Ezek a Majka kritikák olyanok lesznek nálunk, mint a jó terhesség, vagyis 9 havonta jön valami. Azt azért lássuk be, ennyi idő mindenképpen szükségeltetik ahhoz, hogy kiheverjük azt a sok művi depressziót és butaságot, amit ezek produkálnak. Ennél a brigádnál, ami nem copy-paste, az a balf@szság áradása, de mit is várunk pár műveletlen „emberforma állattól”? Nagyjából ez a végeredménye, ha pár vérbeli lúzer megpróbálja előadni az „én aztán k#rva nagy fiú vagyok” című mesét, és hát ebben is van némi igazság, de nem az, hogy ezek bármilyen szinten is nagyfiúk lennének, hanem az, hogy k…ák. Mielőtt elkezdenénk, idézzünk fel egy régebbi művet tőlük, na nem eredeti formájában, hanem egy kicsit átdolgozott köntösben, csakhogy jó legyen: „Kicsikét tág a p!nád nekem,/ Keresem benne még a helyem,/ Nem látom tisztán a hónapot,/ Egy kilyukadt gumira bámulok!”
Refr:
Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel,
Hadd vigye el a hangom messze a szél!
Vonyítana, mint vérfarkas holdtöltekor, de sokkal inkább egy ködbe veszett szamár hangjára emlékeztet. Úgy tűnik, lekéste a repülőt, és a származásával jelen politikai rendszerben szerzett privilégiumait kívánja érvényesíteni (romáknak mindent szabad), mindezt inkább kevesebb, mintsem több sikerrel teszi. Azonban az egyetlen kérdés, ami itt felmerül bennünk: Ennyire mélynövésű a tag?
Én látom, de mégsem érem fel ésszel,
Csak hamis démonokat kergetnék!
Aki a saját rajongóját a színpadról leugorva keni orrba, az nem egy észlény, az tény. De, legalább elismeri, hogy semmit sem ért abból, amit pofázik, csak igyekszik eladni a saját kis mesevilágát, mint über valóságot. Majka, neked a való világ nem való!
Ez ma még fáj, a pokol vár,
De holnap nevetve mondok imát!
Hogy ez az én sorsom,mert nekem ez jár... Nekem ez jár!
Megint a hittel jön. „Egyetlen rövid látogatás egy elmegyógyintézetben meggyőz bárkit arról, hogy a hit nem bizonyít semmit.” (Friedrich Nietzsche) Ez az ember két dolgot tud, „börizni” meg imádkozni, közben meg egyikhez sincs túl sok köze; szánalmas.
Hidd el, engem jobban bántott, ha nem tartottam a szavamat!
Az okos enged, de én szenvedtem, amíg játszottam a szamarat!
Nagyon forszírozzák ezt a stupid témát. A kisegítő iskolákat végighaknizhatnák már egyszer, talán tanulnának valamit az odajáróktól. Amíg ez nem következik be, addig ez csak pár gyökér, aki rappernek képzeli magát.
Én hittem a tervben: a jónak tűnnék...és füstbe ment egy nap alatt
És az üveg alját bámulva már tudtam, hogy az ami marad a harag
Ez a füstbe ment terv dolog elég közhelyes, amit némi alkoholmámorral told meg. A pia nincs épp jó hatással az agysejtekre, így nem csoda, hogy csak egy szamár. A szöveg minőségéből arra következtetünk, hogy a tablettás, kannás boron és a pálinka jellegű szeszesitalon kívül semmi mást nem kóstolt még. Bár, a „Macskajaj” című film óta mindannyian tudjuk/tudhatjuk, hogy a c!gányok whiskyje „jobb, mint az eredeti”, és gondolom itt is ez lehet a helyzet.
Nem adtam elég mosolyt, elég boldog pillanatot?
Mondd, hogy nem törődtem veled, és nem dobtam fel a napod!
Sok volt a bolond elv? Nem szőttem elég komoly tervet?
Nem értettünk egyet, ezért tűntek el a közös percek?
Ezért húztad át a három betűt, az úgy könnyebb...
Jól tudtad, értem nem kell hullajtanod a könnyed!
És nem kell értem törnöd magad, míg a zene bennem él
Azt tettem, ami jól esett és nem kellett engedély.
