Azt hiszem, most kicsit hosszabb lélegzetvételű bevezetőre lesz szükségünk. Adott egy zenekar, ami sokkal többre is vihette volna, de Pásztor Anna inkább Lady GaGa akart lenni, mintsem zenész. Így az Anna and the Barbies egy egyslágeres zenekarrá silányult, akik a „Gombóc” után már nem voltak képesek igazán maradandót alkotni. A „Négykézláb” című dalukkal intellektuális, a Márti Dalával pedig morális mélypontra süllyedtek. Ez utóbbi lesz most a téma. Nem vagyok ellenzője a megemlékező daloknak, de ez már az igénytelenség csúcsa. A keletkezéséről is mindig mást mond a zenekar frontleánya: A hvg-nek adott interjújában úgy fogalmaz, hogy „a fájdalmat akarta kiírni magából”, míg a minap a TV2-nél már a rajongó halála előtt megvolt a szöveg. A lényeg viszont az, hogy ez a dal nem Mártiról, Mártiért vagy Mártinak szól. A zenekar egyetlen célja, hogy a rajongójuk tragikus sorsán keresztül kapaszkodhassanak feljebb. Elöljáróban csak annyit, hogy a dal igencsak személytelen és eléggé kegyeletsértőnek hat, tekintettel a történtekre.
Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!
A fiatalon elhunyt rajongó emlékének felidézéséhez a legjobb mód az, hogy a nyugdíjas évekről kezdünk el beszélni, amit szegény nem érhetett meg. Már egyből az elején sárba tiporja az egykori fan emlékét és ezért írtam már a bevezetőben is, hogy eléggé kegyeletsértő a dolog.
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!
Egy olyan dalnál, amit valakinek dedikálunk, óvakodjunk a kétértelmű kijelentésektől, mint például az „öledbe borultam” és az „el sem tudtam menni”, és ezek után még a szeretni szóval zárja a sort. Ez akár egy pocsékul sikerült orális akció történetét is felidézheti.
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!
Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még a komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!
Szerintem minden további nélkül nevezhetnénk ezt a dalt melodrámának. Az látszik, hogy a gyilkos humorról még nem hallott. Az élet mindenkié, a dalszöveget jegyző Pásztor Annára a legjobb jelző a ripacs, főleg az ilyen sorok után.
próza:
jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.
Kicsit „Me Gustas Tú” feelingje van az embernek ezen sorok láttán. Mellesleg ebben a témában a legjobb dal a „Good Die Young” a D12-től. Abban benne van minden, ott a refrén különösen briliáns, és nem egy személytelen, hatásvadász valami, mint ez itt.
Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!
A végére még rátesz egy lapáttal. Ezzel a dallal az a helyzet, hogy simán oda kellett volna vetni az apátiába esett spanok elé és ennyi. Nem lett volna sikeres, bizonyára az első meghallgatás után el is felejtették volna, mert nem valami ütős a cucc. De mihelyst megkapta az extrát, a tragédiát, egyből beindult a szekér. Nem is olyan régen, egy kommentelő ízléstelennek nevezte a blogom, nos neki is válaszul, ez az ízléstelenség, ettől legyen hányingere, mert itt van miért. A TV2 nem olyan régen kapott 24 milliós büntetést az NMHH-tól, miután kvízkérdést csináltak egy gyilkosságból, nos ennél a versnél sem jobb a helyzet. Összességében gyomorforgató ez a mű. Egy halott rajongón felkapaszkodni elég szánalmas és visszataszító cselekedet. Persze megértem, nekik így egyszerűbb volt, mint írni egy teljesen korrekt dalt Mártihoz, Mártiról… /Rest in Peace/
„Az elveszett jelentés”:
Kezdjetek el félni, ha elkezdünk zenélni,
Öltözz uborkának, tojással dobálnak,
Mikor körbeállnak, jól meg is ruháznak,
Ha ki akartok vesézni, kezdjetek el félni!
Kezdjetek etetni, hogy legyen mit bevenni,
Gyomorforgató voltam, de a siker hol van?
A siker ott van, ahol hasznot húztam,
Mások fájdalmát el tudtam adni, lehet lemezt venni!
Kezdjetek szeretni, hogy legyen mit megvenni,
Gyomorforgató voltam, de a siker hol van?
A siker ott van, ahol hasznot húztam,
Mások fájdalmát el tudtam adni, lehet lemezt venni!
Kezdtelek levenni, f@sza a monodráma
Senki sem hányt még bele máma,
Apacsok, sintérek, a pénzem a tiétek,
Minek öregedni, kezdjetek temetni!
próza:
Jó néha este a holdat ugatni,
Szomszédokat felverve vonyítani.
Jó néha ráfázni, mindent elbénázni,
Foci ultráknak egy sort bepofázni,
Tejfeles szájjal szólni, beparasztásodni.
Jó néha csak úgy a nyakamat rátenni,
Sz@rni ha kell, rokon a bélféreg,
Szédülök, pedig nem is vagyok részeg!
Kezdjetek el félni, elkezdünk zenélni!
Az utolsó próbában, mikor már lazán beálltam,
Lazán beálltam, tükör előtt próbáltam,
Elkezdtünk zenélni…
…kezdjetek el félni!
