nem.jpg)
Ezen a héten a Supernem került terítékre. Már kezdtem elfeledni ezt a rettenetet, de a minap megint ez szólt a rádióban. A zenekar stílusa a kezdeti gagyi punkos-rockos valamiből „tudományos fantasztikus poppá” nőtte ki magát. Azért lássuk be, ez sem nem tudományos, fantasztikusnak végképp nem nevezném, és még a pop szakmára nézve is sértő, hogy ez a zenekar oda akar tartozni, pedig abban a műfajban elég sok a szemét. A lényeg a lényeg, én ezt még zenések se merném nevezni, ahogy a techno-dubstep vonalat sem.
Hova megy ki, ki hova megy?
Mire megy ki, ki mire megy? [x2]
Agyadat dobd ki, dobd ki az agyad!/ Az agy az mi, mi az az agy? Játék a szavakkal, de csak amatőr szinten. Ha mindenképpen ilyenekkel akarnak operálni, akkor a Geszti Pétert szerződtessék szövegírónak. Amikor hosszú órák szenvedése után a sz@ron kívül csak ilyen jön ki egy emberből, akkor kellene feladni a szövegírói próbálkozásokat, méghozzá örökre. Persze itt ez ultramenőnek van kikiáltva és unalomig és még azon is túl ismételgetik.
Az asztalon dobolok,
a széken állok,
hogy mit csinálok,
a semmire várok.
Nos, itt bajban leszünk, mert a szöveg egyszerű kijelentésekkel operál, hogy a valószínűleg szellemi fogyatékosokból álló törzsközönség is megértse, hogy ez a zenekar semmiről sem szeretne beszélni. Itt is csak az van, mint a kígyók lábai közt. A szerzőnek azt üzenem, hogy a semmire már nem kell várnia, az itt van. Mission accomplished, ahogy a művelt német mondaná.
Az ajtót berúgom,
a szívem kinyitom.
Kézzel mutatok,
háttal takarok,
érted maradok,
mondd, amit akarok!
Az alap felállás szerint, van ez a bugyuta szójáték, ami refrén, aztán négy sor semmizés, majd jön ez a hat sor, ami szintén ismétlődik minden refrén végén, és csak apróbb módosításokat szenved el. Túl sok időt nem töltöttek a szöveg megírásával, a zenei alappal pedig még kevesebbet. Az látszik, hogy nagy hangsúlyt fektettek a szellemi fogyatékosok fejlesztésére. Az utolsó sor fejezi ki a legjobban a szerző szintjét: „mondd, amit akarok!”, vagyis, önálló gondolatokkal nem rendelkezik, mások útmutatására szorul. Kár, hogy az ilyeneket kiengedik a kényszerzubbonyból. Mondjuk, én speciel az állatkertben mutogatnám ezt a zenekart, de azt hiszem, ez az állatokra nézve lenne sértő.
Hova megy ki, ki hova megy?
Mire megy ki, ki mire megy? [x2]
Már itt baromi unalmas ez a két sor, mert az első adagot még átszenvedi az ember.
Húzd meg a vonalat!
Van ami kimarad.
Hallod a tapsot,
lesz aki lemarad.
Ennél még a Belga „A piki lapika” című halandzsa száma is ezerszer értelmesebb. Szerintem ezt a Papp Szabolcs nevű egyedet (embernek vonakodva nevezném) iskoláztatni kéne, vagy valami, mert így egy borzalom.
Az ajtót berúgod,
a szíved kinyitod,
a nyelved harapod,
a segged mutatod,
érted maradok,
mondd, amit akarok!
Lemony Snicket A balszerencse áradása c. művére emlékeztet ez a dal, csak itt nem a balszerencse árad, hanem a sz@r, de az sokkal intenzívebben, mint kellene. Ótvaros vagy Szabi!
Hova megy ki, ki hova megy?
Mire megy ki, ki mire megy?[x4]
Azaz, tegyél még rá egy lapáttal. Még, még, még,/ táncolj még,/ az se zavarjon meg,/ ha egy tehén a szádba lép! Idézet Dolák-Saly Róbert: Őrzöm a percet c. dalából.
Nézz a szemembe!
Csak egy nap az élet.
Toldd fel a bringád
a hegy tetejére,
hogy hol van a vége,
ülj a váz elejére.
Ha nem tudod mi van,
majd akkor kapod,
a lejtőn lefelé,
hol van a haverod.
Na érted maradok,
Mondd, amit akarok!
Itt azért kicsit változik a képlet, egy idióta bringás sztori miatt, amit három-négy szavakban mesél el, de ez sem egy akkora történet, amit bármennyire is élvezhetnénk. A szókincs eléggé szegényes, a kohézió a nullához konvergál, ahogyan a szerző szellemi színvonala is. Annyit még tudnék ajánlani az írónak, hogy a rozsdás biciklit k#rva gyorsan tolja haza. Még mindig nem értem, hogy az igénytelenség mikor, és miért lett trendi. Ha nekem kell megmondanom, hogy a Papp Szabolcs mit akarjon, akkor fejezze be, és oszlassa fel ezt az idegbaj zajbrigádot!
Hova megy ki, ki hova megy?
Mire megy ki, ki mire megy? [x6]
Mikor ide érünk, már sírni volna jó… Hatszor megismételni ezt a két mocsok sort egymás után? Normális; Margit?
„Az elveszett jelentés”:
Hova b@szki, ki hova b@sz?
Mire b@szki, ki mire b@sz? [x2]
Az agyadon kopogok,
a széken brunyálok,
hogy mit csinálok?
Számmal kakálok.
Az agyad eldobod,
a füled befogod.
Fejed vakarod,
a hányást fontolgatod,
sz@rral támadok,
Én most belefáradok!
Hova b@szki, ki hova b@sz?
Mire b@szki, ki mire b@sz? [x2]
Húzd meg magadat!
Szívhatod a fogadat.
Hallod a hangot?
Vedd be a pirulát.
Az agyad eldobod,
a füled befogod,
a gennyet hallgatod,
a segged mutatod,
sz@rral támadok,
Én most belefáradok!
Hova b@szki, ki hova b@sz?
Mire b@szki, ki mire b@sz? [x4]
Nézz a seggembe!
Számig ér a zseblámpa fénye.
Ideértünk a határra végre,
a határőr kitett a sor mellé, he,
Hogy hol van a heroin?
Bevilágít a testrésembe,
nincs ott semmi, csak kokain,
majd ott kint eladom,
most a számat befogom,
itt van az anyagod.
sz@rral támadok,
Én most belefáradok!
Hova b@szki, ki hova b@sz?
Mire b@szki, ki mire b@sz? [x6]
