A rádióban hallottam már őket, többször is, mint kellene. Ennek ellenére a neten alig lehet róluk találni valamit. De, hogy kik ezek, és honnan jöttek, nem is olyan fontos, így legalább a szakmai dolgokra koncentrálhatunk. A zenei stílusuk amolyan zenei vegyesfelvágottként is felfogható, de inkább punk akart ez lenni, csak nem sikerült. Egy tehetségkutató site-on a nevezettek közt találjuk a Kozmoszt, és szintén itt találunk egy fontos háttér-információt, mely szerint a zenekar számára nem csak a ragrímek léteznek. Nos, ezt fontos volt közölniük, hiszen a most következő daluk szövegéből ez nem derülne ki.
Nézem a falat,
ez maradt,
felőrlődtünk az évek alatt,
egy kicsit,
de nem vidít fel a talán.
Még be sem futott a banda rendesen, és máris felőrlődtek. Ezek után már nem is számíthatunk túl nagy színvonalra. Az első strófa elég demoralizáló. Az üzenet elég egyszerű, ezért félszavakból is megértjük, hogy a szövegíró épp olyan „depi”, hogy az csak na. Már a kezdés elég gyengére sikerült, de itt még van egy halvány reménysugár, hátha lesz ez jobb is... Vagy mégsem?
Múlnak az évek,
de nem szépek,
a kilátások és a régi képek,
a falon,
forradalom kéne már!
Közhely és giccsparádé után máris jöhet a forradalom. Folyamatos hiányérzetem van a szöveggel kapcsolatban. Ez a rész Orbán Viktor ünnepi beszédeit idézheti fel számunkra, bár nem hiszem, hogy ez lett volna a cél. Azonban kapunk még valamit – az agyvérzésen kívül is –, méghozzá a „remény rabjai” életérzést.
Nem csinálnék semmit szívesen,
a himnusz már nem zúg idebenn.
A töredékekből semmi épül fel,
de ami rég volt, nem rég múlt el,
mindenki énekel.
Hascsikarást kaptam, ó igen,/ a hashajtót kiittam teljesen./ A f*s úszik a WC-ben le,/ hát gyorsan húzd is le,/ mindenki itt székel! A refrén körülbelül ennyit tesz, itt a semmi semmizik. A forradalom és a lázadás a semmittevés megszállott hajszolásába csap át. A szövegtöredékekből tényleg egy nagy büdös semmi épül fel, aztán jön egy kis Nirvana-szerű rész, majd egy újabb bugyuta beszólás, mely szerint, mindenki énekel. Valószínűleg a zenekar koncertjein mindenki énekel, csak mindenki mást. Ha már annyit ittunk, hogy a kedvenc slágerünket kezdjük énekelni, na ebben az állapotban már akár egy Kozmosz koncertet is meglátogathatunk, mert akkor már oly mindegy!
A falakat nézed,
ha lesz pénzed,
megveszed majd és kész a részed,
de marad,
a szar zene, a béke vár.
Na, ez az a rész, ahol bekergetnek bennünket a málnásba, ahol egyébként a medve épp gyümölcsözik. Nem egészen világos, hogy mit kellene megvennünk, ha már az üres falakat nézzük. Továbbá az sem mindegy, hogy inside vagy outside nézzük a falat, vagyis, osztályrészt veszünk, vagy konkrétan egy házat és vele a hozzá tartozó státuszt is. Az utolsó két sorban van az igazság, vagyis nekünk hallgatóknak csak a sz@r zene marad és az önmegtartóztatás, hogy a rengeteg ömlesztett szemét ellenére is higgadtak tudjunk maradni.
Élj a mának,
már várnak,
a szakemberek, akik beléd látnak,
egy álmot,
de nem látják, hogy vége már.
Ezen a ponton még mindig a ragrímek dominálnak. A szakemberek akik beléd látnak résztől, ez valami pszichiátria ellenes elmebajnak tűnik. Vagyis, nem probléma, ha egy idegroncs vagy és tévképzeteid vannak, ez a normális. Itt két eshetőség áll fenn: vagy a normálist értékeljük túl, vagy itt már semmi sem számít, az őrület uralkodóvá vált.
Nem csinálnék semmit szívesen,
a himnusz már nem zúg idebenn,
a töredékekből semmi épül fel,
de ami rég volt, nem rég múlt el,
mindenki énekel.
A refrénnek nevezhető valami visszatér, és megint lesújt ránk. A kohézió a reménnyel együtt hal meg ebben a dalban. A ragrímek, a kevés élvezhetőnek nevezhető részt is megölik. Egyetlen kérdés merül fel bennem: Miért akar minden szellemi fogyatékos magyar zenész alternatívnak (ható) szöveget tákolni? Ez egy vicc, és abból a leggyengébb kategória.
„Az elveszett jelentés”:
Úsznak a halak,
a patak,
megfürdünk, ha borul a kajak,
izzanak,
de nem szárad meg a ruhánk.
Mennek a népek,
én is lépek,
de vajon miről szól ez az ének?
A kémek,
sem fejtik meg soha tán!
Tábortüzet raknék ügyesen,
elbíbelődnék az ügyeken,
remélem az erdő most nem gyullad fel,
a zsaruk úgyse kaphatnak el,
biztos létezel?
a halakat nézed,
nincs légzésed,
a beton szorítja a térded,
tévképzet,
nem talál az államrendészet.
Pofán vágnak,
nem látlak,
a pszichiáterek már várnak,
nyugtatókat,
jól beléd vágnak, hogy nyugodjál.
Tábortüzet raknék ügyesen,
elbíbelődnék az ügyeken,
remélem az erdő most nem gyullad fel,
a zsaruk úgyse kaphatnak el,
biztos létezel?
