Valahogy sohasem sikerül azokat az embereket honosítani, akik előbbre is vinnék ezt az országot. Szerbiából jött következő áldozatunk, és bárcsak maradt is volna ott. Ebben az esetben szegényebbek lehetnénk pár feledhető és pocsék „dallal”. De Magdolnát is a Megasztár fedezte fel, ami hazánk egyik legnagyobb trégyára. A további színvonal is csak ehhez mérhető, a gagyi, gagyi marad, azon nem segít sem a pénz, sem az állampolgárság, azon maximum az önkritika segíthet valamelyest… Itt viszont mindez hiányzik, itt legtöbbször csak fejhangon üvöltés van, éneklés címén. Inkább rajzoltál volna!
A lépteid hangja,
ahogy ropog a hó s a szél simogat.
Körbe vesz újra,
varázsol lágy finom dallammal.
Az első négy sor után még nem igazán értjük, hogy miről is akarna szólni ez a förmedvény. Téli táj, oké, aztán jön a magic, ami nem Johnson. Dallam helyett, jöhetett volna mondjuk hólapáttal, és akkor már tudjuk, hogy „Á”-ból „B”-be szeretnénk eljutni, de itt csak a semmizés van. Még maga a költő sem tudja, hogy ebből mi lesz a végére. Egyelőre a szánalom, mi átitat, de ne szaladjunk ennyire előre!
A szeretet hangja,
ismered oly régen köztünk jár.
Nem hagy magadra,
minden ajtó előtt ott áll.
Őőő, izé… Az ÁVH-t inkább jellemzi ez a négy sor, mint a karácsonyt, már ha ez akar lenni a fő motívum. Se füle, se farka történet, ha vetkőzött volna mellé, akkor én is rajongó lennék, de így… Sablonokra épít; semmi újító hatás nincs benne, a bugyuta karácsonyi slágerségre bazíroz, semmiben nem akar kitűnni. Persze, felkerül pár válogatáslemezre, a sok birka úgyis megveszi. Tucatáru csupán.
Te csak tárd ki a szívedet,
engedd meg, hogy beléphessen.
A világ megismerhessen,
oda adhasson mindent.
Egyre jobban kezdi bennem felidézni Dolák-Saly Róbert „Őrzöm a percet” című dalát. „Még, még, még! Táncolj még! Az se zavarjon meg, ha egy tehén a szádba lép!”.
Fent !
Égen s földön lent,
Csillagok fényei,
S gyertyák lángja között.
Ahogy rád nevet,
ahogy táncol minden.
Hölgyeim és Uraim, a refrén! Úgy gondolom, ez a szakasz külön bemutatást érdemel, mert nem biztos, hogy eme sorokat olvasva nem feltétlenül egy értelmes szövegrészletre asszociálnánk. De lássanak csodát, erről valaki/valakik úgy gondolták, hogy logikailag és prozódiailag ez megállja a helyét. Hát nem… Ott kezdődik, hogy a „fent” elvan ott, egyedül egymagában, aztán az ég és a föld már lent vannak (gondolom ők is meghallották ezt a f*st, és padlót fogtak). Aztán jön a gyertyalángos-csillagfényes cukormáz. Végül minden mosolyog és táncol. Szerintem a szerző szóljon a dílerének, hogy legközelebb tiszta cuccot vigyen neki, és ne olyat, amit mosóporral hígítottak fel.
A szíved is hallja,
ahogy dobog és lüktet a testedben.
Körbe vesz mindig,
varázsolj lágy üde dallammal.
Ez a dallam téma nagy kedvenc, de úgy hülyeség, ahogy van. Azonban a szerzőnek ez lehet a Szent Grál, mint Presszer Gábornak a vasút. A költő jól betépett, eddig ennyit sikerült leszűrnünk a mondandó hiányából. Jó, itt az utolsó sorban mégsem írhatta: „Varázsolj lágy, üde szájszaggal”.
A szeretet hangja,
ha elhagyod akkor is mindig vár.
