Hiába vagy Áprily Lajos dédunokája, Jancsó Adrienne és Jékely Zoltán unokája, ha a pr*stituált lét ajnározásán kívül semmi másról nem tudsz írni, beszélni és énekelni. Én, személy szerint nem tartom túl sokra ezt az egész családfa sz@rságot, sőt, külön szánalmas, ha valaki felemlegeti híres rokonait. Mert az, hogy a családjában volt néhány tehetséges ember, még nem jelenti azt, hogy az adott illetőnek alanyi jogon jár/járna a talentum jelző. Bár szó se róla, nekem is könnyebb dolgom lenne, ha félpercenként és név szerint emlegetném Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész rokonom; és tekintve, hogy a tehetségtelenségkutató műsorok kvázi sz@rják magukból a sztárokat, így az ország lakosságának döntő többsége is joggal vergődhetne ideig-óráig híres-neves hozzátartozóira. Ebből talán egyértelműen következik a lényeg, bár a Péterfy Bori félék ezt úgysem értik, de akkor sincs szükség az ilyen önjelölt művészekre, akik maximum az agyhalállal tudnak egy szellemi színvonalon létezni. És akkor jöjjön életünk „XXL-es száj újratöltve” című epizódja.
Végleg kimerült minden pillangó,
a hely kiürült, nincs több please don't go.
Veled maradok, üljünk így most jó,
most nem kell több szó.
A „Tájkép orgia után” című életképpel indul a mű, ahol a leharcolt pr*sti bajtársak már csak némán szenvednek, míg főhősnőnk a nehezen megfogott pénzes balekot szédíti némi extra jatt reményében. Ha már ennyire bejön neki a k#rvák világa, akkor miért nem áll be közéjük? Igen költői kérdés, mert erre mindenki egyből mondja a választ: „Aki nem tudja, az tanítja…”, jelen esetben pedig énekel róla.
Csak a szem, ami beszél, csak a száj az, ami ég,
csak egy kicsit ne gyere Nap még!
Láb a lábak közepén,
búcsúpoháron a kéz
véletlenül összeér.
Ilyen a női kapuzárási pánik a negyedik X-en túl. A lehetőségei már korlátozottak, így ráveti magát az első gyengén látó kőgazdag egyedre. Szinte még el sem kezdődött a dal, de máris sikerült szánalmassá válnia, ez aztán a teljesítmény!
Csók van, zárt szem, dobol a vér.
A lassú nyelvtánc divat idén.
A kanapén csak Te meg Én,
a hajnali zsongás csak a miénk.
Meg dögunalom is van, mert a helyzet még mindig változatlan. Tényleg ekkora az űr odabent, hol mások az agyukat tartják?
Lassan kiürül minden észbontó,
amit mondtál, az tényleg szívgyújtó.
Szia Szerelem! Éles a combdisco,
amit sejtek, pont jó!
Végigszenvedi a fickó összes bugyuta sztoriját, megjátssza magát, mintha tetszene neki, mert úgy véli, a csávónak van mit a tejbe aprítania. Csak azt az egyet nem tudom, hogy mikor lett a strichelés egyenlő a szerelemmel?
Csak a szem, ami beszél, csak a száj az, ami ég,
csak egy kicsit legyen ez így még!
Láb a lábak közepén,
egy kis kontakt belefér.
az arc az arccal összeér.
Hát igen, aki nem vigyáz, könnyen összeszedhet egy kis herpeszt, meg egyéb nyavalyákat is. Sebaj, legalább lesz mit kenegetni.
Csók van, zárt szem, dobol a vér.
A lassú nyelvtánc divat idén.
A zene ölén csak Te meg Én,
a hajnali tánctér csak a miénk.
A dal végére megkaptuk a választ, hogy miért nem űzi a második legősibb mesterséget az énekesnő: Elfelejtette elkérni a szolgáltatása ellenértékét. Biztos, még nem jött meg az online pénztárgépe…
A hajnali tánctér csak a miénk...
Csak a miénk... 4x
Rég találkoztam már ennyire üres és semmitmondó dalszöveggel. Itt aztán tényleg nem vegyítették a dolgokat, az egész kifulladt egy szimpla nyálcsorgatásban. A Költőnő fejében sajnos tovább tart a sűrű sötét éjszaka, és egyetlen gondolat sem siet a segítségére, hogy pislákoló fényként vezesse valami emberi létezéshez hasonlító valami irányába. Péterfy Bori ebből a tréből egy módon juthat ki, ha idejekorán nyugdíjazza magát. Amíg ez nem történik meg, még biztos ír egy-két ehhez hasonló primitív nótát, melyekkel legyalázhatja a nőket.
„Az elveszett jelentés”:
Vergődsz, mint degenerált pillangó,
Akit épp elkapott a molyirtó.
Nem is jut ma neki több bankó,
Csak egy kis k@nkó.
Csak a zseb, ami ma beszél, a száj meg enni kér,
Nekem is jár némi munkabér!
Az utcasarok az a tér,
Ahova mindenki betér,
Egy kis kósza k#fircér’.
Egy óra, gumival, beteg a vér,
Meglesz minden tízezerér’.
Kis erdő szélén, te vagy a rém,
Bár az én lábam közt van a prém.
Lassan megáll előttem egy autó,
A tulaja egy hurkanyakú ősbunkó.
„Szia, szállj be, van rajt Casco!”
Vajon tudja mit jelent e szó?!
Csak a zseb, ami ma beszél, a száj meg enni kér,
Hát nyomjad neki, ami a csövön kifér!
Az utcasarok az a tér,
Ahová már driftelve ér,
És elfogy a csigavér.
Egy óra, gumival, beteg a vér,
Meglesz minden tízezerér’.
Hát ez meg nem is kemény,
Remélem a végén lesz áfás számla igény…
A végén lesz áfás számla igény...
Áfás számla idény
Áfás számla igény... 2x
