Fel van adva a lecke rendesen! Rég szenvedtem ennyit, csak azért, hogy valami használható információt szerezzek egy zenekarról. A kezdő bandáknál nem vár el hatalmas adatdömpinget az ember, de ehhez képest a 2000-ben alakult Hiperkarma elég kevés nyomot hagyott maga után az idő szövetén. Igaz, a csapat egy időre felvette a tetszhalott pózt, de most úgy tűnik a frontember, Bérczesi Róbert ismét némi életet kíván lehelni teremtményébe. Mindezektől függetlenül az egyetlen dolog, ami megmaradt a Hiperkarmáról, az a Dob+Basszus, amely Lévai Balázs azonos című műsorának a főcímzenéje volt. A banda stílusa eredendően alternatív talán egy kevés rock & roll beütéssel.
Leszek annyira könnyű...
Vagyok annyira szét...
Eme kezdő két sor – intró – arra hivatott, hogy közölje a hallgatósággal, a mű szerzője és előadója talált vénát, saját magán. Örülünk neki! Eddig nincs is baj, ez a kezdés még nem is tűnik annyira vészesnek.
Most kitegyem...
Ide kiteszem a titkot a képedbe csak hogy a képembe nézz
Hogyha hozzám beszélsz ne a cipőmet nézd hiszen annyira könnyű
Enyhén asszociációs játék jellege van, az alapkoncepció az, hogy az első sorok kiemelt motívumai feltűnnek a második sorokban. Szabadvers jellegre törekszik, jórészt rímtelen verssorokkal. Az első három sor üzenete a „nézz a szemembe”, és külön öröm, hogy körülírta és nem alkalmazta ezt a sablonos formát. A másik dolog, ami rögtön szembeötlő, hogy a szerző vérében valószínűleg egy kisebb adag hernyó rohangál. Az előadásmódtól viszont nem fogunk padlót, az elég tré.
Mennyire könnyű mondd?
Pont mint a falnak a fej:
Te bevered és várod hogy jöjjön de nem jön
A mű mondanivalója pedig a „fejjel a falnak” életérzés bemutatása, annak minden előnyével, de főleg a hátrányaival. Az első hat sor olyan „semmilyen” érzést kelt, bár ez a „Mennyire könnyű, mondd?/ Pont, mint a falnak a fej” rész határozottan jó, tetszik.
Nem
Csak vérzik
Mért?
Mert kíváncsi vagy
Azt te honnan tudod?
Amire kíváncsi vagy...
Honnan?!
...Nem mondom el
Aztán, egy ilyen idegrángásos szakasz után rögtön hiányérzetünk keletkezik, hogy a viszonylag jó kezdést miért kell a primitívség hirdetésével szétgyalázni? Az első versszak után már egyértelmű, hogy ez a dal sokkal jobb is lehetett volna. Oké, bibis lett a fejed – felfogtuk –, és ennél többet sajnos nem is akar közölni.
Nem én
A kisgyermeki ártatlanságot megidézve, némi durcázás következik.
Ma csak az jöjjön aki könnyen szédül
Aki úgy indul el hogy a végére ér
Halljuk mit tudsz! Beszélj!
Mind így kezdi ha esőre vár
Vigyázzban él
Kicsit kaotikus, egy drogos tripben simán elmegy. Nem tudom mit szedett be, de abból most én is kérnék.
Csak amit élvezni fog
Csak azt érzi meg és érezte most is
Itt már csökkentett módban folytatódik a történet. A kezdetben jól kontrollált szóismétlős játék mostanra komoly problémává nőtte ki magát. Érzi az érzés, mi meg lassan már az orrvérzést…
Amikor a hátára vett
Mert a hátad mögött?
Ó ha tudnád
Mi megy a hátad mögött
Néznél kérdezz mondom bármit
Jól van: mi van azzal akivel eddig jöttem?
Ez az a szint, amikor a kevesebb több lett volna. Kicsit túllőtt a célon és a vénáján is. Ennek már erősen hőbörgés jellege és izzadtság szaga van. Talán ez az a pont, amitől kezdve már nem reménykedünk, hogy jobb lesz, és már nem is élvezzük a dal hallgatását. Pánikgomb? Vészkijárat? Az persze nincs!
