a gyertyalángos-csillagfényes cukormáz. Végül minden mosolyog és táncol. Szerintem a szerző szóljon a dílerének, hogy legközelebb tiszta cuccot vigyen neki, és ne olyat, amit mosóporral hígítottak fel.

A szíved is hallja,
ahogy dobog és lüktet a testedben.
Körbe vesz mindig,
varázsolj lágy üde dallammal.
Ez a dallam téma nagy kedvenc, de úgy hülyeség, ahogy van. Azonban a szerzőnek ez lehet a Szent Grál, mint Presszer Gábornak a vasút. A költő jól betépett, eddig ennyit sikerült leszűrnünk a mondandó hiányából. Jó, itt az utolsó sorban mégsem írhatta: „Varázsolj lágy, üde szájszaggal”.
A szeretet hangja,
ha elhagyod akkor is mindig vár.
Nem hagy magadra,
minden ajtó előtt ott áll.
Te csak tárd ki a szívedet,
engedd meg, hogy beléphessen.
A világ megismerhessen,
oda adhasson mindent.
Apró módosításokat eszközöltek csupán ezen a 8 soron, szinte ugyan az, mint korábban. Így nem kell sokat vesződni a szövegírással, simán copy-paste aztán csá, mehet a levesbe. Az egyetlen sorcserével csak annyit értek el, hogy buktak egy rímet. Mondjuk a sok ismétlődő rész biztos nagy segítség volt a „művésznő” számára, hogy memorizálhassa ezt a pár félmondatot. Igénytelenségükhöz csak gratulálni tudok. Bár, ha túl sok a negatív kritika, akkor még mindig védekezhet azzal; „Szerb lenni, nem beszélni jól madzsar!”, ahogy azt más külföldről ideszakadt megasztárosoktól már hallhattuk.

Fent !
Égen s földön lent,
Csillagok fényei,
S gyertyák lángja között.
Ahogy rád nevet,
ahogy táncol minden.

Fent !
Égen s földön lent,
Csillagok fényei,
S gyertyák lángja között.
Ahogy rád nevet,
ahogy táncol minden.

táncol minden minden .....
A vége az unalomig ismétlés iskolapéldája. Együtt úgyis könnyebb megtanulni, a tanár néni elénekli, a sok kis idióta meg mormogja utána, és holnap már csak annyit vesz észre, hogy egy nagyon ergya dalocska jár a pici agyában, ott motoszkál, és végtelenítve megy a replay. Szóval, a fejfájáson kívül mást nem képes ez a „dal” nyújtani, legalábbis pozitív előjelű intelligencia hányados esetén. Negatív tartományban biztos élvezhető, de azoknak Jimmy fia Krisztián is király, szóval nem mérvadó a véleményük. Nem tudom, hogy ki a felelős ezért szövegért, ha maga Rúzsa Magdolna személyesen, akkor menjen elvonóra, ha valami bértollnok, akkor annak kár volt fizetni, ha többen írták, akkor nem ártott volna kimászni egymás s€ggéből. Azért van jó ízlés is a világon!? Elhiszem, hogy az ilyen ótvar sz@rokkal könnyebb érvényesülni, de mindennek van határa. Ezt a „dalszöveget” még a WC papírra se nyomtatnám rá mintának, mert még a sz@r is tüntetni kezdene ellene. Egy biztos, aki ilyen „verseket” ír, abban egy agyrák éhen halna!

„Az elveszett jelentés”:

Elér agyad baja,
A memóriád megint csak megcsal.
Ködbe vész újra,
Majd betámad büdös szájszaggal.
A nejed más rakja,
Mint kis csizmát az ablakba.
Anno nem volt baj,
Ez rosszabb, mint a kocsmazaj.
Most csak tedd szét a lábadat,
Hogy tégy valami hasznosat.
A világ tök ismeretlen,
Csak nézek itt meredten.

Bent!
De lehet, hogy kint.
Ha öt centivel több,
Akkor lehetnél király.
De ha kevesebb,
Akkor a királynő.

A kajád felfalja,
A csajod is rendesen levarrja.
Ködbe vész újra,
Majd betámad büdös szájszaggal.
A nejed más rakja,
A másik épp a te inged hordja.
Anno nem volt baj,
Ez rosszabb, mint a kocsmazaj.
Most csak tedd szét a lábadat,
Hogy tégy valami hasznosat.
A világ tök ismeretlen,
Csak nézek itt meredten.

Bent!
De lehet, hogy kint.
Ha öt centivel több,
Akkor lehetnél király.
De ha kevesebb,
Akkor a királynő.

Bent!
De lehet, hogy kint.
Ha öt centivel több,
Akkor lehetnél király.
De ha kevesebb,
Akkor a királynő.

A királynő, hő-hő-hő-hőőő

Címkék: kritika paródia poén szöveg lyric átirat dalszöveg átirat Rúzsa Magdolna Tárd ki a szíved

Szólj hozzá!

Anima Sound System: Tedd a napfényt be a számba

R.T.Is.Rock 2012.12.19. 23:30

anima sound system.jpgA szombathelyi gyökerű Anima Sound System a legjobb példa az önpusztításra. Minden zenekar életében szükség van olykor-olykor némi megújulásra, de amikor ez a reform abban merül ki, hogy valamelyik rokonunkat nyomjuk be a bandába, na az már szánalmas. Ebbe a kategóriába tartozik a Neoton Família és erre a sorsa jutott az Anima is. Hát igen, a szülői szeretet, mondhatják most sokan, de az, hogy a gyerek buta, még nem jelenti azt, hogy esetleg valamiben tehetséges lenne. Aztán megérkezik az új szövegvilág is, amivel igazodni kellett az érkező szellemi színvonalhoz, a végeredmény pedig egy hallgathatatlan mocsok lett.