A szakasz végére a csávó az emberek nyakába tossza zátonyra futott párkapcsolata minden részletét, gyakorlatilag a nagy büdös semmiből, hisz eddig csak a saját kr€ténségét méltatta, most meg már szerelmi bánatos. Nem a három betűt kellene áthúzni, hanem egy tekercs vécépapírt ezen a fickón, hogy a száját is kitörölhesse, amikor bemondja a sz@rságait.
Refr:
Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel,
Hadd vigye el a hangom messze a szél!
Én látom, de mégsem érem fel ésszel,
Csak hamis démonokat kergetnék!
Ez ma még fáj, a pokol vár,
De holnap nevetve mondok imát!
Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár... Nekem ez jár!
„A kazánfűtők épp most temettek el,/ És nem viszi a hangom messze a szén,/ Megtenném, de nem tudom kiásni magam kézzel,/ És ide nem süt le reám a fény!”
Kérdezz meg bárkit, hogy tudja-e a nevem.
És kérdezz meg bárkit, hogy mit érek el vele.
Kérdezz meg bárkit, hogy mit gondol rólam.
És kérdezd meg tőle, hogy voltunk-e már jóban.
Ez a „nem is vagyok akkora raj, mint a másik számomban mondtam” című történet elég tré; legalább a többi nótájával lenne kompatibilis a mondandója. Olybá tűnik, a következetesség meghaladta a szellemi képességeit. Elég ergya a dolog.
Kérdezd meg azt is,hogy ittunk-e már együtt,
Vagy valahogy az agyunkat együtt takarékra tettük.
Vedelnek rendesen, alkoholmérgezés meg sehol, szóval kamu az egész.
Kérdezd meg tőle, hogy tudom-e mi a munka.
Vagy, hogy mit érzek, ha más a dalaimat fújja.
Való Világ után gagyi rappernek lenni az már munka?
Mondja meg, hogy mit csinálna máshogy, amit én csináltam eddig...
Önkritika nélkül mindenki ugyanazt csinálná, amit Te, de azt úgy hívják, igénytelenség.
Akarná a semmit, vagy pénzt kérne, de mennyit?
Nehogy már csórónak állítsa be magát.
Erkölcsös lenne, vagy egy egyszerű k#rva?
Akkor most Majka erkölcsös? A majdnem börtön az etikus? Szerintem nem, így a csávónak marad a „B” válasz… „Na ki itt a ribi?” (The new guy)
Az apja nevelte fel, vagy az utca?
Minden sarkon állt már, ahogy az egy jó k#rvához illik. Könyvajánló primitív rappereknek: A strichelés művészete (Maj-ka).
Ha megvannak a válaszok, hát fogd meg azt a pálcát
És törd el a fejem felett, de jól lássák
Közhely, már megint.
A belül koszos-kívül tiszta, mindent tudó majmok!
Ha keresnétek: Nincs baj még itt vagyok és hajtok!
Hát, ha már a szamár és a majom között kell választani, akkor inkább lennék majom, az legalább emberszabású.
Refr:
Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel,
Hadd vigye el a hangom messze a szél!
Én látom, de mégsem érem fel ésszel,
Csak hamis démonokat kergetnék!
Ez ma még fáj, a pokol vár,
De holnap nevetve mondok imát!
Hogy ez az én sorsom,mert nekem ez jár... Nekem ez jár!
„Ha tehetném, én pakolnálak fel,/ Ha épp nem halálos betegségben szenvednék,/ Nem értem mit ugatok, csak a lé kell,/ És hamis playboy-okat kergetnék!”
Senkiként születtem, valakivé váltam
Életemben mindig csak egy igaz szóra vágytam!
A közhelyek, hazugságok és butaságok áradatában az „igaz szóra” vágyik. Szép ez a képzavar, szép sz@r, olyan elnagyolt.
Szellővel szálltam, a grund betonján éltem
És erről a Szellő István is tud?
Átkoztam bálványt, csak Isten nevét féltem
Isten is csak egy bálvány, de ez végképp ne zavarja meg a lelki békéjét.
Köpködnek mai napig rám, ez már nem az én hibám!
Összedőlt bennem is a vár, talán már minden szóért kár!
Lelkembe nem látsz bele! Pohár csordultig tele!
Amiért bűnhődtem nem igaz, maximum a fele!
Látom, anno az Apostol együttes best of lemeze is megvolt neki. A többi meg úgy hülyeség, ahogy van.
Refr:2x
Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel,
Hadd vigye el a hangom messze a szél!
Én látom, de mégsem érem fel ésszel,
Csak hamis démonokat kergetnék!
Ez ma még fáj, a pokol vár,
De holnap nevetve mondok imát!
Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár... Nekem ez jár!
Ebben a dalban nem találunk mást, csak üres frázisokat és primitív megnyilvánulásokat. Elhiszem, hogy a zenéléssel többet lehet keresni, mint lomizással, de azért a jóízlésnek is vannak határai. Kár, hogy az ilyen barmoknak az önkritika ismeretlen fogalom. Ótvaros hazugságáradat mindegy kinek.
„Az elveszett jelentés”:
Refr:
Ha tehetném, heuréka, kiáltanék fel,
De leszedáltak engem a dokik rég!
Nem értek egyet a világegyetemmel,
Csak hamis tébolyokat kergetnék!
Ez kicsit fájt, a fülem vájt,
Benyugtatózott agyam tolja a banzájt!
Itt a kényszerzubbony alanyi jogon járt... Alanyi jogon járt!
Látod, nem is találom, vagy durván keverem a szavakat,
A Seduxen teljesen megkeveri bennem a dolgokat!
Én hittem magamban, de a tudatom egyszer csak meghasadt,
Alámerültem elmém bugyraiban, de semmit sem találtam alant.
Nem adtam elég tébolyt, elég bolond pillanatot?
Másnap rögtön el is dobtam az agyam, de nem csattant nagyot!
Sok volt a féleszű érv? Közben kinőtt bennem egy szerv.
Nem értettem magammal egyet, és balul sült el a terv.
Ezért írták fel nekem ezt a három betűs gyógyszert,
Bevettem mind, nem lettem boldogabb, az orvos átvert!
Én nem értem, csak nyalom az LSD-t, jó a szenvedély,
Így lett üres minden éj, a piruláktól elszállt belőlem a kéj.
Refr:
Ha tehetném, heuréka, kiáltanék fel,
De leszedáltak engem a dokik rég!
Nem értek egyet a világegyetemmel,
Csak hamis tébolyokat kergetnék!
Ez kicsit fájt, a fülem vájt,
Benyugtatózott agyam tolja a banzájt!
Itt a kényszerzubbony alanyi jogon járt... Alanyi jogon járt!
Kérdezz meg bárkit, hogy tudja-e a nevem,
Ha valaki megmondaná; kérlek, tudasd velem!
Nézd meg a kartonom, mi van a diagnózisomban,
A múlt héten húszan voltam, ma meg csak nyolcan.
Kérdezd meg azt is, hogy voltunk-e már együtt,
A múltkori buliba majd minden alteregóm „elgyütt”.
Elmondanám azt is, hogy mi a szívem nagy búja.
A memóriám már nulla, így elismétlem újra meg újra.
Mondjam, vagy mutassam, lerajzolom lassan, játszunk Activity-t...
Itt max a kétajtós szekrény csávón láthatunk két nagy didit.
Hogy mi a bajom, azt csak az orvos tudja,
Pirulákkal telepakolt asztal az űrhajóm irányítópultja.
Ha megvannak a válaszok, megmutatják az utcát,
És az ember visszakapja az összes cuccát.
De idebent olyanok vagyunk, mint állatkertben a majmok!
Viszont én ma hörcsög vagyok, a taposómalomban hajtok!
Refr:
Ha tehetném, heuréka, kiáltanék fel,
De leszedáltak engem a dokik rég!
Nem értek egyet a világegyetemmel,
Csak hamis tébolyokat kergetnék!
Ez kicsit fájt, a fülem vájt,
Benyugtatózott agyam tolja a banzájt!
Itt a kényszerzubbony alanyi jogon járt... Alanyi jogon járt!
Kisebbségi komplexusosból megalománná váltam,
De a kényszerzubbonyt hiába cibáltam!
Szellőnek képzeltem magam, lengedeztem,
Később már a híradóba is belepofáztam! Nem?
Nem vagyok vidám, mert elfogyott a pipám!
Kék Osztriga Bár, azelőtt ott voltam titkár,
Az embernek kilóg a bele, és mások töltik tele!
A skizofréniám most már a kezdetinek csak a fele!
Refr:2x
Ha tehetném, heuréka, kiáltanék fel,
De leszedáltak engem a dokik rég!
Nem értek egyet a világegyetemmel,
Csak hamis tébolyokat kergetnék!
Ez kicsit fájt, a fülem vájt,
Benyugtatózott agyam tolja a banzájt!
Itt a kényszerzubbony alanyi jogon járt... Alanyi jogon járt!
