Fel van adva a lecke rendesen! Rég szenvedtem ennyit, csak azért, hogy valami használható információt szerezzek egy zenekarról. A kezdő bandáknál nem vár el hatalmas adatdömpinget az ember, de ehhez képest a 2000-ben alakult Hiperkarma elég kevés nyomot hagyott maga után az idő szövetén. Igaz, a csapat egy időre felvette a tetszhalott pózt, de most úgy tűnik a frontember, Bérczesi Róbert ismét némi életet kíván lehelni teremtményébe. Mindezektől függetlenül az egyetlen dolog, ami megmaradt a Hiperkarmáról, az a Dob+Basszus, amely Lévai Balázs azonos című műsorának a főcímzenéje volt. A banda stílusa eredendően alternatív talán egy kevés rock & roll beütéssel.
Leszek annyira könnyű...
Vagyok annyira szét...
Eme kezdő két sor – intró – arra hivatott, hogy közölje a hallgatósággal, a mű szerzője és előadója talált vénát, saját magán. Örülünk neki! Eddig nincs is baj, ez a kezdés még nem is tűnik annyira vészesnek.
Most kitegyem...
Ide kiteszem a titkot a képedbe csak hogy a képembe nézz
Hogyha hozzám beszélsz ne a cipőmet nézd hiszen annyira könnyű
Enyhén asszociációs játék jellege van, az alapkoncepció az, hogy az első sorok kiemelt motívumai feltűnnek a második sorokban. Szabadvers jellegre törekszik, jórészt rímtelen verssorokkal. Az első három sor üzenete a „nézz a szemembe”, és külön öröm, hogy körülírta és nem alkalmazta ezt a sablonos formát. A másik dolog, ami rögtön szembeötlő, hogy a szerző vérében valószínűleg egy kisebb adag hernyó rohangál. Az előadásmódtól viszont nem fogunk padlót, az elég tré.
Mennyire könnyű mondd?
Pont mint a falnak a fej:
Te bevered és várod hogy jöjjön de nem jön
A mű mondanivalója pedig a „fejjel a falnak” életérzés bemutatása, annak minden előnyével, de főleg a hátrányaival. Az első hat sor olyan „semmilyen” érzést kelt, bár ez a „Mennyire könnyű, mondd?/ Pont, mint a falnak a fej” rész határozottan jó, tetszik.
Nem
Csak vérzik
Mért?
Mert kíváncsi vagy
Azt te honnan tudod?
Amire kíváncsi vagy...
Honnan?!
...Nem mondom el
Aztán, egy ilyen idegrángásos szakasz után rögtön hiányérzetünk keletkezik, hogy a viszonylag jó kezdést miért kell a primitívség hirdetésével szétgyalázni? Az első versszak után már egyértelmű, hogy ez a dal sokkal jobb is lehetett volna. Oké, bibis lett a fejed – felfogtuk –, és ennél többet sajnos nem is akar közölni.
Nem én
A kisgyermeki ártatlanságot megidézve, némi durcázás következik.
Ma csak az jöjjön aki könnyen szédül
Aki úgy indul el hogy a végére ér
Halljuk mit tudsz! Beszélj!
Mind így kezdi ha esőre vár
Vigyázzban él
Kicsit kaotikus, egy drogos tripben simán elmegy. Nem tudom mit szedett be, de abból most én is kérnék.
Csak amit élvezni fog
Csak azt érzi meg és érezte most is
Itt már csökkentett módban folytatódik a történet. A kezdetben jól kontrollált szóismétlős játék mostanra komoly problémává nőtte ki magát. Érzi az érzés, mi meg lassan már az orrvérzést…
Amikor a hátára vett
Mert a hátad mögött?
Ó ha tudnád
Mi megy a hátad mögött
Néznél kérdezz mondom bármit
Jól van: mi van azzal akivel eddig jöttem?
Ez az a szint, amikor a kevesebb több lett volna. Kicsit túllőtt a célon és a vénáján is. Ennek már erősen hőbörgés jellege és izzadtság szaga van. Talán ez az a pont, amitől kezdve már nem reménykedünk, hogy jobb lesz, és már nem is élvezzük a dal hallgatását. Pánikgomb? Vészkijárat? Az persze nincs!
