Ez a Karácsony se tartott túl sokáig, és mi itt maradtunk a bejglik és kalácsok maradékai közt tobzódva. Relaxálnánk, felednénk a tévé okozta kulturális sokkot, és akkor valahol megszólal Lola egyik nyálban gazdag picsogós butasága. Igaz, szegény csaj eleve hátrányból indul, hisz bugyutábbnál bugyutább szövegekkel megáldott tinisztárként kezdte a pályáját, most meg már vetkőznie kell, hogy feledtesse a szörnyű múltat. Mondjuk, lehetett volna rosszabb is az a múlt, egy „Paff a büdös szájszaggal” mindenképp. De legalább énekelni sem tud, mert elég erőteljes jóindulat szükséges ahhoz, hogy egyáltalán énekesnőnek nevezzük. Na, lássunk egy újabb tocsogós, érzelgős szerelmes kliséhalmazt:
Hunyd le a szemed, nem kell, hogy láss,
„A szerelem vak, a barátság pedig behunyja a szemét!” /Friedrich Nietzsche/ Ami az alternatív megoldást illeti, nos a csaj azért ennyire nem néz ki sz@rul, a klipben látottak alapján pedig ezt még annyival toldanánk meg, hogy „a látvány nélkül a szex mit sem ér” /Belga/. És akkor itt és most el lehet kezdeni gondolkodni, hogy a szerzőnek önbecsülése, vagy agya nem volt, esetleg egyik sem.
Tárd ki a szíved, úgy minden más.
Á, ez így túl könnyű… Ennyire magas labdára már rá sem mozdulunk. Valakinek comming outolni volt kedve.
Őszinte válasz mindig, mit ver,
Hamar előkerült a családon belüli erőszak. A csaj biztos szereti, ha jobb kézzel csókolják szájon. Eddig nem volt túlzottan koherens a szöveg…
Éld bele magad, varázslat kell!
Kliséken és közhelyeken kívül eddig semmi mást nem kaptunk, sőt mi több, még a zene is gáz. Egy fórumon azt olvastam; „Lolának nagyon jók a szövegei”. Nem tudom, ki állította ezt, de azonnal iratkozzon be valamelyik nyelviskolába néhány magyar nyelvleckére, mert olybá tűnik, szüksége lenne rá.
Ősi ösztön támad fel,
A videó alapján a legősibb mesterség kelt életre. Az alapvető emberi szükségletek (evés, alvás, fajfenntartás és gyilkolás) kielégítésében pedig k#rva sok pénz van. Amilyen pocsék eddig ez a szöveg, nyugodtan kipakolhatta volna a fedetlenül a kebleit.
Míg a csendes alkony kel, mégse félek.
Alattomosan némi vámpíros mellékszál szövődik a történetbe, de ez itt inkább röhejesen gyenge, mintsem hatásos.
Ahogy tűz a holdfény ránk,
Úgy az élet végigjár, s lázban égek, lázban égek, majd elégek.
Itt meg már nyíltan a vérszívó lények iránti imádatra bazíroz. „Gyere vámpír, szívjál még, a nyaki vénám csak a tiéd!”
Így lebegnénk,
Csak te és én
Ebben van valami, mert józanul aligha lehet kibírni ezt a zenei merényletet. El kellett volna dönteni, hogy a szoft pornó vagy a zenélés az új irány.
Olyan távol mindentől.
Így lebegnénk,
Míg tart az éj.
Ellebeghetne egy messzi-messzi galaxisba, ahol süketek a lények, és ott talán még gigasztár is lehetne.
Ha repül a lélek, sohase téved.
A testünk egy láncban, örökös lázban.
Tűzben égek,
Benned élek!
„Nyílik a, nyílik a csillagkapu; Teal'c, Teal'c, Teal'c.
Hajlik a, hajlik a féregjárat; Teal'c, Teal'c, Teal'c.
A babámba bemászott a goa’uld,
Azóta már leigázta a falut.
Bár lehoztam neki a csillagkaput, de Teal'c, Teal'c, Teal'c.
O'Neill, O'Neill jó a fegyvered.
Te vagy fenn az égen a fenegyerek.
Asgard néked a bodyguard-od,
Apophis nagyúrt JÓL ODAB@SZOD, HEJ!”/Belga: Nótacsokor - Bazsar/
Hunyd le a szemed, nem kell, hogy félj,
A szíved vezet, hogy új célhoz érj.
Elég hamar kifogytak az új ötletekből, máris eljött az ismétlések kora, ahol a visszatérő elemek mellé beillesztett dolgok már csak értékelhetetlen giccsek. Ahol hiánycikk az ész, ott tombol a tré. Azt pedig nem értem, miért/mitől kellene félni, nem ijesztő a dal, csak undorító.
