Nyakunkon a Karácsony, így itt az ideje, hogy mi is egy kicsit elnézőbbek legyünk egy olyan emberrel szemben, aki eddig jórészt csak sz@rt tolt a népek arcába. Szűcs Krisztián HS7-es munkássága felér egy merénylettel, ahol remekül megfér egymás mellett némi rasszizmus, a primitívség és az üres közhelyek puffogtatása. Természetesen ezeket nem nehéz elfeledtetni, csak kell hozzá egy sokkal tehetségesebb valaki, meg egy jól megkomponált featuring. Nos, jelen esetben Herrer Sára részéről ugyan megvan a tehetség, de a kompozíció már nem képes felülmúlni az eddigi borzalmakat. Azonban most mégis nézzük a dolgok jó oldalát, mert legalább konstans pocsék produkciókkal rukkol elő, így van némi folytonosság a történetben. Boldog Karácsonyt mindenkinek!
Tehozzád képest a Lollobrigida
Halovány őszi árnyék
Ha tudnád hányszor álmodtam róla
Hogy milyen lenne ha veled járnék
Tudom jól, a nők életkorát nem illik firtatni, de azt azért jegyezzük meg, hogy Lollobrigida már jócskán túl van a fénykorán. A „szexszimbolum” jelző amúgy sem egy egész életre szóló titulus, így aligha tűnik fairnek, hogy a Költő egy vénasszonyhoz hasonlítgatja a kedvesét: „Óh Bébi, olyan jól nézel ki, mint egy 86 éves nagymama!” Azt hiszem, minden csaj efféle bókokról álmodik… (Hát persze, hogy NEM!) A strófa második fele ezzel szemben sokkal egyszerűbb, szimplán teret enged egy kis fantáziálgatásnak, amivel nem lenne semmi baj, viszont az összképet korábban már sikerült annyira elb@sznia, hogy a kezdés kellően szánalmas legyen. Krisztián, remélem idén agyat kértél a Jézuskától Húsvétra!
Tehozzád képest Brad Pitt egy kisnyúl
Megrepedt kínai karácsonyfadísz
Egy kis Húsvét-Karácsony mashuppal kezdődik a második versszak. Úgy tűnik, valaki megfogadta az Akkezdet Phiai tanácsát: „Egy-két híresség kell minden rímbe...”. Azért találhattak volna olyan sztárokat/hírességeket, akik még nincsenek fél lábbal a koporsóban, mert ez a nyugdíjasklub elég tré.
Ha tudnád hányszor voltam már veled
És te nem is tudtál róla
A második szakasz végére kicsit elfogyott a lendület. A kötelező híresség ugyan még megvolt, de rímeket keresve sem lelünk. A Szerző itt már nem akart mást, csak fecsegni egy keveset, amit egy enyhén perverz fantazmagóriával igyekezett feldobni. Szódával elmegy, feltéve, ha elég tudatmódosító szert keverünk bele.
Csatornából csúszni a csúcsra
Ölbe tett kézzel győzni tanulva
Ez a karmánk, ha akarnánk
Akkor se lehetne másképp
Ez a rész meg a m@szturbálásról szól, és ezzel helyezi új megvilágításba a fantáziálgatós szakaszokat. Mindközül mégis ezt nevezném a legötletesebb bekezdésnek, kár, hogy a nyugdíjasoknak köszönhetően, ez a dal pár éven belül kiérdemli majd a nekrofil jelzőt. Hátborzongató, nemde?
Egyiknek sikerül, másiknak sikerül
Közhely, és annak is elég ordenáré.
Végére mindenki boldog
Szűcs Krisztián szövegei és éneklés gyanánt mímelt szűkölése nélkül nagyon is boldogok lennénk. Így viszont el van sz@rva a kedvünk rendesen, de sebaj, majd a bejgli segít!
