Egy tizenéves előadó esetében talán korai egyből kijelenteni, hogy az adott illető tehetséges, avagy sem. Az ilyen szituációkban sokkal inkább a mentorok felelőssége, hogy milyen irányba halad egy-egy produkció. Mert egy tizenévestől nem feltétlenül várhatjuk el, hogy mindenhez értsen – szövegírás, zenei alapok –, hiszen ezek még csak a tanulóévek. A dolog másik része pedig az, hogy nem minden esetben szerencsés kisgyerekeket a showbizniszbe belerángatni. Amíg még „cukik” szerencsétlenek, addig fut a szekér, utána meg már a kutyát sem érdeklik, lásd: Macauley Culkin („Reszkessetek betörők” széria).
Oooooh ooooh.
Régóta vártam már,
Hogy egy szív nyisson rám.
Nem egy mindennapos szituáció, hogy egy szív ránk nyisson valahol, a vécén ülve, vagy akárhol máshol. Úgy látszik a szövegírónak sikerült egy ilyen élményre szert tennie. A D12 „Purple Pills” című dal klipjét juttatta eszembe, ahol a piszoárnak lába kélt, de ott volt némi segédanyag az emberekben. Itt már az elején egy durva tripet kapunk az arcunkba.
Bevallom felkavart egy érzés.
Lehet hogy túl korán,
De azon a délután,
Egészen máshogy vert a szívem.
Egy nyálas klisé, és a kohézió máris halott, de mindezt egy jó ügy érdekében tették: feláldozták a szerelem oltárán. És amint azt mindannyian jól tudjuk, háborúban és szerelemben minden szabad, csakhogy néha én is felnyissam a közhelyraktár ajtaját. A további sorok talán a szívritmuszavar korai felismeréséről szólnak. Keresse fel kezelőorvosát!
Túl jó, túl szép,
Volt nincs, pár hét,
Igen is, nagyon is bennem él.
Elcsépelt szófordulatok, már-már dadaista stílusban, az értelem pedig hiánycikk. A rímek nyomokban felfedezhetőek, de ez sem lett több egy szerelmi bánatos sémákkal agyonzsúfolt dalocskánál.
Refrén:
Nem akarok, többé mégsem várni,
Letagadnám százszor, de úgy is látni.
Úgy fáj, úgy fáj.
Mit akartál tőlem, már úgy sem értem,
Szerettél vagy mégsem,
Már meg sem kérdem.
Úgy fáj, úgy fáj még.
A sem tagadószó minden létező formáját felvonultatja a refrén, bár a szövegíróval közölhették volna, hogy a nem nem az igent jelent. A kettős tagadásnak nem sok értelme. Az egész refrén azt a benyomást kelti, mintha a Google Fordítónak köze lenne hozzá. Enyhén magyartalan, bugyuta, néhol még Fekete Pákót is alulmúlja. Az alkalmi költőnknek a refrén után azt a tanulságot kellene levonnia, hogy a töltelékszavakkal nagyon óvatosan kellett volna bánni. Már a kezdő sor megérne egy külön posztot, de jelen pillanatban csak egy kérdésem lenne az elkövetőhöz: Agyad van?
Oooh mmmmh.
A ház földszintjén működő kifőzdéből kellemes illatok szivárogtak fel szövegírónk lakására, és ez jó érzéssel töltötte el.
Távolban szivárvány,
Lelkemben hurrikán,
Magamat legyőzni kéne még.
Ez egy önvallomás akart lenni? Az ilyen tündérmesékbe hajló részeket zsigerből tudom gyűlölni. Most maradjunk annyiban, hogy elég tré.
Nem baj, így van,
Lesz még jó nap.
De valahogy ilyet nem éreztem méééég.
Ez a rész fájdalmas és megrázó egyszerre, mint a konnektorba p!sálás.
Refrén:
Nem akarlak többé még sem várni,
Letagadnám százszor, de úgy is látni.
Úgy fáj, úgy fáj.
Mi akartál tőlem, már úgy sem értem,
Szerettél vagy mégsem, már meg sem kérdem,
Úgy fáj, úgy fáj még.
Ez másodszorra sem lett jobb…
Lesz egy szép kis emlék,
Igazán majd mindig őrzöd.
Igazán? Ez a szó szerintem felesleges ebbe a sorba. Szegényes szókincs, hiányos nyelvtani alapismeretek.
Hogy tehetnék bármit,
Érzem csak ennyi voooolt.
Ooooh
Bárcsak ez a dal is csak eddig, vagy még eddig se tartana.
Refrén:
Nem akarok, többé mégsem várni,
Letagadnám százszor, de úgyis látni.
Úgy fáj, úgy fáj.
Mit akartál tőlem már úgysem értem,
Szerettél vagy mégsem már meg sem kérdem.
Úgy fáj, úgy fáj.
Nem akarok többé mégsem várni
Letagadnám százszor, de úgyis látni.
Úgy fáj úgy fáj.
Mit akartál tőlem már úgy sem értem
Szerettél vagy mégsem már meg sem kérdem.
Úgy fáj, úgy fáj még.
A szöveg fájdalmasan gyér, a zenei alapok pedig a tingli-tanglihoz konvergálnak. Ez egy fájdalmas merénylet a hallgatók ellen. A dalszöveget jegyző egyén azonnali továbbképzésre szorul, nem ártana, ha általános első osztálytól kezdve végigvenné a teljes magyarnyelv és irodalom órákat. Összességében nézve ez csontnélküli dobás kellett volna hogy legyen, a szemetesbe. Avétos az egész.
„Az elveszett jelentés”:
Oooooh ooooh.
Régóta hánytam már,
A budin valaki nyisson rám,
Bevallom, felfordult a gyomrom,
Lehet, hogy a jó anyád,
De a f@szom, aki hányni vágy.
Kifordult az egész belem,
Jó nagy tócsát,
Volt nincs már bél,
Igen is, az ekoli bennem él.
Refrén:
Nem akarok mégsem hányni,
Ledugom az ujjam, nem fog fájni,
Úgy ám, úgy ám!
Mit akartál, a mandulám sem érzem,
A plusz kilókkal könnyen végezek,
A testsúlyomat meg sem méred,
Úgy ám, úgy ám!
ÖÖÖÖErggghhh Boooaaaaaaaaaaaa
A távolban róka vár,
A csészében borsó és répa már,
Magamat lehányni nem kéne,
Nem baj, van így,
Lesz teli a mosógép,
De valahogy ilyet nem okádtam méééég!
Refrén:
Nem akarok mégsem hányni,
Ledugom az ujjam, nem fog fájni,
Úgy ám, úgy ám!
Mit akartál, a mandulám sem érzem,
A plusz kilókkal könnyen végezek,
A testsúlyomat meg sem méred,
Úgy ám, úgy ám!
Lesz még, jön még,
Gyomrom nem üres még,
Hogy ehetnék bármit,
Nem, érzem, csak ennyi vooolt.
Ooooh
Refrén:
Nem akarok mégsem hányni,
Ledugom az ujjam, nem fog fájni,
Úgy ám, úgy ám!
Mit akartál, a mandulám sem érzem,
A plusz kilókkal könnyen végezek,
A testsúlyomat meg sem méred,
Úgy ám, úgy ám!
Nem akarok mégsem hányni,
Ledugom az ujjam, nem fog fájni,
Úgy ám, úgy ám!
Mit akartál, a mandulám sem érzem,
A plusz kilókkal könnyen végezek,
A testsúlyomat meg sem méred,
Úgy ám, úgy ám!
