A Heaven Street Sevennek már kellene adni valami különdíjat – vagy valamit –, mert ennyire pocsék zenével és szövegvilággal, ilyen sokáig még soha senki nem volt képes „életben maradni” a zeneiparban. A most következő dal után pedig nemes egyszerűséggel kereszteljük át Szűcs Krisztián frontembert Adolfra, csakhogy teljes legyen a kép. De a miértre most még nem szeretnék választ adni, ígérem, nem kell sokat várni. Elöljáróban még annyit, hogy Árpa Attilát szeretnénk főszponzornak, mert most ez az új irány.
Pormacskák az ágy alatt, plüssmackók az ágyban kérdezik, hogy honnan jöttek.
Magukra leltek nálam.
A csávó most tényleg arról magyaráz, hogy milyen iszonyat retkes a szobája? Büszke lehet magára, és a szemétgyűjtögető életmódjára is, bár ezt az emberek döntő többsége mentális betegségnek nevezné. De sebaj, ott a sok kosz neki, és ő ettől boldog. Mi meg ne is firtassuk a témát tovább, mert lesz ez még így se!
Ha eltelik az a kis idő, amíg olyannak nem látnak, amilyen vagyok,
rohannak vissza a jó cirmos világba.
Vajon a szülei kislánynak kezdték el nevelni, vagy mi van vele? „Jó cirmos világ”. Vernyákol itt babanyelven. Ennyi erővel azt a gyerekmondókát is nyomhatná, a cirmos cicával meg a vajjal, mert a szellemi színvonal nagyjából annak felel meg.
A közönség, meg a lakosság megtanulták régen,
hogy nem az a jó, ha az igazat mondod,
hanem akármit, de keményen.
Vagyis, alkalmi költőnk abban a hitben él, hogy bármilyen sz@rt lapátol az emberek elé, azok meg fogják kajálni. Kedves Szűcs Adolf, ez nem így van. Szocializálódni és művelődni kellett volna, és akkor talán a törzsfejlődésben nem ragadsz le az óvodások szintjén. Összefoglalva eme három sor tanulságát; az előadó szerint, itt a régi klasszikust már tovább kellene gondolni: „Cirmos cica b@z, hol a vaj vazze?”
Nem az a szép, amitől bizsereg a szív, hanem az, ami olyat szúr mint én.
A yachtról a remegő kubaiaknak átdobsz a ladikba két pitbullt.
Végül az első szakaszt némi fasizmussal zárja, szociális érzékenységből elégtelenre vizsgázva. Szerencsétlen kubaiaknak elég a Fidel-rezsimet elszenvedni, de ez a kr€tén még két pitbullal „kedveskedne” nekik. A helyiek a Cuba Libre koktélt nem véletlenül hívják maguk közt „mentirának” (hazugságnak). Mások nyomorából idétlen viccet fabrikálni elég kevés észre vall.
Utazás, utazás a kegyetlenbe.
A sivatag közepén már nem ugat a jegesmedve.
Keresem, keresem az ikerpárom,
iszonyú ideges leszek, ha megtalálom.
A refrén meg a II. világháború után Afrikában elbujdosott náci vezérek életét igyekszik bemutatni. Ők még biztosan rácsodálkoztak arra, hogy a sivatagban nem él meg a jegesmedve, viszont egyes arab törzsek igen. Az ikerpáros témáról meg annyit, ha nincs neki, akkor keresheti, de ha ennek ellenére talál, akkor én is ideges lennék.
Voltak itt szép idők az álmaidban.
A Führer álmaiban?
Hova megy az a srác ?
A házszámot tudja,
csak arra, hogy mit akart,
arra nem emlékszik.
Nem lesz belőle baj, hogy mit keres,
úgysem kérdezi senki.
Egy totál érdektelen és holt unalmas témáról ennyit szenvedni… Kit érdekel, hogy a srác hova megy. Szépen megidézi a lakótelepi nyugdíjas életérzést, nekik nincs jobb dolguk két dél-amerikai szappanopera közt, minthogy az utcán járó-kelő népeket kibeszéljék – az ablakban bámészkodva –. Punnyadás az van gazdagon.
Utazás, utazás a kegyetlenbe.
Sivatag közepén már nem ugat a jegesmedve.
Taligám taszigálom az óceánon.
Ha elsüllyed a Nap, olyan édes benne az álom.
Mindig egyet keresel, csak azt az egyet,
ami soha nem tűnt el, és soha nem lesz meg. (3×)
Azért néha dicsérni is kell, és ezt most én is megteszem. Az előadó szépen ejti az óceán szót, elkerülve az „óceján” változatot, amit például a Ladánybene 27-nél figyelhetünk meg, ott ez úgy hangzik: „Kell egy ház, lenn az óceján parttyán…”. A talicskával történő közösülést bármelyik Transformers film megirigyelhetné, a keresős sztori pedig nagyon közhelyesnek tűnik. Ehhez még annyit tennék hozzá, ha Google-lel keres, csak reklámot talál, így nem csoda, hogy soha nem lesz meg.
