Néhány évvel ezelőtt Geszti Péter úgy döntött, Kölcsey és Vörösmarty babérjaira tör, és egy új nemzeti dalt ad az országnak. Kicsit vidámabbat, kicsit modernebbet, kicsit nemzetiszocialistát, de a kisebbségek sorsát is szem előtt tartva, egy roma származású énekesnővel adatva elő mindezt. Így a dalocskának hitelessége nem sok maradt, egy nagy rakás giccsé silányult, de ez nem Oláh Ibolya hibája, aki elég jól odatette magát, az eleve halott koncepció ellenére. Az nem kérdés, hogy a Himnuszt és a Szózatot ideje lenne leváltani, mert elég depresszív mindkettő, de ez a „Magyarország” című rettenet erre alkalmatlan, gyakorlatilag még viccnek is rossz.
Van egy ország,
ahol álmomban jártam:
Magyarország,
ahol az arcodban láttam
a magam arcát.
Hát igen, aki összetéveszti a palacsintát a pálinkával, az csak álmában jár Magyarországon, és akkor is csak fura dolgokat vizionál, a valóságot még véletlenül sem érinti. Ettől az „arcodban láttam a magam arcát” résztől nekem déjà vu-m van, és nem is kell sokat gondolkodnom, hogy miért olyan ismerős. Hát persze, hogy Madách és „Az ember tragédiája”, azon belül is a Falanszter rész, ahol mindenkinek egyformának kellene lennie. A magyar sokszínű, bár ez sokaknak nem tetszik, és ez nem egy skatulyázható dolog, hogy idáig magyar, onnantól meg már nem.
Az ölelésben bőség,
az igaz ügyben hűség
voltál.
Én ezt az arcot már őrzöm,
Magyarország!
Hiszek az álmomban egy életen át...
A bőség és a hűség két olyan fogalom, ami nem nagyon jellemző ránk. A Kánaán még nem jött el, a lojalitás meg hiánycikk, sokan még önmagukkal szemben sem képesek erre. Ezen egy dal nem fog változtatni, még az oktatás minőségének javítása is csak hosszú évek során lenne erre képes, bár most, hogy állami iskolákkal operálnak megint (, mint anno az átkosban), sem jelent túl sok jót. Az álmodozás az meg örök.
Magyarország!
Te vagy a szívembe írva.
Magyarország!
Te vagy a lelkemre bízva.
Magyarország,
hát te vezess most engem,
és amit meg kell tennem
segítsd!
Ha ránk bíznak valakit, akkor nem ezt az illetőt hívjuk segítségül. Az, hogy félpercenként bemondjuk; „Magyarország”, az nem segít senkin, csak egy bugyuta ismétléssé silányítja az országot. Ez a rész már nagyon giccses.
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád...
Na, akkor ki kire van utalva, és hogy akkor most mi van? Egyetlen pozitívuma, hogy nem a múlt romjain kesereg, de ettől még nem kerülünk emelkedett hangulatba, és a hazaszeretet sem kezd el túlbuzogni bennünk.
Van egy ország,
ahol álmomban jártam:
Magyarország,
ahol az arcodban láttam
a magam arcát.
Gyere és egyszer végre,
amikor új nap ébred,
te várj!
Gyere és bújj hozzám újra
Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...
Erről a szakaszról az jutott eszembe: „Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez!”. Szóval azt hiszem, Geszti Péternek ki kell másznia a luxusirodából, hogy találkozzon Magyarországgal, mert az nem fog bekopogni az ajtaján, és pláne nem fogja felhívni a titkárnőjét, hogy időpontot egyeztessenek. Mindenesetre, a szituáció felettébb vicces lenne.
Gyere és egyszer végre,
amikor új nap ébred,
te várj!
Gyere és bújj hozzám újra
Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...
Nincs új a nap alatt. A szituáció kínosan hasonlít Estragon és Vladimir helyzetére, miközben Godot-ra vártak.
Magyarország!