Tedd a napfényt be a számba,
Készíts képet szivárvánnyal
Az Anima Sound System szövegírója egy évszázados kérdésre találta meg a választ ezzel a kezdéssel. A kérdés eddig az volt, hogyan reklámozzuk a sz*pást úgy, hogy ne kelljen cenzúrázni és bárhol, bármikor leadható/eladható legyen? Hát így! De aztán bekúszik a szivárvány, amitől az embernek az az érzése támad, hogy a heterókat megint kihagyják a buliból, csak a homokozóban játszadozóknak szól a dolog. Bár érdekes ez is, mert hiába a női hang, azért a szöveg mégiscsak egy férfitől származik, szóval a mögöttes jelentéstartalmat is ehhez vagyunk kénytelenek viszonyítani.
Tejjel mézzel, bátorsággal
Hazug legyen, mint egy túlexponált képen
A tej mézzel finom, ahhoz nem kell bátorság, ahogyan ahhoz sem, hogy ezekkel az ágyban valami páros gyakorlat keretében ellegyünk. A túlexponált kép pedig nem hazug, csak csúnya. Összességében nézve, elég erős drog kell ahhoz, hogy ilyen dolgokat hallucináljunk, a szövegíró elmehetne rehabra, mert szemmel láthatólag már nem Ő tolja a cuccot, hanem fordítva, úgy pedig nem poén.

Azt mondod, minden jól van
Képen látom, mikor készült
Félmondatokkal operálunk, némileg tört magyarsággal… Szánalmas, ez a legtöbb, amit itt elmondhatok.
Régi géppel tőled kaptam
Ki is dobtam, még a télen
Rímek elvétve vannak, a kohéziót pedig abban a pillanatban irtják is ki, amint az valahol megpróbálná a fejét felütni. Azt meg elhiszem, hogy baromi hülyén hangzott volna a dalban, ha a szerző azt írja: „Biztos, hogy a Lomtárba helyezi ezt a(z) 100 elemet?”

Akkor végig fáztam tényleg
Fotóiddal takaróztam
Hát, sok sikert a fotókkal takarózáshoz… Az újsággal lehet, bár az sem túl meleg, de mégis viszonylag nagy (legalábbis egy fotóhoz viszonyítva). Ha, már annyi fényképe van, hogy takarózhat velük, inkább égette volna el, azzal többre mehetett volna. A logikai baki pedig ott van, hogy az előbb már kidobta őket, szóval, most azokkal a képekkel takarózik, amiket a kukából szedett ki? Gusztus dolga…
Aztán mindet összetéptem
Szavakkal dobálóztam
Aztán jön egy kis közhelyezés, de legalábbis egy klisé, ami az ehhez hasonló igénytelen dalokban elő szokott fordulni. Itt már a hányinger kerülget.

Kócos srácok, minden álma
A ruhájuk behajítva
A folyóba, ők a parton
Ruha nélkül és a nevetéstől sírnak
Az első majdnem egységes rész a dalban. A „minden álma” kicsit zavaró, mert csak akkor értelmes a dolog, ha azok is be vannak hajítva a folyóba, mert egyébként kohéziógyilkos ez a felmondat, csak így itt hagyva a semmiben. Azt meg nem hiszem, hogy a röhögéstől sírnának azok a srácok, akik most s€ggpucéran vannak a spanjaikkal a parton… Esetleg ha búzák, akkor ez lehet minden álmuk, de más különben már kérdéses. A nevetésre létezik egy másik magyarázat is, lehet, hogy szefósok… Miért nem lehet néha gondolkodni is?


Másik képen megannyi
Rosszarcú kölyökangyal
Játékpénzzel a kezében
És csuromvizes hajjal
Azt hiszem, megkaptuk a magyarázatot az alacsony szellemi színvonalra. A szülők se voltak értelmesebbek. Játékpénzzel küldték fürödni a gyerekeket… Nem túl életszerű ez a kép. Esetleg sztriptízbárosat játszottak? Inkább rajzolt volna a szerző, úgy kevesebb emberhez jutna el az agyatlansága. De így már senkit sem érdekel, hogy mellesleg baromi rondák lettek a kölykök… Több évtizedes beltenyészet végeredményét látjuk?

Én jöttem hozzátok
Napfényt köpök rátok
Szórok rátok álmot,
Édes forróságot
Ez a rész meg már kifejezetten gusztustalan. Ennyi erővel a második sorba írhatta volna azt is: „Színeset ásítok rátok”, vagy valami, de ez így… Az biztos, alkalmi költőnk nem a postán vette a bélyeget! Jórészt értékelhetetlen az egész szöveg. Egyszerű „tőmondatokkal” próbál operálni, mindez akkora sikert arat, mint egy remegő kezű agysebész. Helyenként a látens homoszexualitás is felüti a fejét, mindez annak köszönhető, hogy az apa próbálta megfogalmazni egyszerű kislánya helyett – ez utóbbinak – a szerelmi bánatát, így a csajosnak gondolt részek inkább melegséget sugároznak. Mindenki írja magának a szöveget, vagy ha már ennyire nem megy, és mások segítségére szorul, akkor ne próbáljon meg semmilyen témát felhozni, az maradjon az ergya szerelmes slágereknél, és Kasza Tibivel meg a Dobrády Ákossal játsszák le egymás közt a piacelosztást, lehetőleg egy sötét szobában nagy mennyiségű szúró- és vágóeszközzel felszerelkezve. Azért lássuk be, hallottunk már rosszabbat is. Ha nem is tömegpusztító fegyver, de emberek megkínzására alkalmas a dolog, fegyverviselési engedély kell a lejátszásához. Ótvaros a történet, pocsék előadásmód, a zene pedig egyszerű, mint a bot. Ezért kár volt a stúdiót terhelni.

