Évzáró posztunk vendége egy már nem létező ország szülötte, aki – természetesen – szintén nálunk lett „sztár”. De, ahogy Jugoszlávia megszűnt létezni, úgy talán az igénytelenség importja is hamarosan a múlté lesz, és végre csak a tehetségeket fogják honosítani kis hazánkban. Dér Henrietta a Megasztárból és a Sugarloaf nevű formációból lehet ismerős, és hogy Kovács Áron rajongói is tudják, miről van szó; elmondanánk, hogy ez az a bizonyos: „Sugarelóf@sz” nevű valami a lottósorsolásból. Igaz, azóta Henrietta otthagyta Tóth Szabolcs bandáját, és szólóban nyomja, ami a szövegvilágon látszik is. Nem mintha a Sugarloaf kritikán felüli produkciókkal állt volna elő fennállása során, de legalább minimális hajlandóságot mutattak arra, hogy tartalommal töltsék meg a szövegeiket. Elöljáróban annyit elmondhatunk a most következő dal egy kicsit infantilis.
Mindig imádtam, hogy a zoknidat
Ágyba bújás közben magadon hagytad
Annyira műanyag lett a csaj, hogy már az emberi kommunikáció legprimitívebb formáira sem képes. Bármennyire hihetetlennek hangzik, a problémákat meg lehet beszélni (vagy legalább meg lehet próbálni megbeszélni), ellenben az utólagos gyalázkodás nemcsak szánalmas, de undorító is. Csakhamar olyanná vált, akiket azelőtt még a Sugarloaf berkein belül gyalázni szokott. Olybá tűnik, mintha valaki agyba kapta volna a szilikont, nem cicibe.
Zéró teljesítmény negatív rekord
Csak rám vársz végül, jól bealszol.
Arra nem gondolt, hogy ez esetleg az Ő hibája? Azért az baromira nem árt, ha egy csaj el tudja adni magát, mert hiába van párduc teste, ha a mozgáskultúrája még Arnold Schwarzenegger terminátorát is alulmúlja, mert; ki akarnak megk#rni egy vasalót? Szóval, a bige unalmas, mint egy leeresztett guminő, és még csodálkozik azon, hogy a csávó inkább alszik egyet.
Refrén:
Minden szó, oly szép és jó
De kérdezném, hogy hány lánynak mondtad még?
Na, ez meg már a szilikonba oltott feminizmus. Akkor lássuk a másik oldalt is: Kedves Művésznő, Ön hányszor mondta egy pasinak, hogy Ő álmai férfija? A „párválasztás” már csak egy ilyen sport; azt a frázist meg mindenki ismeri, hogy „háborúban és szerelemben mindent szabad”, szóval ez ennyi volt. Szerintem iskolák a volt Jugoszlávia területén is voltak, nem ártott volna egyet-kettőt meglátogatni, néha-néha.
Minden pillanatban arra gondolok, milyen jól vagyok nélküled.
Ennél szebbet, jobbat már nem is kaphattam, annyit mondhatok:
Ég veled!
Röhejes ez a vergődés, nyomor a köbön.
Szárnyal az idő, (ennyi szürke nap).
Hova menjünk hétvégén (süt majd a nap)?
Aztán két sorral később már gondjai vannak a szingliséggel is, amit a refrénben még annyira élvezett, hogy csak na. Agymosás szaga van a dolognak.
Na ebből elég ülj itthon tovább, (én hívtalak)
Vár az élet, így dobtalak.
A szakítás után miért hívja? Nem túl következetes a cucc. Az pedig örök rejtély, hogy miért volt együtt a fickóval, ha ennyi gondja volt vele? Az eddig látottak/hallottak alapján a dalt ekképp foglalnánk össze tömören: „Szevasz Drágám, kösz, hogy fizetted az első lemezem kiadását, de most már húzz a búsba”.
Refrén:
Minden szó, oly szép és jó
De kérdezném, hogy hány lánynak mondtad még?
Minden pillanatban arra gondolok, milyen jól vagyok nélküled.
