Ha most egy sakkjátszma felénél tartanánk, akkor a Deniz félékből már komoly hiány jelentkezne, ami azzal járna, hogy az ellenfél siratná a levert sötét parasztjait. Az élet azonban nem ilyen egyszerű, hiszen ahol alacsonyan van a léc, ott egy tehetségtelen, agyilag kripli is lehet próféta, ahogy ezt wannabe rapperünk esete is mutatja. Az egyetlen előnye, hogy ez a gyerek szövegel, az az, hogy a legutolsó sz@ros kis közhely is benne lesz egy nagy gyűjteményben, így az okoskodók mindig elő-elő tudják majd szedegetni azokat. Ezzel ellentétben a vélemény mára privilégium lett, melyet szégyellnie kell mindazoknak, kiknek megadatott, köszönhetően a sok önjelölt sztárnak, akik paraszt létükre királyok lehetnek. Természetesen az ilyenek egyszersmind a kritika felett állnak, és lássuk be, azon kívül, hogy adott esetben a kritikust megdobálják k@kival, mást nemigen tudnak tenni, mert annyi tehetségük sincs, hogy egy frappáns választ összeszenvedjenek.
Mintha csak most lett volna én úgy emlékszem
ahogy hétfőnként a suliból elkéstem
Ez még általános elsőben lehetett, és nagy valószínűséggel azóta sem ért oda, így a „hétfőnként”-et egy kicsit túlzónak érezzük.
ahogy az irodalom tanárom hesseget
mert én máshogy értelmeztem a verseket
Túl sokat nem olvashatott, így az elemzéshez gondolom hozzá sem szagolt. Igaz, a honi oktatási rendszernek vannak, voltak és még sokáig lesznek is súlyos hiányosságai, de az tény, a kr€téneket elég jól kiszűrik, ahogy a dal is mutatja.
matekból szinte csak egyesek
mert a számok a fejemnek terhesek
Ahogy elnézem, nem csak a számok. Már az is csoda, hogy a kilégzés-belégzés önállóan megy neki.
a rímeken pörgött már ott is az agyam
a tükörben rapsztárnak képzeltem magam
Rímek ugyan vannak, de kohézió már alig. Talán nem ártott volna odafigyelni a tanárra.
iskola után meg helyett
a kocsmákban foglaltuk mindig a helyet
Tehát, még azelőtt elitta az eszét, mielőtt megjött volna neki. Azért ez megmagyarázza, miért ilyen primitív; csak a pia beszél belőle.
fiatalok voltunk de tudtuk a dörgést
ösztönből hoztunk meg minden döntést
Egy pohár italt ledönteni azért nem ekkora művészet, még ha a szerző minden erejével igyekszik is azzá tenni. Az alkoholizmus nem életviteli tanácsadás.
vonattal körbe az országon
hogy miről beszélek érti a korosztályom
várótermek meg füstös lebujok
ha éled az életet soha meg nem unod
Egy lakópark méretű közhellyel zárja a strófát, mert az utazgatásai során csak a kosz ragadt rá, más nem.
Refrén:
túl rövid az élet, hogy unatkozz
légy az aki vagy ne másnak mutatkozz
éld meg amit meg kell mert hirtelen
magával ránt majd a végtelen
Egy újabb kliséhalmaz, az előző versszak végén annyira belelendült, hogy abba sem tudja hagyni. A refrén első felének az üzenete a szerzőre is vonatkozik, így a képzelt rapperséget felválthatná az alkalmi hómunkásos lét, melyre egyébként hivatott.
lehet, hogy nem vagy gazdag se erős
de te vagy mindenért a felelős
nem az számít ki mennyi idős
hidd el benned is élhet egy hős
Egy újabb adag közhelyes sz@r. Bár saját gondolatai nincsenek, legalább másokét fel tudja használni, még akkor is, ha ezek már elcsépelt dolgok.
én már dolgoztam 16 évesen
hogy a legelső számom kész lehessen
a csodát nem vártam hanem kerestem
és meg is találtam el nem eresztem
Magyarra fordítva: „Én akkor király vagyok, hogy még a miniszterelnök is előre köszönt, mert a belem is kigüriztem mire kész lett az első szám”. Azon persze nem gondolkodott el, hogy vajon miért nem talált senkit, aki támogatta volna a gagyi kis vállalkozását?
egy hang zakatol bent a fülemben
hogy ne adjam fel legyek rendületlen
Természetesen a hangok azt suttogják neki, hogy normális.
