Kis hazánkban a „sztárság” bemondásra van. Itt mindenkiből lehet énekes, a tehetség abszolút mellékes. Viszont az igénytelenség nem csak a határokon belülről jön, külföldről is honosítják, de legalábbis erőteljesen marasztalják. Annyi tehetségtelenségkutató műsort prezentálnak, hogy ezekben már mindegy ki nyer, csak meglegyen az a 10-15 ember, akiket utána el lehet adni. Ezen tucatáruk népes táborát erősíti Rúzsa Magdolna is. Fura kiejtés, magyartalan szövegek, és még egy lenyúzott bőr a szerelem teteméről, amit már annyira leamortizáltak, hogy már csak a felhasználhatatlan részek maradtak.
Nyár van, olvad a málna a számban,
Normál esetben a málna nem szokott csak úgy önmagában olvadni. Amennyiben ez valami orális fixáció végeredménye, abban az esetben pedig nyugodtan hívhatjuk eme „olvadó” végterméket mesterséges intelligenciának a művésznő szájában. Az első sor világos üzenetet hordoz: Itt a nyár, és mindenki szopjon be valamit ennek örömére. Valakinek a ló jön be, egyesek pedig mások málnájára esküsznek, ízlés dolga tehát, ki mit szeret...
Égek egy könnyű lázban,
Ha a váll a vállhoz ér!
És minden percben nyár van,
Nem tudom, az volt már, hogy egyébként nyár van?
A csókod pihen az ágyban,
Lassan ébresztem, hátha
Az ajtóban utolér...
Ki éri utol az ajtóban? A baltás gyilkos?
És lassan lüktet a város,
Ketten falnak egy lángost,
Én még semmit sem ettem,
Mert szerelmes vagyok beléd..
És aranyköd van előttem,
Könnyen - puhán lebben,
Minden percben...
A versszak végén már csak a nyálas klisékben tobzódhatunk. A szerzőnek két fontos üzenete van, az egyik, hogy míg mások ketten falnak egy lángost, addig Ő, mint megélhetési zenész éhezik, a másik pedig valószínűleg eme elsőnek a következménye, vagyis mostantól már csak a pénzre bukik: „Aranyköd nélküliek kíméljenek”.
Szerelem, szerelem,
szerelem, szerelem,
Elsőre mintha „szarelemnek” ejtené. Kicsit túlspilázta a vajdasági származását.
Enyém vagy,
Szerelem, szerelem,
Szerelem, szerelem,
Enyém vagy..
Ehetlek reggel és kortyollak éjjel,
Magamra önthetlek,
Megmosol szépen, tudom,
Neked mindenemet odaadom,
Ha akarod...
”A szerelem vak, a barátság pedig behunyja a szemét!” /Friedrich Nietzsche/ Gondolom ez az oka annak, hogy a refrén ennyire borzalmas lett. A szövegíró eszét vesztette, a környezetében lévők pedig inkább nem nyilvánítottak véleményt eme „műremekről”, pedig nem ártott volna. Ismételgetés bugyuta szófordulatokkal megfűszerezve, ez minden, amire a tehetségből futotta. A szövegíró fétiseiről pedig csak egy +18-as blogon tudnék érdemben nyilatkozni.
Nyár van, rágyújtottunk páran,
A füst csak vitorlázgat,
Kikötőnk felé..
És minden percben nyár van,
Addig jár a spangli körbe, amíg el nem fogy, és még mindig tombol a nyár, a kohézió is vakáción van már! Elég szegényes a történet, ennél még a Fekete Pákó is többre képes, pedig Ő tényleg csak URL-ben beszélni a magyart.
Érzem, átfogod a vállam,
Hátradőlve várlak,
S a kulcs a zárba ér,
És lassan nyugszik a város,
Látom a szemeden álmos,
Erről a Belga „Szex” című dala jutott eszembe: „Tedd szét!”.
Én még semmit sem ettem,
Mert szerelmes vagyok beléd..
És aranyköd van előttem,
Könnyen - puhán lebben,
Minden percben...
Még mindig a pénzesekre pályázik, és lássuk be, ha éheznénk, mi is ezt tennénk.
Szerelem, szerelem,
szerelem, szerelem,
Enyém vagy,
Szerelem, szerelem,
Szerelem, szerelem,
Enyém vagy..
Ehetlek reggel és kortyollak éjjel,
Magamra önthetlek,
Megmosol szépen, tudom,
Neked mindenemet odaadom,
Ha akarod...
A mű az ismétlésekre alapoz, a szókincs szegényes, semmi olyat nem tud felmutatni, amit ne hallottunk volna valamelyik másik hasonlóan nyálrákgyanús szerelmes dalocskától. Ez tipikusan az a kategória, ahol inkább rajzoltak volna az egyedek, mert a végeredmény annyira szánalmasan sablonos. Azért ez a szövegvilág azt az embert is minősíti, aki pénzével életre hívta ezt a borzalmat. Agyatlan szerelemes picsogás az egész. A Belga „Szerelmes vagyok” c. dalára hajaz, azzal a különbséggel, hogy itt komolyan gondolják azt, ami ott poén volt. Ez is csak egy olyan nóta, amire ha azt mondom, tré, akkor még mindig dicsértem.
„Az elveszett jelentés”:
Jártam, a tévés sztárgyárban,
Megfürödtem a nyálban!
Szereposztó kanapén,
Én ott pörögtem a nagy brɇn,
A fődíjat meg is kaptam,
Pedig csak a számmal sz@rtam,
Szereposztó kanapé...
Bélsáros az egész város,
Kutyahúgyos a lángos,
Bizony, ezt itt neked vettem,
Holnap meg eladom a testem!
És aranyköd van előttem,
Nálam a gazdagok előnyben,
Minden percben...
Sz@r nekem, sz@r nekem,
Sz@r nekem, sz@r nekem,
Nincs agyam,
Sz@r nekem, sz@r nekem,
Sz@r nekem, sz@r nekem,
Nincs agyam..
Eladom a vesém, kettő minek belém,
Kár, hogy nincsen herém,
Megmosol szépen, tudom,
Belső szerveimet most eladom,
Nő a vagyonom...
Nyál van, itt bent a pici számban,
Fröcsög is mindenfelé,
Kezem nem rakom pofám elé...
És most mindenhol nyál van!
Távolban egy atom villan,
Nem kell, hogy fázzak,
A Tomi mondta, hogy pályázzak,
De én nem lettem trafikos,
Megmutatja ezt a kisokos,
A végére így is pr*sti lettem,
Holnap meg eladom a testem!
És aranyköd van előttem,
Nálam a gazdagok előnyben,
Minden percben...
Sz@r nekem, sz@r nekem,
Sz@r nekem, sz@r nekem,
Nincs agyam,
Sz@r nekem, sz@r nekem,
Sz@r nekem, sz@r nekem,
Nincs agyam..
Eladom a vesém, kettő minek belém,
Kár, hogy nincsen herém,
Megmosol szépen, tudom,
Belső szerveimet most eladom,
Nő a vagyonom...
