„Jó napot, jó burkolást!” Régen, még csak a jó ebédhez szólt a nóta, ahhoz is korlátozott mennyiségben, most meg már mindenhez, többek közt a jó építkezésekhez, meg a rosszakhoz is. Nos, ami a Subscribe zenéjét és szövegeit illeti; ez egy igazi olvasztótégely, amibe raktak mindenből egy kicsit, ami néhol rendesen kiadja magát, máskor viszont a majmolásnál sem jut tovább. Ez a dal is inkább eme utóbbi kategóriába tartozik, mert szeretett volna ez a szöveg alternatívos lenni, csak a törzsfejlődés elején egy kicsit eltévedt. Mindközül talán mégis ez a banda áll legközelebb ahhoz, hogy valóban jó szövegeket tegyen le az asztalra, csak kell nekik némi motiváció és gyakorlás. Amíg a Kánaán még várat magára, addig csak unsubscribe-bolni tudjuk a csapatot.
Éjszaka volt, nem is a hold nem is a lámpák fénye szólt
Szíveden ült a vágy, keserű, kacska, lágy.
Egész jól indul, az első sor után az ember valami igazán érdekes dologra számít, de a második sor megmutatja, hogy ez is csak egy félresikerült szerelmes nyálcsorgatás lesz.
Szemeden ült, nem köszörült, nem is a holdra, rám vetült.
Szíveden béke volt. Szívemen béke szólt.
A strófa végére pedig nemcsak az ötletekből, a szavakból is kifogyott. A „szív”, a „hold”, az „ült” és a „béke” kifejezések a kelleténél többször fordulnak elő. Az örök igazság, hogy egy szóra önmaga rímel a legjobban, de azért ez itt már túlzás. Négy sorban ennyit ismételgetni már tré. Sajnos az első sor után komoly hanyatlásnak indult a történet.
Felsírtál és megszidtál, magamtól jöttem nem hívtál.
Ez takaros, furcsa folt, nem késve felkarolt.
Dallamos a szöveg, jó a ritmusa a dolognak, csak épp nem szól semmiről, csak picsog.
Könnyű a szó, nehéz a tett, öröm a bírám ész felett
szakadunk szerte szét, mi vetett épp eléd.
Hát igen, itt sem az ész diadalmaskodott szövegírás közben. Kezd lamentálós lenni a dolog, mégsem volt ez akkora szerelem, vagy akármi. Ezen a ponton már szánalmas a cucc.
Nem számít többé már a súly,
Hízhatsz Baby, mert már lesz@rom!
a közel vagy a távol.
És elhúzhatsz a p!csába.
Szép fészket raktál itt belül álomtéglákból.
Felültettél rendesen, amire rá is fáztam. Amúgy álomtégla? Tényleg? Szerintem itt csak az álom téblábol.
Valaki félt, valami fájt, zuhogott, mégis épp elállt
Az ami régen volt. Nem is oly régen volt.
Tovább folytatódik a sírás. „Sz@rj, vagy takarodj a budiról”, ez itt ennyi.
Felsírtál is megszidtál, magamtól jöttem nem hívtál.
Ez takaros, furcsa folt, nem késve felkarolt.
Deja vu. Ez mintha már elhangzott volna egyszer. Na, hogy valakinek ennyire ne legyen mondanivalója, az az igazán durva. Mondjuk, ha 5-6 versszakkal később újra bedobja, mementónak, akkor még talán elmenne, de egy refrénnel ezelőtt pont ezzel kezdte.
Nem számít többé már a súly,
a közel vagy a távol.
Szép fészket raktál itt belül álomtéglákból.
Nem maradhatsz itt már tovább!
Nem lehetsz máshol!
Végleg ide fészkeltél belém álomtéglákból.
A helyzet változatlan, illetve van némi kiegészítés, de ez is csak olyan, mint az alkotmánymódosítások, ettől a sz@r még sz@r marad. Az „álomtéglától” nem látta a falat, és neki is szaladt becsületesen. Van egy-két jó ötlet, így ez a dal lehetett volna ezerszer jobb, de ehelyett egy elcsépelt, közhelyes mocskot kaptunk. Kár érte, de ez így ótvaros.
„Az elveszett jelentés”:
Sör szaga volt, szájon kapott,
Emberem nem sejtette, mennyire ráb@szott.
Fura most belül a száj,
Odabent beindult a banzáj.
Szemedben gyűlt, majd legördült,
A sírástól a szád is legörbült.
Tükörben nézed, sok furcsa folt,
Talán valami baja volt?
Besírtál, valamit megszívtál,
Vagy ezer orvost rögtön felhívtál.
Homlokod most ráncolt,
A válasz fura szavakba kódolt.
Rövid a szó, nehéz kimondani,
Az érzést nem lehet megszokni,
A pofád egyre szakad szét,
Olyan, mintha szopogatnál egy ekét!
Nem vagy többé már nagyon cool,
A szád mindjárt kigyúl.
Afták marják szét itt legbelül, csak téblábolsz.
Valami ég, valami fáj,
Bagólesőmben szamuráj,
Ami régen jó volt.
Most rendesen letarolt.
Besírtál, valamit megszívtál,
Vagy ezer orvost rögtön felhívtál.
Homlokod most ráncolt,
A válasz fura szavakba kódolt.
Nem vagy többé már nagyon cool,
A szád mindjárt kigyúl.
Afták marják szét itt legbelül, csak téblábolsz.
Nem maradhatsz itt már tovább!
Kell, hogy legyen gyógymód!
Afták marják szét itt legbelül, csak téblábolsz.
