A Polgár Odett néven anyakönyvezett „énekesnő” valószínűleg nem a tehetségének köszönheti a viszonylagos sikerét. Édesapja anno a Sziámi zenekar gitárosa volt, gondolom akkoriban jól keresett és most a gyerekét „bocsátja áruba”; mert a zenélésből könnyebb megélni. Ez viszont nem változtat a tényen, hogy Odett nem nagyon tud énekelni, idegesítő és bugyuta szövegeit vernyákolva nyomja igényesnek tűnő, ám pocsék zenei alapokra. Ez tipikusan az a kategória, amihez nem lehet eleget inni, illetve nincs az a tudatmódosító szer mennyiség, ami még az aranylövésen innen elviselhetővé tenné ezt a „zenét”.
Füstben lézer, porban ékszer
Volt egy-két éjjel, elhittem érzel
Ez a cucc nagyon komoly. A nyomdafestéket tűrő kritikához még egy Puzsér Róbert is kevés lenne. A „füstben lézer” a diszkók világát idézi, aztán a „porban ékszer” dolgot már csak idehányták. A második sor meg szimplán csak arról szól, hogy a csaj nagyon pocsék az ágyban. A kohézió ismeretlen fogalom a szerző számára, valószínűleg az IQ is az, de ez már mellékes. Gyenge kezdés, némi öngyilkossági hajlammal megspékelve. (Csak copy-paste-eltem a szöveget, de gyanítom, hogy ez amúgy négy sor lenne…)
Takart az ég, kopott a vágy
Szerelmi ronccsá tettél
Hosszú tél gyötör, a szív egy jéggödör
Ez itt MoZella „Freezing” című számának magyar verziója akar lenni; bing által fordítva. Egyre kevésbé találja a költő a rímeket. Már az első versszakban is eléggé erőltettek voltak a verscsengők, itt pedig már a kihalás szélére sodródtak. Jó dolog a rímszótár, de azért a jelentéstartalom is fontos. Tudom, hogy a szerelem témaköre mindenkit megérint, de ettől még nem kell baba nyelven agyhalott módjára beszélni róla. Zombie-love címmel, thriller-es jelmezbe öltözött Michael Jackson imitátorral előadatva nagyobbat ütne, mint a „Gangnam Style”, de így förtelem.
Időzavar, esőidő
Nincsen erőm a város ahova öl
Tavasz, te most is elmaradsz
Talán az „esőnap” megfelelőbb kifejezés lenne ide. Aztán jön ez a gyilkos betét, amihez a CSI és Dr. Csont együttes erővel is kevés lenne, mert azt is ki kellene deríteni, hogy ez a fél sor hogyan került ide, előzmény és következmény nélkül. A tavasz elmaradása pedig az ilyen, és ehhez hasonló dalokban rendszerint előforduló közhelyes valami. A költő nem csak idő-, hanem elmezavarral is küzd, becsületére legyen mondva, hogy kőkeményen.
Füstben lézer, porban ékszer
Volt egy-két éjjel, elhittem érzel
Bárcsak múlnál fantom érzés
Nem volt ez járás, csak néhány lépés
Bővül a gagyi történet. A „fantom fájdalomról” már hallottam (ez amputált végtagoknál szokott feltűnni), de ez a fantom érzés már sok(k). Az utolsó sor arra enged következtetni, hogy ez maximum egy egyéjszakás kaland lehetett, szóval ezért nem kellene ennyire kibukni. De lesz ez még így se!
A mában tégy, ha itt a nyár
Csillagszüretben a boldogság után
Ha jön, hát magadnak köszönd
Itt pedig kiürítették a közhelyraktárt, így téve közröhej tárgyává ezt az amúgy sem túl színvonalas produkciót. Ezt a szakaszt valószínűleg egy önsegítő könyvből plagizálták ide. Hogy melyikből? Azt sajnos nem árulhatom el, akkor a cél megvalósítása eredménytelenné válna. A szakasz kötelezők röviden változata: Segíts magadon, mert Isten sem segít!
Szakadt a szív, szokott az ősz
Majd belenősz, hogy minden körbe ér
Majd hull, és nem jut folyton új
A kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, költőjét. A szakadt szíven túl viszont már a létminimum alatt tengődő családok sorsa sejlik fel, ahol a nagyobb gyerekek kinőtt ruháit a kisebbek „öröklik”. Itt rím már nincs, a szerelmes dolog sem folytatódik. Ha csak a szöveget kapom meg, nem ismerve az előadót és a zenét, akkor Flour Tomira tippeltem volna, mint szerző/előadó.
