Hardcore haláltúránk a fekete angyalokkal a végéhez ért. Alkalmi triónk zeneileg legértelmesebb tagja következik, bár ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szégyellnivalójuk. Az ethno mezőnyben a Makám már túllépett az alapfokon, de a középszerűségnél nem jutottak tovább. Az igazság az, hogy szöveg nélkül talán még élveznénk is a történetet, de amint nyivákolni kezdenek, abban a pillanatban kicsit sötétebb hangulat lesz úrrá rajtunk. Nem maradt más hátra, minthogy megköszönjük az Emberek, a Blues Company és a Makám zenekaroknak, hogy jelenlétükkel rontották elménk fényét. „Azt fűzfán fütyülő rézangyalát!”
Fekete angyal - száll az égen
Kihagy a szívem, végem van végem
Eléggé sablonos a kezdés, a szöveg ismerete nélkül is sejtjük, hogy mi fog következni, ami meglehetősen demoralizáló hatású. A sémák megtörésével ebből kijött volna egy baromi jó dal, így csak azt látjuk, hogy egy kreativitástól mentes ember a saját fekáliájában fetrengve szenved.
Honnan jöttél te hontalan?
Ez a sor tetszik. Ezt a vonalat kellett volna jobban forszírozni, de nem talált követőkre.
Égek, elégek, elégek a karjaiban
Fekete angyal - Mindig csak éjjel
Világos nappal szaggat majd széjjel
Arcán valami fura, beteges kéjjel… Morbiddá kezd válni a cucc, nagyon úgy tűnik, költőnk bélyege visszanyalt, csak nem ott, és nem úgy, ahogy arra a verselő számított. A rímpár tagjait (éjjel-széjjel) felcserélhette volna, úgy jobban nézett volna ki a dolog.
Földig rombol a tiltott város,
olcsó méreg mindig halálos.
Az a baj, hogy nem csak a méreg olcsó, hanem a dal poénjai is.
Fekete angyal, korom a véred,
mindig csak mindig a szívemet kéred,
Szegény angyal, nem elég, hogy sötét, de még a vére is csak koszból van. Csoda, hogy mészárlásra adta a fejét szegény szerencsétlen? Az élet, illetve a szövegíró elbánt vele rendesen, ezért tényleg kijár a bosszú!
Vigyázok rád, a kard suhan,
vigyél el, vigyél el, vigyél el magaddal
Mondjuk egy irgalmatlannal jobb lett volna ez a szakasz, lett volna benne rím, és még a csengése is jobban esne fáradt füleinknek. Itt a szerző már nem figyelt oda, csak odabiggyesztett valamit a sor végére, és nem számít, hogy kicsit kínai piacosan hangzik, mert mindezt elfedi a népzenét idéző zenei és szövegi motívumok garmadája.
Fekete angyal- mint egy álom
Suhan az égen, s én visszavárom,
Ez itt fizikai fájdalmat okoz, annyira tré.
a végtelen éj sivatagán
egyedül bolyongok egy angyal után.
Angyal, angyal hátán, már-már osztódással szaporodnak a szövegben. Az egy és a fekete verzió az most két külön, vagy egy és ugyanaz? Nem túl hosszú, nem túl velős, kohézió akad, ész már kevesebb, a zenei tudás vitathatatlan, a szövegírást hanyagolhatnák. A textus az, ami élvezhetetlenné teszi a dalt, mert nem csak a hangulata sötét, hanem a szerzője is. Összességében véve szódával elmegy, mert létezik az a equalizer/hangszínszabályozó beállítás, ami a dalolászós részt némítja. Így a végeredmény szimplán rossz, főleg annak fényében, hogy mennyivel lehetne jobb.
„Az elveszett jelentés”:
Fekete kávé – rummal kérem,
Leáll a szívem, piával telik a vérem.
Honnan jöttél te hontalan?
Fedél Nélkült tart a karjaiban.
Fekete kávét, ne igyál éjjel,
Nem tudsz aludni, koffeinmérgezéssel.
A cellaajtó nagyon rácsos,
Olcsó méreg, mindig halálos.
Fekete kávé, szeretlek téged,
Fáradt reggel a szemem feltéped,
Énekeljünk, patetikusan,
Vagy ha nem hát, egzotikusan!
Fekete kávé – nem jő álom,
Az altatót mind megkajálom,
S végül, a másnap reggelén,
Egyedül főz kávét, ez a kr€tén.