„Az elveszett jelentés”:

Zenélünk, de nem hiába.
Meglepünk egy pocsék dallal,
Betámadunk mustárgázzal,
Most menő, ha vernyoghatunk össze-vissza.

Úgy hallod, nincs is dallam,
Pedig a fater belefeszült,
Mindent kirakatba raktam,
De tőlünk csak ennyire telt.

Ha frászt kapsz, az a lényeg,
Törd szét a rádiód végleg.
Majd összevérzed az inged,
Mert felvágtad az ered.

Hentes orvos összefércel,
A csuklód már összevarrva,
De bajlódsz még a sliccel,
Mert mindjárt ott fogsz állni összesz@rva!

Másképp sem leszel jobban,
Ez a f*s megint megszólal,
Tenyered a homlokodon koppan,
És kalapáccsal vernéd széjjel.

Én vagyok az átok,
Színeset ásítok rátok,
Sz@rok rátok sarcot,
Véres ocsmányságot.

Címkék: kritika paródia poén szöveg lyric átirat Anima Sound System dalszöveg átirat Tedd a napfényt be a számba

10 komment

Copy Con: Túl nagy

R.T.Is.Rock 2012.12.16. 02:35

copycon.jpg„Szolnok City” szülötte a következő a sorban. Copy Con; a zenei alapokat jórészt csak másoló zenész elég régóta van a szakmában. Rengeteg dalt „csinált” már, de ezeket szelektálnunk kell, mert nagyon hullámzó a teljesítménye. Az egyik oldalon ott vannak azok a dalok, amelyek hallgathatóak és jók (Mona Lisa, Botrány, Tordas), a másik véglet pedig az, ahol legszívesebben a péklapáttal csapnád tarkón, csak kussoljon már végre. A most következő dal, ha a „Turha” címet kapja, fel sem tűnt volna senkinek. /Dedikálom ezt a posztot Dórinak!/

Még csak 17 éves, és máris hódít
Jó cél érdekében lódít
Hogy megszerezze azt, aki az álma
Nincs, aki neki ellenállna.
A néhai Komár László szellemét idézi meg a dal. Utoljára ott fordult elő, hogy az énekes inkább az „underage kislányokat” választotta volna, nem a „mamát”. Nos, a nyers verzió itt is valami ilyesmi lehetett, de valószínűleg a kiadó kérésére végül feljebb emelték a korhatárt, nehogy pedofíliával vádolják meg a bandát. Mert ahogy a nemzeti kormány, úgy az egyház sem tűrheti a konkurenciát, vagy mi?
Ez egy vadmacska, az éjszaka angyala
Ahol felbukkan, a férfiszív dallama
Együtt dobban, s lángra lobban
A szerelem ─ Bumm ─ Kirobban
Biztos, hogy kislányról van szó? Itt már felmerül ez a kérdés, az „Angyal bár” sokkal inkább a „melegségéről” híres, mint másik hasonszőrű kollégája a „Kékosztriga”. Azonban értékeljük az apró örömöket is, még jó, hogy nem pillangózta le, mert onnantól már a rendőrség hatáskörébe tartozna a dal, és akkor a szakasz utolsó sora a következő lenne; „Az agyad – Bumm – kiloccsan.
Te megjelentél, és én rögtön rád ragadtam
Megszerettelek az első pillanatban
Lehet, hogy véletlen, vagy csak álom,
Hogy összejöttem veled, és te vagy a párom.
Ezt a szellemi magaslatot. Ez most komoly? Négy soron keresztül ugyanazt szajkózza, összejöttek és most ők egy pár. Remek, gratulálok, de most már takarodj el innen az „ordas k#rváddal” együtt. Menjünk is tovább, erre kár több időt fecsérelni.
Én élvezem, és te sem bánod,
Hogy egy raggaman a barátod
Átöleltem derekad, s a kezedet fogtam,
S te elmosolyodtál, mikor azt mondtam:
Nos, a félreértések elkerülése érdekében szeretném tisztázni ezt a szituációt, mert ez itt nem az, aminek látszik. Esetleg mégis, de elsőre nem biztos, hogy átjön. A csákó azt élvezi, hogy a „csajának” egy raggaman a másik párkapcsolata. Ezek után már nem maradt más hátra, minthogy felkészítsenek mindenkit a refrénre, amit nagy poénnak szántak…

Refr.
 Az én ágyam túl nagy, áhhhh
Nélküled meg főleg, baby
… De hát így sikerült. Rím nincs, bébi van, az élet meg k#rvaf@sza. A refrén is bizonyítja, hogy a csaj valaki mással kavar (már ha nőnemű egyáltalán, mert erre nincs bizonyíték). Lassan halad a történet, szóval; Haladjunk, haladjunk!