Füstben lézer, porban ékszer
Volt egy-két éjjel, elhittem érzel
Bárcsak múlnál fantom érzés
Nem volt ez járás, csak néhány lépés
Végezetül párszor megismétlik a refrént, ami ennyi erővel akár a menstruációról is szólhatna, akkor talán még értelme is lenne a szövegnek és az előadónak is lenne némi fogalma arról, hogy miről is énekel. Annyit még érdemes megjegyeznünk, hogy némi dadaista beütés lengi körül a szövegvilágot, bár nem voltak következetesek a műfaj sajátosságait illetően. Az utolsó kérdés, ami még itt felmerülhet: Mi a hátránya annak, ha mások által megírt szöveget adunk elő (táncos-zenés-énekes formában)? Nos, korántsem biztos, hogy a szövegírónak és az előadónak is megvan ugyanaz az élmény/tapasztalat egy adott témával kapcsolatban. Konkrét példánknál maradva, ennél a műnél csak a szerzőnek volt meg ez a fura elferdült diszkó-trip, másnak nem nagyon. A szövegvilág minősíthetetlenül tré, a zene pocsék és akkor az előadásmódról ne is beszéljünk. Nem tették magasra a lécet ezzel a dallal. Ha azt mondom rá; ótvaros, akkor még mindig dicsértem. Az ilyen „slágerek” miatt kellene bevezetni a „zenei bűnözés” fogálmát a btk-ba. Persze az ilyen mocskokhoz sohasem mellékelnek pánikgombot…
„Az elveszett jelentés”:
Minden reggel,
Vérben fekszel,
Vernétek széjjel,
Nem csak fél kézzel!
Befed a föld,
Nő rajt a zöld,
Valaki megint megölt.
A szerző egy ökör,
Fejemen a vödör.
Feszítővas?
Egy rétisas,
Nem is tudom,
A gyilkosság nem fájt.
Pakold ki a kócerájt!
Minden reggel,
Vérben fekszel,
Vernétek széjjel,
Nem csak fél kézzel!
Nincs már légzés,
Fantom vérzés.
Ez volt a hányás,
Meg a menstruálás!
A Chemotox,
és a botox,
Mindkettő jó ránceltüntetésre!
Vagy nem?
Már nem is tudom!
Agyam halott,
Sokat kapott.
Elüt az őz,
Apa pörköltet főz,
Orrom meglegyinti a gőz…
Minden reggel,
Vérben fekszel,
Vernétek széjjel,
Nem csak fél kézzel!
Nincs már légzés,
Fantom vérzés.
Ez volt a hányás,
Meg a menstruálás!
A szegedi gyökerű Honeybeast anno a Czutor család tehetségtelenebbik gyerekének (nem mintha a másik tehetségesebb lenne) munkaadó vállalkozása volt. A „Portugál” című számmal mutatkoztak be, amiben még volt némi fantázia, de elég zavaró volt, hogy Czutor Anett nem igazán tud énekelni. Azóta őt ezen a poszton Tarján Zsófia váltotta, aki lényegesen jobb, bár mostanra a szövegvilág silányult az agyhalottak szintjére. Annyit pozitívumként még el tudok mondani, hogy az egykori Honey Bee közbe-közbe eléggé bedurvul, így a méhecskét a névben joggal válthatta fel a vadállat.
Manapság ami nem vámpíros, az posztapokaliptikus. Nos, erre a divathullámra bazíroz ez a formáció is. Amikor a „nagy konnektort” kihúzzák, akkor ők majd a tábortűz mellett fogják „húzni” na nem a talp alá valót, hanem valamit, amit talán énekelni lehet, bár nem azért, mert annyira jó, hanem azért, mert annyira egyszerű. Egy szópárt a végtelenségig ismételgetni nem nagy művészet, még a részeg szefósoknak is megy. De hát, ez kell az országnak, legalábbis a frontember szerint, és hogy a jelenlegi politikai elit is befogadja, na meg, hogy a Petőfi is lejátssza, hát a zenekar nevébe oda került a „Magyar” jelző. Akkor nézzük, mit rejt nekünk Császári Gergely metaslágere.
