A szombathelyi gyökerű Anima Sound System a legjobb példa az önpusztításra. Minden zenekar életében szükség van olykor-olykor némi megújulásra, de amikor ez a reform abban merül ki, hogy valamelyik rokonunkat nyomjuk be a bandába, na az már szánalmas. Ebbe a kategóriába tartozik a Neoton Família és erre a sorsa jutott az Anima is. Hát igen, a szülői szeretet, mondhatják most sokan, de az, hogy a gyerek buta, még nem jelenti azt, hogy esetleg valamiben tehetséges lenne. Aztán megérkezik az új szövegvilág is, amivel igazodni kellett az érkező szellemi színvonalhoz, a végeredmény pedig egy hallgathatatlan mocsok lett.

Tedd a napfényt be a számba,
Készíts képet szivárvánnyal
Az Anima Sound System szövegírója egy évszázados kérdésre találta meg a választ ezzel a kezdéssel. A kérdés eddig az volt, hogyan reklámozzuk a sz*pást úgy, hogy ne kelljen cenzúrázni és bárhol, bármikor leadható/eladható legyen? Hát így! De aztán bekúszik a szivárvány, amitől az embernek az az érzése támad, hogy a heterókat megint kihagyják a buliból, csak a homokozóban játszadozóknak szól a dolog. Bár érdekes ez is, mert hiába a női hang, azért a szöveg mégiscsak egy férfitől származik, szóval a mögöttes jelentéstartalmat is ehhez vagyunk kénytelenek viszonyítani.
Tejjel mézzel, bátorsággal
Hazug legyen, mint egy túlexponált képen
A tej mézzel finom, ahhoz nem kell bátorság, ahogyan ahhoz sem, hogy ezekkel az ágyban valami páros gyakorlat keretében ellegyünk. A túlexponált kép pedig nem hazug, csak csúnya. Összességében nézve, elég erős drog kell ahhoz, hogy ilyen dolgokat hallucináljunk, a szövegíró elmehetne rehabra, mert szemmel láthatólag már nem Ő tolja a cuccot, hanem fordítva, úgy pedig nem poén.

Azt mondod, minden jól van
Képen látom, mikor készült
Félmondatokkal operálunk, némileg tört magyarsággal… Szánalmas, ez a legtöbb, amit itt elmondhatok.
Régi géppel tőled kaptam
Ki is dobtam, még a télen
Rímek elvétve vannak, a kohéziót pedig abban a pillanatban irtják is ki, amint az valahol megpróbálná a fejét felütni. Azt meg elhiszem, hogy baromi hülyén hangzott volna a dalban, ha a szerző azt írja: „Biztos, hogy a Lomtárba helyezi ezt a(z) 100 elemet?”

Akkor végig fáztam tényleg
Fotóiddal takaróztam
Hát, sok sikert a fotókkal takarózáshoz… Az újsággal lehet, bár az sem túl meleg, de mégis viszonylag nagy (legalábbis egy fotóhoz viszonyítva). Ha, már annyi fényképe van, hogy takarózhat velük, inkább égette volna el, azzal többre mehetett volna. A logikai baki pedig ott van, hogy az előbb már kidobta őket, szóval, most azokkal a képekkel takarózik, amiket a kukából szedett ki? Gusztus dolga…
Aztán mindet összetéptem
Szavakkal dobálóztam
Aztán jön egy kis közhelyezés, de legalábbis egy klisé, ami az ehhez hasonló igénytelen dalokban elő szokott fordulni. Itt már a hányinger kerülget.

Kócos srácok, minden álma
A ruhájuk behajítva
A folyóba, ők a parton
Ruha nélkül és a nevetéstől sírnak
Az első majdnem egységes rész a dalban. A „minden álma” kicsit zavaró, mert csak akkor értelmes a dolog, ha azok is be vannak hajítva a folyóba, mert egyébként kohéziógyilkos ez a felmondat, csak így itt hagyva a semmiben. Azt meg nem hiszem, hogy a röhögéstől sírnának azok a srácok, akik most s€ggpucéran vannak a spanjaikkal a parton… Esetleg ha búzák, akkor ez lehet minden álmuk, de más különben már kérdéses. A nevetésre létezik egy másik magyarázat is, lehet, hogy szefósok… Miért nem lehet néha gondolkodni is?

Másik képen megannyi
Rosszarcú kölyökangyal
Játékpénzzel a kezében
És csuromvizes hajjal
Azt hiszem, megkaptuk a magyarázatot az alacsony szellemi színvonalra. A szülők se voltak értelmesebbek. Játékpénzzel küldték fürödni a gyerekeket… Nem túl életszerű ez a kép. Esetleg sztriptízbárosat játszottak? Inkább rajzolt volna a szerző, úgy kevesebb emberhez jutna el az agyatlansága. De így már senkit sem érdekel, hogy mellesleg baromi rondák lettek a kölykök… Több évtizedes beltenyészet végeredményét látjuk?

Én jöttem hozzátok
Napfényt köpök rátok
Szórok rátok álmot,
Édes forróságot
Ez a rész meg már kifejezetten gusztustalan. Ennyi erővel a második sorba írhatta volna azt is: „Színeset ásítok rátok”, vagy valami, de ez így… Az biztos, alkalmi költőnk nem a postán vette a bélyeget! Jórészt értékelhetetlen az egész szöveg. Egyszerű „tőmondatokkal” próbál operálni, mindez akkora sikert arat, mint egy remegő kezű agysebész. Helyenként a látens homoszexualitás is felüti a fejét, mindez annak köszönhető, hogy az apa próbálta megfogalmazni egyszerű kislánya helyett – ez utóbbinak – a szerelmi bánatát, így a csajosnak gondolt részek inkább melegséget sugároznak. Mindenki írja magának a szöveget, vagy ha már ennyire nem megy, és mások segítségére szorul, akkor ne próbáljon meg semmilyen témát felhozni, az maradjon az ergya szerelmes slágereknél, és Kasza Tibivel meg a Dobrády Ákossal játsszák le egymás közt a piacelosztást, lehetőleg egy sötét szobában nagy mennyiségű szúró- és vágóeszközzel felszerelkezve. Azért lássuk be, hallottunk már rosszabbat is. Ha nem is tömegpusztító fegyver, de emberek megkínzására alkalmas a dolog, fegyverviselési engedély kell a lejátszásához. Ótvaros a történet, pocsék előadásmód, a zene pedig egyszerű, mint a bot. Ezért kár volt a stúdiót terhelni.

„Az elveszett jelentés”:

Zenélünk, de nem hiába.
Meglepünk egy pocsék dallal,
Betámadunk mustárgázzal,
Most menő, ha vernyoghatunk össze-vissza.

Úgy hallod, nincs is dallam,
Pedig a fater belefeszült,
Mindent kirakatba raktam,
De tőlünk csak ennyire telt.

Ha frászt kapsz, az a lényeg,
Törd szét a rádiód végleg.
Majd összevérzed az inged,
Mert felvágtad az ered.

Hentes orvos összefércel,
A csuklód már összevarrva,
De bajlódsz még a sliccel,
Mert mindjárt ott fogsz állni összesz@rva!

Másképp sem leszel jobban,
Ez a f*s megint megszólal,
Tenyered a homlokodon koppan,
És kalapáccsal vernéd széjjel.

Én vagyok az átok,
Színeset ásítok rátok,
Sz@rok rátok sarcot,
Véres ocsmányságot.