Utazás, utazás a kegyetlenbe.
Sivatag közepén már nem ugat a jegesmedve.
Taligám taszigálom az óceánon.
Ha elsüllyed a Nap, olyan édes benne az álom.
Taligám taszigálom az óceánon. (3×)
Ha elsüllyed a Nap, olyan édes benne az álom.
Úgy tűnik erre a részre nagyon büszke volt, ezért megismétli még párszor. Az igazság viszont az, hogy a hígítós zacskót félre kellett volna tenni, mert onnan nem jön ihlet, csak az elbutulás. Az viszont továbbra is rejtély, hogy a nép hülyítésén kívül más célja volt-e ennek a dalnak, s ha igen, akkor mi volt az. Szabadvers akart ez lenni, de az ízléstelen vicc, és a többi idiotizmus megsemmisítették az egészet. Kohézió sosem volt, rímek is csak alig, a dadaizmushoz pedig túlságosan szerkesztett. Egy újabb szerencsétlen, aki azt hitte, akkor lesz alternatív, ha valami teljesen értelmetlen szöveget ír és énekel. Ez viszont hatalmas tévedés. Az alternatív szövegek középpontjában általában valamilyen társadalmi probléma áll (drogok, depresszió, politika, alkoholizmus) a megfogalmazás viszont „körülményes”, de ez nem azt jelenti, hogy értelmetlen, csupán kell hozzá némi élettapasztalat, műveltség, vagyis csak az fogja érteni, aki tényleg figyel. Nem ördöngösség ez, többek közt Lovasi Andrásnak, Kiss Tibornak és Varga Liviusnak is sikerült igazán jól honosítania ezt a műfajt. A lényeg, hogy nem csak a szavak elsődleges jelentésére bazíroz, eltolja a mondathatárokat, közismert dolgoknak (közhelyeknek, szólásoknak, mondásoknak stb.) csak egyes részét emeli ki, nem az egészet. A honi alternatív legnagyobb rákfenéje, hogy nincs utánpótlás, vagyis nincs egy olyan huszonévesekből álló zenekar, akik arra törekednének, hogy megközelítsék, vagy esetleg túlszárnyalják a Kispált meg a Quimbyt. Az ilyen HS7 féle tuskók meg csak a megélhetés miatt zenélnek, máshoz nem értettek, ehhez se nagyon, de volt az a pénz, amiért anno pár kezdő kritikus leírta, hogy ez jó. Úgy néz ki ez, mint ami jó? Értelmetlen semmizés, butaságok halmaza megspékelve néhány közhellyel, egy kis faskó beütéssel, nyakon öntve a költő dilettantizmusával. Ez tipikusan az a hulla, amit ugyan elrejtettek egy kocsi csomagtartójában, de már szaga van, így nem művészet megtalálni. Temetni kéne már, mert ez elég tré!
„Az elveszett jelentés”:
Poratkák a számban, kis faskók az ágyamban, képzelhetik, kóddal jöttek,
De mi van a pofámban?
Ha letelik a munkaidő, amíg oldalba nem vágnak, haza sem indulok,
Rohanok a buszra. Aztán a kocsmában;
A közönség, meg a lakosság iszogat serényen,
Mert nem az a jó, ha a poharat osztod,
Elélünk mi néhány liter töményen.
Nem az a szép, amitől bizsereg a kéz, hanem az, ami szúr, mint a kés.
A rumra rátolsz két Red Bullt, de a hatás nem lesz más, csak egy ÉS?!
Bugázás, bugázás a kisközértben.
A sorok között ugat nekem az ork-man.
Keresem, keresem a lopásgátlót,
Szólj már nekem is, ha előbb megtalálod.
Esküvő volt, rémálmod van.
Hova megy az a srác?
A csajomat szúrja,
Csak a pasija, meg ne tudja,
Az nem emlékszik.
Nem lesz belőle baj, az egy marha.
Egy zacskóból lélegzik…
Bugázás, bugázás a kisközértben.
A sorok között ugat nekem az ork-man.
Épp a csajom hágom, látom ott az ágyon.
Elégedetten konstatálom, férfiasságom belé mártom!
Csak egyet nem értek, azt az egyet,
Ha itt állok, akkor ott most miért fekszek? (3×)
Bugázás, bugázás a kisközértben.
A sorok között ugat nekem az ork-man.
Épp a csajom hágom, látom ott az ágyon.
Elégedetten konstatálom, férfiasságom belé mártom!
Érzem, olyan jó lett ez a számom, (3×)
Most a Lagzi Lajcsit simán legyalázom.