Külön öröm, ha szűkebben vett hazámról, Vas Megyéről és annak szépségeiről és rémségeiről kell beszélnem. Nos, a most következő feltörekvő tehetségtelenség Szentgotthárdról származik. Anno G.birds néven szépen leszerepeltek egy tehetségkutató valamin. Azonban ez nem jelenthetett akadályt, a lelkesedés és a pénz megold minden problémát, na meg a Petőfi rádió újabban dilettáns hozzáállása, ahol már a minőség nem fontos, csak magyar legyen. A névváltás után, változatlanul gyenge minőségben folytatják a srácok, most már Zaporozsec néven. Ha őszinte akarok lenni, akkor illik a zenekarra ez a név, az a verda elég tré volt, ahogy most ez a banda is.
Amikor az igénytelenség b@ssza az agyhalált és a partiba még a génmutáció is beszáll, akkor a végeredmény valami olyasmi lesz, mint amit kis hazánkban Flour Tominak hívnak. Ezt a jelenséget/lényt embernek sem merném nevezni, állatnak pedig azért nem nevezem, mert azzal az állatokat sérteném meg. Az, pedig külön szégyen, hogy ennek a valaminek zenei karrierje is van. Szerintem mondanom sem kell, hogy amit csinál, arra csak nagyon erős jóindulat mellett lehet ráfogni, hogy van valamennyi köze a zenéhez. Persze ebben az országban minden tehetségtelen nyomoronc rapperként akarja eladni magát, még akkor is, ha a stílusa szimplán techno-szemét. A lény, aki Magyarország legnagyobb b#zihimnuszát jegyzi, ebben a számban sem hazudtolja meg önmagát, bemutatja a magyarnyelv rémségeit, és ehhez még egy sidekick assist-ot is kap a Hősökből már ismert Eckütől. Erről most csak annyit, hogy a Hősök is szerepel a listánkon, és majd a random eldönti, mikor kerülnek sorra… Arról a társadalomról pedig nem tudom, mennyit kell/kellene beszélni, ahol az ilyen igénytelen mocskok meg tudnak élni, és más igénytelen mocskoknak tudnak másfél milliót adni. Ez a „sikertörténet” egy egész ország szégyene!
Úgy tűnik, ez a duplázások hete lett. Szerintem Ákos gyakori visszatérő lesz itt, hiszen akinek annyi agya van csak, hogy pártpolitikai maszlagra és semmitmondó okoskodásokra pocsékolja el a tehetségét, az megérdemli a sorsát. Annak idején rengeteg embernek volt rejtély ez a szám. Most itt az ideje, hogy megfejtsük a nagy talányt, és sokat segít az is, hogy a héten a Petőfi rádió ismét felfrissítette az emlékeimet ezzel a dallal kapcsolatban. Ákos vernyog, tőmondatokkal operál, össze-vissza hadovál, de kérdés: Hol a határ?
A mai páros tagjai már egyszer szerepeltek ezen a blogon, igaz, akkor külön-külön. Már akkor sem voltam róluk jó véleménnyel. Ezt most még annyival tudnám megtoldani, hogy vajon miből gondolta ez a két kr€tén, hogy a tehetségtelen egyéni vállalkozásaik egyesítésével valami értelmeset lesznek képesek létrehozni? Hogy valami pozitívumot is mondjak, hát megint nem jött össze nekik. Persze a Petőfi rádió lejátssza ezt is, mert ott már komoly hanyatlásnak indultak a dolgok, a régi elképzeléseknek és értéket közvetíteni akarásnak már se híre, se hamva. A hírét a vezetés elpusztította, a hamvát pedig nagy valószínűséggel Buda Úr szívta fel, kis fehér utcácskák formájában.
ByeAlex egy senki, akiből most a Petőfi Rádió, azon belül az eléggé „túllőtt” Buda Márton igyekszik valakit csinálni. Amikor először hallottam ezt a számát, egy hangos „Ki ez a kretén?” felkiáltással akceptáltam, ami a körülöttem lévőkből elismerést, tapsot és tiszteletet váltott ki; csendes kocsma, délután 4 óra. Azóta már mást is játszanak tőle, de a színvonal még mindig gyenge. Az van, hogy eddig nem hittem a Bibliában, de ha ez a gyerek még jobban befut, akkor Istennek új Noét kell majd kerítenie, aki összerak egy-két bárkát se perc alatt, mert olyan nyáláradat fog elönteni minket, hogy bele is pusztulunk. Emberek, jó ízlés az nincs?
