A szegedi gyökerű Honeybeast anno a Czutor család tehetségtelenebbik gyerekének (nem mintha a másik tehetségesebb lenne) munkaadó vállalkozása volt. A „Portugál” című számmal mutatkoztak be, amiben még volt némi fantázia, de elég zavaró volt, hogy Czutor Anett nem igazán tud énekelni. Azóta őt ezen a poszton Tarján Zsófia váltotta, aki lényegesen jobb, bár mostanra a szövegvilág silányult az agyhalottak szintjére. Annyit pozitívumként még el tudok mondani, hogy az egykori Honey Bee közbe-közbe eléggé bedurvul, így a méhecskét a névben joggal válthatta fel a vadállat.
Ha én ember lehetnék...
Unalmas az öröklét
Hagynék egy kis sárga jelt a havon.
Nem tartom szerencsésnek ezeket a három soros versszakokat. Az embernek folyton az az érzése, hogy a költőnek nem volt elég mondanivalója, ennek ellenére igyekszik ránk erőltetni valamit. A „jelt” hiába helyes nyelvtanilag, ebben az utolsó sorban mégis úgy érezzük tőle, hogy a szöveg írója nem tanulta meg rendesen „ragzani a magyartot”.
Leköltöznék a Földre
Nem végleg, csak örökre
A kisboltot majd az angyalokra hagyom.
Arra igazán nem panaszkodhatunk, hogy nincs meg a kohézió. Az előadásmód és a történet primitívsége, ez a vallásos elmebaj viszont elég tré. Az istenkomplexus sose vezet semmi jóra, ahogy itt sem. Elég sok helyről kapjuk ezt a fajta vallási maszlagot, így a zene az utolsó, ahonnan erre szükségünk lenne.
Megnézném az életben
Mit művelnek a nevemben
Nem bánnám, ha nem tudnám, de tudom.
Ha tudja, akkor minek akarja megnézni? Súlyos önbizalomhiány vagy szellemi fogyatékosság? Bízom benne, hogy az alkalmi költő mellé hamarosan kijelölnek egy szociális gondozót, mert ez a műve rettenet.
Nem vergődnék, csak figyelnék
A sarokban csak söröznék
Mint Prágában egy régi jó haverom.
Isten, meg a haverok! Ja, tudom, népszerű sorozat volt, James Van Der Beek-kel. Bár nem tudom, hogy Istennek milyen régi haverjai vannak, akik sörözgetni szoktak. Ha az Uristen @ menny . hu c. filmből indulunk ki, akkor csakis Mózesről lehet szó. Megáldalak te szent… Amúgy meg minek ide Prága, ha már honi istenes valamivel etetjük a népet? „Kőbányai nem vót”? Esetleg Soproni?
REFRÉN:
Honnantól ember és meddig állat
A lelkek a kocsmákban ordibálnak
Honnantól ember? Szerintem csak kinézetre… Állat-e? Azért ennyire nem degradálnám az állatvilágot. A kocsmatöltelék pedig mindig is egy külön faj lesz. Primitív és semmihez sem hasonlítható. Éppen ezért csak artikulálatlan ordibálásra képes, és besz*p minden sz@rt, amit elé tolnak.
Mi ez a vegyszer, még egy kör rendel
Isznak hitelbe', de fizetnek egyszer.
Túlzott a szerző optimizmusa. Aki hitelbe iszik, az már nem fog fizetni, maximum alkoholmérgezésben kimúlni. Egyébként meg nem mindegy, hogy metil vagy etil alkoholról van szó, igaz, mindkettő öl, de az előbbi, az gyorsabban, míg utóbbit évekig ihatjuk. A refrén kicsit bedurvul, majdnem a heavy metal-ig hevül, de aztán visszanyugszik gagyira.
Inkognitóba' lennék,
Ha a porhüvelyt felismernék
Az ünneplést én szerényen kihagyom.
Szerintem itt egy logikai bakit vétettek. Nos, a porhüvely, az az emberi test, mint a lélek ideiglenes lakhelye, vagyis nem ezt kellene felismernie az embereknek, hanem a belsőt. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi akar lenni ez a dal, és arra jutottam; talán egy gyorstalpaló istentanfolyam analfabétáknak. Ennél többet ne várjunk tőle.
A teremtés mehet a levesbe
Nem pályázom a helyemre
Hogy hol rontottam el, már én se tudom.
Talán majd valaki megmutatja, hogy a zenét hol rontották el. A szöveget a pocsék témaválasztással, a bugyuta háromsoros versszakokkal és a semmitmondással. Eléggé szánalmas a dolog, összességében pedig idegesítő. Emberi butaság vs. zenei ízlés és kreativitás 20 : 0.
REFRÉN:
Honnantól ember és meddig állat
A lelkek a kocsmákban ordibálnak
Mi ez a vegyszer, még egy kör rendel
Isznak hitelbe', de fizetnek egyszer.
Ilyen szövegek mellett nyugodtan tolhatnák trash metal zenekarként is, fel sem tűnne a különbség senkinek.
Hajajajaj, a szívem
Meg ne tudja senki sem
Hogy titokban én a Földet szeretem.
Ezt meg E.T. énekli, kicsit népies-c!gányos stílusban. Pataky Attilát idézi. Az Edda Művek keveredik a mulatóssal, már csak Lagzi Lajcsi hiányzik. Kohézió és egy kezdetleges történet ugyan van, de a témaválasztás, a háromsoros versszakok komoly mondandóhiányt mutatnak. Kreativitás nincs, helyette kapunk egy „Biblia ultrarövident”. Ehhez a szövegvilághoz a trash metal sokkal jobban illik, mint ez e félig tingli-tangli akármi. Ha kezdetben voltak is jó ötletek, most már nincs, és simán ótvaros lett az egész. Valószínűleg tudnánk annyit inni, hogy élvezhető legyen, de inkább váltsunk csatornát, illetve más zenekarra váltsunk jegyet és akkor nem lesz baj!
„Az elveszett jelentés”:
Mi is az a tehetség?
Kifütyül a közönség.
A nívónk egy sárga folt a tavon.
Csak húgyozz minket körbe,
Simul a szinuszgörbe…
Nézd! K@kival dobál minket az a majom.
Nyakig vagy a székletben,
Megfürdenél a véremben,
Az éneklést majd csak kitanulom.
A színpadon még vergődnék,
Mint a szarvasok, úgy bőgnék,
A nem létező tököm most vakarom.
REFRÉN:
A hallgatók egyre messzebb állnak,
Jól megdobálnak és bekiabálnak,
Visít, mint a vekker! Kéne kender,
Különben nagyon megruháznak egyszer.
Énekelni nem tud(ok) még,
A tévében sem kell tehetség!
Egy tehetségkutatón gondolkodom.
Anyagilag ez tesz egyenesbe,
Vernyákolok itt élőbe’,
A zsebbélelő zsetont most elrakom!
REFRÉN:
A hallgatók egyre messzebb állnak,
Jól megdobálnak és bekiabálnak,
Visít, mint a vekker! Kéne kender,
Különben nagyon megruháznak egyszer.
Blablabla, értelmetlen,
Tudom, hogy hihetetlen,
Mégis sokan megveszik a lemezem!
