Az előttünk álló két hét egy spirituális utazásról fog szólni, ahol nagy valószínűséggel piszkos lesz a szép fehér bundánk, de a megvilágosodás remélhetőleg oly édes lesz, mint az ambrózia. Az új IHM (nem Irigy Hónaljmirigy) lesz az első állomás a mocsokba vezető úton. Tőlük eddig a „Közkút” című művet hallottam, ami szódával még el is megy valahogy, alternatív rock alapfokon. Ez a másik dal, amit a szürrealizmus köntösében próbálnak ránk tukmálni viszont olyan, mintha Fekete Pákó megtanulta volna kiejteni a magyar magánhangzókat, és úgy káromkodna. A banda tagjairól/tagjainak meg csak annyit, hogy egy zenekart kellene tisztességesen csinálni, nem három-négy f*st, mert sz@rni mindenki tud, alkotni viszont kevesen!
Tervezem az éleslátást, de hagyj magadon éjjel.
Még nem feszül a fád a hátamon.
Elindulnánk, egy úton, vagy egy másikon, de nem találjuk az elejét. A dadaizmust és a szürrealizmust igyekeztek itt felvonultatni, azonban a végeredmény egy suta coming-out lett, mely szerint a Költő szereti a szado-mazót, azon belül is a fa testápolós kezeléseket. Amilyen mocsok ez az első két sor, ne csodálkozzunk, hogy egyes körökben ezért verés jár!
Sz@rt eszem éjjel és baglyot.
Mire ide érünk, ez már nem titok, de a probléma nem az, hogy sz@rt eszik – mert ízlések és pofonok ugyebár –, hanem az, hogy csak azt a matériát képes produkálni is, és fröcsköli minden irányba.
Nem vagyunk olyan szaporák,
de hogy legyek a példád így? Ez kész!
Hát, amíg a femdom felállásban fordítottak a nemi szerepek, addig nehéz lesz a nőt teherbe ejtenie. Így az első strófa végén már megkockáztathatunk egy gyors diagnózist, szóval egy pszichiáter felkeresését erősen javasoljuk a dalszerzőnek (paranoiás skizofrénia).
Ahol a pályád fészkel, ott az együttállás
Na ja, a közös ülés/közösülés már eléggé elcsépelt, kellett valami új, és ez lett az együttállás.
nem hagy egy évnyi fényt sem prizmán törni át.
Itt két eshetőség áll fenn, az egyik, hogy a csaj szűz, vagy a csávó Hans Regenkurt, bár a bagolyból inkább az utóbbira következtetünk.
De te csak konstellálj tovább.
Annyira nem nehéz megfejteni ezt az izzadtságszagú húgytócsát, elég szánalmas a dolog.
Kelj fel és járok majd én, kapitulálhatnánk együtt,
vagy facsarjunk ki szemgolyókat! Bólints.
Itt már Szent Jánosnak képzeli magát, csakhogy a mitológiai vonal is meglegyen, ami a banda nevéből fakad ugyebár. A dal előző részei alapján én a helyében inkább Dionüszoszhoz fohászkodnék, mert a bor + mámor kombó sokkal jobb, mint egy kiadós sírás-húgyozás.
Bólints, bólints, hogy bele mered-e vágni a szárnyad
és kicsit szelni a gázt (vagy nem).
Látom, gondolt a rituális öngyilkosságra is. Ahogy Maksa Zoltán mondta: „Csak ne gázzal, mert fizethetnek az örökösök!”. Végül a kétely is feltűnik, olyan határozatlanok a srácok, vagy mégse?! Ami a pozitívum részét illeti, nos, a szövegíró szereti használni a fejét, csak nem gondolkodásra, hanem lefejelne mindenkit. Ehhez csak gratulálni tudunk.
Ahol a pályád fészkel, ott az együttállás
nem hagy egy évnyi fényt sem prizmán törni át.
De te csak konstellálj tovább.