Egy kereszt rajtad
Akiben hinnék most?
”Sohasem szeretnék egy olyan szervezet tagja lenni, amelynek a jelképe egy ember, akit két fadarabhoz szögeztek.” /George Carlin/ Jézus pedig anno mindent vitt, de főleg a keresztet. Ez a vallásosságra utaló rész nem kellett volna ide.
Az meg a sz@rt kavarja csak körülötted folyamatosan, és akad is olyan
Hülye gyerek, nem is egy, olyan, aki látja, hogy sz@r, csak úgy fogja fel,
Mintha nem lenne jobb?
Nagy kár, hogy a gyenge előadásmód és a közbeékelődött rém gyenge szövegrész után dobja csak be ezt a pár sort.
Más?
Baj?
Jel?
Óhaj-sóhaj? Ez még idefért volna, de a három rövid kérdés mellőzhetőnek tűnik.
Hátrálj bátran bátran hátrálj válassz kettőt kettőt válassz
Ha készen ébredsz kétszer ébredj ha sz@rba léptél is annyi baj legyen
Mindegy mért ne lehetne mindegy most mikor
Már tudom, honnan vette Ákos a Tipikus Sztereót! Nem mellesleg Geszti Péter helyenként erőteljesen kretén szójátékait idézi meg ez a néhány szösszenet. Nagyjából ezen a ponton kezd el fizikai fájdalmat okozni a dal.
Szeretni szeretni szeretni szeretni
Szeretni szerinted annyi csak hogy jössz
Szeretni szeretni szeretni szeretni
Szeretni szerinted annyi csak hogy jössz, látsz, mész és közben mondod
Végig mondod
Úgy tűnik, közben megakadt a lemez. Itt már némi közhely is belefér. A dal előrehaladtával feladta a kohéziót és a színvonal is csak egy irányba megy, lefelé. Pozitívum, hogy akadt egy-két rím, de az látszik, hogy vagy beszél valamiről, vagy rímel, a kettő egyszerre még nem megy. Innentől már szánalmas a dolog.
Nekem ezt nem kell hogy mondd ebben biztos vagyok
Te is biztos lehetsz
Szakíts ha bírsz innen nem tűnök el amíg a helyemen ülsz nem én!
Ez nekem fight! Szerintem többet nem is kell mondanom ezekről a sorokról.
Leszek annyira könnyű
Nem én
Vagyok annyira...
Vagyok annyira...
Vagyok annyira...
Vagyok annyira...
Segítek magam lefogni, hol van a nyugtató? A szerző gondolkodott már azon, hogy jól állna neki a hosszú ujjú, hátulgombolós, fehér dzseki? Ha nem, akkor itt lenne az ideje.
Az igazam az igazad...
Az igazam az igazad (x14)
Elfogyott a mondanivaló, inkább o-ózott volna, ennél még az is jobb.
Csakhogy megvagy
Te máris mennél nem kell folyton a végét járnod
Hallom hívnak ha muszáj menned menj csak hagylak:
Vigyázzban élj!
Igazából a dal 80%-a hatalmas szemét, idegesítő szójátékok halmaza, a maradék 20%-ból pedig nagyon jó dalt lehetett volna írni. Szerintem vagy sok volt az eki, vagy túlspilázta a történetet. Akárhogy is, a végeredménnyel nem lehetünk elégedettek.
Esőre várj
De vigyázz nincs az az eső
Az a nő az a szél ami elhordaná
Onnan a szemeid elől azt a
Titkot?
Kulcsot?
Mocskot?
Hívd ahogy akarod
Azt nem
A semmi semmizik, erre remek példa ez a szakasz.
A nyakamon a sugarak a nyakamon a sugarak a kezeid
A sugarak a kezeim a sugarak a kezeim a nyakadon én ugyanoda megyek igen
Ugyanaz a jelem az a bajom ami neked is: a helyemen az idegen
Ő marad neki add meg magad ez az igazam az igazad
Az igazam az igazad (x29)
Hányszor mondjam?
Ez a rész már valami kényszerképzet eredménye lehet. 29-szer megismételni valamit, ami már elsőre sem volt jó, komoly problémákra utal. Egyre kevesebb az értékelhető tartalom. És így változik a sztori „Sugárhill Gangé”.