Pontosan tudom, hogy minden egyszer véget ér,
De szerethetnél holtodig a kedvemért,
Mert csak neked szól a dal, neked szól az ének.
Akármennyire furcsa, én szeretlek téged.
Burkolt zsarolással próbálkozik. Ez a „szerethetnél holtodig” dolog nagyon durva. Szegénynek nem maradt sok választása, vagy a béna csávó, vagy a koporsó. Bár itt már kérdés, hogy a lány másik palijával mi lett? Ahogy nekikezdett ennek a szakasznak, gondolom, hogy már alulról szagolja.
Ez a kapcsolat nem egy lányregény,
Ahol a szavakban van a szenvedély,
Ez egy őszinte szerelem, egy testi mámor,
A padlón vagyok, mikor veled csinálom.
Damu Roland, te vagy az? A poént félretéve, a csaj elég pocsék lehet a szexben, ha a fickó a padlón van tőle. A szex nem szerelem, de kétségtelenül vele jár, de nem kell feltétlenül szerelmesnek lennünk, hogy szeretkezzünk… Szóval, itt már kicsit sántít a történet, de sebaj, lesz ez még így se!
Azok a csókok! Amikor az ajkadon az ajkam,
Érzem, hogy érzed, hogy uralkodsz rajtam,
Azt csinálsz, amit akarsz énvelem,
És én hagyni fogom, mert ez jó nekem.
Isten hozott a femdom világában. Amennyiben a másik fél nő, akkor remekül küzd a női egyenjogúságért. Bár az előbb még nem volt egy „lányregény” ez a kapcsolat, de most már a csaj dominál. Inkább börtönszex feelingje van a dolognak.
A szeme, a szája, az orra, a lába,
A haja, a keze, a hasa, a háta,
Gyönyörű a lány, mert gyönyörű a teste,
Hogy ha nincs velem, akkor a f@szé van este?!
Ha annyira jó a lány, mert itt már leírja, hogy egyébként arról fantáziál, akkor miért este a sötétben akarja megrakni? Lássuk be, látvány nélkül a szex mit sem ér! Azt már az óvodások is tudják, hogy a csókok mellőzése egyenes út a szexuális uralomba, az utolsó sorral pedig megerősít minket abban, hogy mégiscsak a rácsok mögött szövődött ez a szerelem, ami egy kicsit más, ahol a fogvatartott szereti a cellatársát.

Refr.
Az én ágyam túl nagy, áhhhh
Nélküled meg főleg, baby
Úúú, ááá bébi nem kell félni, nem bánt a férfi…

Hozzád szólok, de te bután nézed,
Hogyan repülnek el az évek,
Elmúlt perceidet nem látod viszont,
Pár éve még azt sem vágtad mi is az a viszony,
Viszont most már tudjuk, mi is az az iszony. Az elrepülő évek, a viszont nem látott percek, és a pár éve kifejezések idesűrítése megint csak a büntetés-végrehajtási intézetet mutatja be, ahogy a filmekben látjuk. A maradék meg arról szól, amit nem mindenhol mutatnak. Ez a dal szerintem a „Remény Rabjai (Shawshank Redemption)” című film megzenésített összefoglalója. Andy Dufresne börtönévei 3 perc 36 másodpercben!
Kisgyerekként még bámultad a kék eget,
Felnőtt lettél volna, most meg inkább gyerek.
De ez így nem megy. Visszafelé nem megy,
Csak előre, de higgy az ismeretlennek!
A kötelező közhelycsomag is megvolt.
Mert a jövő, a jövő az csupa remény,
Olyan, mint egy félbehagyott kalandregény,
Ahol sejted, hogy mi lesz a végkifejlet,
És te is nagyon várod már a heppiendet.
Még egy kis közhely, mert a remény hal meg utoljára, aztán Andy Dufresne végre kiszabadul a börtönből, legalábbis közel kerül hozzá. Itt már a kezdeti próbálkozás szemétté silányul, semmi jelét nem kapjuk annak, hogy valami szándék lenne a szöveg mögött. „Csak van, azt kész” szintem megy a sztori.
Már tudom, amióta veled járok,
Nincsenek azóta nyomasztó álmok.
De várjunk csak! Egy mégis van:
Még mindig brutálisan nagy az én ágyam.
Ez az erőlködés a nagy ágy körül már kezd szánalmas lenni. Egyszer még megmosolyogja az ember, de a sokadig bőr után már olyan, mint egy hét Barátok Közt vagy Jóban Rosszban, vagyis a hétfőn feltett kávé péntekre lefő.

Refr.
Az én ágyam túl nagy, áhhhh
Nélküled meg főleg, baby
Az én ágyam túl nagy, áááúúú,/ a kislábujjam az ágy sarkát megérzi!

1 birka, 2 birka, 3 birka AZDMEG...
Ha így fekszem úgyse jó, úgy fekszem úgyse jó,
Keresztben sem jó, hosszában sem jó,
Fetrengtem csak össze-vissza,
A szövegíró meg a főbirka.
Túl nagy az ágy, ez nekem a problémám.
Úgy fáj, hogy nem vagy itt, héjj baby,
Inkább rágd a fülem úgyis jobb, mint így,
Így is de jobb, ketten osszuk el a teret ahogyan a dzsó,
Ha túl nagy, akkor egy fejszét vagy láncfűrészt tudnék ajánlani, azzal pillanatok alatt a kellő méretre lehet igazítani az ágyat.
Magyányosan éjjelente ezen agyalok,
Bumm-bumm sakalaka bumm-bumm ragado,
Folyamatosan ezek a dolgok non-stop,
Gyere bumm sakalaka bumm-bumm hejj.
Van egy nagy problémám, nélküled túl nagy az ágy,
Gyere át, töltsd velem az egész éjszakát,
Ha nem túl nagy kérés.

Az utolsó 7 sor valószínűleg Fekete Pákó munkássága, más magyarázatot nem találok rá. Esetleg valami korai Bayer Zsolt? A lényeg, hogy agyatlan bumm-sakalakázás az egész. Az elején még van némi kohézió, de a végére a szerző elveszett a saját történetének dzsungelében. Szerintem telefonos segítségre lenne szüksége, de nem szeretnék tippeket adni. Ez az összevissza kapkodás, hogy egyszer megvan neki a csaj, a következő pillanatban meg már mással jár, ugyan életszagú, de a szerző alap koncepciója valószínűleg nem ez volt, ez a sok ész nélkül beemelt sor mellékterméke. Néha a kevesebb több, itt is jobb lett volna a semmit alkalmazni, akkor nincsenek ezek a csúnya bakik, és a vége nem egy Shawshand Redemption röviden lett volna. Az egész olyan, mintha a szerző egyszerűen ásított volna egy színeset. Ótvaros az egész.

