"Dalainkban próbálunk őszintén beszélni az emberek közti kapcsolatokról, a belső félelmekről, a másik elvesztésének fájdalmáról vagy éppen megtalálásának felemelő érzéséről. A hangulatot minimális hangszereléssel, monoton zenei alapokkal, a lehető legletisztultabban szeretnénk közvetíteni." Ezek lennének a Pegazusok Nem Léteznek zenekar fő célkitűzései. A zenei minimalizmus is tud jó lenni, de ehhez az kell, hogy tudjon értéket közvetíteni. Ebben a formációban ez viszont nem valósul meg. Mert a zenei minimalizmus mellé szövegi igénytelenség társult, és a fönt megfogalmazott célokat még alulról sem képes súrolni. A „Zenész Gyerek Csajának Is Legyen Munkája” név sokkal jobban illene erre a duóra.
Kiadom a szobám, a tiéd ez az ágy
Lepedő, huzatok, az idő bekopog
Az idő, kis eső, zivatar, levegő
Pisaszag, haladás, de hideg a lakás
Egyszerű tőmondatokban kapjuk meg az igazság minden szeletét. Az ígéretesnek tűnő szoba kiadó hirdetésről a helyszínen kiderül, hogy egyébként a nyilvános WC egyik sarkáról van szó. Itt, nem csak a levegőt, hanem a szöveget is a pisaszag lengi körül. Ez a „lassan mondom, hogy tovább tartson” hozzáállás eddig a politikai beszédekre volt jellemző, dalban pedig még inkább undorító ez a stílus. Elsőre az az érzése támad az embernek, hogy a zenekar tagjai legalább annyira utálják ezt az egészet, mint mi. Egyszerűen nem érződik a zene iránti tisztelet és alázat. Az egész történet csak a pénzről szól, a többit meg ott lesz@rják, ahol van.
Aztán éjszaka kifordítom a lelkemet, de szép
Álmok nincsenek itt lakom veled
Meg éjszaka nem találom magamat, hogy épp
Mitől kéne félnem mitől kéne még
A jó párkapcsolat alapja a hazugság. Itt is erről kíván szólni a dolog, de a „lelkemet-magamat” kombót talán lehetett volna mellőzni. Nyelvtanilag ugyan lehet helyes ez a megoldás is, de azért mégiscsak kerülendő, mert felesleges túlragozni. Esetleg a nagy őszinteségi rohamban (aminek egyébként se híre, se hamva a műben) része volt az is, hogy a tagok megvallják paraszt mivoltukat, és közhírré tétetik; ők bizony szédülnek a betonon? Eddig a történet jó része rejtve maradt, csak a semmizés jeleit látjuk. Minden minimális, a figyelem, a tehetség, a szöveg, a zene, az akarat, a tudás, és az igényesség is.
Ez a nap ugyanaz, ami volt, kicsi vagy
Kicsi szív, kicsi váll, kicsit ül, kicsit áll
Kaparom a falat, csövek és vakolat
Valaki odaát kiteríti magát
Aztán hirtelen letámad a depresszió, a csávónak kicsi, a cerkája, a csaj a vízvezetékkel toldaná meg, de ő maga sem egy álomcsaj, mert még felizgatni sem képes a pasit, végül valaki öngyilkosságot követ el… Hát ez szép. Az EP-hez remélem csomagoltak Xanax-ot vagy valamit, mert ez itt nagyon gáz. Már kezd annyira fájdalmas lenni, mint egy szülinapi távirat Zinedine Zidane-tól.
Éjszaka kifordítom a lelkemet, de szép
Álmok nincsenek itt lakom veled
Meg éjszaka nem találom magamat, hogy épp
Mitől kéne félnem mitől kéne még
Nagyon úgy tűnik, hogy a Kispál/Kiscsillag és a Quimby után kihal a magyar alternatív. Egyszerűen nem képes ez a réteg „kitermelni” magából egy olyan húszas éveikben járó fiatalokból álló bandát, akik úgy akarnak szórakoztatni a szövegeikkel és a zenéjükkel, ahogy azt a Lovasiék és a Kis Tibiék teszik/tették. Mert, vagy a dadaizmussal tévesztik össze ezt az irányt, vagy Kurt Cobain depresszióját próbálják reprodukálni, esetleg keverik ezt a két változatot. Az akarat megvan, sőt ez egyesekben túlteng, de ehhez a műfajhoz kell némi őrület/zsenialitás, mert ezek nélkül nem megy. Itt annyi történik, hogy kapunk egy nagy adag lócitromot, amit csak azért kellene élveznünk és szeretnünk, mert pegazusokból jött ki. Lázár Domonkosnak azt az opciót tudom ajánlani, inkább kezdjen el összegyűjteni egymillió lájkot, hogy meghúzhassa a csaját, de ezt a zenei merényletet inkább hanyagolja. Persze, nagy védekezés egyből az elején bemondani, azért minimális, mert így akartuk, közben meg a süket is hallja, hogy azért van így, mert egyszerűen tehetségtelenek voltak, ez a minimum alatti szint jelenti számukra a maximumot. Valódi zenészek inkább letagadnának egy ilyen projektet, mert ez már annyira tré. A 2 versszak 1 refrén még viccnek is kevés, dalnak meg pláne.
„Az elveszett jelentés”:
Befogom a pofám, kicsit tré, ez a dal.
Zenélő dobozok, az agyad eldobod.
Pocsék, ez a szám, nem tilt be a hivatal.
Pia van, narkózis, tele van, az agyad.
Majd vérszagra gyűlik az éji vad, meg a tehén,
Ezek most kitapossák a beled.
A benzin-tolvaj meg bukósisakkal, a fején,
Lebólint, rendesen, fáj ez most; neked.
Mai nap, k#rva vagy, amíg ott, kicsi f@sz,
Kicsit szopsz, kicsit vársz, kicsit ütsz, kiabálsz!
Kifizet, az a tag, str!ciknek adózhatsz,
De a rendőrségen nem tehetsz panaszt!
Majd vérszagra gyűlik az éji vad, meg a tehén,
Ezek most kitapossák a beled.
A benzin-tolvaj meg bukósisakkal, a fején,
Lebólint, rendesen, fáj ez most; neked.
