Némi import igénytelenség következik, egyenes Szlovákiából. Mintha nem lenne elég tré zenekar a határainkon belül, akkor még a határon túlról is beavászkodnak, és nekünk le kell nyelni a békát, mert népzenét hagyományőriznek. Természetesen kell az, hogy ebből is megőrizzünk valamit, mármint a letűnt korok kultúrájából, de azt tegyük szofisztikált módon, ha ez lehetséges. Mert egy kevés kreativitással nagy dolgokat lehet véghezvinni, hiszen lehet ezt a műfajt is jól csinálni, ahogy azt a Kerekes Band és a Szabó Balázs Bandája bizonyítja (például). A Ghymes zeneileg még csak-csak hasonlít a balkáni népzenékre – így a magyarra is –, a szövegek, és azok előadásmódja viszont már sokkal inkább tűnik részegek vonyításának, záróra után a kocsma előtt. Nagyjából harminc év repertoárjából most kiragadnánk három „gyöngyszemet”, mert a teljes munkásságuk értékeléséhez egy élet is kevés lenne, íme:
Messzerepülő:
Ígér, ígér a fény a szerető szemén
A vér, a vér messzerepülő kezén
Először is ezt a „messzerepülőt” emelném ki, mert könnyen asszociálhatunk a Messerschmitt-ekre, ami nem túl biztató dolog. Az első két sor a családon belüli erőszakot próbálja körülírni. A nő szeme már könnyes, mert kapott egyet-kettőt visszakézből, jobb fonákkal, ahogy azt kell, még ha ez nem is egy teniszmérkőzés.
Ringass a szavadon, szóm ha bánnám
Azt bőgi a szabály az álom láttán:
Mi nem csak feltételes módban bánjuk a szövegíró sületlenségeit. A negyedik sornak pedig több értelme lett volna, ha a szabály helyett valóságot ír… Biztos rossz volt a szlovák-magyar szótár, azért ment egy picit félre a dolog. Szóld szavad szabadon!
Nem, nem hagytátok
A nem nem az egy igennel ér fel. Itt viszont ez egy visszhang csupán, mert ismétlés a tudás anyja, valahogy meg kell tanulni a magyar nyelvet.
Látnom az álmot
Álmom lát
Álmom lát
Repeat-man! Ismételd el még párszor légy szíves, akkora királyság ez itt, úgy szeretnénk még egyszer hallani, csak még egyszer. Olyan jó lenne, ha a zsírkrétát rajzolásra használták volna a túlkoros óvodások, nem pedig ilyen szövegek levésésére.
A hó, a hó, a holdbeli virágra vár
Hűlő sebem fűti a forró gitár
Hó és holdvirág, mint kokain és a trip? Mindeközben az elektromos gitár zárlatos lesz, forrósodik és összegerjed a többi hangszerrel, ami meg magyarázatul szolgálhat arra, miért lett ilyen hallgathatatlan ez a dal.
Altass ha szabadon szívem látnám
Azt sírja akarom a minden árán
Itt már az aneszteziológust hívná segítségül, mert a szíve önálló életre kíván kelni a testén kívül. Kezd kicsit morbiddá válni a történet, ezt a képet bármelyik valamire való horrorfilm megirigyelné. A csávó ketyegője nem csak kalapál, hanem el is rohan, én a helyében utána szaladnék!
Nem, nem hagytátok
Látnom az álmot
Álmom lát
Álmom lát.
Még egy kis ismétlés, hogy kitöltse a műsoridőt. A népdalok nem feltétlenül nevezhetjük irodalmi műremekek, de nem voltak olyan értelmetlen zagyvaságok, mint ez. Annyit elmondhatunk, hogy túlfűtötte a hazaszeretet, de ezen kívül semmi más.
Szikraszemű:
Régen volt ez már, túl a szavaimon,
Mikor a bátorság még járt az utakon.