„Az elveszett jelentés”:

Elég egy-két csepp, és máris bódít,
Kati és Gina jól elkábít,
Majd jön, és kirabol a bálna.
Hol van már az az elemlámpa?
De kiszagolhatja, kinek jó a szimata,
Az se gond, ha esetleg diplomata.
Ilyenkor előny, ha erős vagy orrba’,
A kokót ─ Bumm ─ jól felszívta!
Az ott egy nózi? Sokkal inkább egy ormány,
Az a fikagyár nagyobb, mint egy hajókormány,
Mikor a strandon a vízbe ér a háta,
Azonnal befújják, hogy ott jön a cápa!
Észrevettem és te is látod,
Hogy hatalmas az orrod!
Átölellek, de nem ér ajkadhoz az ajkam,
Az arcod közepén jól fennakadtam!

Refr.
A te orrod túl nagy, váááá
Műtét nélkül meg pláne, háháá!

Szaglószerved megműtethetnéd a kedvemért,
Nem lenne kár a porszívóügynökért,
Mert amikor belőled szól az ének, én komolyan félek,
Orrodon lesiklás van, de vége van már a télnek.
Nózidon folyamatos a síszezon,
Ott csúszhatnak a legjobb porhavon.
Ez az orosz kapcsolat, nem egy kémregény,
Formásra veri az orrod e két legény.
Azokat a sikolyaid viszont meg ne halljam,
Mert egyből végigfut majd a hideg rajtam,
Mert inkább homokba dugom a fejem,
Csak ne lássam, hogy te leszel az új nejem.
A szőre, a hája, az ádámcsutkája,
A púpja, az ikszlába, a kancsalsága,
Gyönyörű a lány, mert gyönyörű a teste,
De lehet, hogy egy transzszexuális a Lelkem?!

Refr.
A te orrod túl nagy, váááá
Műtét nélkül meg pláne, háháá!

Az orrod közelről jól megnézem,
Hogy alakulna át a pengémen,
A bárpultot most teljesen kiiszom,
Aztán behalluzom, hogy az orrod egy piton,
Itt ez a szifon, a szajrét a nózidba dugom,
Megmondom az orknak, hogy nem kell a pofon!
Gyere, rejtsük el még ezt a kiló kekszet,
És ígérem, hogy az este melléd fekszek!
De ez a széklet most itt kőkemény,
Kedvenc olvasmány a kifestő, meg a képregény.
Tudod, az arcod ott lesz péppé verve,
Ahol, ott az a sok marha már kerge.
Rosszabb vagy, mint egy török átok,
Főleg, ha belőled is kettőt látok.
De van, ami még ennél is sz@rabb:
Még mindig trabálisan nagy a te orrod!

Refr.
A te orrod túl nagy, váááá
Műtét nélkül meg pláne, háháá!

1 pulyka, 2 pulyka, 3 pulyka, SÜSD MEG!
Ha pácolod nem lesz jó, ha kiszárítod, úgy sem jó,
Étellel nem küzdök, nem vagyok G.I. Joe,
Ember, a pálinkám hozza vissza,
Kár volt szólni, most fogja és megissza.
Úgy fáj nekem az agyhalál, ez a problémám,
Már a földön fetrengek némán,
Ahogy az ólban a hízott disznó,
Most elúszik az űrhajó.
Bumm-bumm csivava, bumm-bumm kan disznó,
Már értelmetlen amit most mondok!
De megy a bumm csivava bumm-bumm, yeah.
Van egy nagy problémám, néha üresen megy az agy,
Menj, szabasd át a nózikád!
Csak ne kapj orrvérzést!

Címkék: kritika paródia poén szöveg lyric átirat Túl nagy dalszöveg átirat Copy Con

Szólj hozzá!

Intim Torna Illegál: A mennyország kapujában

R.T.Is.Rock 2012.12.11. 22:35

Intim Torna Illegál.jpgA Kistehén Tánczenekar tagjaiból alakult meg 2009-ben az Intim Torna Illegál. Azonban, amíg a Kistehén a tagkiválások után is sikeresen megőrizte szellemességét, addig ez az új formáció már élvezhetetlen szemét csupán. A zenei világgal nincs baj, hiszen ugyanazt kínálja, mint a Kistehén, de a szövegekből már hiányzik az a plusz, amitől ez jó lenne. Így már nem képesek a felnőtt korosztály(oka)t megszólítani, a rajongók zöme az alig tizenévesek közül kerül ki, akiket kizárólag két dolog vonz a zenekar közelébe: az intim és az illegál szavak. Ez az a projekt, ami már a születése pillanatában elfáradt és elfásult.

