A Konyha egy háromtagú honi formáció. A csapat a garage rock, a pop rock és az ízlésficam egyszerűen elegáns elegye, melyet mélyen szántónak szánt szövegekkel igyekeztek felturbózni. A mélyen szántás viszont elmarad, és a végeredmény még a felszínt is alig kapirgálja. Azt, hogy a zenekar tagjai érzékeny, sokoldalú zenészek, felfoghatnánk pozitívumnak is, ha ez az allotrópia zenei sokszínűséget jelentene, nem pedig azt, hogy a banda tagjai kukásként is megállnák a helyüket. A csapatról most legyen elég ennyi, nézzük a szöveget:
A zene már nem a régi
A bona már nem a régi
A csoda már nem a...
Ez lenne a kezdés. Nem túl acélos de ez van. Az első sort apróbb módosításokkal ismételgetik, ami a harmadik sorban csúcsosodik ki, ahol már elhagynak egy szót, hát persze, hogy azt az egyet, ami a rímet adná ennek szemétnek. Ha a szövegíró maga is ennyire unta ezt a köz(rö)helyes bekezdést, akkor minek tartotta meg az ötletet? Örök rejtély. Ami ezek után jön, az pedig már kritikán aluli. Mert idáig az előadásmód meg a zene hellyel-közzel még rendben lenne, de egy hirtelen beb#zulással azt a kevés, még élvezhetőnek mondható dolgot is elveszik.
Nap, süt a nap, süt a nap
Fogjuk ki az aranyhalat
Ez az a két sor, ahol az énekes a hirtelen globális felmelegedés áldozatául esik. Ezt most fogjuk fel egy comming out-nak?
A tavasz már nem a régi
A lány már nem a régi
A bőröd már nem is érti
Mint az első versszakban, azt kapjuk itt is. Ugyanaz a béna séma. A globális felmelegedésről szóló rész itt már igazolva is van, „A lány már nem a régi”. Ha a rímekhez hűek akarunk maradni, akkor valószínűleg Feri, és a bőrét dús szőrzet fedi… Amúgy az „i” végű szavakkal rímelés elég tré, lásd: parti, buli stb.…
Kicserélte? Ki hozta?
Toldozta-foldozta?
Feladvány a javából. Van ez a dolog, amit költői kérdésnek hívnak, ez tény, és itt most erre kapunk példát, de nem árt, ha eme kérdések logikailag beilleszkednek az adott szövegbe, részei lesznek a mondanivalónak. Itt, nem ez a helyzet. Három, baromi rövid kérdés lóg itt a levegőben, az értelem meg le van…
És a világ, mire vége a napnak
Sose fér a dobozba, amiben kaptad
Ez most vagy a levél/csomagbomba metaforája, vagy valakinél csúnyán befigyelt valami szer. A kohézió még mindig hiánycikknek számít, az ismétléseken kívül csak ragrímek vannak. Ennél több kellene srácok, főleg akkor, ha a honlapon azt írjátok, mélyen szántó szövegeitek vannak. Bár ahhoz műveltség kellene, az meg nektek nincs.
Záródnak az ajtók, kérem
Vigyázat, kolléga a hátsó végen
Már hiába nyomogat, fennmarad
Minden megállóhelyen áthalad
Záródnak az ajtók, kérem
Vigyázat, bogaram a hátsó végen
Már hiába nyomogat, fennmarad
Minden megállóhelyen átrohan, átszalad
BKV-s életkép csalogat, ábrándba merülök. Egy átlag nap a félretervezett menetrendek árnyékában. Más megközelítésből, a hátsó vég, a kolléga és a bogaram kifejezések miatt, ez akár lehetne egy biszexuális édeshármas (2 férfi egy nő felállásban) anál akció allegóriája is. Érdekesnek, érdekes, de annyira már nem, hogy ezt a későbbiekben tömbösítve visszakapjuk.
Mifelénk ez az egy jár
Gyere már, addig se gyalogolsz
Meghallgatnak, kávét is adnak
Hidd el: csak a szaga rossz
Talán a repülőgép az egyetlen tömegközlekedési eszköz, ahol osztanak kávét, a BKV-n csak nagyon-nagyon ritkán, valami promóciós akció keretében. Ha a feltételezett allegóriánkat követjük, akkor már egyértelműbb a dolog. Mi az, ami hátulról jön ki, barna és büdös? Mondjuk, hogy a barnamedve és akkor ez már eufemizmus. Hm, nagyon kis irodalom tanárok lettünk máma… Na, de sebaj!
A tej már nem a régi
A boci már nem a régi
A fű már nem a...
