Amikor a tejipari szakmunkás azt hiszi, hogy tud énekelni, annak egy tehénnyálban tocsogó, szívörvényes tejturmix lesz a vége, amitől mindenki okád. Mert az, hogy a bocik nem rohantak ki fejvesztve a pajtából, és a sajtok sem rohadtak gyorsabban a kamrában miközben dalolt, még nem jelenti azt, hogy alanyunknak van érzéke és tehetsége a zenéhez. Szóval, ha már ennyire adni szeretne valamit az embereknek, inkább vágjon hozzájuk egy marék Túró Rudit, mint a zenéjét/CD-jét, mert az kevésbé fáj. Mindezt összefoglalva, ezt a hetet Cserpes Laurával kezdjük, aki még a megasztáros tehetségtelenségkutatóhoz is tehetségtelen volt.
A szívünk nyughatatlan, jól tudom, mit bír,
Eljött a pillanat, a szél ma bennünk sír.
Szkizofrén? Jó ez a királyi többes, de mások szívével játszani, kannibál szokás. A második sor pedig arról árulkodik, hogy az énekesnő fejében süvít a szél, azért, mert belül üres. Esetleg a bélgázokkal küzd, de ez a maximum, amire képes lehet az itt hallottak alapján.
A reggel eltalált, s egy ajtó nyitva áll,
Most ébressz fel, kell, hogy rám találj.
Aki keres, talál. Amennyiben a partnere nem szellemi fogyatékos, és a kégli sem nagyobb 20 milliárd négyzetméternél, akkor a csávó csak kitalál hozzá a konyhába. Sajnos nem túl magasak az elvárásai a partnerével, és önmagával szemben sem.
Húz a szív örvény,
Száz vágy völgyén,
Nincs más törvény, csak láss.
Ennyi picsogást és ergya üzenetet rég láttunk együtt. Ezt maximum a WC-n lehetne lehúzni.
Ahol mindig némán,
Nem kell félj s talán,
El szállunk könnyedén.
E műben a sorok közti kohéziót a nyál jelenti, más nem köti össze az egyes szövegrészeket, így aligha válhat a végén értelmes egésszé. Tehenet fejni tényleg ennyire bonyolult?
R.
Úgy szállj,
Hol nincs határ,
Hogy rám találj.
Most csak szállj,
Mint érted én,
Oly könnyedén, hogy láss (szállj).
Orbitális kliséhalmaz. Az ész elszállt, a hülyeség meg itt maradt. A dal egyébként 3 primitív üzenetet ismételget végeláthatatlanul: „szállj”, „láss” és „találj meg”; igaz, ebbe belefér a „tépj be, hallucinálj aztán mássz rám” hármas is, de ennyi élettapasztalatot aligha feltételezhetünk itt.
Most kell, hogy láss,
Most kell, hogy szállj el (szállj),
Most kell, hogy láss,
Most kell, hogy szállj.
Magas szinten űzi a szájjal sz@rást, ezen kívül viszont minden más kritikán aluli minőségben van jelen.
Dobd el mi vissza húz, nem számít mennyit ért,
Próbáld meg súlytalan s ha, szárnyalunk ne félj.
Ha már az énekesnő eldobta az agyát – ami nem csattant nagyot –, akkor mindenki más is dobjon el magától valamit. Azért ennek a résznek van egy elég durva suicide-olos mellékzöngéje, mert az életet is el lehet dobni, és speciel az sokat ér.
Mindegy csak innen el, a nagyvilág vár ránk,
Most úgy szeress, nehogy kulcsra zárj.
Ezt a csajt nem kulcsra, hanem kényszerzubbonyba kellene zárni. Az énekesnő az edukáció csúfos kudarca.
Húz a szív örvény,
Száz vágy völgyén,
Nincs más törvény csak láss.
Ahol mindig némán,
Nem kell félj s talán,
El szállunk könnyedén.
Na, már kezdhetsz is verdesni a szárnyaiddal kis galambom, mert ez az erőlködés, szánalmas és röhejes.
R.
Úgy szállj,
Hol nincs határ,,
Hogy rám találj,
Most csak szállj,
Mint érted én,
Oly könnyedén, hogy láss (szállj).
Most kell, hogy láss,
Most kell, hogy szállj el (szállj),
Most kell, hogy láss,
Most kell, hogy szállj.
Húz a szív örvény,
Száz vágy völgyén,
Nincs más törvény csak láss.
Ahol mindig némán,
Nem kell félj s talán,
El szállunk könnyedén.
R.
Úgy szállj,
Hol nincs határ,
Hogy rám találj,
Most csak szállj,
Mint érted én.
Érezd át és szállj,
Csak szállj,
Most kell, hogy láss,
Most kell, hogy szállj,
Csak szállj,
Csak szállj,
Szállj.
A dal egy nagy repeat áradattal zárul, mely se nem jó, se nem rossz, mert ez egyenesen hátborzongató, az a fajta tré, amit ha élvezni szeretnénk, a halálos alkoholdózis minimum százszorosát kellene elviselnünk. Annyi biztos, azt az univerzumot, ahol ez világsláger lehet, nem a Tejútrendszerben találjuk. Kedves Művésznő, ha legközelebb ilyet produkál, legyen szíves, öblítse le a WC-t maga után.
„Az elveszett jelentés”:
A dal vállalhatatlan, csak nem volt radír,
Ettől kikészül, és sírva fakad minden fakír.
Az agyhalál rám talál, hát az eszem megáll,
Ez a szöveg több áldozatot szed, mint egy sakál.
Simul a szinuszgörbém,
A kiadóm meg fösvény,
Hát ilyen egy önkény; uralom!
Ahol mindig némán,
Lelöknek a létrán,
Nem éred el a tetejét.
R.
Uszkár,
Ez a tré gyár,
Ott a jegypénztár,
Sorba állj!
Költsél pénzt,
Mert itt úgysem kapsz észt!
El kell, hogy áss,
Ilyet nem szabad, hogy láss,
Mert ez sem más,
Csak egy baromi nagy rakás.
Hidd el, hogy nem kell ész, csak színpadra lépsz,
A verbális képességeiden az sem segít, ha betépsz.
Mindegy, csak vegyék a lemezed, és kész,
A pénz, az mindig jól jön és nincs nagy vész.
Simul a szinuszgörbém,
A kiadóm meg fösvény,
Hát ilyen egy önkény; uralom!
Ahol mindig némán,
Lelöknek a létrán,
Nem éred el a tetejét
R.
Uszkár,
Ez a tré gyár,
Ott a jegypénztár,
Sorba állj!
Költsél pénzt,
Mert itt úgysem kapsz észt!
El kell, hogy áss,
Ilyet nem szabad, hogy láss,
Mert ez sem más,
Csak egy baromi nagy rakás.
Simul a szinuszgörbém,
A kiadóm meg fösvény,
Hát ilyen egy önkény; uralom!
Ahol mindig némán,
Lelöknek a létrán,
Nem éred el a tetejét
R.
Uszkár,
Ez a tré gyár,
Ott a jegypénztár,
Sorba állj!
Költsél pénzt,
Mert itt úgysem kapsz észt!
El kell, hogy áss,
Ilyet nem szabad, hogy láss,
Mert ez sem más,
Csak egy baromi nagy rakás.
Egy rakás,
Áss.