Anno a Crystal nevű rettenettel indult útjára Kasza Tibor karrierje, de azóta már szólóban is nyomul a kis zeneterrorista. Amikor ez a csávó színpadra lép, vagy lemezt/dalt ad ki, az egy merénylet a kultúra és a jóízlés ellen. Nem hittant és erkölcstan kellene tanítani az iskolákban, hanem igényességet és önkritikát, mert akkor ennek az embernek eszébe se jutott volna zenélni. Azonban, amint a jelen példa is mutatja, ha pénz van, akkor a tehetség nem számít. Kicsit orrhangú, tehetségtelen és még igénytelen is, Csonka Andrástól csak annyiban különbözik, hogy nem énekli a Ding-(ding)-dong című „klasszikust”! Kasza Tiborra kár is több szót fecsérelni, inkább tekintsünk a jövőbe, hiszen a következő héten eljön hozzánk a Mocsok 1 Kölykök az „Illegál”-lal, és ismét lesz /Retrospektív/, ezúttal a Neoton Família „220 felett”-jével.
Valamit most el kell mondanom.
Félek, hogy nem lesz rá jobb alkalom.
Elmondanám, ha volnának szavak,
amik mindent jól elmondanak.
Na, akkor most mi van? Annak ellenére, hogy nincsenek szavak, elég sokat pofázik, igaz, van némi szóismétlés. Amit pozitívumként fel tudok hozni, hogy legalább rímel. Az első versszakot klisékből ollózták össze, a baj csak az, hogy mindegyik sor nagyjából ugyanarról szól: nem tudja elmondani. A szerző következő dalához ajánlanék egy sort: Látom, hogy látod, hogy nézem amint nézel és nézzük, hogy nézünk.
Elmondanám, bár csak hallanád,
de elválaszt már minket egy fél világ.
Elmondanám, most végre megteszem,
A szélbe súgom én.
Van telefon, idióta. Hívd fel, de ne vernyogj itt, mert ez inkább szánalmas, mint romantikus. Az előadásra is térjünk ki egy fél gondolat erejéig, hiszen ez a távolról üvöltés a farkasokat akarja idézni, de ez nem egy csúcsragadozó, csak egy hörcsög, aki nem éri fel a mikrofont. A rádiósok szeretik az ilyen beszélő neveket, Bakács Tibor „Settenkedő”, Marton László „Távolodó”, Buda Márton „F@szságokatüvöltő”, ennek fényében Kasza Tibor lehetne a „Mikrofonranyáladzó”. Eddig nem sok mindent mondott, azon kívül, hogy elmondaná az elmondhatatlant, szóval menjünk is tovább.
Te vagy csendben a szó, Te vagy bennem a jó
Jöjj, mindig várok Rád.
Te vagy égben a kék, olyan angyali szép
még mindig várok Rád.
Egy álomért egy élet az ár.
Te vagy csendben a szó, Te vagy bennem a jó
bár hallanád, úgy elmondanám.
Még mindig a megmondós téma van terítéken, bár már vegyülnek más gondolatok is a történetbe. Ha a szerelme tárgya volt benne a szó, a jó meg a szép, akkor a srác most egy személyben nyomja a western klasszikus remakjét, ami ezek szerint „A Néma, a Rossz és a Csúf” címet viseli. A felek közti kommunikáció továbbra sem működik és még mindig csak a telefont tudjuk ajánlani ennek a szerencsétlennek, mert ez a gyermeteg nyivákolás kritikán aluli.
Az igazság fájna, hazudj most nekem,
hazudd, hogy minden rendben s én elhiszem.
Hazudj a szürke égre színeket,
s hazudd, hogy nekünk még mindent lehet.
Hazudj álmot, hazudj holnapot,
most bármi fáj csak múló állapot.
Ha menned kell hazudd, hogy visszajössz.
S hiszek benned én.
Itt már a Voga-Turnovszky Duó klasszikusát véljük felfedezni a sorok között megbújva, és Schulz Gizi (VII.) visszatér:
”Gizi, ölelj úgy, mint rég!
Gizi, szeress még, szeress még!
Gizi, hazudj szépet nekem!
Hazudd azt, hogy jó volt velem!”
A történet viszont nem haladt túl sokat, még mindig csak picsog, mint egy pisis kislány. Egyeseknél ez lenne a művészet? Szerintem ez csak ürülék.
Te vagy csendben a szó, Te vagy bennem a jó
Jöjj mindig várok Rád.
Te vagy égben a kék, olyan angyali szép
még mindig várok Rád.
Egy álomért egy élet az ár.
Te vagy csendben a szó, Te vagy bennem a jó
bár hallanád, úgy elmondanám.
