Ahol a Kispál majmolása és Kurt Cobain depressziójának koppintása találkozik az igénytelenséggel, ott a 30Y pengeti a seprűnyeleket. Nem kizárt, hogy Beck Zoltán a katedrán élvezetes előadásokkal szórakoztatja a romológia szakos hallgatókat, de frontemberi minőségében már kevésbé megnyugtató, amikor Ő áll a világot jelentő deszkákon. Az előadásmódja és az énekhangja egyaránt irritáló, és nem mellesleg elég műanyag jellege van a dolognak. Mindent másol, ami önmagában még nem lenne probléma, ha legalább a copyzáshoz lenne tehetsége. A 30Y mégsem egy Kispál klón, hanem annak egy olcsó paródiája. Ezúton kívánok boldog születésnapot (utólag) egykori IHT tanáromnak, ha már az oktatás témát is érintettük.
Öltöztetnéd megint a szíved ünneplőbe
betűrsz fehér inget, ahogy nyakat nyakkendőbe
Az első sorból nem tudunk messzemenő következtetéseket levonni, elég átlagos és semmitmondó. Amennyiben a második sorban simán a „tűrsz” alakot használja, akkor még jó is lehetett volna. Úgy lehetne inget betűrni, nyakkendőt megtűrni, azonban jelenlegi formájában ez rész inkább rejteget diszkrét utalást a fojtogatásra, esetleg az akasztásra. Csak némi ész kellett volna ahhoz, hogy ez a kezdés jó legyen. Így viszont talált; mellé!
a szívedben nyár lesz vagy legyen inkább tavasz
megtelik virággal olyankor minden terasz
A harmadik sorban kicsit határozatlan, vagy mégsem? Ügyelt a rímekre, így a tavasz szóval elég rendesen belekergette magát egy bugyuta teraszos megoldásba. A mesterkélt előadásmóddal a módosok lázadása lesz a szövegből, mert szegény gazdagoknak mindig van mit a tejbe aprítani. Ez a depresszív vonal nagyon erőltetett, látszik, hogy nincs élményalapja, de sajátjaként igyekszik megélni, ettől unreal a cucc.
Zászlók is lobognak könnyes szemmel nézel körbe
Hogy itt kell hagynod mindent
hogy megint csak jövőre...
és sötét lesz megint 360 napra
„A művészet nem az, hogy meg tudunk-e rendezni egy ünnepet, hanem, hogy találunk-e olyanokat, akik örülnek neki.” Ez az idézet Friedrich Nietzschétől származik, és valami ilyesmit akart kihozni ebből a pár sorból az alkalmi költőnk is. A zászlókkal arra utal, hogy neki csak a nemzeti/állami ünnepek számítanak. Kicsit magyarkodónak hat ez a rész, mert azt érezteti, csak akkor tud magyar/ember lenni, ha lobog a trikolór, a többi 360 napon csak a sötétség és a búval b@szottság marad neki. Szerintem az élet rossz oldalára fókuszál, ezrét látja ilyen sötéten a világot.
a csajodat nézed ahogy a gyereked ringatja
mert felébredt éjjel rossz neki a sötétben
miért nem jött tavaszra? mért jött inkább télre?