Tetemet tetemet temet
Hányszor mondjam? [x11]
Unalomig ismételd még, nem hallottuk elégszer ezeket az ócska beszólásokat. A költőt írás közben többször is elérte az agyhalál. Az ismétlésekkel pedig eléri azt a kategóriát, amikor már csak annyit mondunk: „Nem tudom, miről énekel; de igazán megdögölhetne már!” Van az az egy-két jó rész, de a többi főleg alpári mocsok, amit értékelni sem lehet, annyira gyenge és semmitmondó, és ebben az esetben az a néhány poén nagyon kevés ahhoz, hogy megmentse a produkciót. Az előadásmód tovább ront a helyzeten, egyfajta habzó szájjal nyivákolás lesz a történet vége, ahol a benyugtatózott elmebeteg iszonyat mennyiségű ekit és szpídet kap. Összességében eléggé fárasztó a cucc. A már említett 20% mínusszal ez a dal tömegpusztító fegyvernek minősülne, az fix.
„Az elveszett jelentés”:
Vagyok annyira szörnyű...
Az agyhalál tép szét...
Most bevegyem?!
A nyugtatókat a doki felírta nekem, lehet, hogy beveszem,
De a cipőmet le nem veszem, mert a lábszagom, az szörnyű,
Mondd, mennyire szörnyű?
Pont, mint a tejbe a rum:
Bevered szépen szinkronban és jön a bumm,
Nem!
Csak nézik?!
Mért?
Mert kíváncsiak a nékik!
A kocsit tolod?
Meg minden mást is...
Honnan?!
...Kérek egy hosszútépést!
Én is!
Ma csak az jöjjön, aki gyorsan vénül,
Ha a vénádban van még vér is,
Nem csoda, ha a fejed szédül!
Végül a sok koksztól leszel bipoláris,
Ki kukában él!
Csak amit a vénádba tolsz,
Csak az orrodba az a kis koksz,
A nyelved alá miki eki,
Jött, látott, odaköltözött!
De hol a dzseki?
Ott lebeg a hátad mögött!
Most lenyalnék egy békát, vagy egy bélyeget,
Gyere spanom, csavarjuk fel a szőnyeget,
Fekete Krisztus,
Mikor hozza már a disznóhúst Jézus?
Az meg ott a ganját tolja, szüreteli, szárítja, jól elpasszolja, neked is,
De ne szólj senkinek, mert ez így nem éppen legális, csak kicsit illegális.
A bal ma sem lesz jobb?
Írás?
Fej?
Mi ez a jel?
Toljad fülbe, fülbe toljad, elvonó kell, kell elvonó?
Látszik rajtad, benned megvan a hegedű, a tok meg a vonó!
Szóval ne legyél szenyó meg pronyó!
Feledni, temetni, befedni, letenni,
Letenni szerinted annyi, hogy nem tolsz?
Feledni, temetni, befedni, letenni,
Szerinted feledni annyi, hogy nem gondolsz rá és kész?
Kapizsgálod?
Most már vágod, hogy vágom, miért is vágnál szájon?
Batman te is lehetsz,
Bár sanszos, hogy neked előbb verik be a fejed, tedd össze a két kezed!
Vagyok annyira szörnyű,
Én is!
Az agyhalál tép...
Az agyhalál még...
Az agyhalál rég...
Az agyhalál szép...
Asszem fingszag van...
Asszem fingszag van! (x14)
Te voltál az, kis szemét!
Ide gázosított és már el is húzná a belét,
Hallom fingtál, de ha már kellet, legalább bocsánatot kérj!
Ki kukában él…
Esőre sár,
Úgyis eláztunk már,
Az ember ilyen, mindent kipróbál,
Orrod felszívja ott azt a csíkot,
Titkot?
Port?
Mocskot?
Hívd, ahogy akarod!
Asszem…
Az agyamon a sugarak, az agyamon a sugarak a szeleid,
Bugáznak a kezeim, bugáznak a kezeim, eltűnnek a csoki szeleteid,
Ettől feszülnek majd pattanásig a picit rezignált idegeid,
Szponzori támogatás nélkül nem mondhatom be a csokik neveit!