Egy kereszt rajtad
Akiben hinnék most?
”Sohasem szeretnék egy olyan szervezet tagja lenni, amelynek a jelképe egy ember, akit két fadarabhoz szögeztek.” /George Carlin/ Jézus pedig anno mindent vitt, de főleg a keresztet. Ez a vallásosságra utaló rész nem kellett volna ide.
Az meg a sz@rt kavarja csak körülötted folyamatosan, és akad is olyan
Hülye gyerek, nem is egy, olyan, aki látja, hogy sz@r, csak úgy fogja fel,
Mintha nem lenne jobb?
Nagy kár, hogy a gyenge előadásmód és a közbeékelődött rém gyenge szövegrész után dobja csak be ezt a pár sort.
Más?
Baj?
Jel?
Óhaj-sóhaj? Ez még idefért volna, de a három rövid kérdés mellőzhetőnek tűnik.
Hátrálj bátran bátran hátrálj válassz kettőt kettőt válassz
Ha készen ébredsz kétszer ébredj ha sz@rba léptél is annyi baj legyen
Mindegy mért ne lehetne mindegy most mikor
Már tudom, honnan vette Ákos a Tipikus Sztereót! Nem mellesleg Geszti Péter helyenként erőteljesen kretén szójátékait idézi meg ez a néhány szösszenet. Nagyjából ezen a ponton kezd el fizikai fájdalmat okozni a dal.
Szeretni szeretni szeretni szeretni
Szeretni szerinted annyi csak hogy jössz
Szeretni szeretni szeretni szeretni
Szeretni szerinted annyi csak hogy jössz, látsz, mész és közben mondod
Végig mondod
Úgy tűnik, közben megakadt a lemez. Itt már némi közhely is belefér. A dal előrehaladtával feladta a kohéziót és a színvonal is csak egy irányba megy, lefelé. Pozitívum, hogy akadt egy-két rím, de az látszik, hogy vagy beszél valamiről, vagy rímel, a kettő egyszerre még nem megy. Innentől már szánalmas a dolog.
Nekem ezt nem kell hogy mondd ebben biztos vagyok
Te is biztos lehetsz
Szakíts ha bírsz innen nem tűnök el amíg a helyemen ülsz nem én!
Ez nekem fight! Szerintem többet nem is kell mondanom ezekről a sorokról.
Leszek annyira könnyű
Nem én
Vagyok annyira...
Vagyok annyira...
Vagyok annyira...
Vagyok annyira...
Segítek magam lefogni, hol van a nyugtató? A szerző gondolkodott már azon, hogy jól állna neki a hosszú ujjú, hátulgombolós, fehér dzseki? Ha nem, akkor itt lenne az ideje.
Az igazam az igazad...
Az igazam az igazad (x14)
Elfogyott a mondanivaló, inkább o-ózott volna, ennél még az is jobb.
Csakhogy megvagy
Te máris mennél nem kell folyton a végét járnod
Hallom hívnak ha muszáj menned menj csak hagylak:
Vigyázzban élj!
Igazából a dal 80%-a hatalmas szemét, idegesítő szójátékok halmaza, a maradék 20%-ból pedig nagyon jó dalt lehetett volna írni. Szerintem vagy sok volt az eki, vagy túlspilázta a történetet. Akárhogy is, a végeredménnyel nem lehetünk elégedettek.
Esőre várj
De vigyázz nincs az az eső
Az a nő az a szél ami elhordaná
Onnan a szemeid elől azt a
Titkot?
Kulcsot?
Mocskot?
Hívd ahogy akarod
Azt nem
A semmi semmizik, erre remek példa ez a szakasz.
A nyakamon a sugarak a nyakamon a sugarak a kezeid
A sugarak a kezeim a sugarak a kezeim a nyakadon én ugyanoda megyek igen
Ugyanaz a jelem az a bajom ami neked is: a helyemen az idegen
Ő marad neki add meg magad ez az igazam az igazad
Az igazam az igazad (x29)
Hányszor mondjam?
Ez a rész már valami kényszerképzet eredménye lehet. 29-szer megismételni valamit, ami már elsőre sem volt jó, komoly problémákra utal. Egyre kevesebb az értékelhető tartalom. És így változik a sztori „Sugárhill Gangé”.