Idegen földön ha járok,
Magyarország,
Itt egy kicsit meg kell szakítsam a dolgot, mert itt szólta el magát Geszti Péter. Neki az idegen föld is Magyarország. Remélem, azért földrajzilag be tudja határolni kis hazánkat. A szintetikus tudatmódosító szerek helyett inkább a herbál-hatást kéne magára erőltetni.
velem az út is megfordul
haza hozzád.
Velem az ősök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
tovább,
ahogyan ők élnek bennem,
Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!
”A babámba bemászott a goauld, azóta már leigázta a falut!” (Belga: Nótacsokor: Bazsar) Már csak az egymásban történő élősködésről is ez jutott eszembe. Szépen lebélférgezte az országot, de sebaj, mert a sok „Magyarországtól” hazafias az egész.
Velem az ősök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
tovább,
ahogyan ők élnek bennem,
Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!
Ugyanaz, még egyszer, valószínűleg nem tudta eldönteni, melyik verzió a jobb. Az igazság az, hogy ezeket nyugodtan kihagyhatta volna. Hogy szóviccekkel/szójátékokkal jobb lenne? Kérdéses, de nem hinném, mert plágiumgyanús a dolog.
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád!
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Milliók áldása szálljon rád!
A politikai helyzet sokszor, sokféleképpen változhat, ennek fényében pedig badarság egy országra bízni az életünket. A bedöntött devizahitelesek már csak tudják, például. A pátosz nem attól jön, hogy ismételgetjük az országunk nevét és az itt felhasznált sláger-klisék sem segítenek ezen. Nem az a művészet, hogy tudunk rendezni egy ünnepet, hanem az, ha találunk olyan embereket, akik ennek örülnek is. Az emberek döntő többségét nem kell folyton-folyvást emlékeztetni nemzeti hovatartozásukra, és nem kell félpercenként az arcukba nyomni, tudják ezt maguktól is. Az a nemzetiszocialista politika, amit a Fidesz-KDNP és a Jobbik képvisel, az nem azt mutatja meg, hogy mi a magyar, az csak szimplán egységesítés és félrevezetés. Geszti Péter is valahol itt nézte be a dolgot. Talán azon is érdemes lenne elgondolkoznia, hogy a szövegírós történetet végre lezárja, mert az Első Emelet óta nem tudott olyan slágert összerakni, amire minden kétséget kizáróan azt mondhatnánk; Na igen, ez most korszakalkotó volt. Összességében elég ótvaros a dolog.
„Az elveszett jelentés”:
Van egy jószág,
Aki kormányoz itten:
Magyarország,
Ahol tízezrek meredten
Bámulnak rád!
Baloldalon böszmeség,
Jobboldalon hülyeség,
Vazze.
Én ezt a barmot már űzöm,
Magyarország!
Benácultak az ex-kommunisták...
Magyarország,
Itt milliók állnak sorba,
Magyarország,
Orvosi ellátásra várva.
Magyarország,
IMF kölcsön nem kell,
Az állampapír elkel,
vegyél!
Legyél az országban rejlő
magyarság,
Ha tükörből Orbán néz vissza rád...
Van egy jószág,
Aki kormányoz itten,
Magyarország,
Ahol tízezrek meredten
Bámulnak rád!
Az LMP szakad szét,
Ott most épp a lét a tét,
Oszolj!
Államosítsd az iskolát,
Magyarország!
Szüntessük meg a töri órát...
Út kéne? Bízd a Közgépre,
Simicskát hívd meg ebédre,
Kaszálj!
Adj szuvenírt a gyilkosnak,
Magyarország,
Állampolgárságot Kínának...
Magyarország!
Idegen földön, ha járok,
Magyarország,
Elvándoroltakat látok.
Haza hoznád?
Tőled az ősök félnek,
Sötétek most a tények,
Távozz!
Kizsigerel a devizahitel,
Magyarország!
Milliók adósodtak már el!
Tőled az ősök félnek,
Különadót nem kérnek,
Nem ám!
Matolcsy számolja a béred,
Magyarország!
Milliókat vernek még át!
Legyél a honlapban eltűnő
Adó milliárd!
Magánnyugdíjam elvetted már!
Legyél az Orbánban rejlő
bolondosság!
Minek ez a cirkusz, másik Magyarország!