Asszem fingszag van! (x29)
Túl is toljam?
Tejet, kenyeret vegyetek!
Túl is toljam? [x11]
Ahol a Kispál majmolása és Kurt Cobain depressziójának koppintása találkozik az igénytelenséggel, ott a 30Y pengeti a seprűnyeleket. Nem kizárt, hogy Beck Zoltán a katedrán élvezetes előadásokkal szórakoztatja a romológia szakos hallgatókat, de frontemberi minőségében már kevésbé megnyugtató, amikor Ő áll a világot jelentő deszkákon. Az előadásmódja és az énekhangja egyaránt irritáló, és nem mellesleg elég műanyag jellege van a dolognak. Mindent másol, ami önmagában még nem lenne probléma, ha legalább a copyzáshoz lenne tehetsége. A 30Y mégsem egy Kispál klón, hanem annak egy olcsó paródiája. Ezúton kívánok boldog születésnapot (utólag) egykori IHT tanáromnak, ha már az oktatás témát is érintettük.
A Heaven Street Sevennek már kellene adni valami különdíjat – vagy valamit –, mert ennyire pocsék zenével és szövegvilággal, ilyen sokáig még soha senki nem volt képes „életben maradni” a zeneiparban. A most következő dal után pedig nemes egyszerűséggel kereszteljük át Szűcs Krisztián frontembert Adolfra, csakhogy teljes legyen a kép. De a miértre most még nem szeretnék választ adni, ígérem, nem kell sokat várni. Elöljáróban még annyit, hogy Árpa Attilát szeretnénk főszponzornak, mert most ez az új irány.
Ákos gyakori vendéggé nőtte ki magát nálunk. Sok dallal felkerült a mi kis feketelistánkra, ajánlották jó páran. Ettől függetlenül sem szeretném letagadni, hogy hatalmas csalódás nekem ez az ember, mert egyértelműen elfecsérelte a tehetségét csak azért, hogy beállhasson ebbe a konzervatív-keresztény maszlaggal teletöltött valamibe. Rejtjeles politikai üzenetekben, sejtelmes álszent dogmákban nincs is hiány ezekben a dalokban. Pedig nem kellene sok, csak egy jó könyv – ami nem a szentírás –, és egy nagy rakéta, mert ha ezek elegye után is csak annyit tudna kihozni magából, mint amiket általában, akkor baj lenne. De míg a megvilágosodás várat magára Ákos Úrnál, addig marad a Biblia copy-pastelése. Nem szórakoztatni kíván, csak butítani, mert az sokkal egyszerűbb, és máris üvöltve szól a „Telepatikus, patikus tele/ Ettől van tele, mindenki…”.
Azt hiszem, most kicsit hosszabb lélegzetvételű bevezetőre lesz szükségünk. Adott egy zenekar, ami sokkal többre is vihette volna, de Pásztor Anna inkább Lady GaGa akart lenni, mintsem zenész. Így az Anna and the Barbies egy egyslágeres zenekarrá silányult, akik a „Gombóc” után már nem voltak képesek igazán maradandót alkotni. A „Négykézláb” című dalukkal intellektuális, a Márti Dalával pedig morális mélypontra süllyedtek. Ez utóbbi lesz most a téma. Nem vagyok ellenzője a megemlékező daloknak, de ez már az igénytelenség csúcsa. A keletkezéséről is mindig mást mond a zenekar frontleánya: A 
Majoros Péterrel, azaz Majkával indul ez a hét. A rapper wannabe-k népes táborát erősíti Ő is, mert a lopáson kívül mást nem nagyon tud felmutatni. A szövegei és a zenéje is jórészt a copy-pastere épül, így művészi értéke csak annyi, mint egy részeg ordításának a nyári éjszakában. Ja, bocs, Majka szövegei pont erről szólnak, amikor pedig mégsem, akkor ódát ír a felnőtt kamaszkorhoz. Azért ne sajnáljuk le teljesen, hiszen remekül használta ki az RTL Klubot és a Való Világot, utána pedig a TV2-őt is levette rendesen. Bár tudjuk jól, a kertévék nem a tehetséget nézik, csak eladható legyen.