Tetemet tetemet temet
Hányszor mondjam? [x11]
Unalomig ismételd még, nem hallottuk elégszer ezeket az ócska beszólásokat. A költőt írás közben többször is elérte az agyhalál. Az ismétlésekkel pedig eléri azt a kategóriát, amikor már csak annyit mondunk: „Nem tudom, miről énekel; de igazán megdögölhetne már!” Van az az egy-két jó rész, de a többi főleg alpári mocsok, amit értékelni sem lehet, annyira gyenge és semmitmondó, és ebben az esetben az a néhány poén nagyon kevés ahhoz, hogy megmentse a produkciót. Az előadásmód tovább ront a helyzeten, egyfajta habzó szájjal nyivákolás lesz a történet vége, ahol a benyugtatózott elmebeteg iszonyat mennyiségű ekit és szpídet kap. Összességében eléggé fárasztó a cucc. A már említett 20% mínusszal ez a dal tömegpusztító fegyvernek minősülne, az fix.
„Az elveszett jelentés”:
Vagyok annyira szörnyű...
Az agyhalál tép szét...
Most bevegyem?!
A nyugtatókat a doki felírta nekem, lehet, hogy beveszem,
De a cipőmet le nem veszem, mert a lábszagom, az szörnyű,
Mondd, mennyire szörnyű?
Pont, mint a tejbe a rum:
Bevered szépen szinkronban és jön a bumm,
Nem!
Csak nézik?!
Mért?
Mert kíváncsiak a nékik!
A kocsit tolod?
Meg minden mást is...
Honnan?!
...Kérek egy hosszútépést!
Én is!
Ma csak az jöjjön, aki gyorsan vénül,
Ha a vénádban van még vér is,
Nem csoda, ha a fejed szédül!
Végül a sok koksztól leszel bipoláris,
Ki kukában él!
Csak amit a vénádba tolsz,
Csak az orrodba az a kis koksz,
A nyelved alá miki eki,
Jött, látott, odaköltözött!
De hol a dzseki?
Ott lebeg a hátad mögött!
Most lenyalnék egy békát, vagy egy bélyeget,
Gyere spanom, csavarjuk fel a szőnyeget,
Fekete Krisztus,
Mikor hozza már a disznóhúst Jézus?
Az meg ott a ganját tolja, szüreteli, szárítja, jól elpasszolja, neked is,
De ne szólj senkinek, mert ez így nem éppen legális, csak kicsit illegális.
A bal ma sem lesz jobb?
Írás?
Fej?
Mi ez a jel?
Toljad fülbe, fülbe toljad, elvonó kell, kell elvonó?
Látszik rajtad, benned megvan a hegedű, a tok meg a vonó!
Szóval ne legyél szenyó meg pronyó!
Feledni, temetni, befedni, letenni,
Letenni szerinted annyi, hogy nem tolsz?
Feledni, temetni, befedni, letenni,
Szerinted feledni annyi, hogy nem gondolsz rá és kész?
Kapizsgálod?
Most már vágod, hogy vágom, miért is vágnál szájon?
Batman te is lehetsz,
Bár sanszos, hogy neked előbb verik be a fejed, tedd össze a két kezed!
Vagyok annyira szörnyű,
Én is!
Az agyhalál tép...
Az agyhalál még...
Az agyhalál rég...
Az agyhalál szép...
Asszem fingszag van...
Asszem fingszag van! (x14)
Te voltál az, kis szemét!
Ide gázosított és már el is húzná a belét,
Hallom fingtál, de ha már kellet, legalább bocsánatot kérj!
Ki kukában él…
Esőre sár,
Úgyis eláztunk már,
Az ember ilyen, mindent kipróbál,
Orrod felszívja ott azt a csíkot,
Titkot?
Port?
Mocskot?
Hívd, ahogy akarod!
Asszem…
Az agyamon a sugarak, az agyamon a sugarak a szeleid,
Bugáznak a kezeim, bugáznak a kezeim, eltűnnek a csoki szeleteid,
Ettől feszülnek majd pattanásig a picit rezignált idegeid,
Szponzori támogatás nélkül nem mondhatom be a csokik neveit!
Asszem fingszag van! (x29)
Túl is toljam?
Tejet, kenyeret vegyetek!
Túl is toljam? [x11]