Nem hagy magadra,
minden ajtó előtt ott áll.
Te csak tárd ki a szívedet,
engedd meg, hogy beléphessen.
A világ megismerhessen,
oda adhasson mindent.
Apró módosításokat eszközöltek csupán ezen a 8 soron, szinte ugyan az, mint korábban. Így nem kell sokat vesződni a szövegírással, simán copy-paste aztán csá, mehet a levesbe. Az egyetlen sorcserével csak annyit értek el, hogy buktak egy rímet. Mondjuk a sok ismétlődő rész biztos nagy segítség volt a „művésznő” számára, hogy memorizálhassa ezt a pár félmondatot. Igénytelenségükhöz csak gratulálni tudok. Bár, ha túl sok a negatív kritika, akkor még mindig védekezhet azzal; „Szerb lenni, nem beszélni jól madzsar!”, ahogy azt más külföldről ideszakadt megasztárosoktól már hallhattuk.
Fent !
Égen s földön lent,
Csillagok fényei,
S gyertyák lángja között.
Ahogy rád nevet,
ahogy táncol minden.
Fent !
Égen s földön lent,
Csillagok fényei,
S gyertyák lángja között.
Ahogy rád nevet,
ahogy táncol minden.
táncol minden minden .....
A vége az unalomig ismétlés iskolapéldája. Együtt úgyis könnyebb megtanulni, a tanár néni elénekli, a sok kis idióta meg mormogja utána, és holnap már csak annyit vesz észre, hogy egy nagyon ergya dalocska jár a pici agyában, ott motoszkál, és végtelenítve megy a replay. Szóval, a fejfájáson kívül mást nem képes ez a „dal” nyújtani, legalábbis pozitív előjelű intelligencia hányados esetén. Negatív tartományban biztos élvezhető, de azoknak Jimmy fia Krisztián is király, szóval nem mérvadó a véleményük. Nem tudom, hogy ki a felelős ezért szövegért, ha maga Rúzsa Magdolna személyesen, akkor menjen elvonóra, ha valami bértollnok, akkor annak kár volt fizetni, ha többen írták, akkor nem ártott volna kimászni egymás s€ggéből. Azért van jó ízlés is a világon!? Elhiszem, hogy az ilyen ótvar sz@rokkal könnyebb érvényesülni, de mindennek van határa. Ezt a „dalszöveget” még a WC papírra se nyomtatnám rá mintának, mert még a sz@r is tüntetni kezdene ellene. Egy biztos, aki ilyen „verseket” ír, abban egy agyrák éhen halna!
„Az elveszett jelentés”:
Elér agyad baja,
A memóriád megint csak megcsal.
Ködbe vész újra,
Majd betámad büdös szájszaggal.
A nejed más rakja,
Mint kis csizmát az ablakba.
Anno nem volt baj,
Ez rosszabb, mint a kocsmazaj.
Most csak tedd szét a lábadat,
Hogy tégy valami hasznosat.
A világ tök ismeretlen,
Csak nézek itt meredten.
Bent!
De lehet, hogy kint.
Ha öt centivel több,
Akkor lehetnél király.
De ha kevesebb,
Akkor a királynő.
A kajád felfalja,
A csajod is rendesen levarrja.
Ködbe vész újra,
Majd betámad büdös szájszaggal.
A nejed más rakja,
A másik épp a te inged hordja.
Anno nem volt baj,
Ez rosszabb, mint a kocsmazaj.
Most csak tedd szét a lábadat,
Hogy tégy valami hasznosat.
A világ tök ismeretlen,
Csak nézek itt meredten.
Bent!
De lehet, hogy kint.
Ha öt centivel több,
Akkor lehetnél király.
De ha kevesebb,
Akkor a királynő.
Bent!
De lehet, hogy kint.
Ha öt centivel több,
Akkor lehetnél király.
De ha kevesebb,
Akkor a királynő.
A királynő, hő-hő-hő-hőőő
