A Kistehén Tánczenekar tagjaiból alakult meg 2009-ben az Intim Torna Illegál. Azonban, amíg a Kistehén a tagkiválások után is sikeresen megőrizte szellemességét, addig ez az új formáció már élvezhetetlen szemét csupán. A zenei világgal nincs baj, hiszen ugyanazt kínálja, mint a Kistehén, de a szövegekből már hiányzik az a plusz, amitől ez jó lenne. Így már nem képesek a felnőtt korosztály(oka)t megszólítani, a rajongók zöme az alig tizenévesek közül kerül ki, akiket kizárólag két dolog vonz a zenekar közelébe: az intim és az illegál szavak. Ez az a projekt, ami már a születése pillanatában elfáradt és elfásult.
Minden nap ugyanúgy kószál el.
Ugyanaz a vágy, ugyanaz a reggel.
Néhány régen őrzött emlék
Ezer mérföldenként tör fel.
Nocsak, 3 sor rímel a 4-ből, ez kifejezetten jó arány. Kicsit depisen indul a történet, és az embernek az az érzése támad, az énekesnek már nincs sok hátra, ahogyan a bandának sem. A temetések sztárjai akartak lenni, de ehelyett az öngyilkos-hajlamokkal rendelkező tinik táborát sikerült levadászniuk. Itt még fellelhetőek a kohézió nyomai is. Ennek ellenére olyan ez, mint egy agyhalott Kistehén Tánczenekar; zombik csupán.
Felhőkön ülnek a percek,
Hívnak, hogy én is menjek
Árnyak fölé a fénybe.
Ott megtalálom végre.
A kohézió halálát a felhőkön ücsörgő percek okozták. A depresszió kezd kiteljesedni, és itt már uralja a művet. A halál, halál és halál; más mondanivaló nincs is. Persze ez természetes dolog, de ha mindenképpen ezt választjuk témának, akkor álljunk elő valami igazán frappánssal, ahogy azt Gil Scott-Heron tette a „Your soul and mine” című dalban, for example. Igaz, a halálról sokat és sokféleképpen lehet beszélni, de ha mindenáron ragaszkodunk ehhez a tárgykörhöz, akkor nem árt hozzá némi személyes tapasztalat, mert azért itt az sem mindegy, hogy valakinek az emlékére írjuk a dalt, vagy valami személyes megpróbáltatás van a háttérben. A magyar mentalitásra amúgy is jellemző; „dögöljön meg a szomszéd tehene is” történet nem biztos, hogy az a valami, amit büszkeségtől dagadó mellkassal kiabálnánk bele a nagyvilágba, tehát bugyuta mondandónkat ne erre próbáljuk bazírozni.
Arcomba hulló csillagok
Mesélik el, milyen vagyok.
Félúton járok, vége van.
Fénylik, de nem színarany.
Ennél a résznél ilyen, egy sima egy fordított érzésem van. Minden második sor erősen közhely szagú. Az arcba hulló csillagoknál belegondolni sem merek, mire gondolhatott a szerző, mert vagy nagyon egyszerű dologra, vagy valami nagyon perverzre. A mások mesélik el, milyen vagy dolog gyakran visszatér az ilyen gagyi dalokban. Ha félúton vége van, akkor ott már beütött a sz@r. Az pedig már a közhelyraktár legalja, hogy nem mind arany, ami fénylik. No todo lo que es oro brilla, nehogy kimaradjunk!
REF:
Akkor kezdesz el élni,
Mikor a Mennyország kapujában
Sorban állsz és nem érted,
Ki is vagy valójában. (2x)
A refrén már paradox, élet a halál után. Bár, aki benyalja az ilyen mennyország butaságokat, az biztos megérdemli. Ha egyszer tolja be a dal közben ezt a négy sort, akkor poénnak veszem, de itt kétszer ismétli, a dal végén már 8-szor, hogy b@sszná meg. Annyira ez nem sikerült jól, hogy ennyit kelljen nyomni. Annyi biztos, hogy ennél Semjén-barátabb dal alig van ma Magyarországon. A Pázmányon biztos megadják a teológia doktorit rá. Mondjuk akkor még egy sorral ki kell egészíteni: „és Mick Jagger a sátán!”. A szellemi színvonal hiányát az is mutatja, hogy itt már csak egy fél keresztrímre futotta.
Bárok, taxi, dupla ágy.
A földön keresem azt a lányt,
Aki már rég a Holdon él.
Fényévig tart, amíg elér.
Valószínűleg ez az a rész, ahol visszavonják a teológia doktorit, eretnekségre hivatkozva. Magyarra fordítva eme négy sor jelentése: „Az este nagyon bepiáltunk, a csaj a konyhakőre tette le az arcát, így nehezen találtam meg, amikor meg akartam rakni, de ez mégsem sikerült, mert úgy be volt állva, hogy NASA alkalmazottnak képzelte magát!”. A rímek szépen lassan lemorzsolódtak. Mire ide érünk, a történet már elég tré.
Arcomba hulló csillagok
Mesélik el, milyen vagyok.
Félúton járok, vége van.
Fénylik, de nem színarany.
8X REF
Minden, ami annak idején kicsit unszimpatikus lehetett a Kistehén Tánczenekarban, azt itt hatványozottan kapjuk vissza. Erőtlen próbálkozás ez, melyen látszik, hogy nagyot szeretne ütni, csak nincs elég kreativitása, így agyatlan izmozássá silányul. Nem azokat a trendeket kell követni, ahol Himnuszba b@zdmegolással, vagy az alkoholizmusba történő belehalással próbálnak meg maradandót alkotni, hanem játékos, tartalmas szövegekkel. Nem kell félni a szójátékoktól sem, bár nem árt, ha ezeket nem visszük túlzásba. A zenekar azért intim, mert a zuhanyzón kívül a banda tagjainak máshol nem szabadna előadnia ezt a rettenetet. Torna, mert először azon kezdesz el gondolkodni, hogy szétcsapd a bandát, és ha nem tudsz elegendő indokot felhozni ellene, akkor valószínűleg meg is teszed. Legvégül illegál, mert ez már annyira tré, hogy büntetni kellene.
„Az elveszett jelentés”:
A teológia szakdoli jó volt egyszer,
Szociológián beadom még egyszer.
Remélem megint ötöst kapok!
Már régóta politizálok.
Megvannak a kapcsolatok,
Most én is plagizálok,
’92-nek már vége,
ez a második doktorim éve.
Markomba jutó milliók,
Arcom ettől lesz pufók.
A munkára alkalmatlan.
A bögrében meg p!sa van!
REF:
Akkor lesz majd doktorid,
Ha leírod, Mick Jagger a sátán!
Konzulensed meglopod,
Ez áll majd a keresztfáján. (2x)
Három taxi buszra vár,
A papoknak gyerekp*psi jár!
Amit majd jól megk€fél,
Lopott doktori, csirkebél.
Markomba jutó milliók,
Arcom ettől lesz pufók.
A munkára alkalmatlan.
A bögrében meg p!sa van!.
8X REF
