Szégyen és gyalázat; ekképp lehet összefoglalni a legjobban mindazt, amit Sipos F. Tamás munkássága képvisel. Szégyen az, amit eddig zenélés címén művelt az Exotic-kal és aztán szólóban. A gyalázat része pedig az, hogy most ez az ember frontember lehet a Republic-ban, illetve annak „jogutódjában”. Az a zenekar egy emberről szólt, Cipőről, nélküle az egész történet életképtelen, így ez a Republic 67 nevű valami, már csak Bódi László emlékének meggyalázására lehet képes. Azt hiszem, ez már gyalázat a köbön: „Trabanton szállni élvezet,/ nincs benne fűtés, a kormányra fagy két kezed,/ a 67 hetes úton várhatsz rám dideregve,/ de nincs baj, bébi,/ a strichelést mindenki érti.”
Tudom, hogy az ajtózár az nem egyszerű dolog,
Ha beletaláltál a kulccsal, az még két irányba forog.
S ha nem akar menni balra, akkor ott van még a jobb.
Szép vagy bébi, de az eszed lehetne nagyobb!
Énekelni nem tud, így viccesen próbálja megoldani a dolgot, de amit itt összehozott, az inkább gyomorforgató, mintsem poén. Egy kiadós szellemi m@szturbációval kezd el legyalázni egy feltehetően szellemi fogyatékos személyt (mert itt még nem derül ki, hogy nőről van-e szó). A primitívség túlcsordul az érzelmileg sekélyes ember megnyilvánulásában.
Nem indul a magnó soha "Stop" gombbal,
És lehet az is fontos, hogy az A oldal vagy B oldal.
Csinos az a papucs, de az utcán mész vele.
Idegesít és kész! - Jó!
Ha az első négy sor nem lett volna elég, akkor máris itt a ráadás. A dolog társadalomkritikai töltetét az adja, hogy az emberek élvezettel hallgatják végig az ilyen bugyuta sorokat, ahelyett, hogy pfujolnának – ez lenne a minimum –, vagy lerángatnák ezt a bohócot a színpadról. Komoly ízlésficamról árulkodik a történet, de nyugodtan nevezhetjük ezt a dalt abnormálisnak.
Refrén:
Ne sírj, kérlek én sem veszem a szívemre már.
Nő vagy és ezt elfogadtam, én akartam és bele is buktam.
Ha ennyire nincs kibékülve a nőkkel, és csak gyalázni tudja őket, akkor talán el kellene gondolkodnia azon, hogy jó csapatban keresi-e a boldogságot. Van „más” alternatíva is.
De nincs baj, bébi!
Úgy érzem, így is megéri:
Fő, hogy mindig forró az ágy.
A dal többi részét tekintve, ez már csak porhintés, a valóság eltakarása. „Utálom a nőket, undorodom tőlük, de azért nem vagyok meleg, csajokat akarok, csak ne legyenek olyan nőiesek”. Persze ez az idézőjeles eszmefuttatás nem hangzott volna túl jól, így maradt a burkolt célozgatás. A látens homoszexuális vonalra erősít rá a rizsszemes incidens is (a videót 7:10-től érdemes nézni, már Boros Csaba mondókája is szánalmas, Sipos F. Tamás bemutatkozója pedig önmagáért beszél).
Én mondom, hogy nincs baj, bébi!
A bizonyítványt senki se kéri,
Fő, hogy gyakran égessen a vágy.
„A bizonyítványt senki se kéri”… fura ezt egy olyan ember szájából hallani, aki se előtte, se utána nem volt képes értelmes dologról énekelni. Néhai Ötvös Csöpi szavaival élve: „…Benned egy agyrák éhen halna.”
Tudom, sokat betegeskedtél, s nem ment jól a suli,
És Arkhimédész nem számít, ha este megint buli.
De ha beleülsz este a kádba, csak a túlfolyóban bízz:
Ha teleengedted, ne lepődj meg, ha kifolyik a fürdővíz.
Nehéz eldönteni, hogy melyik a butább, a képzeletbeli hülye, vagy az agyhalott szerző. Azért ez a mű sem jár olyan szellemi magaslatokban, hogy ezzel a háta mögött bárkinek is beszólhasson. Valószínűleg a pszichiátriai szűrőrendszer hibája az, hogy ebből az egyedből énekes lett, és nem egy kényszergyógykezelt szobanövény. És talán ez az a pont, ahol a dal már fizikai fájdalomként jelentkezik a dobhártyánkon.
Bezzeg a fodrász, a kozmetikus tudja,
És az a hiba, hogy ha teheti el is mondja.
Jön az a sok bölcsesség és világos már minden,
Csak az nem, hogy itt szebb lehetsz, de okosabb biztos nem.
Siposeff sok időt tölthetett el a kozmetikusánál, s mivel sem szebb nem lett, sem pedig okosabb, a panaszkönyvet pedig nem tudta kitölteni, így inkább dalban mondja el ott átélt sérelmeit. Azért azt jegyezzük meg, hogy a szépségszalonban hozott anyagból dolgoznak, így a lehetőségek azért meglehetősen korlátozottak. Az viszont már érdekes, hogy a művészúr honnan ismeri ilyen jól a kozmetikák belső világát. Anno ennyire nagy divat volt a bikinivonal gyantázás?
Refrén (még párszor)
Az igénytelenség és a minősíthetetlen mocsok áradása, egy kr€tén ömlengéseinek tárháza ez a nóta. Ez egy ótvaros f*s csupán. Ezer év sem lenne elég ahhoz, hogy valami értékelhetőt találjunk a teljes Sipos F. Tamás életműben.
„Az elveszett jelentés”:
A kommentátorállásban vagyok és a gyomrom korog,
Miközben a pályán a meccs szép lassan csorog.
Van egy kis szituáció a tizenhatoson belül,
A csatár „pilinckázik” majd a védő ölébe ül.
A műesésből most nem lesz tizenegyes, csak egy lap,
Amit a hazai csapat támadója jogosan kap.
Bújom a papírjaim, de akkor se tudom, mi a neve,
Nem számít, majd bemondom, hogy Ő a teve…
Refrén:
Nem számít, agyvérzést úgyis régen kaptam,
Butaságaid miatt a tévét már rég elnémítottam.
De nincs baj, Knézy!
A mezszámot senki se nézi:
A fő, hogy mindig jár a szád!
Én mondom, hogy nincs baj, Knézy!
A baromságaid senki sem érti,
A pályán nálad még a vakond is jobban lát.
A cserékkel nincs gond, az mindig nagyon tuti,
Mert a pálya széléről jelent neked a kis lóti-futi.
A játékos neve nem barkochba és nem is kvíz,
És az se zavarjon meg, hogy nem NB1-es a Hévíz.
Helyzet akkor van, ha a bíró befújja,
Les volt, vagy sem, az nem a kommentátor dolga.
Jön az a sok bölcsesség és világos már minden,
Agyilag régóta nem vagy a nézőkkel egy szinten.
Refrén (unalomig)