A falSzöveg történetében először, női előadó kerül a górcső alá, ráadásul egyszerre két dalt fogunk elemezni és átírni. Nos, nem lustaságról van szó – vagyis nem egy posztban szeretném letudni a beígért heti két átiratot –, a csajnak szimplán ennyire kevés mondanivalója van, teszi mindezt az alternatív rock nevében. A zenére és a politikára hatványozottan igaz: ha nem ért hozzá, ne csinálja. De, hogy Péterfy Boriról és a Love Bandről is essék néhány szó: az Amorf Ördögök hallgatható volt, ez az új projekt pedig elég vérszegény, még a Vámpír ellenére is. Az tisztán látszik, hogy a történet az énekesnő XXL-es vörös szájára bazíroz.
Imádom az ilyen zenekarokat, ahol emberek csinálnak valamit, ráfogják, hogy ez az alternatív rock, vagy akármi más, miközben az egész olyan nyálas szemét, hogy a hangszórók alá törölközőt kell tenni. Elég sok tehetségtelen előadó (egyéni és csoportos) van, de a tévés tehetségtelenségkutató műsorok még tovább szaporítják ezeket. A tehetségeket nem kutatni, hanem gondozni kellene, az ilyen Stereomilk-féle vackokat pedig ki kellene „gyomlálni”.
A Konyha egy háromtagú honi formáció. A csapat a garage rock, a pop rock és az ízlésficam egyszerűen elegáns elegye, melyet mélyen szántónak szánt szövegekkel igyekeztek felturbózni. A mélyen szántás viszont elmarad, és a végeredmény még a felszínt is alig kapirgálja. Azt, hogy a zenekar tagjai érzékeny, sokoldalú zenészek, felfoghatnánk pozitívumnak is, ha ez az allotrópia zenei sokszínűséget jelentene, nem pedig azt, hogy a banda tagjai kukásként is megállnák a helyüket. A csapatról most legyen elég ennyi, nézzük a szöveget:
A rádióban hallottam már őket, többször is, mint kellene. Ennek ellenére a neten alig lehet róluk találni valamit. De, hogy kik ezek, és honnan jöttek, nem is olyan fontos, így legalább a szakmai dolgokra koncentrálhatunk. A zenei stílusuk amolyan zenei vegyesfelvágottként is felfogható, de inkább punk akart ez lenni, csak nem sikerült. Egy tehetségkutató site-on a nevezettek közt találjuk a Kozmoszt, és szintén itt találunk egy fontos háttér-információt, mely szerint a zenekar számára nem csak a ragrímek léteznek. Nos, ezt fontos volt közölniük, hiszen a most következő daluk szövegéből ez nem derülne ki.
Egy újabb zenekar, akik nem szeretik a zenei stílusokat, és nagyon úgy tűnik, hogy magát a zenét sem. A 30Y, az valami alternatív rockszerű képződmény, de inkább hasonlít azokra a félsorokra, melyeket a nyilvános WC-k falaira vésnek fel az emberek; sz@rral. Az viszont már külön szomorú, hogy a sokat emlegetett Kispálos segítség a legcsekélyebb mértékben sem érződik a zenekar zenei és szövegvilágában. Számomra az énekes/szövegíró Beck Zoltán hangja és előadásmódja kifejezetten irritáló, az embernek az az érzése támad, mintha éneklés közben (is) tövig akarná nyaldosni a br@'nerokat… Olyan r@tyi az egész, na.
HS7, egy zenekar, mely indie-t és gitárpopot szeretett volna játszani, de valahogy sohasem sikerült nekik. Sajnos a zeneipar mostanra olyan lett, ha valami sz@rul sikerül, akkor gyorsan kitalálnak neki egy új nevet, és megmondják, hogy jó az, sőt, most trendi, menő és ultraf@sza, mindezt egyszerre; elég, ha csak a dubstepre gondolunk. Amikor valami HS7 „sláger” szól, az embernek az az érzése támad, hogy ezek megpróbálták a Lovasit utánozni, de valahogy sehogy sem akart sikerülni…nem.jpg)
Ezen a héten a Supernem került terítékre. Már kezdtem elfeledni ezt a rettenetet, de a minap megint ez szólt a rádióban. A zenekar stílusa a kezdeti gagyi punkos-rockos valamiből „tudományos fantasztikus poppá” nőtte ki magát. Azért lássuk be, ez sem nem tudományos, fantasztikusnak végképp nem nevezném, és még a pop szakmára nézve is sértő, hogy ez a zenekar oda akar tartozni, pedig abban a műfajban elég sok a szemét. A lényeg a lényeg, én ezt még zenések se merném nevezni, ahogy a techno-dubstep vonalat sem. 