és aztán kisírja ő is, ő is azt a 300 napot
nem lát égitestet, legfeljebb csak ha csillagot
Ha megtanult volna 9-ig számolni, akkor előre betervezhette volna a gyereket tavaszra. Nem a gyerek döntése, hogy a 9 hónap mikor telik le. Nem jó neki a sötétben? Miért, az anyaméhben díszkivilágítás volt? Persze, metafora, de az éhségre is utalhatott volna, és így akár egy társadalmi problémára is felhívhatta volna az emberek figyelmét. A terhesség kb. 275 nap, így a visszasírt 300 nem tudom, mire utal. Esetleg a perzsák ellen harcoló spártai katonákra? Végül eljön ez a rész, hogy a gyerek csak csillagot lát. Itt most vagy felelőtlen szülőkről beszélünk, akik nem voltak képesek normális életritmust kialakítani a kicsi számára, vagy a családon belüli erőszakról, amikor az apuka addig üti kisgyermekét, míg az csillagokat nem lát. Beck Zoltán a néhai K*már László nyomdokain jár? Vered a nőket meg a gyerekeket, te ganéj? Mindenesetre, ez a rész a szerző részéről magyarázatra szorul! Kedves B. Zoltán, írjon nekünk: r.t.is.rock@windowslive.com
Aztán egyszer megint tavasz lesz és reggel és
együtt örültök a csajoddal meg a gyerekkel
hogy ugye jó az élet mégis jól lett kitalálva
zászlók villanypóznán, a teraszok virágba
és ünnep van a szívben, ing tűrve gatyába
Örömet okozna neki a pártállamiság. Az egyen dolgokat szereti, mert akkor neki nem kell gondolkodnia. Ez a tiszta sor. Azt hiszem, a mai magyar vezérkarral elégedett lehet, tűzdelik a zászlókat rendületlenül. Egyenruha, egyengondolkodás, egyenfrizura és egyenvigyor, ettől lesz elviselhető a vasszigor!
mert minden embernek egy, egy ember a barátja...
Ez egy elvakult nézet. „A szerelem vak, a barátság pedig behunyja a szemét!”. (Szintén Nietzsche) Azonban az emberek döntő többségére igaz, köztudomású tény. Öröm az ürömben, hogy csak a mű végen találkozunk közhellyel.
Átlátszik a szívünk, mer atlétánk nincsen
a szél a szoknyákat fölfújja a gerincen
A csóró úttörő találkozása Marilyn Monroeval.
viszonylag nagy bajom van a szerelemmel
hogy rövidebb a fonál, mint amíg tart az ember...
Végezetül a hűtlenség és a megcsalás zárja a dalt. Itt már Pataky Attilát is „táncba hívja” a költő („Ment a hűtlen nehéz fejjel”). A szerelem pedig lassan elmúlik, na és akkor mi van? Összességében elég szánalmas ez a szöveg. A dal élettelen, túlságosan mesterséges látszatot kelt a történet. A kohézió ugyan nyomokban felfedezhető, de látszik, hogy semmilyen tapasztalás útján szerzett élmény nem kapcsolódik az itt leírtakhoz, csak énekel valamit, ami az öngyilkos hajlamokkal megáldott tinilányoknak bejövős, és nagyjából itt ki is merül a sztori. Szánalmas és tré egyben. Látszólag Beck Zoltán nem rendelkezik saját „énképpel”, ezért egyfajta Boy George, Kurt Cobain, Kiss Tibor, Lovasi András és Backstreet Boys hibridként üzemel. A következő albumborítóra pedig írják rá: Olcsó, rosszul csinált sz@r eladó!
„Az elveszett jelentés”:
Költöztetnél megint, egy újabb szemetesbe,
Betörsz fitos orrot, azzal küldesz elfekvőbe,
A távcső alatt, ahol hagytad, ott lesz a ravasz,
A fejlövésre nem kell kötés, sem pedig tapasz.
Zászlók is lobognak könnyes szemmel veszel ködbe,
Felteszel mindent, egy lapra,
Majd rágyújtasz egy kis zöldre...
És sötét lesz megint 360 napra,
Becsukódik mögötted, a zárkád ajtaja,
Most nem túl komfortos neked a bilincsben,
Lehet, hogy kár volt, megbízni az ügyvédben?
De aztán mégis, leteszi az óvadékot,
Te pedig ismét megúszod a szegedi csillagot!
Megpróbálod végiggondolni hideg fejjel,
Mész haza a közértből, kiflivel meg zacskós tejjel,
Jön feléd egy hajléktalan, részegen, ordibálva,
Üvölti, hogy mindenki menjen a p!csába,
Te meg felszívod magad, mert nem vagy gyáva,
Így lesz ellopva egy embernek a kabátja...
Üres a dalunk, mert mondandónk az nincsen,
Talán féreg vagyok, mert gerincem sincsen,
Viszonylag nagy bajom van a s€ggfejeddel!
Rövidebb a fonál, mint amíg tart a Pókember...