ByeAlexről egyszer már volt szó, és a véleményem azóta mit sem változott. Az ember, aki az önéletrajzába simán beírhatja, hogy előző munkahelyén lekvárzsibbasztó volt, most az Eurovízióra akar kijutni. Persze, mindenkinek megvannak a maga kis vágyálmai, de lássuk be, oda tehetség is kell, nem elég az MR2-nél „csókosnak” lenni. Szóval, a kis díszr@tyi tovább evickél a sz@rtengeren, és még mindig az öngyilkos hajlamokkal megáldott, picsogó tini lányok népes táborára bazíroz. Ha ez itthon még menő is, Európa azért már más téma. És ha már Eurovízió, akkor miért kell versenyeztetni egy rakás teljesen tehetségtelen nóném lúzert, amikor van világhírű magyar zenekarunk? Beat Dis forever!
A következő dal szövegét „Magyarország legjobb szövegírója” jegyzi, vagyis Major Eszter. Amennyiben valóban Ő a legjobb, akkor most mérhetetlenül szomorúak lennénk, mert ez a néhány sor még viccnek is rossz. Azért a zenekarról is beszéljünk, mert ez is egy érdekes történet. A frontember amolyan Krisz Rudi klónként üzemel, a különbség csupán annyi, hogy itt egy rock banda van a háttérbe tolva. Egyébként ez a dal jó példa arra, hogy miért nem kellene férfi előadóknak női dalokat énekelni. Utána meg csodálkoznak, ha ler@tyizzák őket.
Néhány évvel ezelőtt Geszti Péter úgy döntött, Kölcsey és Vörösmarty babérjaira tör, és egy új nemzeti dalt ad az országnak. Kicsit vidámabbat, kicsit modernebbet, kicsit nemzetiszocialistát, de a kisebbségek sorsát is szem előtt tartva, egy roma származású énekesnővel adatva elő mindezt. Így a dalocskának hitelessége nem sok maradt, egy nagy rakás giccsé silányult, de ez nem Oláh Ibolya hibája, aki elég jól odatette magát, az eleve halott koncepció ellenére. Az nem kérdés, hogy a Himnuszt és a Szózatot ideje lenne leváltani, mert elég depresszív mindkettő, de ez a „Magyarország” című rettenet erre alkalmatlan, gyakorlatilag még viccnek is rossz.
"Dalainkban próbálunk őszintén beszélni az emberek közti kapcsolatokról, a belső félelmekről, a másik elvesztésének fájdalmáról vagy éppen megtalálásának felemelő érzéséről. A hangulatot minimális hangszereléssel, monoton zenei alapokkal, a lehető legletisztultabban szeretnénk közvetíteni." Ezek lennének a Pegazusok Nem Léteznek zenekar fő célkitűzései. A zenei minimalizmus is tud jó lenni, de ehhez az kell, hogy tudjon értéket közvetíteni. Ebben a formációban ez viszont nem valósul meg. Mert a zenei minimalizmus mellé szövegi igénytelenség társult, és a fönt megfogalmazott célokat még alulról sem képes súrolni. A „Zenész Gyerek Csajának Is Legyen Munkája” név sokkal jobban illene erre a duóra.
Amint az látható, /Retrospektív/ címmel új rovatot indítunk útjára, mert a problémák egy része a múltban gyökerezik, és ezekről sem árt néha beszélni. Eme sorozat első „hekatombája” az Edda Művek lesz, amivel Pataky Attilának sikerült lerombolnia Miskolc nimbuszát. A zenével ugyan nincs baj, hiszen az Eddát általában a legjobb hazai zenészek alkották, azért frontember poszton már van gond bőven. A mellékállásban a bankok főellenségét, zálogház-tulajdonost, amatőr ufóhívőt, űrlény-áldozatot és cigánymuzsikust is játszó Pataky életműve finom szólva is eléggé ellentmondásos.
Crescendo: hangerőben növekvő erővel, fokozatosan erősítve adandó elő. A másik megoldás egy 1999-ben alakult honi zenekar. Első, és eddig egyetlen – és remélem, ez így is marad – lemezüket 2011-ben adták ki. Ezt a dalt végighallgatva viszont nem értem, mire kellett az a 12 év?! Zeneileg nem túl bonyolult a történet, hallgatható soft-rock, kicsit tingli-tangli beütéssel. A szövegről pedig elöljáróban csak annyit, ha ehhez két ember megfeszített munkájára volt szükség, akkor valószínűleg ama kettőnek egy kisegítő iskolában lenne a helye.