Hiába menekülsz, boldogság utolér
És közben nincs semmi dolgod
Sikoly szerepében a Boldogság. Utolér, ledarál, gyilokhalmaz és patakokban folyik a vér, nincs is más dolgod, csak elszenvedni a szurkálódásokat. Bíztató. Lett volna mit csiszolni a dal stílusán.
Egyiknek sikerül, másiknak sikerül
Végére mindenki boldog
Hiába menekülsz, boldogság utolér
És közben nincs semmi dolgod
Megakadt a lemez? Te Öreg, ez már volt!
Tehozzád képest a Madonna
Donna Tonna, te atombomba
Madonnáról manapság nem lehet eldönteni, hogy egy nőies férfi, vagy pedig egy férfias nő, mindenesetre a karjától még rajtam is kitör a sikító frász. Nem mellesleg eme rész receptjéért Geszti Péter sírva könyörögne.
Tehozzád képest a méz sem édes
Csak te vagy képes dönteni engemet romba
Ha az utolsó sort az édesre rímeltette volna, akkor lehetett volna belőle valami. Más kérdés, ha így is tud írni, akkor miért a sok f*s?
Csatornából csúszni a csúcsra
Ölbe tett kézzel győzni tanulva
Ez a karmánk, ha akarnánk
Akkor se lehetne másképp
Egyiknek sikerül, másiknak sikerül
Végére mindenki boldog
Hiába menekülsz, boldogság utolér
És közben nincs semmi dolgod
Egyiknek sikerül, másiknak sikerül
Végére mindenki boldog
Hiába menekülsz, boldogság utolér
És közben nincs semmi dolgod
A dal egy durva ismétléses idegrángásban végződik. Elég hamar kifogytak a mondanivalóból, bár a „nyuggerek” felemlegetése előrevetített némi demenciát, szóval nem lepődtünk meg ezen. Ez a nóta is csak egy újabb elmésnek vélt vergődés Szűcs Krisztián tollából, amit egy feltörekvő tehetséggel próbált eladhatóvá tenni. Sajnos Herrer Sára kénytelen volt hozott anyagból dolgozni, és a sz@r nehezen konvertálható át valami hasznossá. A csávónak legalább önkritikája lenne, ha már tehetsége nincs. Röhejes és ótvaros a végtermék, ami úgy néz ki, mint ami már megjárta valakinek az emésztő rendszerét egyszer.
„Az elveszett jelentés”:
Ne legyél már, ekkora parazita,
Egy bélféreg, félnótás,
Kinek ásítása, legtöbbször pepita.
De jó lenne ide, egy elmés beszólás!
A te elméd, most a nyáltengerbe fúl,
Állat leszel, mint a holstein-fríz.
Ha most tudnád, ez mennyire feldúl,
A pontos idő, három óra tíz.
Zsarnokságból szúrni a zsúrra,
Tarkóra tett kézzel bízni, elvakulva.
Üres a kamránk, egyszer tele raknánk,
A sortűz után, nagyot puffannánk.
Egyik elterül, másik kiterül,
Végére mindenki boldog.
Hogy mit akartak, holnap kiderül,
Nem érdekesek többé a mostok!
Egyik elterül, másik kiterül,
Végére mindenki boldog.
Hogy mit akartak, holnap kiderül,
Nem érdekesek többé a mostok!
Túl gyorsan jár az a motolla,
Tolla tolta a tintát a papírra.
Hozzád képest, a kéz nem is véres,
Diktátor, a sorsod most lesz, keserédes.
Zsarnokságból szúrni a zsúrra,
Tarkóra tett kézzel bízni, elvakulva.
Üres a kamránk, egyszer tele raknánk,
A sortűz után, nagyot puffannánk.
Egyik elterül, másik kiterül,
Végére mindenki boldog.
Hogy mit akartak, holnap kiderül,
Nem érdekesek többé a mostok!
Egyik elterül, másik kiterül,
Végére mindenki boldog.
Hogy mit akartak, holnap kiderül,
Nem érdekesek többé a mostok!
