Folytatódik /Retrospektív/ című rovatunk, a múlt egyik „gigaslágereket” tonnaszámra szállító „csúcskategóriás” kamionjával, akarom írni bandájával. Ez lenne a már több nevet is megélt Neoton Família, angolul Newton Family. A zenekar történelme nagyjából abban merül ki, miként vette át csapaton belül a hatalmat a Végvári Ádám-Csepregi Éva páros/kettős. A haknibanda a mai napig aktív, bár legutóbb a dobos állítólagos adócsalásával kerültek be a bulvármagazinok hasábjaira, így inkább tűnik ez egy „B” kategóriás félresikerült maffia-sztorinak, mint zenekarnak. A zenei alapokat a diszkó korszakhoz igazították, de helyenként mintha klasszikusok tűnnének fel, ebben például, Brahms Magyar táncok című művét véljük felfedezni, már ha ez irányú emlékeink helyesek. A múlt után beszéljünk egy kicsit a jövő hétről is, ami egy kicsit rövidebb lesz, hiszen jön Soerii & Poolek (Péterfy Borival kiegészülve) a „Maximális extázissal”, és Caramel a „Lélekdonorral”, szóval mindenkinél legyen TAJ kártya!
Cirkuszt a pénzért, a pálya ma is megtelt,
Élő plakátok hirdetik a versenyt.
Legalább 2000 éve már Néró császár is megmondta; „Kenyeret és cirkuszt (a népnek)!”. Ezek után ez a kezdés már egy lebutított valaminek tűnik. Az viszont tisztán látszik, hogy az autóversenyekről általánosságban véve sincs semmi fogalmuk. Az „élő plakát” kifejezés elég érdekes, még jó, hogy nem éjszakai pillangók keveredtek ide.
Valaki kiszáll, valaki elszáll,
Valaki a pálya szélén hotdogot és hideg sört kínál.
Mindenki döntse el, hogy iszik, vagy vezet. Én speciel még nem láttam olyan autóversenyt, ahol a pálya szélén valaki hot-dogot és sört árult volna a pilótáknak. Esetleg ez a Formula 1 esélykiegyenlítős változata, ahol a versenyt aktuálisan vezető versenyzőnek meg kell innia egy sört és burkolnia egy virslis bucit, csakhogy a többieknek is legyen esélye? Mondjuk ebben a műfajban tudnánk magyar világbajnokot avatni, S. András személyében. Mindenesetre kicsit nehezen akceptálható a dolog, némi ész nem ártott volna szövegírói oldalon.
Kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot,
Kétszázhúsz felett átértékeled magadban a világot.
Kétszázhúsz felett senki nincs veled, közelbe kerül a távol,
Kétszázhúsz felett több már nem lehet a kerékbe zárt magányból.
Kétszázhúsz gramm koksz mellett biztos, hogy elhagyod a valóságot, az kétségtelen. A végén már a kerékbetörés is szóba kerül, komoly homályban vannak. Az ismétlés/ismételgetés egyre nagyobb méreteket kezd ölteni. Elég tré.
Cirkuszt a pénzért, a néző nem veszíthet,
Hajtűkanyarban minden kiderülhet.
Valaki kiszáll, valaki elszáll,
És az este bármilyen kíváncsi, már csak szétszórt álmokat talál.
A butaságok és a közhelyek kezdenek állandósulni, kevés új információt kapunk, nagyon fukarul bántak a szavakkal, a magyar nyelvvel pedig rendesen elbántak. Szóval, nem ártott volna, ha a szövegből kiderül, mit is akartak elmondani/elmesélni.
Kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot,
Kétszázhúsz felett átértékeled magadban a világot.
Kétszázhúsz felett senki nincs veled, közelbe kerül a távol,
Kétszázhúsz felett több már nem lehet a kerékbe zárt magányból.
Valaki kiszáll, valaki elszáll,
És az este bármilyen kíváncsi, már csak szétszórt álmokat talál.
Kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot,
Kétszázhúsz felett átértékeled magadban a világot.
Kétszázhúsz felett senki nincs veled, közelbe kerül a távol,
Kétszázhúsz felett több már nem lehet a kerékbe zárt magányból.
Kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot,
Kétszázhúsz felett átértékeled magadban a világot.
Kétszázhúsz felett senki nincs veled, közelbe kerül a távol,
Kétszázhúsz felett több már nem lehet a kerékbe zárt magányból.
Aztán jön a kedvencünk, az unalomig ismételgetés, avagy a „Hogyan magoltassuk be a hallgatóközönséggel a dal szövegét” című agyhalott játék. Ez csak arra példa, hogy nem voltak eléggé képben a téma körüljárásához, gyorsan írtak valami gagyi sz@rt, amit jó sokszor el lehet énekelni, mindez a kommunista rendszer hozadéka/maradéka, ahol az embereket szellemi ridegtartással próbálták a növényi szint közelében tartani, nehogy már valakiben kérdések merüljenek fel a minőséggel kapcsolatban. A rendszer azonban nem lehet kizárólagos mentség az ilyen ótvaros dalok létére. Akinek volt elég agya, az tudott burkoltan üzenetet közvetíteni akkor is. Ez az a kategória, ami az igényteleneket még szórakoztatja, de aki gondolkodni és némileg magyarul is megtanult, azt csak irritálni tudja. Nem tudnék eleget inni/drogozni – illetve a kettőt együtt –, ahhoz, hogy élvezni tudjam a Neoton zenéjét. Régen menő volt, mostanra már vannak határai a jó ízlésnek is. „Negyven év felett, észre sem veszed, és kiöregedtél a szakmából./ Negyven év felett, már kiveheted a protézised a szádból!”
„Az elveszett jelentés”:
A busz megtelt, haver cége nyerte a tendert,
Ellenőrnek meg felvettünk pár s€ggfejt.
Valaki felszáll, valaki leszáll,
De a kalauz az, aki végül mindenkit jól elkaszál.
Kétszázhúszezres sárga csekk, azzal sújt le rátok,
Kétszázhúszezer, és azt hiszed, rosszul látod.
Kétszázhúszezer, ennyit ér a potyázásod,
Kétszázhúszezer, és rögtön sprinterekké váltok!
Aki buszt vezet, azt nem is képezed,
Padlófékeznek, és arcod bevered.
Valaki elszáll, valaki felszáll,
Ám ha ebben a pár sorban értelmet keresel, elér az agyhalál!
Kétszázhúszezres sárga csekk, azzal sújt le rátok,
Kétszázhúszezer, és azt hiszed, rosszul látod.
Kétszázhúszezer, ennyit ér a potyázásod,
Kétszázhúszezer, és rögtön sprinterekké váltok!
Valaki elszáll, valaki felszáll,
Ám ha ebben a pár sorban értelmet keresel, elér az agyhalál!
Kétszázhúszezres sárga csekk, azzal sújt le rátok,
Kétszázhúszezer, és azt hiszed, rosszul látod.
Kétszázhúszezer, ennyit ér a potyázásod,
Kétszázhúszezer, és rögtön sprinterekké váltok!
Kétszázhúszezres sárga csekk, azzal sújt le rátok,
Kétszázhúszezer, és azt hiszed, rosszul látod.
Kétszázhúszezer, ennyit ér a potyázásod,
Kétszázhúszezer, és rögtön sprinterekké váltok!