Minden nap ugyanúgy kószál el.
Ugyanaz a vágy, ugyanaz a reggel.
Néhány régen őrzött emlék
Ezer mérföldenként tör fel.
Nocsak, 3 sor rímel a 4-ből, ez kifejezetten jó arány. Kicsit depisen indul a történet, és az embernek az az érzése támad, az énekesnek már nincs sok hátra, ahogyan a bandának sem. A temetések sztárjai akartak lenni, de ehelyett az öngyilkos-hajlamokkal rendelkező tinik táborát sikerült levadászniuk. Itt még fellelhetőek a kohézió nyomai is. Ennek ellenére olyan ez, mint egy agyhalott Kistehén Tánczenekar; zombik csupán.
Felhőkön ülnek a percek,
Hívnak, hogy én is menjek
Árnyak fölé a fénybe.
Ott megtalálom végre.
A kohézió halálát a felhőkön ücsörgő percek okozták. A depresszió kezd kiteljesedni, és itt már uralja a művet. A halál, halál és halál; más mondanivaló nincs is. Persze ez természetes dolog, de ha mindenképpen ezt választjuk témának, akkor álljunk elő valami igazán frappánssal, ahogy azt Gil Scott-Heron tette a „Your soul and mine” című dalban, for example. Igaz, a halálról sokat és sokféleképpen lehet beszélni, de ha mindenáron ragaszkodunk ehhez a tárgykörhöz, akkor nem árt hozzá némi személyes tapasztalat, mert azért itt az sem mindegy, hogy valakinek az emlékére írjuk a dalt, vagy valami személyes megpróbáltatás van a háttérben. A magyar mentalitásra amúgy is jellemző; „dögöljön meg a szomszéd tehene is” történet nem biztos, hogy az a valami, amit büszkeségtől dagadó mellkassal kiabálnánk bele a nagyvilágba, tehát bugyuta mondandónkat ne erre próbáljuk bazírozni.

Arcomba hulló csillagok
Mesélik el, milyen vagyok.
Félúton járok, vége van.
Fénylik, de nem színarany.
Ennél a résznél ilyen, egy sima egy fordított érzésem van. Minden második sor erősen közhely szagú. Az arcba hulló csillagoknál belegondolni sem merek, mire gondolhatott a szerző, mert vagy nagyon egyszerű dologra, vagy valami nagyon perverzre. A mások mesélik el, milyen vagy dolog gyakran visszatér az ilyen gagyi dalokban. Ha félúton vége van, akkor ott már beütött a sz@r. Az pedig már a közhelyraktár legalja, hogy nem mind arany, ami fénylik. No todo lo que es oro brilla, nehogy kimaradjunk!

REF:
Akkor kezdesz el élni,
Mikor a Mennyország kapujában
Sorban állsz és nem érted,
Ki is vagy valójában. (2x)
A refrén már paradox, élet a halál után. Bár, aki benyalja az ilyen mennyország butaságokat, az biztos megérdemli. Ha egyszer tolja be a dal közben ezt a négy sort, akkor poénnak veszem, de itt kétszer ismétli, a dal végén már 8-szor, hogy b@sszná meg. Annyira ez nem sikerült jól, hogy ennyit kelljen nyomni. Annyi biztos, hogy ennél Semjén-barátabb dal alig van ma Magyarországon. A Pázmányon biztos megadják a teológia doktorit rá. Mondjuk akkor még egy sorral ki kell egészíteni: „és Mick Jagger a sátán!”.  A szellemi színvonal hiányát az is mutatja, hogy itt már csak egy fél keresztrímre futotta.

Bárok, taxi, dupla ágy.
A földön keresem azt a lányt,
Aki már rég a Holdon él.
Fényévig tart, amíg elér.
Valószínűleg ez az a rész, ahol visszavonják a teológia doktorit, eretnekségre hivatkozva. Magyarra fordítva eme négy sor jelentése: „Az este nagyon bepiáltunk, a csaj a konyhakőre tette le az arcát, így nehezen találtam meg, amikor meg akartam rakni, de ez mégsem sikerült, mert úgy be volt állva, hogy NASA alkalmazottnak képzelte magát!”. A rímek szépen lassan lemorzsolódtak. Mire ide érünk, a történet már elég tré.

Arcomba hulló csillagok
Mesélik el, milyen vagyok.
Félúton járok, vége van.
Fénylik, de nem színarany.


8X REF
Minden, ami annak idején kicsit unszimpatikus lehetett a Kistehén Tánczenekarban, azt itt hatványozottan kapjuk vissza. Erőtlen próbálkozás ez, melyen látszik, hogy nagyot szeretne ütni, csak nincs elég kreativitása, így agyatlan izmozássá silányul. Nem azokat a trendeket kell követni, ahol Himnuszba b@zdmegolással, vagy az alkoholizmusba történő belehalással próbálnak meg maradandót alkotni, hanem játékos, tartalmas szövegekkel. Nem kell félni a szójátékoktól sem, bár nem árt, ha ezeket nem visszük túlzásba. A zenekar azért intim, mert a zuhanyzón kívül a banda tagjainak máshol nem szabadna előadnia ezt a rettenetet. Torna, mert először azon kezdesz el gondolkodni, hogy szétcsapd a bandát, és ha nem tudsz elegendő indokot felhozni ellene, akkor valószínűleg meg is teszed. Legvégül illegál, mert ez már annyira tré, hogy büntetni kellene.

„Az elveszett jelentés”:

A teológia szakdoli jó volt egyszer,
Szociológián beadom még egyszer.
Remélem megint ötöst kapok!
Már régóta politizálok.
Megvannak a kapcsolatok,
Most én is plagizálok,
’92-nek már vége,
ez a második doktorim éve.

Markomba jutó milliók,
Arcom ettől lesz pufók.
A munkára alkalmatlan.
A bögrében meg p!sa van!

REF:
Akkor lesz majd doktorid,
Ha leírod, Mick Jagger a sátán!
Konzulensed meglopod,
Ez áll majd a keresztfáján. (2x)

Három taxi buszra vár,
A papoknak gyerekp*psi jár!
Amit majd jól megk€fél,
Lopott doktori, csirkebél.

Markomba jutó milliók,
Arcom ettől lesz pufók.
A munkára alkalmatlan.
A bögrében meg p!sa van!.