Kazincbarcelonába születtem
most meg a tizen-harmadik kerületben
élek és köszi nagyon jól vagyok
itt is telnek és múlnak a hónapok
Ez a „Kazincbarcelona” a világ legszánalmasabb dolgainak egyike. Holnaptól meg majd Ő lesz a rap Messi-je, ami részben igaz, hisz ez a cucc olyan messzi van a raptől, mint Makó Jeruzsálemtől.
a zene a kábszer a szavakra szót rakok
mert rabul ejtettek a szótagok
Szótagolva olvas… Hát, ez igazán remek.
élsz is tesó vagy csak létezel
az még kevés, hogy eszel iszol meg lélegzel
Erre a karrierre én nem verném magam ennyire. Ultra pocsék f*s áradat, semmi más.
az óra ketyeg lassan ébredj fel
ami elmúlt nem jön vissza még egyszer
Közhely. Okos megoldás, hülyéknek.
Refrén:
túl rövid az élet, hogy unatkozz
légy az aki vagy ne másnak mutatkozz
éld meg amit meg kell mert hirtelen
magával ránt majd a végtelen
lehet, hogy nem vagy gazdag se erős
de te vagy mindenért a felelős
nem az számít ki mennyi idős
hidd el benned is élhet egy hős
Sakk. Berosálok! A játszma ugyan még folytatódik, de ennek a szemétnek végre vége. Az esetek többségében a kevesebb több. Jelen esetben az abszolút nulla sokkal jobb lett volna, mint ez a nagy rakat gondolkodónak tűnni akaró semmiség. Azonban vannak olyanok, akiknek pont ez a semmi kell, ezzel töltik ki a bennük tátongó űrt, de ennek a miértjére már találják meg az érintettek a választ, feltéve, ha akad erre igényük. Deniz még mindig egy szánalmas kis senki, aki primitív szövegeit közhelyekkel próbálja eladhatóvá varázsolni, de ez a lényegen nem változtat. Ótvaros, ennyi.
„Az elveszett jelentés”:
Egy magyar nyelv felmérőn simán elvérzem,
Mert a legtöbb szóra nem is emlékszem,
Pedig szavalhatnék én is verseket,
De valahogy nem értem „A kis herceget”.
Nyelvtanból és matekból csak egyesek,
Csak a torna órán csúsztak be kettesek, (foci közben)
Mert izomból van az egész agyam,
És csomag virsliket megszégyenítően hurkás a nyakam!
Persze bepiált fejem mindent elfeledett,
Kr€ténségem ettől lett fékevesztett.
Keresem a mássalhangzót, a zöngést,
Agysejtjeimnek szpíddel adnék egy kis pörgést.
Pörzsölővel végigmennék a jószágon,
Így megy egy jó disznóvágás a rónákon.
Néhány páleszt legurítanék én is,
A disznóvér sütve elég brutális.
Refrén:
Tré ez a dal, de ezen ne csodálkozz,
Inkább szeresd, és ne utálkozz,
Mert az előadó elég éretlen,
Hidd csak el, ez nem véletlen!
Lehet, hogy a szövegem nem túl velős,
Ezért csak én vagyok a felelős,
De nem vagyok más, csak egy szájhős,
Egy gerinctelen bőrizomtömlős!
Én már dolgoztam 16 AIDS-essel,
Akkor ismerkedtem meg a pozitív életszemlélettel.
Azóta a galambokat simán eleresztem,
Az emberi evolúcióban valahol elkeveredtem.
Azt suttogja a hang a fülemben,
Normális vagyok, nézek rémülten.
Kazincbarcikát sohasem szerettem,
Ezért Barcelonára átkereszteltem.
A sz@rból megélek, és köszi jól vagyok,
Napi öt lemezt simán elpasszolok,
Pedig nem rappelek, csak szótagolok,
Mert rendesen még olvasni sem tudok.
Kész is a lecsó, mindjárt étkezem,
A fahéjat és a borsszórót felcseréltem,
Végül az egészet porcukorral meghintettem,
Gusztustalan, de vacsorára ma ezt ettem!
Refrén:
Tré ez a dal, de ezen ne csodálkozz,
Inkább szeresd, és ne utálkozz,
Mert az előadó elég éretlen,
Hidd csak el, ez nem véletlen!
Lehet, hogy a szövegem nem túl velős,
Ezért csak én vagyok a felelős,
De nem vagyok más, csak egy szájhős,
Egy gerinctelen bőrizomtömlős!