A célkitűzés roppant egyszerű; létrehozni a zenei „Pocsék Áruk Fórumát”. Megmutatni az embereknek, nem az a sláger, amit unalomig ismétel a tévé meg a rádió, amíg minden ember zombi módjára be nem magolja. Ennek a megvalósítása viszont már nem olyan egyszerű; mert egyszerre kell provokatívnak lenni, viccesnek, és persze az sem árt, ha kicsit szakmailag, jelen esetben prozódiailag nézzük át a dolgokat. Sokan jöttek azzal, hogy csak fikázom az itt szereplő zenészeket/zenekarokat orrba-szájba, de ezt tisztelettel tagadnám. A fikázás az lenne, ha csak annyit írnék például: „Ez mekkora egy sz@r már!”. A kritika viszont ennél több, hiszen elmondom azt is, hogy miért tartom sz@rnak az adott művet. Persze, ha egyfajta irodalomóra jelleggel csinálnám, a kutya se olvasná el, mert azért emlékszünk még jól (na nem a szőkeségére), amikor az irodalomtanár elkezdi burkolni a tagadhatatlan tényt, hogy az adott versben Petőfi Sándor a k#rásról beszél, és inkább kap a dolog egy forradalmi-költészet jelzőt, mintsem beismerjük a nyílt erotikát. Pedig annak idején ugyanott jól belefért egy „kurvanyádat”is /
Ehhez képest az irodalom érettségim egy sétagalopp volt anno. Mert akkoriban még értelmes műveket toltak az ember arcába és Umberto Eco volt a téma. A most következő két hőskölteményt világmegváltó szándékkal írtak a szerzőik, de tény, hogy a pálinkáról egyiknek sincs fogalma. De nézzük részleteiben a dolgokat, mert most nem sorról-sorra elemezzük a dalokat, így a szövegek az analízis után kerülnek képbe. De azért a jól megszokott átiratokról sem kell lemondanunk.
A MCL dalában azért hitelesebben jelenik meg az alkoholtartalom, de Geszti szájából nagyon hiteltelenül hangzik ez a „Hol a helyi kocsma? Bármi van is, odamegyek!”, mert egy ilyenhez kellene még 10 kiló tiszta izomtömeg, meg egy olyan ábrázat, ami arra utal, hogy igen, ez az ember látott már belülről is kocsmát. Azonban túlzásoktól sem mentesek eme műremekek; Mező Misiék az egyszerűséget Geszti Péter pedig a szójátékokat vitte túlzásba. Bár a „Pálinka Sunrise-nál” a két véglet jól megfigyelhető, mert míg Geszti szövegei „fullosak”, addig a csajoknak szánt sorok pofonegyszerűek. Nem bízott abban, hogy a lányok felfogják, ha kicsit értelmesebb dolgokat ír oda sálálállázás és hejhózás helyett? A Geszti művek következő dala pedig a Bloggertroll lesz.
Elmélet és gyakorlat között árnyalatnyi a különbség csupán! Vajon mit is jelent ez? Jelen esetben azt, hogy most a Magna Cum Laude „Pálinka dal” című számát kellene elemeznem, de a producer megvétózta az ötletet. Végül pálinka-ügyben abban maradtunk, hogy egy összehasonlító elemzést közlünk jövő héten, amiben ott lesz a Magna Cum Laude Pálinka Dala és a Gringo Sztár Pálinka Sunrise-a. Szóval így került sor az Anti Fitness Clubra, bár ezekről meg nem igazán tudom, hogy mit írjak, sok a megtévesztő adat. Azt mondják, punk zenét játszanak. Nos, ebben a műfajban egyre kevesebben vannak, már a Good Charlotte is kiesett, szóval mostanra csak két nagyágyú képviseli a punkokat; a Red Hot Chili Peppers és a Paramore. Az AFC sokkal inkább egy ócska Tokio Hotel klón, egy emo mocsok, a felvállalhatatlan múlt egy kis szelete. Az egyetlen pozitívum, amit a zenekar mellett felhozhatunk, hogy lelkes környezetvédők, de inkább az erdőben szedjenek szemetet, mintsem a színpadon gyártsák azt.