Így, másodszorra ez már fizikai fájdalommal jár. Tarzan és a traktorgumi esete sejlik fel ezen a ponton.
Vesszen el a fákba zárt kötelesség ó,
nehogy megint átdolgozzam önmagam
a levelek bőrén használhatóvá.
Egy igazi mazochista, ha nincs aki megruházza, hát lerendezi egymaga. Itt már a mű nemcsak igénytelen, de undorító is.
Szép leszek az ünnepekre,
szép leszek a távolságtól és
(úgy látszik) hiába nem akarok hinni, ez van.
Mi is nehezen hisszük el, hogy lehet ilyen pocsék dalt írni és legalább ennyire gyenge hatásfokkal előadni.
Csak a fákat irtók látnak erdőt így,
hogy azok a tűztől megszámlálhatatlanná
vált tetemek is állnak éppen úgy, mint nem túl rég.
Csak a fákat irtók látnak erdőt így..
csak a fákat irtók látnak erdőt így..
Látom a banda tagjai a sivatagban tanultak fát vágni, és igen, itt most lehet mondani: „Ott nincsenek is fák!”, és akkor ehhez már csak annyit fűznék hozzá, hogy már nincsenek. A másik megoldás, hogy tovább erőltették a gázzal suicide-olós témát (erre látszik visszautalni az „úgy, mint nem túl rég” rész is), ami nagyon szomorú.
Aprítsd fel az erdőt, a szem legyen a talajon!
Aprítsd fel az erdőt, de úgy, mintha élnél, köcsög!
Aprítsd fel az erdőt, a szem legyen a talajon!
Aprítsd fel az erdő
Amennyiben a szövegírónak a saját stílusában szeretnénk üzenni valamit, akkor: „Írjál úgy dalszöveget, hogy közben gondolkozol, köcsög!” Az tény, hogy amit ez a csapat a hangszereikkel művel, az sokkal inkább hasonlít a favágásra, mint zenélésre. Fájdalmasan gyér szöveg, tré zene, mindez a kísérletezés és az egyediség nevében, de ez mind nem ok arra, hogy hallgathatatlan szennyet dobjunk az emberek elé. A banda ennyi erővel felvehette volna a Fluor Tomitól Keletre nevet is, mert nagyjából ezt a pozíciót töltik be a honi zeneiparban, egy olcsó Supernem-klón csupán. Ótvaros.
„Az elveszett jelentés”:
Megkezdtem az agytágítást, csak csúszok széjjel,
Már jelentős az agykárosodásom.
A dalban a fekália a bajnok.
Gyűlnek a büdös, barna halmok,
Bent a fejemben, és még mindig nincsen ész!
Mikor agyad bekekszel, kezdődhet a rinyálás.
Nekem se a hangyák hordják össze, zihálás.
De te csak koncentrálj tovább.
Tejfel, és várok, mert nem találom a bevásárló listát,
Az asszony felírta a hernyót is! Bóvli.
Bóvli, a bóvli bicska bele is törik a krémsajtba,
Ezzel szeletelni gáz (hát nem?).
Mikor agyad bekekszel, kezdődhet a rinyálás.
Nekem se a hangyák hordják össze, zihálás.
De te csak koncentrálj tovább.
Védem a fákat, eszem a hódot, ó,
Közben nézem a Frodót, kell a hó,
Bőrömön át, vérembe mászik a hernyó.
Tojok én a tüntetőkre,
Tojok én a jóízlésre (is),
Nem látszok, eltakar a mikrofonom.
A Szellemirtók megy a tévében,
A zöld puding tönkrevágja a sagát,
Mindegy, úgysem ért senki semmit már rég.
A Szellemirtók megy a tévében…
A Szellemirtók megy a tévében…
Aprítsd fel a színpadot, a mikrofont megnyalom!
Aprítsd fel a gitárt, az áram rángatja arcom!
Aprítsd fel a dobot, úgyse tudom, mire való!
Aprítsd fel a bandát!