8X REF

Címkék: kritika plágium paródia poén szöveg doktori lyric átirat Semjén Kistehén Tánczenekar Intim Torna Illegál dalszöveg átirat A mennyország kapujában

Szólj hozzá!

Bartók Eszter: Félhomályból

R.T.Is.Rock 2012.12.07. 22:55

bartok-eszter.jpgBartók Eszter a TV2 Megasztár című tehetségtelenségkutató műsorában tűnt fel először néhány évvel ezelőtt. Jelen példa is mutatja, hogy milyen érzékkel nyúlnak mellé a zsűritagok, amikor „tehetségek” után kutatnak. Persze, szűk a hazai zenepiac, és a már befutott, évtizedek óta porondon szereplő „zenészeknek” nem érdeke, hogy náluk tehetségesebb embereket fedezzenek fel, mert akkor nekik is kevesebb hakni és pénz jut. Természetesen az elvakult rajongók most mondhatják, hogy Eszter kórusban volt, meg fellépett egy csomó helyen, de mindannyian tudjuk jól, hogy egy kórusban a legkönnyebb észrevétlennek lenni, mert csak az igazán vájtfülűek fogják észrevenni, hogy a 60 diák közül egy csak tátog.

Félhomályból félhomályba
Közben tapogatózni, hogy minden rendben megy
Hát igen, a szövegíró fejében nagy a sötétség, szóval díjazom ezt a kezdést. Az első sortól nem nagyon indul be a történet, a fantáziánk meg még kevésbé, szimplán annyi történik, hogy maradunk ott, ahol eddig is voltunk, maximum a fotelban ücsörögve felvettünk egy másik pózt. Ennyi erővel, meg ésszel akár azzal is kezdhette volna: „Csöbörből vödörbe!”. A második sor viszont már annál inkább elgondolkodtató. Mert mi az a tevékenység, amihez tapogatózni kell a félhomályban? Hát, biztos, hogy nem a hagymapucolás/szeletelés. Bár szex közben meg nem azért tapizunk, hogy megnézzük, minden rendben megy-e – mert azért azt érzi az ember –, jó néha rá kell vezetni a macit a barlangra, de az megint más. Esetleg egy édeshármasban, vagy gruppen felállásban már lehet tapogatózni, hogy melyik testrész kihez tartozik, bár akinek ennyire nincs érzéke a dologhoz, az csinálja lámpafénynél, vagy vegye le a papírzacskót a fejéről!
Yeah yeah
Valószínűleg ez a helyzet, már nyögnek. Hát igen, már a magyar p*rnóban is külföldiül sikítanak a felnőttfilm-színészek!
Nagy viharból nagy viharba
Közben titokban várni, hogy elfeledtet.
A költőnő megint ránk tolt egy ilyen semmiből a semmibe sort, hogy aztán egy teljesen értelmetlen sort írjon, illetve értelmes, ha hozzávesszük a következő szakasz első sorát. Az első versszak egy fél keresztrímet tudott kiszenvedni magából, azt is csak erős jóindulattal, mert közbeékelte azt a nyöszörgős sort. Így első blikkre talán a nemi aktusról akar szólni ez a szám, vagy a kötelező katonai szolgálat során szerzett tapasztalatról, amikor a kiskatonáknak a sötétben kellett krumplit hámozniuk a gulyáságyúkba.

Minden régi rosszat, amikor nem jött a vágy
Amikor nem kerested a másik arcát
Alternatívnak akarta beállítani, csak ének közben elcsúszott a dolog, de akkor vegyük ide az elfeledtetős részt az előző versszakból. Egyértelmű az üzenet, „felejtsd már el, hogy a múltkor nem állt fel a rudi, és nem élvezhettél az arcomba.”. Bár ezzel az üzenettel az emberek többsége úgy van, hogy ki a f@szt érdekel, és amikor mégis bekövetkezik az impotencia, akkor sem erre a számra fognak gondolni, mert amikor nem áll fel, akkor a csajod nem egy Bartók Esztert slágert fog neked énekelni, annyi ziher!
Minden régi álmot, amit nem hittél el
Hisz láttad rajta, hogy nem hisz benned
A költőmester nagyasszonynak tudnám ajánlani a rímszótár mellé a szinonima szótárt is. Rím abszolút nincs, a mondandóját pedig ugyanazzal a 10-15 szóval írja le. Az embernek ettől olyan érzése támad, mintha egy Fekete Pákó koncertre váltott volna jegyet tudtán kívül. Ez az a fajta élmény, amire nagyon nem vágyunk, mégis újra meg újra beleszaladunk.

(Refr.)
A lelked mélyén már elhiszed,
hogy lesz egy újabb nap, hogy jó lehet
Nem tudom, hogy ez a mű az emberek tudat alatti vallásos érzületeire akar-e bazírozni, vagy a szerzője csak a hit szót ismeri, és ezzel akar mindent elmondani. Hol vannak azok az idők, amikor még Geszti Péter szójátékain röhögtünk? Igaz, azok se voltak mindig jók, de mégis volt egyfajta nívója. Itt, csak szóismétlés van, szóismétlés hátán. Rímet most sem kapunk, talán a költőnő hamarosan nyer néhányat valamelyik uniós pályázaton. A dal üzenete/mondanivalója már kezd másodlagos szerepet játszani. Akkora förtelem ez a „song”, hogy itt az ember már elindulna a Br!co St*re-ba a meglévő balta-gyűjteményt tovább bővíteni néhány eléggé súlyos darabbal.
Itt minden attól szép, hogy szól a dal
Ezt megszokom hamar.
Hogy-hogy, hogy nem, épphogy, méghogy a hogy az hogy, á dehogy, csakhogy mégis hogy, na ezt most hogy? Egy másik szó, amit az alkalmi írogató szeret használni, pedig az esetek döntő többségében elhagyható. Igaz, akkor nem biztos, hogy kijön a szótagszám, de ha a rímeket teljesen mellőzte, akkor már mindegy lett volna ez is. Talán nem az iskolai kórussal kellett volna utazgatni, hanem azokat a k#rva irodalomórákat kellett volna becsülettel végigs€ggelni!