Ennél szebbet, jobbat már nem is kaphattam, annyit mondhatok:
Ég veled!
Ezen a ponton már annyira kifogytak mindenből, hogy egy kis ó-zással próbálják megtoldani a „műsoridőt”. „Óhóóóó-ó, ide meg nem írtunk semmit, pedig kellett volna, vohoóó”.
Nyugodtan vidd magaddal a konzolod,
azt minden nap nyomkodhatod...
Talán nem kellett volna annyiszor fejfájásra panaszkodni, és a csóka téged is „megnyomkodott” volna, te egyszerű teremtés. Saját magát alázza ezzel a dallal az énekesnő, és megerősít egy rakás „buta nős” sztereotípiát, amivel senki sem jár jól, legfőképp a nők nem.
A tévét is meg a laptopot,
amin a pixel csajokat bámulod
Mától minden más...
Amikor az ’A’ verziót egy mozdulatlan szilikon darab jelenti az ágyban, akkor az emberek döntő többsége inkább a p*rnóra fog voksolni, abban legalább van mozgás, a bőséges kínálat pedig remek választási lehetőséget kínál.
Refrén:
Minden szó, oly szép és jó
De kérdezném, hogy hány lánynak mondtad még?
Minden pillanatban arra gondolok, milyen jól vagyok nélküled.
Ennél szebbet, jobbat már nem is kaphattam, annyit mondhatok:
Ég veled!
A kettős mérce intézménye elevenedik meg a műben, ahol a primitív énekesnő sasszemmel kiszúrja exe minden hibáját, sajátjait pedig nem veszi tudomásul. Rém egyszerű a történet, a feminizmus jegyében egy kicsit gyalázza a férfiakat, mert ettől érzi szexi magának, de mindez csak arra jó, hogy eme ótvaros nőnemű lény egója egy kicsit jobban érezze magát, igaz mindezt saját együgyűségének köszönheti csupán. Összességében elmondható, hogy ez a nóta felettébb bárgyú, a nő meg totál dilettáns. Nem mellesleg boldog új évet kívánunk mindenkinek, aki erre igényt tart. A pezsgő szembe kerülve károsíthatja Ön és környezete látását! A kockázatok és mellékhatások tekintetében keresse fel szemész szakorvosát, látszerészét.
„Az elveszett jelentés”:
Mindig is tudtam, hogy nincs agyad,
Vagy ha volt is, akkor valahol odacsaptad,
Zéró IQ, negatív agyi aktivitás,
Te vagy az élet királynője, nem vitás.
Refrén:
Elméd nem hatja meg egy kiló hó (sem),
Mert gyermekkorodban jól fogyott a hígító (jam),
Most épp arra gondolok, hogy neked az agyhalál fájhatott,
Csak nem diagnosztizáltak a doktorok, az agyráknak sincs mit csócsálnia ott:
Képzeled?!
Szárnyasfej-vadász, (éhező szürke nép),
A technokolért nyúlsz, (de, melléd odalép),
Elmeséli neked, a fél életét (te meg elfelejted a ragasztó nevét)
Így lesz céltalan az élet, mert zacskó nélkül nem is tudod a ki- és belégzést.
Refrén:
Elméd nem hatja meg egy kiló hó (sem),
Mert gyermekkorodban jól fogyott a hígító (jam),
Most épp arra gondolok, hogy neked az agyhalál fájhatott,
Csak nem diagnosztizáltak a doktorok, az agyráknak sincs mit csócsálnia ott:
Képzeled?!
Nyugodtan told magadba a botoxot,
Azzal agyad tovább már nem osztod,
Elcserélnéd gyorsan, az esti műszakot,
Amíg a herkát megfőzöd és betolod.
De nincs is munkád, már vagy 10 éve!
Refrén:
Elméd nem hatja meg egy kiló hó (sem),
Mert gyermekkorodban jól fogyott a hígító (jam),
Most épp arra gondolok, hogy neked az agyhalál fájhatott,
Csak nem diagnosztizáltak a doktorok, az agyráknak sincs mit csócsálnia ott:
Képzeled?!