Az ismételgetés nem jó, hanem unalmas és egy idő után már idegesítő is. Ez a rész itt szimplán az előző szakaszok remixe, vagyis ugyanazt kapjuk, kicsit más sorrendben. Inkább rendeljen mindenkinek két sört, azt’ felejtsük el egymást, mert értékelhető tartalom alig akad.
Én nem adom fel, mert még nem tudom,
amíg mit érzek el nem mondhatom,
Ha ennyire nem megy az önkifejezés kedves Tibor, akkor talán másik szakmát kellene választani, valami olyat, ahol nem kell beszélni: kukás, utcaseprő for example.
mert egy új esélyt bárki érdemel,
ami fontos az így nem múlhat el.
Vívom minden nap a harcomat,
hogy láthassam végre újra az arcodat,
mert én rontottam el és ezt jól tudom,
hát bármi lesz az ára én vállalom.
Abban egyetértünk, hogy ezt a dalt és ezt a szöveget iszonyatosan elrontotta, és ennek az lett volna az ára, hogy belevágja a kukába, azonban nem ez történt meg; sajnos.
Te vagy égben a kék, olyan angyali szép
még mindig várok Rád.
Egy álomért egy élet az ár.
Te vagy csendben a szó, Te vagy bennem a jó
bár hallanád, úgy elmondanám.
Úgy elmondanám..
Te vagy csendben a szó, Te vagy bennem a jó,
Te vagy égben a kék
ó bár csak hallanád, úgy elmondanám.
Az utolsó két „versszak” már amolyan best of-ként üzemel, vagyis a szerző által legjobbnak ítélt sorokat tolja random sorrendben. Nem mond túl sokat, jórészt csak ismétli önmagát és a szavakat. Szegényes szókincs, IQ hiányos történet, pocsék előadásmód, tingli-tangli zenével házasítva. A minimális értékelhető tartalom sem ér el olyan hatást, vagy színvonalat, amiért bármi jót mondhatnánk eme „remekműről”. Ótvaros tákolmány csupán, ami a szerzője tudás- és tapasztalatbeli hiányosságait mutatja. Egy csimpánz komolyabb mutatványra képes, sokkal kevesebb juttatás ellenében. Amennyiben Kasza Tibornak banánra van szüksége, menjen, és vegyen valamelyik €rotika shopban, de ez nem az a téma, amiről mindenképpen tudni szeretnénk. Végezetül, ha szabad egy jó tanácsot, akkor a „művészúr” a továbbiakban a zenéléssel és a szövegírással még elméleti szinten se foglalkozzon, mert amit csinál, az botrány.
„Az elveszett jelentés”:
Valakit most meg kell fojtanom.
Félek, hogy bedagad az alkarom.
Megfojtanám, ha nem folynának savak,
Amik mindent jól elfojtanak.
Párna az arcodon, bár csak fulladnál,
Iszonyatosan árad már belőlem a nyál.
Megfojtanám, most végre megteszem,
Torkodon a két kezem.
Te vagy a tejben a só, te vagy a tejsavó,
Hejj mindig hányok rád.
Te vagy a jégben a jé, de ez olyan tré,
Egy pár fillérért az állam az ár,
Te vagy a tejben a só, te vagy a tejsavó,
Bár csak meghalnál, úgy kinyírnám.
Az igazság fáj, nálam már habzik a száj,
Kamuzz, és máris manna lesz a mérgezett máj.
Hazudj a zöld rétre vasúti síneket,
És én majd a támfákra kötözlek, könnyen meglehet.
Írjál számot, szerkessz honlapot,
A költészet csak egy múló állapot.
De ha neked esek, akkor majd csak vért köpsz.
Utána többé nem jössz.
Te vagy a tejben a só, te vagy a tejsavó,
Hejj, mindig hányok rád.
Te vagy a jégben a jé, de ez olyan tré,
Egy pár fillérért az állam az ár,
Te vagy a tejben a só, te vagy a tejsavó,
Bár csak meghalnál, úgy kinyírnám.
Én nem adom fel, mert még nem tudom,
Míg ezt az érzést el nem fojthatom,
Mert egy új vesét mindenki érdemel,
A feketepiacon, igen, ott adom most el.
Vívom minden nap a harcomat,
Lapáttal kínálom meg az arcodat,
Mert nélküled mindig olyan jól megvagyok,
Konnektorba nyúltam, az áram is én vagyok.
Te vagy jégben a jé, de ez nagyon is tré,
Hejj, mindig hányok rád!
Egy pár fillérért az állam az ár.
Te vagy a tejben a só, te vagy a tejsavó,
Bár csak meghalnál, úgy kinyírnám.
Úgy megfojtanám…
Te vagy a tejben a só, te vagy a tejsavó,
Te vagy jégben a jé,
A frigóba bárcsak belefagynál már!
