Lassan kigyúlnak az utolsó lomha fények is, a zenekar már rég beállt (a házi pálinkától), alkalmi színpadunk deszkáira pedig kedvenc énekesnők, egy ország megasztárja; vagyis Rúzsa Magdolna piszkít oda. Amennyiben csak a mi kedvességünkön múlna, akkor eme okkációs esztrád egy hangszigetelt doboz lenne, amit végül egy raktár mélyén rejtenénk el, hogy azt értelmes ember soha többé ne láthassa. Ellentétben a világban uralkodó trendekkel, mi nem akarjuk másokra erőltetni a véleményünk, csupán hangot adunk nemtetszésünknek, hiszen mégis csak egy szabad világban élünk, még ha ez nem mindig egyértelmű. Mindenesetre jobban jártunk volna, ha ez a nő a rajztáblát választja.
Idősebb lettem, 4 óra múlt
Virágot vettem, nekem csak úgy
Magad uram, ha szolgád nincsen! Némi depresszió érződik a kezdő sorokon, az énekesnőt megviseli az öregedés, és némi shoppingolással igyekszik csökkenteni az életében tátongó űrt. Mondjuk az kérdés, hogy reggel, vagy délután 4 múlt, mert nem mindegy. Hajnali négykor én is zabos lennék, ha rákívánnék egy virágra (itt, mint gaz, kóró), mondjuk egy Virág (itt, mint női név, csak a gyengébbek kedvéért) azért beleférne még napkelte előtt, csak az asszony meg ne tudja.
Apámat láttam reggel a tükörben
Némán azt súgta a hajam tűzzem fel
Ha egy nőt a tükörképe a saját édesapjára emlékezteti, akkor ideje lenne megborotválkozni. Bár szakállas nőként hatalmas karriert futhatna be a cirkuszban, de ezzel ne vegyük el a „művésznő” örömét, mert szemmel láthatólag őt inkább a kornyikálás érdekli. A hajfeltűzés pedig roppant praktikus, ha az ember épp szőrtelenít, mert így nem lesz borotvahabos a sérója.
Fehér ruhában, lábamat kapkodom,
Nevetnek rajtam, kövér kis angyalok
Az esküvőhöz nem árt egy vőlegény, így nem csoda, hogy úton-útfélen kiröhögik, amikor a menyasszonyi ruhában parádézik tök egyedül.
A vonat elindul, nekem is intenek,
Piros a kendőm a szélben ténfereg és..
Presszer mester, maga az? Megértem a vasút-fétist, hiszen minden mozdony olyan impotens, akarom írni impozáns. Ha pedig a kalauz elől menekül, akkor ne csodálkozzon, hogy mindenki integet, hogy álljon meg. Azt pedig már rég megtanulhattuk, hogy egy forradalmár sz@rt sem ér kis piros sapka nélkül, így nagyon úgy fest, hogy a forradalmár „énekesnőkhöz” meg piros kendő dukál.
Ná, nánánáná, ná nán án ná náná
Nánáná ná ná, ná ná ná ná ná ná
Ná, nánánáná, ná nán án ná náná
Nánáná ná ná, ná ná ná ná ná ná
Amikor valaki ilyet tol be egy dalban, az általában annak a jele, hogy kifogyott a mondandóból, mindazonáltal mégis ez lett a zenemű legértelmesebb része. Igaz, a cím is utal rá, hogy erre a motívumra van kihegyezve az egész történet. Mondjuk ez zenei alapként érdekes is lehet, de itt inkább szánalmas.
Megyek utánad, bárhova mész
Nekem te vagy a kezdet és te vagy a vég
Eddig csak depis volt, de a második strófa elejém már mániákus is. Talán ideje lenne meglátogatni egy pszichiátert, az sokat segíthetne. A szerelme pedig minden jel szerint Kóbor János, az Omega együttes alfája.
Zöld színű május, megint szemerkélsz,
Ráncod a hajnal, hasad, ha nevetnél!
Ezt a részt meg kell dicsérnünk, kimagaslóan jó a dal többi részéhez képest. Miért nem lehet ezen a színvonalon végigtolni az egészet, akkor hallgatható lenne a dolog.
Fény a sötétben, itt még leér a lábam,
Langyos a víz is, úszom az árral!
A vízi hulla szeli a habokat. Minek megy úszni az, aki nem tud?
Nyelek egy kortyot, édes a szám,
Egy vágy a sötétben, feléd botorkál..
Még egy korty édes pezsgő, és kicsit becsiccsentve bár, de megmászná szíve választottját. Ez még mindig elviselhetőbb, mint a szájban olvadó málna, a másik szerzeményben.
És...
Ná, nánánáná, ná nán án ná náná
Nánáná ná ná, ná ná ná ná ná ná
Ná, nánánáná, ná nán án ná náná
Nánáná ná ná, ná ná ná ná ná ná
A szöveg helyenként meglehetősen hiányos, kohéziót csak nyomokban tartalmaz, és hatalmas a kontraszt a dicsért sor és a nóta többi része között. Van még hova fejlődnie az énekesnőnek, mind szakmailag, mind pedig prozódiailag, bár ez utóbbi inkább a szövegíróinak a sara. Azért ez még mindig tré, egy feledhető tingli-tangli, amin nem segít még egy kövér spangli sem. Remekbeszabott igénytelenség!
„Az elveszett jelentés”:
A buszon, valaki a bugyimba nyúlt,
Nem mondom, ez eléggé feldúlt,
Nem tudom, mit tegyek dühömben,
Ezért a nyugdíjas nénit leütöttem,
Hát minek tolakodik itt mögöttem?
Piros kendő, és Che Guevarának öltöztem;
A nyomomba majd sót hintsetek,
Mert értelmes gondolataim már nincsenek!
Ná, nánánáná, ná nán án ná náná
Nánáná ná ná, ná ná ná ná ná ná
Ná, nánánáná, ná nán án ná náná
Nánáná ná ná, ná ná ná ná ná ná
Látod, nem vagyok egy nyelvművész,
Pici agyamba nem szorult be az ész,
A sz@r árral szemben te még eveznél,
De az igénytelenség ellen mit tehetnél?
Sötétség a fényben, leesett az állam,
Az oktatás szóba sem jöhet nálam!
Valami még mindig bennem motoszkál,
De elmém rendesen elborult már..
És...
Ná, nánánáná, ná nán án ná náná
Nánáná ná ná, ná ná ná ná ná ná
Ná, nánánáná, ná nán án ná náná
Nánáná ná ná, ná ná ná ná ná ná