Legalizáld! Legalizáld! Ha ennek a pár sornak ez az üzenete, akkor igen, egyébként ótvaros!
Süt a nap, süt a nap, jajj!
Kifogtuk az aranyhalat...
Az ovisoknak ennyi biztos elég, de a felnőtteknek ez nagyon kevés.
Nincs helyzet, ügy, dolog
Csak a Nagy Göncöl, ami fennforog
Autós fennforgás esete állt elő? A szövegíró talán rendőr? Update Norbi kolléga volt? Mert akkor már értem az alacsony szellemi színvonalat. Mert ilyet olyan nem ír, aki csak elbambult.
Záródnak az ajtók, kérem
Vigyázat, maga ott a hátsó végen
Már hiába nyomogat, fennmarad
Minden megállóhelyen áthalad
Záródnak az ajtók, kérem
Vigyázat, mama ott a hátsó végen
Már hiába nyomkod, fennmarad
Minden megállóhelyen átrohan, átszalad
Záródnak az ajtók, kérem
Vigyázat, kolléga a hátsó végen
Már hiába nyomogat, fennmarad
Minden megállóhelyen áthalad
Záródnak az ajtók, kérem
Vigyázat, bogaram a hátsó végen
Már hiába nyomogat, fennmarad
Minden megállóhelyen átszalad
Záródnak az ajtók, kérem vigyázzanak!
Minden állomáson és megállóhelyen áthalad
Záródnak az ajtók, kérem vigyázzanak!
Minden állomáson és megállóhelyen átrohan, átszalad
Presszer Gábor hatása erősen érezhető a dalban. Ott a vonatok és a hozzájuk kapcsolódó járulékos dolgok térnek vissza, minden egyes műben, ahogy ebben a dalban a BKV utálata. Nincs ezzel semmi probléma, csak akkor legyen úgy megfogalmazva, hogy üssön, de jelen esetben ez maximum kalimpál vagy vergődik, de semmiképpen se küzd. A másik dolog, amire emlékeztet, az Csurka István bármely műve, méghozzá a szegényes szókincse miatt. A szövegben semmi olyan nem történik, amire felkapnánk a fejünket, és azt mondanánk: Hát ez mekkora! Az előadásmódban is csak egy dolog van, amire odakagylózunk, az pedig nem más, mint a hirtelen beb#zulás, ami legyilkolja az egészet. A BKV-s sztorin és a dal további mondandója között hiányos a kohézió, főként ragrímekkel operál. Mélyen szánt? Inkább öngólt rúg!
„Az elveszett jelentés”:
A kagyló, az egy tréfli,
A sertés is lehet tréfli
A csirke viszont már…
Pap, tapogat, tapogat a pap
Fogjuk be a pofánkat…
Ez már rég nem a parti
Nagyon hideg ez a Balcsi
A büszkeségedet sérti
Ki csempészte? Ki lopta?
A kokót az orromba?
És mikor a rendőrök végül elkapnak,
jól nekib@sznak majd a falnak.
Mindig jól megvernek engem,
Ha a jegyeket-bérleteket kérem,
A műbőrtok meg jól odaragad,
A bérleten mindig rajt marad,
A dátumot jól megnézem,
Hátha elbukik az érvényességen,
A műbőrtok meg jól odaragad,
A bérleten mindig rajt marad, rárohad.
Bezár itt már az összes gyár,
Hómunkás leszel, itt a nyár,
Megdorgálnak, lebutáznak.
Bedőlnek a frankhitelek,
Már megromlott a tej,
A szöveg kész röhej.
A szövegíró s€gg…
Pap, tapogat, tapogat a pap,
Fogjuk be a pofánkat…
A gyomrom üres, korog,
A sárga lé, le rád most itt csorog.
Mindig jól megvernek engem,
Ha a jegyeket-bérleteket kérem,
A műbőrtok meg jól odaragad,
A bérleten mindig rajt marad.
A dátumot jól megnézem,
Hátha elbukik az érvényességen,
A műbőrtok meg jól odaragad,
A bérleten mindig rajt marad, rárohad.
Mindig jól megvernek engem,
Ha a jegyeket-bérleteket kérem,
A műbőrtok meg jól odaragad,
A bérleten mindig rajt marad.
A dátumot jól megnézem,
Hátha elbukik az érvényességen,
A műbőrtok meg jól odaragad,
A bérleten mindig rajt marad.
Mindig jól megvernek engem, kip!csáznak,
Ha a jegyeket-bérleteket kérem, anyáznak,
A műbőrtok meg jól odaragad, b@ssza meg,
A bérleten mindig rajt marad, itt lifeg.
