Bartók Eszter a TV2 Megasztár című tehetségtelenségkutató műsorában tűnt fel először néhány évvel ezelőtt. Jelen példa is mutatja, hogy milyen érzékkel nyúlnak mellé a zsűritagok, amikor „tehetségek” után kutatnak. Persze, szűk a hazai zenepiac, és a már befutott, évtizedek óta porondon szereplő „zenészeknek” nem érdeke, hogy náluk tehetségesebb embereket fedezzenek fel, mert akkor nekik is kevesebb hakni és pénz jut. Természetesen az elvakult rajongók most mondhatják, hogy Eszter kórusban volt, meg fellépett egy csomó helyen, de mindannyian tudjuk jól, hogy egy kórusban a legkönnyebb észrevétlennek lenni, mert csak az igazán vájtfülűek fogják észrevenni, hogy a 60 diák közül egy csak tátog.
Félhomályból félhomályba
Közben tapogatózni, hogy minden rendben megy
Hát igen, a szövegíró fejében nagy a sötétség, szóval díjazom ezt a kezdést. Az első sortól nem nagyon indul be a történet, a fantáziánk meg még kevésbé, szimplán annyi történik, hogy maradunk ott, ahol eddig is voltunk, maximum a fotelban ücsörögve felvettünk egy másik pózt. Ennyi erővel, meg ésszel akár azzal is kezdhette volna: „Csöbörből vödörbe!”. A második sor viszont már annál inkább elgondolkodtató. Mert mi az a tevékenység, amihez tapogatózni kell a félhomályban? Hát, biztos, hogy nem a hagymapucolás/szeletelés. Bár szex közben meg nem azért tapizunk, hogy megnézzük, minden rendben megy-e – mert azért azt érzi az ember –, jó néha rá kell vezetni a macit a barlangra, de az megint más. Esetleg egy édeshármasban, vagy gruppen felállásban már lehet tapogatózni, hogy melyik testrész kihez tartozik, bár akinek ennyire nincs érzéke a dologhoz, az csinálja lámpafénynél, vagy vegye le a papírzacskót a fejéről!
Yeah yeah
Valószínűleg ez a helyzet, már nyögnek. Hát igen, már a magyar p*rnóban is külföldiül sikítanak a felnőttfilm-színészek!
Nagy viharból nagy viharba
Közben titokban várni, hogy elfeledtet.
A költőnő megint ránk tolt egy ilyen semmiből a semmibe sort, hogy aztán egy teljesen értelmetlen sort írjon, illetve értelmes, ha hozzávesszük a következő szakasz első sorát. Az első versszak egy fél keresztrímet tudott kiszenvedni magából, azt is csak erős jóindulattal, mert közbeékelte azt a nyöszörgős sort. Így első blikkre talán a nemi aktusról akar szólni ez a szám, vagy a kötelező katonai szolgálat során szerzett tapasztalatról, amikor a kiskatonáknak a sötétben kellett krumplit hámozniuk a gulyáságyúkba.
Minden régi rosszat, amikor nem jött a vágy
Amikor nem kerested a másik arcát
Alternatívnak akarta beállítani, csak ének közben elcsúszott a dolog, de akkor vegyük ide az elfeledtetős részt az előző versszakból. Egyértelmű az üzenet, „felejtsd már el, hogy a múltkor nem állt fel a rudi, és nem élvezhettél az arcomba.”. Bár ezzel az üzenettel az emberek többsége úgy van, hogy ki a f@szt érdekel, és amikor mégis bekövetkezik az impotencia, akkor sem erre a számra fognak gondolni, mert amikor nem áll fel, akkor a csajod nem egy Bartók Esztert slágert fog neked énekelni, annyi ziher!
Minden régi álmot, amit nem hittél el
Hisz láttad rajta, hogy nem hisz benned
A költőmester nagyasszonynak tudnám ajánlani a rímszótár mellé a szinonima szótárt is. Rím abszolút nincs, a mondandóját pedig ugyanazzal a 10-15 szóval írja le. Az embernek ettől olyan érzése támad, mintha egy Fekete Pákó koncertre váltott volna jegyet tudtán kívül. Ez az a fajta élmény, amire nagyon nem vágyunk, mégis újra meg újra beleszaladunk.
(Refr.)
A lelked mélyén már elhiszed,
hogy lesz egy újabb nap, hogy jó lehet
Nem tudom, hogy ez a mű az emberek tudat alatti vallásos érzületeire akar-e bazírozni, vagy a szerzője csak a hit szót ismeri, és ezzel akar mindent elmondani. Hol vannak azok az idők, amikor még Geszti Péter szójátékain röhögtünk? Igaz, azok se voltak mindig jók, de mégis volt egyfajta nívója. Itt, csak szóismétlés van, szóismétlés hátán. Rímet most sem kapunk, talán a költőnő hamarosan nyer néhányat valamelyik uniós pályázaton. A dal üzenete/mondanivalója már kezd másodlagos szerepet játszani. Akkora förtelem ez a „song”, hogy itt az ember már elindulna a Br!co St*re-ba a meglévő balta-gyűjteményt tovább bővíteni néhány eléggé súlyos darabbal.
Itt minden attól szép, hogy szól a dal
Ezt megszokom hamar.