Érzem, az ajkad ajkamra ég,
Hidd el, hogy soha nem volt így még.
Erre mondják, hogy „szűzk#rva”. A klip és a szöveg köszönő viszonyban sincs egymással, ez a dolog csak a pénzről szól. Követik a régi, jól bevált receptet, mely szerint meztelen nővel bármit el lehet adni, még a pocsék zenét is.
Ősi ösztön támad fel,
Míg a csendes alkony kel, mégse félek.
Ahogy tűz a holdfény ránk,
Úgy az élet végigjár, s lázban égek, lázban égek.
„Ahogy a vámpírt a vérfarkas k#rja,/ Próbáljuk meg, mi is újra,/ Nem számít a kereszt, meg az ezüst golyó,/ Önpusztító k#fircolásban elpusztulni volna jó, óhóó.”
Ha repül a lélek, sohase téved.
A testünk egy láncban, örökös lázban.
Tűzben égek,
Most tűzben égek, így a jó!
Elfogytak a magvas gondolatok, így ismétel, igaz, az utolsó sor némileg változott, gondolom a költőnek is leesett, hogy korábban egy kicsit elkalandozott a Csillagkapuk világába.
Add meg magad, mondd, mire vágysz?
Vagy győzz le megint, légy a vadász,(gyere már!)
Na, ez pont olyan, mintha egy prosti munka közben a „Hófehérke és a hét törpe” című klasszikusból olvasna fel. Elég kiábrándító.
Add meg magad, úgy ahogy én,
Vár ránk, tudom, még ezer éj!
Némi nimfomániát vélünk felfedezni a sztoriban, de az tisztán látszik, hogy csak annyit tud a szexről, amennyit a James Bond filmekben láthatott; vagyis meztelen testek egymáson, majd a kamera átsiklik a kandallóra, még akkor is, ha a jó öreg 007-es az autójában, egy trópusi hotelszobában (ahol télen is +42C° felett van a napi minimumhőmérséklet), vagy egy barlangban tette magáévá a csajt.
(Engedd el magad, nincs mitől félned!)
Ja, és azért pici és puha, hogy ne fájjon. Ez még viccnek is rossz.
Így lebegnénk,
Míg tart az éj.
„Nyaljál LSD bélyeget,/ Hallucinálj majd szépeket!”
Ha repül a lélek, sohase téved.
A testünk egy láncban, örökös lázban
Tűzben égek, most tűzben élek,
Benned élek.
Ebből a szövegből nagyon sok minden hiányzik, például néhány friss ötlet, kreativitás, ész, kohézió és a rímek. Ellenben van benne sok minden, aminek nem kellene, többek közt twilight-saga, nyál, klisék és közhelyek valamint hihetetlen butaság. Az éneklés és a szövegírás sem való mindenkinek, az meg már csak önkritika kérdése, hogy a nyilvánvaló tehetségtelenség ellenére egyesek mégis bepróbálkoznak. Szóval, köszönjük, de ez elég ótvar volt.
„Az elveszett jelentés”:
Szétkaratézom a szád, nem kell, hogy láss,
Kettőt vágok rád, szerintem most áss.
Az igazság fáj, vagyis szájba ver,
A tehetségtelenség sz@r, nem fair!
A barlangrajzon majd,
Míg ki nem énekled, számban ott a sajt.
Kéne most egy tucat fánk,
A cukorbetegségtől bekómázunk, és nem találnak ránk.
Így ránganánk,
Csak te és én,
Átvágnak, ha ott a palánk.
Hiányzik pár gén,
A videóm meg csupa kéj.
Feléd száll a fejsze, és bumm a fejbe.
A tested már görcsben, agyad kifröccsen.
Zenész férgek,
Műmájerek!
Hunyd be a szemed, a balta eltalálja a fejed,
Késő, hogy kitérj, vagy magad mellett megférj.
Egy láb gyengéden az ajkadhoz ér,
Bagólesőd enni többet biztos nem kér.
A barlangrajzon majd,
Míg ki nem énekled, számban ott a sajt.
Kéne most egy tucat fánk,
A cukorbetegségtől bekómázunk, és nem találnak ránk.
Feléd száll a fejsze, és bumm a fejbe.
A tested már görcsben, agyad kifröccsen.
Zenész férgek,
Műmájerek!
Menő, kis trógerek, hát a Föld az kerek?
Legyünk most jó fejek, melyekben üresek a terek.
Lila a Xanax, fekete a szén,
Kiló antrax, döglött tehén!
(Ne félj, nem fog fájni, szádba szeretnék beszállni!)
Így ránganánk,
És a videó is csupa kéj.
Feléd száll a fejsze, és bumm a fejbe.
A tested már görcsben, agyad kifröccsen.
Zenész férgek,
Műmájerek!