A Czutor családról már esett szó a Honeybeast kapcsán, most következzék a „tehetségesebb” testvér, vagyis Czutor Zoltán. A Belmondo zenei világával nincs baj, az alapok jók, az ének és a szöveg terén viszont már nem ennyire pozitív a dolog. A helyzet az, hogy Czutor Zoltán frontembernek pocsék, zenei producernek viszont kiváló, szóval nem ártana némi strukturális átalakítás. Persze ebben az országban mindenki énekes akar lenni, a tehetség pedig nem fontos, nem véletlen, hogy minden évben kapunk egy tehetségtelenség kutató show-t (például).
Péterfy Bori és Ákos pályafutásában sok a párhuzam. Mindketten egy jól működő együttest hagytak ott, és tehetségből az idők során nimbuszromboló zombikká silányultak. Nos, így a következő duplázónk a Love Banddel kiegészített művésznő lett. Azért azt lássuk be, negyven felett már nem a szexi csaj image-et kéne erőltetni, főleg akkor nem, ha egyébként énekelni tud. A szöveg viszont nagyon sok kívánnivalót hagy maga után, mert még a viccbeli szőke nők szellemi színvonalát sem üti meg. Azért szomorú, ha valaki csak ennyire tartja képesnek magát. Az egyszerű az nem nagyszerű, csak baromi könnyen megtanulható! Ilyen, amikor a lustaság partiba vágja az 
Amikor valami Zanzibar dalt hallok a rádióban mindig felmerül bennem a kérdés: Ez meg kinek a zabigyereke? A ceglédi pop-rock akármit nyugodtan hívhatjuk Chevy-Metálnak is (ejtsd: sevi-metál, néhány korábbi komment alapján, a gyengébbek kedvéért muszáj ideírni ezt is). Hogy miért Chevrolet? Nos azért, mert ez a zene kemény akar lenni, de ez nagyjából annyira sikerül neki, mint a Spark-nak felnőni a rajta díszelgő Chevy emblémához. Amúgy meg hiába ugatunk, mert mit várunk egy olyan zenekartól, amelynek a frontleánya egykor rendőr volt. Pont annyira hiteles, mint S. Norbert fitnesz biznisze, az egészséges életmód dumával meg a szívműtétekkel. A szellemi színvonalukról meg csak annyit, hogy valószínűleg a nyúlketrechez járnak ki szedret szedni, és csodálkoznak, hogy miért nem finom! Ja, és még valami, Boldog új évet minden kedves olvasónknak!
Torma Gábor azaz Frenk fogja kitölteni a karácsony és a szilveszter közti üresjáratot. Amikor erre a csávóra nézünk, sokunknak csak egyetlen jelző jut eszébe: hímringyó. Majd jönnek a „langyika dallamok” a fura szövegek, mi pedig odasúgunk egy kérdést a mellettünk állónak: Mennyire r@tyi ez a tag? A kérdés pusztán költői, hiszen a választ tudjuk. Azt meg értjük, hogy a drogokról akar beszélni, meg a „mocskos” dolgokról, de látszik, hogy minden tapasztalatát amerikai filmekből szerezte, a valósághoz ezeknek nem túl sok köze van. Erre a dalra a legjobb jelző az, hogy pocsék. Szóval, sikerekben, és minőségi dalokban gazdag új évet kívánunk a kedves olvasóinknak, illetve önkritikát, némi agyat, intelligenciát és önismeretet pedig azoknak, akik szerepeltek már nálunk vagy a jövőben szerepelni fognak.
Először is, engedjék meg, hogy ilyen köztes megoldásban kívánjak kellemes Karácsonyt olvasóinknak és áldozatainknak egyaránt. Az ünnepi menü pedig Kardos-Horváth János lesz. Azt sem tudom, hol is kezdjem, mert ez az ember felettébb irritáló tud lenni. Vannak ugyan olyan dalai, amiket meg lehet hallgatni (Magashegyi Underground: Anglia például), és vannak azok a projektek, ahol a szöveg már nem tudja feledtetni a művész fejhangját, amin éneklést mímelve vonyít, mint kutya az esőben. Ha hasonlítanom kellene, akkor azt mondanám, hogy egy Beck Zoltán klónnal van dolguk. Annyi szent, ha ezek ketten összekerülnének egy bandában, Magyarországot lerohanják minden irányból, mondván, különösen kegyetlen tömegpusztító fegyvert fejlesztettünk ki!