Amire úgy vágytam, az nem egy színes képregény
Amit az életemből fonva mindig látok
Az esetleg a fali szőttes lehet, mert fonott képregényt még nem láttam. Persze, az élet fonalára akart utalni, de valahogy a képregénnyel már nem került szinkronba a történet. Rímet továbbra sem sikerült írnia a szerzőnek, és a szavakkal is egyre elkeseredettebb harcot vív. Ez a szenvedés már kínos, a végeredmény pedig tré, nem pedig az az aranyos, rózsaszín köd, amit a költőnő beleképzelt ebbe a nagy kupac trágyába.
De az amit úgy bánok, az egy mondatba fér
Hogy túlságosan is féltem én
Szerintem azt kellene bánnia, hogy megírta és előadja ezt a mocskot. Régi kedves barátunk is visszatér, megint akad egy „hogy” a versszakban, ez valószínűleg valami rímpótló akar lenni. Bartók Eszter félelme jogos, nagy szerencséje van, illetve a rajongótábora igénytelenségét jelzi, hogy még egyszer sem fütyülték ki, vagy dobálták meg a színpadon. De egyszer mindennek eljön az ideje, nem kell félni.

Most végre béke van, megnyugtat a tudat, hogy élsz
És látsz igeeen
Ez az a rész, melynek hallatán az ember elkezdi dönteni a fejét jobbra, vagy balra (ki melyik irányba szereti), és addig csinálja ezt, míg orvost kell hívni mert úgy marad. Kit nyugtat meg a tudat? És ki nem tudta eldönteni magáról, hogy él vagy már halott. Természetesen van az a pia + drog kombó, ami után az ember meghallja ezt a dalt, és elkezd gyanakodni, hogy ez egy posztmortem élmény lehet a pokolban. Továbbá meg kell jegyeznem, hogy a csaj nem néz ki annyira jól, hogy örüljünk a látványának. A férfiak 90%-ának nincs olyan maszkulin álkapcsa, mint neki. Igaz, ez nem a nő hibája, hanem a genetika ajándéka, de akkor vallja be, hogy a lemezbevételekből plasztikáztatni akarja magát, hogy nőiesebb legyen az arca, akkor talán én is megvenném valamelyik albumát, szimplán emberiességből. Igazából akkor több lemezét is megvenném, és elkezdeném a feketepiacon árulni, mint tömegpusztító fegyvert.
És minden, ami kellett ebben a kis szobában elfér
S pont elég nekem
Alacsonyra tette a lécet. Minden, ami kell az elfér a szobában… Egy ágy, két szekrény, néhány ruha meg egy tévé. Erre inkább nem mondok semmit.

(Refr. 4x)
A lelked mélyén már elhiszed
Hogy lesz egy újabb nap, hogy jó lehet
Itt minden attól szép, ha szól a dal
Ezt megszokom hamar
A refrént, ahogy az ilyen semmitmondó számoknál lenni szokott, tömbösítve kapjuk meg a mű végén. A „hit” és a „hogy” elég gyakran előkerül ebben a dalban, de abban már kételkedem, hogy ettől a nótától bárkinek is szép és jó lenne, akár egy másodpercig is. Oké, maximum az igényteleneknek, akik megisszák az arcszeszt is, mert van benne alkohol. Örök tanulság, ha nincs mondandónk, akkor fogjuk be a pofánk, és főleg ne kezdjünk bugyuta szövegeket énekelni. Normális rímet nem sikerült kiizzadnia a szövegírónak. Ennél még egy agyhalott kómás beteg is többre képes. A zene kedveskedő, ehhez mérten semmit sem mutat. A szöveg nem túl bonyolult és semmiről sem szól. Összességében nagyon ótvaros a dolog. Kedves Bartók Eszter, ha szabad egy éccát, inkább rajzolj, vagy vágjál fát, nekem mindegy, csak a mikrofon közelébe ne menj!

„Az elveszett jelentés”:

Szamurájból szamurájba,
A karate nekem überkirály módon megy!
Hadzsimeee!
Nagy ótvarból, nagy ótvarba,
Jön az ellenőr, nálam most meg nincsen jegy.

Ja, hogy ez a turnébusz, nem a kettes villamos!
Most megismerhetem a producer f@rkát...
Ez a kígyó faj biztos csak ott őshonos!
És kiderül, hogy patron vagy gránát!

(Refr.)
Itt most nem kell a népviselet,
Ma nem az iskolád képviseled,
Remélem átment az üzenet,
Megszopom, és ég a LED.

Tudom, hogy a szövegelésem elég vérszegény,
Kedvenc könyvem a kifestő és a képregény!
Az agyrák most éhen halna bennem, és ez tény,
De nem izgat a szakvélemény!

Rosszul teszed, ha itt egy gyors befejezést remélsz,
Mert nagyon neeem!
És látom a könnyes szemeiden, hogy most már nagyon félsz.
Még énekelem:

(Refr. 4x)
Itt most nem kell a népviselet,
Ma nem az iskolád képviseled,
Remélem átment az üzenet,
Megszopom, és ég a LED.

Címkék: kritika paródia poén szöveg lyric átirat dalszöveg átirat Bartók Eszter Félhomályból

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása