Azt hiszem, néhány dolgot nem ártott volna mindjárt az elején tisztáznom. Ezek egy részéről nem gondoltam, hogy fontos lehet, és magyarázatra szorul, egy másik részéről pedig teljesen el is feledkeztem, amiért jogos a szemrehányás. Szóval jöjjenek a kulisszatitkok, az alkalmi esztrád színpadán most a blogger maga. Következzék egy rövid összefoglaló a célokról, tervekről, a munkamódszereinkről és a teljesen elfeledett adatkezelési szabályzatunkról, ami eddig abszolút nem volt, de most lesz (ha csak a poszt végéig megint el nem felejtem).
A célkitűzés roppant egyszerű; létrehozni a zenei „Pocsék Áruk Fórumát”. Megmutatni az embereknek, nem az a sláger, amit unalomig ismétel a tévé meg a rádió, amíg minden ember zombi módjára be nem magolja. Ennek a megvalósítása viszont már nem olyan egyszerű; mert egyszerre kell provokatívnak lenni, viccesnek, és persze az sem árt, ha kicsit szakmailag, jelen esetben prozódiailag nézzük át a dolgokat. Sokan jöttek azzal, hogy csak fikázom az itt szereplő zenészeket/zenekarokat orrba-szájba, de ezt tisztelettel tagadnám. A fikázás az lenne, ha csak annyit írnék például: „Ez mekkora egy sz@r már!”. A kritika viszont ennél több, hiszen elmondom azt is, hogy miért tartom sz@rnak az adott művet. Persze, ha egyfajta irodalomóra jelleggel csinálnám, a kutya se olvasná el, mert azért emlékszünk még jól (na nem a szőkeségére), amikor az irodalomtanár elkezdi burkolni a tagadhatatlan tényt, hogy az adott versben Petőfi Sándor a k#rásról beszél, és inkább kap a dolog egy forradalmi-költészet jelzőt, mintsem beismerjük a nyílt erotikát. Pedig annak idején ugyanott jól belefért egy „kurvanyádat”is /Mit nem beszél az a német…/. Azt pedig elhiszem, hogy az igénytelenség csúcsán nem várjuk el egy dalszövegtől a rímeket, de lássuk be azt is, ha rímelve kellett volna megírni, egyik-másik szerzőnek bizony nem csak a bicskája tört volna bele. Rím nélkül sokkal egyszerűbb az élet, ennél már csak a dadaizmus jobb, ahol a versek, a szavak véletlen sorrendű egymásutánja, különösebb jelentése nincs, de legalább vicces, ami a blogon szereplő „sztárzenekarok” kínverseiről nem mondható el. Azonban a szabadverseknek jó esetben van mondanivalója, de a legtöbb citált dalszöveg sem zenével, sem anélkül, semmilyen tartalommal sem bír, nem pusztán az esztétikai szempontok alapján.
Viszont sok helyen még mindig hiányzik a párbeszéd. Mert némelyik zenekar úgy gondolja, nem süllyed le arra a szintre, ahol a tudásukról kellene számot adni, vagy legalábbis kicsit elbeszélgetni a szövegeikről. Pedig ha arra kérnének, szívesen segítenék szöveget írni, vagy a meglévőket még felvétel előtt kijavítani (áfás számla igényét mindenki külön jelezze). Nekik utolsó mentsvárként a rajongótábor maradt, akiket könnyedén lehet uszítani, mert az sokkal egyszerűbb. A Facebook-on meg a saját fórumoldalukon elsírják, hogy itt ez a „csúnya bácsi” aki megírta a véleményét, na most akkor: „Csibész! Kapd el!”. Ennek ellenére továbbra sem gondolom, hogy a habzó szájakat habzószájjal fikázó Fish! zenei és irodalmi igénytelensége és dilettantizmusa az én hibám lenne. Illetve az olyan elmekórtani esetekkel sem tudok mit kezdeni, mint a „magyar zigótákat kólasavval elölő nyugatról” vizionáló Fanka, akinek felettébb érdekes dolgok vannak a szövegeiben. De még a legnagyobbak is csúnyán pofára tudnak esni néha. Az, hogy Ákos összetévesztette a sztereotípiát a közhellyel, az már több mint szánalmas. Nos, most csak pár embert emeltem ki a teljesség igénye nélkül, de tőlük, és a többiektől is legalább annyit elvárok, hogy írjanak már nekem egy e-mailt (ingyen van), minimum azzal a szöveggel: „Igen? Ha te ilyen k#rva okos vagy, akkor mondd meg, hogy kellene/lehetne ezt jobban csinálni!” Mert példának okáért Császári Gergelynek tudnám javasolni, hogy nézzen utána egy Martin Jondo nevű japán reggae zenésznek, hogy mit lehet kihozni az egy szál gitárral zenélésből, és ha már annyira a posztapokaliptikus stílust akarja magára erőltetni, akkor hallgassa meg Gil Scott-Heron „I’m new here” című albumát. De akkor itt pont, szóval várom az e-maileket: r.t.is.rock@windowslive.com
Eredeti szöveg versus átirat, vagyis hogyan dolgozunk. Mindennek alapja a mi kis fekete listánk, amelyen előadók és dalaik szerepelnek, és random történik a választás egy véletlen számgenerátor segítségével. Az eredeti szöveget nem én írom, az színtiszta copy-paste, vagy a zenekar hivatalos oldaláról (már ha van ilyen, és ott fellelhetőek a szövegek), vagy az erre specializálódott weblapok valamelyikéről, ahol a legnagyobb fanok írják le kedvenc dalaik szövegét. Így ezekben sajnos vannak hibák, de mostantól erre is jobban figyelünk. Az átiratok alapötletei pedig az eredetiek meghallgatása közben keletkeznek, vagy ha nem jön az ihlet, akkor ötletelünk. A lényeg, hogy az eredetivel ellentétben rímeljen és legyen valamilyen kohézió a történetben, de példát is mutatunk, hogy a bugyuta ismételgetések helyett, hogyan lehet apró változtatásokkal haladtatni a történetet: „Zanzibar: Ádám keresi Évát”. Természetesen ettől még a poénokra fókuszálunk, és nem biztos, hogy egy adott átiratnak köze van az eredeti előadóhoz.
Adatkezelési szabályzat: A birtokunkba kerülő e-mail címeket/neveket nem publikáljuk, nem adjuk át harmadik félnek, a rendőrségnek is csak akkor, ha az valamilyen törvénybe ütköző cselekedet bekövetkezését vetíti előre. Igyekszünk minden e-mailre válaszolni, és fél év után minden e-mail törlésre kerül. Ezen szabályok nem, vagy csak részben vonatkoznak a kommentelőkre, de személyiségi jogokat nem kívánunk megsérteni.
Terveink közt szerepel egy falSzöveg facebook oldal létrehozása, mert ez egyszerűbb, mint hírleveleket küldözgetni. Továbbá szeretnénk egyfajta brandet kialakítani, ami egy logó formájában jelenhetne meg az albumokon, zenészek/zenekarok hivatalos oldalain, ami a falSzöveg blog szerkesztőségének ajánlása, mint amilyen a „Kiváló Magyar Élelmiszer” védjegy is. Ez tartalmazná a blogunk logóját, a kiadás évszámát és valamiféle értékelési rendszert, hogy mi mennyire szerettük/szeretjük az adott zenekar szövegeit/zenéjét. Kezdő és már befutott zenekaroknak/előadóknak a szövegírásban tudunk segíteni! Továbbá, de nem utolsó sorban tárgyalásokat folytatunk egy hazai, korai fejlesztő játékokat gyártó céggel is, egy plüss gitár megalkotásán, a legkisebb rajongóink számára. Minden eddigi e-mailt köszönünk, és további jó szórakozást kívánunk!