Valahogy sohasem sikerül azokat az embereket honosítani, akik előbbre is vinnék ezt az országot. Szerbiából jött következő áldozatunk, és bárcsak maradt is volna ott. Ebben az esetben szegényebbek lehetnénk pár feledhető és pocsék „dallal”. De Magdolnát is a Megasztár fedezte fel, ami hazánk egyik legnagyobb trégyára. A további színvonal is csak ehhez mérhető, a gagyi, gagyi marad, azon nem segít sem a pénz, sem az állampolgárság, azon maximum az önkritika segíthet valamelyest… Itt viszont mindez hiányzik, itt legtöbbször csak fejhangon üvöltés van, éneklés címén. Inkább rajzoltál volna!
A szombathelyi gyökerű Anima Sound System a legjobb példa az önpusztításra. Minden zenekar életében szükség van olykor-olykor némi megújulásra, de amikor ez a reform abban merül ki, hogy valamelyik rokonunkat nyomjuk be a bandába, na az már szánalmas. Ebbe a kategóriába tartozik a Neoton Família és erre a sorsa jutott az Anima is. Hát igen, a szülői szeretet, mondhatják most sokan, de az, hogy a gyerek buta, még nem jelenti azt, hogy esetleg valamiben tehetséges lenne. Aztán megérkezik az új szövegvilág is, amivel igazodni kellett az érkező szellemi színvonalhoz, a végeredmény pedig egy hallgathatatlan mocsok lett.
„Szolnok City” szülötte a következő a sorban. Copy Con; a zenei alapokat jórészt csak másoló zenész elég régóta van a szakmában. Rengeteg dalt „csinált” már, de ezeket szelektálnunk kell, mert nagyon hullámzó a teljesítménye. Az egyik oldalon ott vannak azok a dalok, amelyek hallgathatóak és jók (Mona Lisa, Botrány, Tordas), a másik véglet pedig az, ahol legszívesebben a péklapáttal csapnád tarkón, csak kussoljon már végre. A most következő dal, ha a „Turha” címet kapja, fel sem tűnt volna senkinek. /Dedikálom ezt a posztot Dórinak!/
A Kistehén Tánczenekar tagjaiból alakult meg 2009-ben az Intim Torna Illegál. Azonban, amíg a Kistehén a tagkiválások után is sikeresen megőrizte szellemességét, addig ez az új formáció már élvezhetetlen szemét csupán. A zenei világgal nincs baj, hiszen ugyanazt kínálja, mint a Kistehén, de a szövegekből már hiányzik az a plusz, amitől ez jó lenne. Így már nem képesek a felnőtt korosztály(oka)t megszólítani, a rajongók zöme az alig tizenévesek közül kerül ki, akiket kizárólag két dolog vonz a zenekar közelébe: az intim és az illegál szavak. Ez az a projekt, ami már a születése pillanatában elfáradt és elfásult.
Bartók Eszter a TV2 Megasztár című tehetségtelenségkutató műsorában tűnt fel először néhány évvel ezelőtt. Jelen példa is mutatja, hogy milyen érzékkel nyúlnak mellé a zsűritagok, amikor „tehetségek” után kutatnak. Persze, szűk a hazai zenepiac, és a már befutott, évtizedek óta porondon szereplő „zenészeknek” nem érdeke, hogy náluk tehetségesebb embereket fedezzenek fel, mert akkor nekik is kevesebb hakni és pénz jut. Természetesen az elvakult rajongók most mondhatják, hogy Eszter kórusban volt, meg fellépett egy csomó helyen, de mindannyian tudjuk jól, hogy egy kórusban a legkönnyebb észrevétlennek lenni, mert csak az igazán vájtfülűek fogják észrevenni, hogy a 60 diák közül egy csak tátog.