Most pedig következzék egy világzenei vállalkozás. A nevük az: Napra, a stílusuk pedig: rockkal bedurrantott népzene. Általában ezek azok a zenei projektek, amelyek nagyon érdekesek és jók tudnak lenni, és ez az a célkitűzés, amit a Naprának nem sikerült kiviteleznie. Itt mindenki kicsit össze-vissza simogatja a saját hangszerét, míg a hallgató fejfájást kap, a zenészek pedig tudnak annyit inni, hogy élvezzék a saját zenéjüket, legalábbis így gondolom. Akkor, talán nézzük is a szöveget, jó? 
Nos, most itt kicsit bajban vagyunk, mert ez az a zenekar, amiről tényleg csak annyit tudunk, hogy most épp a megmondós korszakukat élik. Feltételezem, a korábbi munkásságuk ultrapocsék volt, most pedig némi izmozással próbálják meghódítani a 12-14 évesek népes táborát, akik oda meg vissza vannak, ha a csapat facebook oldalán látnak egy-két b@zdmegot. Elöljáróban már csak annyit, hogy a zene maxigáz, mint Britney Spears rockerként. 
Ha már korábban szóba került, akkor most következzen Ő, vagyis Kőházy „FankaDeli” Ferenc. Emberünk az alultáplált etióp kisfiúból mára egy jóllakott napközissé nőtte ki magát, viszont rappelni megannyi – a szakmában eltöltött – év után se tanult meg. A politikai megnyilvánulásait itt nem szeretném kielemezni, erről legyen elég, annyi, hogy aki a nyugat által kólasavval elölt magyar zigótákat vizionál, annál vannak gondok. Másnak egy kiló LSD nem lenne elég ahhoz, hogy behalluzzon egy ilyet. A kényszergyógykezelés majd segít, vagy a pálinka…
Szilárd, azaz Balanyi Szilárd a következő áldozat. Vannak emberek, akik zenekarban tűrhetőek, de a szóló karriert nem nekik találták ki. Nos, a most következő „remekmű” a Quimby egyik tagjának egyéni vállalkozása, ami lássuk be, sehogy sem sikerült. Szilárd annyira tehetségtelen, hogy az már fáj, mondhatni immunis a kreativitásra és a jó ízlésre. Ha már emberünk „ismeri” Kiss Tibort és Varga Liviust is, akkor miért nem kéri ki a véleményüket, esetleg kér segítséget a szövegíráshoz? Szerintem ez örök rejtély marad, mint az, hogy miért parancsolgat egy kendős k*cs*g a Mystery Gangben (Scooby-Doo, where are you?). Mondjuk Szilárd is ennek a rajzfilmnek a szintjén van!
Halott Pénz, ezen a néven kapjuk hazánk sokadik tehetségtelen rapperét, bár ennyi erővel Bevallott Adónak is hívhatnák a tagot. Legnagyobb sajnálatomra a Petőfi rádió felkapta ezt a – minek is nevezzem, talán: – embert. A szám egy kulturális sokk, ami még kis adagokban is elviselhetetlen. Pocsék a zene, a szöveg önmaga ellen beszél és még az előadásmód is förtelem. Nagyjából olyan érzés, mint mikor szidják az anyád. Gondolom a szülőknek sok pénze parkol ebben a kínvállalkozásban, mert másképp ezt a gyereket még a mikrofon közelébe se engedték volna. Hát igen, ha egy srácnak kiskorában G.I. Joe helyett Barbie-kat vesznek, akkor annak ez lesz a végeredménye:
A Kowalsky meg a Vega az a fajta zenekar, aminek a zenéjéhez lehet eleget inni, és akkor is ezt dúdoljuk, amikor épp a nevünket h*gyozzuk fel a falra. De ezen kívül többet ne várjunk. Illetve várhatni várhatunk, más kérdés, hogy nem érdemes. Kicsit rockos a történet, ettől azonban még nem lesz maradéktalanul élvezhető a dolog. Inkább nézzük, mit tartogat nekünk a szövegvilág: