Popzenét, egyszerűen, magyarul; nagyjából ennyiben merül ki a Bermuda (zenekar) hitvallása. Az a jó hírünk van, hogy az első kettőt hibátlanul tudják teljesíteni, a harmadikkal azért akadnak gondok. A csapat nem összetévesztendő a kovásznai Bermudával, és most a Bermuda RockbanD rajongói is megnyugodhatnak, mert nem is róluk lesz szó. Mindezt a kis közjátékot kénytelen voltam ide beilleszteni, mert a triangulum bűvöletében sokan élnek, mert eme egyszerű hangszerrel nem nehéz eltalálni a helyes hangot, a ritmus meg nem számít, amíg az ember szólóban tolja. Amúgy nem sok mindent lehet tudni a csapatról, mondjuk ha ennyire igénytelen zenét játszanék, én is rejtőzködnék, az fix.
Milyen volt Monte Carlo? A hajad kiszőkült.
Angyalföldi kislakásban, mindenki összegyűlt.
Költői kérdéssel indul a dal. Igaz, a kohézió nyomokban felfedezhető, ennek ellenére eléggé tingli-tangli a dolog. A szövegíró itt még némi szóf*sással küzd, a kérdezett fél nem is nagyon jut szóhoz.
Azt mondod megváltoztam, nem is kell beszélni,
Részegen nevetgélve, szőnyegre hamuzni!
Még jó, hogy nem kell beszélnie, mert szemmel láthatóan nem tud. Ezek után a dal megfogalmazza az élet értelmét, amiért mindannyian felkelünk nap, mint nap és toljuk az ipart, ez pedig az a tény, hogy egy pocsék koncerten illuminált állapotban, kicsit röhögcsélve szőnyegre hamuzhatunk.
Ide hiába jöttél, itt senki se vár.
A kagylóba sírod, hogy mindenki bánt.
Keressünk együtt egy üres szobát,
Ezt érezned kéne, de Te mindig csak vársz!
Az első három sor majdnem jó, csak helyre kellene tenni az igeidőket, meg a kohéziót a fenti sorokkal. Az elején még érdeklődik, hogy milyen volt Monte Carlo, most meg már azt vágja az arcába, hogy itt bizony senki sem várta. A kagylónál sem mindegy, hogy a telefonra gondolt, vagy a nagy fehérre, ami a fentebb említett részegség okán érdekes. Végül a harmadik sor teszi fel az i-re a pontot: hiába jött szegény szerencsétlen, de azért gerincre vágná. A refrén negyedik sora pedig sehogy sem illik a képbe, de ez már teljesen lényegtelen.
Füstfelhőben úszni, szőnyegen repülni,
Tengerkék falak között, ismerőst keresni...
Magyarul meg csak gagyogni, népek torkán, ezt lenyomni. Ez a szakasz sokkal inkább Kabulra utal; a repülő szőnyeg az arab mesevilág része, másfelől az afgán drogipar virágzik (füstfelhőben úszni, hallucinálni), a kék feltűnik a mecseteken, és az araboknál is mindenki mindenkinek a rokona.
Jó, hogy visszajöttél, jó, hogy itt vagyok!
Várj egy pillanatra, kettőnkre gondolok!
Ezek után újra betolja a refrént?! Botrányosan gyenge lábakon áll a történet. A félsorokon túl a temérdek ismétlésre bazíroz, ezzel próbálja elfedni a logikai hiányosságokat. Persze, nem kell minden előadónak Nobel-díjas professzornak lennie, de olyan nehéz lenne, hogy az általuk választott témáról 3-4 percig összefüggően tudjanak beszélni? George W. Bush beszédeire emlékeztet.
Ide hiába jöttél, itt senki se vár.
A kagylóba sírod, hogy mindenki bánt.
Keressünk együtt egy üres szobát,
Ezt érezned kéne, de Te mindig csak vársz,
Te mindig csak vársz, Te mindig csak vársz,
Te mindig csak vársz... Te mindig csak ...
Te mindig csak ... Te mindig csak vársz!
Te mindig csak vársz... Te mindig csak vársz...
Te mindig csak vársz... Te mindig csak vársz!
Ide hiába jöttél, itt senki se vár.
A kagylóba sírod, hogy mindenki bánt.
Keressünk együtt egy üres szobát,
Ezt érezned kéne, de Te mindig csak vársz,
Te mindig csak vársz, Te mindig csak vársz,
Te mindig csak vársz, Te mindig csak vársz...!
Nem erőltették meg magukat, hogy kitöltsék a „műsoridőt”. Silány minőségű picsogást kapunk rengeteg repeattel, döglődő kohézióval és minimális intelligencia hányadossal. Végighallgatni ezt a szöveget olyan, mint a Baudelaire árváknak „A balszerencse áradása”. Minősíthetetlenül gyér produkció ez, a szövegírónak csak azt tudjuk javasolni, hogy folytassa az általános iskolai tanulmányait, mert ehhez a műfajhoz a második osztály megléte még édeskevés. Egyszóval tré, a rosszabbik fajtából.
„Az elveszett jelentés”:
Hol van a szeszlepárló? Az agyad beszűkült.
A villanykörtéből a házi pálesz már elkészült.
Kicsit megizmosodtam, nem kéne beszólni,
De a dopping ellenőrnek, nem fogok p!sálni!
Nekem ne ugass, mikor te vagy a lekvár.
A budi falára írod, hogy Mari láv,
Nem számít, majd kitakarít a MÁV,
Nem számít semmi, majd lejátssza a Kívánságkosár!
Füstfelhőben kúszni, szőnyegen feküdni,
A rendőri intézkedést, becsülettel elszenvedni...
A célon túllőttél, most csak dekkolok!
A pincében meg szeszes italt pancsolok!
Nekem ne ugass, mikor te vagy a lekvár.
A budi falára írod, hogy Mari láv,
Nem számít, majd kitakarít a MÁV,
Nem számít semmi, majd lejátssza a Kívánságkosár!
A Kívánságkosár, a Kívánságkosár,
A Kívánságkosár, a Kívánságkosár,
A Kívánságkosár, a Kívánságkosár!
A Kívánságkosár… A Kívánságkosár,
A Kívánságkosár… A Kívánságkosár!
Nekem ne ugass, mikor te vagy a lekvár.
A budi falára írod, hogy Mari láv,
Nem számít, majd kitakarít a MÁV,
Nem számít semmi, majd lejátssza a Kívánságkosár!
A Kívánságkosár, a Kívánságkosár,
A Kívánságkosár, a Kívánságkosár!