A múlt romjain való kesergés az megy. Régen volt, ki tudja milyen volt, felejtsük már el, ennyi. Mikor a baromság önálló életre kel, akkor ilyen dalkezdetek születnek.
Olyat még nem faragott a világ,
Olyat még nem temetett sírba a láng!
Elintézi a baltával, ami hentesmunka a javából, aztán irány a kazán; és hamvasztás. Bármelyik sorozatgyilkos-pszichopata sírva könyörögne neki egy 20 perces mesterkurzusért. Ide azért rakhattak volna egy pánikgombot, vagy valamit, mert már kezdünk félni.
Virul a teljesség fiaitokon,
Virul a fényesség szép lányaitokon.
Ez még egy pornófilmbe is simán beférne.
Ha az a szikraszemű kiszáll,
Repül a tűzbe velünk égi madár.
Fura fétisei vannak, annyi szent. A baltás-égetős gyilkos sztorija hirtelen átcsap nemi aktusba és ami ezek után jön, azt csak +18-as karika mellett szabad részletezni. Maradjunk annyiban, hogy a hentesmunka után következik a férfimunka, és ha nem is fűvel-fával, de belead apait-anyait.
Csillagreggae:
Hullik a csillag a csillag után
Rágom a húsom a krumpli után
Mindközül ez a kedvencem. Annyira primitív, hogy az már undorító, főleg az, ahogy megosztja hallgatóival az étkezési szokásait. Még jó, hogy nem a reggeli kábelezésről kezdett el regélni és reggaezni. Egyszerűnek egyszerű, de nagyszerűnek még véletlenül sem nevezném ezt a repülőrajtot.
Úgy nevet, úgy szeret édi babám
Máma, holnap, és holnapután.
Kohézió? Az minek, csak zabáljunk, a nő meg majd szereti a bennünk lakozó állatot, vagyis a disznót. Ebből a háromból szerintem a Csillagreggae című az, amelyik a legjobban összefoglalja a Ghymes munkásságát, és remek értékmérője is annak a közel 30 évnek, amit eddig kibekkeltek. Ebben a projektben a zenével van a legkevesebb baj, éppen ezért számomra érthetetlen, hogy ezt a szövegírós-énekelgetős részt miért kellett ennyire erőltetni. Pap Rita „Csovi, csovi Jasper”-je komolyabb színvonalat képvisel, mint ez a borzalom. A Ghymes még a letűnt korok paródiájának sem jó, önálló produkciónak meg pláne nem. Akárhogy is csűrjük-csavarjuk a dolgokat, a lényeg nem változik, ez a banda az igénytelenség egyik fokmérője. Ergya, eszefogyott és ordenáré egyben. Így semmiképp se írjunk dalszöveget!
„Az elveszett jelentés”:
Messerschmitt?:
Kilóg, kilóg a kapanyél a száján,
Szédül, szédül a városnak betonján.
Szekérrel szaladok, de hol a tanyám?
A körforgalomban szidják az anyám!
Van, van pálinkám!
Szekérre jogosítvány?
Fújom a szondát,
Fújom a szondát!
Zsaru, Zsaru, hogy van a jó édesanyád?
Személyim neked tízezreseket ád,
Hát látod, hogy én vagyok a sámán,
Csak most épp nem vagyok hazai pályán!
Van, van pálinkám!
Szekérre jogosítvány?
Fújom a szondát,
Fújom a szondát!
Gyengeeszű:
Enyém lehetne már az uralom,
Mert mindjárt megöl az unalom,
Majd megnyugtatnak a pipák,
Szürke Helexek és Xanaxok, lilák!
Csitul a vihar az agyhullámaimon,
Szorul már a hurok a nyakamon.
Ha a gyengeeszű lesz a király,
Nekem befigyel a sült libamáj.
Csillagböri:
Szegedi Csillag, ha Csillag Szeged,
A zárkatársad majd megfogja a kezed,
Úgy nevez, úgy szeret: édi babám,
Máma ,holnap, és holnapután.