Hogy-hogy, hogy nem, épphogy, méghogy a hogy az hogy, á dehogy, csakhogy mégis hogy, na ezt most hogy? Egy másik szó, amit az alkalmi írogató szeret használni, pedig az esetek döntő többségében elhagyható. Igaz, akkor nem biztos, hogy kijön a szótagszám, de ha a rímeket teljesen mellőzte, akkor már mindegy lett volna ez is. Talán nem az iskolai kórussal kellett volna utazgatni, hanem azokat a k#rva irodalomórákat kellett volna becsülettel végigs€ggelni!
Amire úgy vágytam, az nem egy színes képregény
Amit az életemből fonva mindig látok
Az esetleg a fali szőttes lehet, mert fonott képregényt még nem láttam. Persze, az élet fonalára akart utalni, de valahogy a képregénnyel már nem került szinkronba a történet. Rímet továbbra sem sikerült írnia a szerzőnek, és a szavakkal is egyre elkeseredettebb harcot vív. Ez a szenvedés már kínos, a végeredmény pedig tré, nem pedig az az aranyos, rózsaszín köd, amit a költőnő beleképzelt ebbe a nagy kupac trágyába.
De az amit úgy bánok, az egy mondatba fér
Hogy túlságosan is féltem én
Szerintem azt kellene bánnia, hogy megírta és előadja ezt a mocskot. Régi kedves barátunk is visszatér, megint akad egy „hogy” a versszakban, ez valószínűleg valami rímpótló akar lenni. Bartók Eszter félelme jogos, nagy szerencséje van, illetve a rajongótábora igénytelenségét jelzi, hogy még egyszer sem fütyülték ki, vagy dobálták meg a színpadon. De egyszer mindennek eljön az ideje, nem kell félni.
Most végre béke van, megnyugtat a tudat, hogy élsz
És látsz igeeen
Ez az a rész, melynek hallatán az ember elkezdi dönteni a fejét jobbra, vagy balra (ki melyik irányba szereti), és addig csinálja ezt, míg orvost kell hívni mert úgy marad. Kit nyugtat meg a tudat? És ki nem tudta eldönteni magáról, hogy él vagy már halott. Természetesen van az a pia + drog kombó, ami után az ember meghallja ezt a dalt, és elkezd gyanakodni, hogy ez egy posztmortem élmény lehet a pokolban. Továbbá meg kell jegyeznem, hogy a csaj nem néz ki annyira jól, hogy örüljünk a látványának. A férfiak 90%-ának nincs olyan maszkulin álkapcsa, mint neki. Igaz, ez nem a nő hibája, hanem a genetika ajándéka, de akkor vallja be, hogy a lemezbevételekből plasztikáztatni akarja magát, hogy nőiesebb legyen az arca, akkor talán én is megvenném valamelyik albumát, szimplán emberiességből. Igazából akkor több lemezét is megvenném, és elkezdeném a feketepiacon árulni, mint tömegpusztító fegyvert.
És minden, ami kellett ebben a kis szobában elfér
S pont elég nekem
Alacsonyra tette a lécet. Minden, ami kell az elfér a szobában… Egy ágy, két szekrény, néhány ruha meg egy tévé. Erre inkább nem mondok semmit.
(Refr. 4x)
A lelked mélyén már elhiszed
Hogy lesz egy újabb nap, hogy jó lehet
Itt minden attól szép, ha szól a dal
Ezt megszokom hamar
A refrént, ahogy az ilyen semmitmondó számoknál lenni szokott, tömbösítve kapjuk meg a mű végén. A „hit” és a „hogy” elég gyakran előkerül ebben a dalban, de abban már kételkedem, hogy ettől a nótától bárkinek is szép és jó lenne, akár egy másodpercig is. Oké, maximum az igényteleneknek, akik megisszák az arcszeszt is, mert van benne alkohol. Örök tanulság, ha nincs mondandónk, akkor fogjuk be a pofánk, és főleg ne kezdjünk bugyuta szövegeket énekelni. Normális rímet nem sikerült kiizzadnia a szövegírónak. Ennél még egy agyhalott kómás beteg is többre képes. A zene kedveskedő, ehhez mérten semmit sem mutat. A szöveg nem túl bonyolult és semmiről sem szól. Összességében nagyon ótvaros a dolog. Kedves Bartók Eszter, ha szabad egy éccát, inkább rajzolj, vagy vágjál fát, nekem mindegy, csak a mikrofon közelébe ne menj!
„Az elveszett jelentés”:
Szamurájból szamurájba,
A karate nekem überkirály módon megy!
Hadzsimeee!
Nagy ótvarból, nagy ótvarba,
Jön az ellenőr, nálam most meg nincsen jegy.
Ja, hogy ez a turnébusz, nem a kettes villamos!
Most megismerhetem a producer f@rkát...
Ez a kígyó faj biztos csak ott őshonos!
És kiderül, hogy patron vagy gránát!
(Refr.)
Itt most nem kell a népviselet,
Ma nem az iskolád képviseled,
Remélem átment az üzenet,
Megszopom, és ég a LED.
Tudom, hogy a szövegelésem elég vérszegény,
Kedvenc könyvem a kifestő és a képregény!
Az agyrák most éhen halna bennem, és ez tény,
De nem izgat a szakvélemény!
Rosszul teszed, ha itt egy gyors befejezést remélsz,
Mert nagyon neeem!
És látom a könnyes szemeiden, hogy most már nagyon félsz.
Még énekelem:
(Refr. 4x)
Itt most nem kell a népviselet,
Ma nem az iskolád képviseled,
Remélem átment az üzenet,
Megszopom, és ég a LED.
