Tovább folytatódik a keserédes történet, amiből végül csak egy cukormentes Kistehén Tánczenekar lesz, grátiszként pedig még édesítőszert sem kapunk. Az elfogadható zenei alapok mellett csak két dolgot nyom fullban ez a banda; a depressziót és a kr€ténséget. Ezen kívül viszont már nem túl sok újdonságot tudunk elmondani a csapatról, a helyzet változatlan. Elöljáróban még ejtsünk néhány gondolatot magáról a műről is, mert talán ez a zenekar legidegesítőbb száma, és valószínűleg ez hazánk egyik legprimitívebb slágere. Csupa szuperlatívusz, azt’ a végeredmény mégsem lett élvezhető.
Ha öleltél barátot
aki már rég hiányzott
vágjál lyukat a kádba
A lekvárzsibbasztó előadásmód kellően megalapozza a hangulatunkat, és erre jön egy eléggé átlag első két sor. Igazából semmi extra, egy szimpla hétköznapi esemény leírás, a „régen látott barát megölelése”. Aztán jön a harmadik sor, ami viszont az értékelhetetlen kategória abszolút győztese, a „vágjál lyukat a kádba”. Erre a sorra nagyon sok minden más is kijönne rímben és szótagszámban is, például a „takarodjál anyádba”, de az énekes hangja az, ami egy szempillantás alatt igazán migrén közelivé teszi a dolgot. Azelőtt bádogos volt, vagy mi a (nagyon sok gyalázó szitokszó) anyukájáért akarna még lyukat vágni a kádba? Esetleg annyira matt részegen feküdt bele, hogy most már vészkijárat kell? Értem a koncepciót, mely szerint az unalmas részeket ezzel az oda nem illő sorral akarja feldobni, de teljesen hatástalan, nem csak az előadásmód miatt, hanem azért is, mert ez a kádas sztori elég súlytalan poén. Az pedig külön tré, hogy a refrén eme bárgyú sor ismételgetéséből áll csupán. Egy kicsit más felállásban talán elfogadható lenne a dal, például egy normális refrénnel.
Talán így megnyugodna
a lelked nyugtalanja
vágjál lyukat a kádba
Itt még ráfoghatjuk, hogy van kohézió, de már csak erős jóindulattal. Beszélni akar csupán, az értelem hiánycikk. Ez az öreg, sz@rjál bele a szánkba! Egész nyugodtan, egy másodpercig se zavartasd magad.
Ha túl sok volt a dráma
ember tragédiája
vágjál lyukat a kádba
Ha az a barát annyira hiányzott, és meg is öleljük, akkor miért lenne sok a dráma? Hát igen, gondolkodni kellett volna. Madách művének felemlegetése egy ennyire gyenge dalban már felér egy sértéssel. Az látszik, hogy sokan szeretik az alternatívot ebben az országban, de csak nagyon-nagyon kevesen tudják, hogy hogyan is kellene ezt csinálni. Ennek az egyik mellékterméke ez a f*s is.
Ha már rég kicsordulna
egy fénycsepp az arcodra
vágjál lyukat a kádba
Ez akkorát üt, mint a Klicsko testvérek, és nagyjából úgy is érezzük magunkat utána. Beleszédülünk, nem tudunk felkelni és baromira fáj. Ez minden, amit ez a nóta képes adni az igénytelenség mellé; fizikai fájdalom.
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
Egyre nehezebb kultúrált hangnemben véleményt nyilvánítani erről a szellemi fogyatékos ismételgetős valamiről. Az látszik, hogy a már kezdetben is elég vérszegény mondanivaló mostanra kifulladt, ezért a szerző úgy döntött, inkább elkövet egy kulturális merényletet a hallgatóság ellen, mintsem gondolkodással fárassza azt a buta tök fejét. Üdv a kasztrált gondolatok világában. Szép volt, szép sz@r!
Ha már a nap se sütne
az eső már nem esne
vágjál lyukat a kádba
Akkor hó van b@zd meg! Mondjuk ez érvényes az ezt követő versszakra is. Itt már az embernek komolyan türtőztetnie kell magát, nehogy kivágja a rádiót a csukott ablakon a lent hangyaként futkorászó emberek közé. Iszonyat.
Ha már a szél se fújna
ha már a jég se fagyna
vágjál lyukat a kádba
”De egy kis vitamin/ Többet ér, mint egy ragrím” (Belga: Zenevírus)
Ha almafára másznál
amit már rég kivágtál
vágjál lyukat a kádba.
Erre mindenhol azt mondják: „Ezt már b@szhatod!” Ezen a ponton a költőparódia már azt sem tudja, mi merre és hány nyolc kalács. A kohézió teljesen megszűnik, csak a gagyi marad. Ez aztán a művészet! Természetesen nem kell mindent komolyan venni, de azért láttunk példát arra is, hogy komolytalanul, de mégis rengeteg humorral, igényesen szórakoztat egy csapat. Ez inkább primitív, depis és pocsék.
Ha nem tudsz már felállni
Jó pofát se vágni
vágjál lyukat a kádba
A költőzsenink nyugodtan csöngessen be Nagy Feróhoz, biztos tud kölcsönadni abból a potencianövelő szerből, amit reklámozott. Ha nem áll fel a cerka, ne várd, hogy a csajod majd jó pofát fog vágni, max jól pofán fog vágni. Mire elérünk ide, már csak undort érzünk a dallal kapcsolatban, pedig nem egy hosszú nóta, bár a sok ismételgetéstől egy örökkévalóságnak tűnik. Ez a zenei Gyehenna!
3×
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
A végén még párszor a pofánkba vágják ezt a mocskot, de semmi újat nem kapunk. Enyhén közhelyes siránkozás egy oda nem illő, viccesnek szánt ám pocsékul sikerült sorral; ez a dal summázata. Ez egy olyan nóta, amire senkinek sincs szüksége, egyszeri hallgatás után a „zenemű” 98% simán memorizálható, mindezt úgy tudja, hogy közben semmi hasznosat nem képes adni. Emberek kínzására alkalmas, az emberiség elleni bűncselekmény fogalmát kimeríti; egyszóval tré.
„Az elveszett jelentés”:
Ha az ötlet bejárja,
Fényes lesz fejed aulája,
Verjél gyorsan szájba!
Talán így megugorna,
A versed „színvonalja”,
Verjél gyorsan szájba!
Ha nincs mi inspirálna,
Kendert kafetériára,
Verjél gyorsan szájba!
Ha már rég befordulna,
Arcom a betonfalba,
Verjél gyorsan szájba!
Verjél gyorsan szájba!
Verjél gyorsan szájba!
Verjél gyorsan szájba!
Verjél gyorsan szájba!
Verjél gyorsan szájba!
Verjél gyorsan szájba!
Mikor a tömeg már ütne,
Mindenki elmenekülne,
Verjél gyorsan szájba!
A rendőr a könnygázt fújja,
Egyenesen a arcodba,
Verjél gyorsan szájba!
Ha almafára másztál,
Hogy gyümölcsöt lopjál,
Vernek ottan szájba!
Ha nem tudsz már felállni,
Kezdj el kalimpálni,
Verjél gyorsan szájba!
3×
Verjél gyorsan szájba!
Verjél gyorsan szájba!
Verjél gyorsan szájba!
Verjél gyorsan szájba!
Verjél gyorsan szájba!
Verjél gyorsan szájba!
