A rövid ideig négytagú trióként is üzemelő Óriással kezdjük a hetet. Örömteli, hogy a biográfiájukban háromig el tudtak számolni, az Akkezdet Phiai szerint a kvartett meg úgyis csak kárt tett. A banda indie-gitárpop (alternatív-rock) zenéje és szövegei azonban már nem Penny Marketesen olcsók, hanem kínai piacosan, vagyis „occó”, és még erre is adnak extra kedvezményt. Kicsit összefoglalva a zenekar lényegét: kicsi egók óriási arccal, parányi kreativitás nagydobra verve, igaz ezt konstans képesek csinálni.
Rám húzódik az ég
A fejemre jön egy felhő
Alám fut egy hajó
Az első két sor az elbutulásról, az elme elborulásáról zeng ódákat. A hajós részhez pedig csak annyit fűznék hozzá, hogy „ússzál tovább”! Ezek a megfejthetetlennek tűnő sorok még Kiss Tibitől is túlzásnak tűnnének, az Óriástól meg pláne.
Aztán meg gyűrnek össze
És hajtogat félbe
Valami ügyes hajtogató
Hajtogatja itt a sületlenségeit, de legalább már tudjuk, hogy egyszer valahol, valamikor megjárta a papírkutyák útját. Minden jel szerint lezúzták a tagot rendesen, mégis megszületett ez a dal, így azt kell mondanunk, hogy mégsem eléggé.
Most vízszintben vagy újra
A harcokat megint eltartja
Ez a nemtörődömség
A fa testápolós kezelés végeredménye némi horizontális kórházi lét lett, ahol a gipszágy garantálta főhősünk mozdulatlanságát. Pataky Attila teljes munkásságának összefoglalójaként is elmenne ez a dal. „Istenem, de sokan vagytok rosszak!”
Hogy végülis ez az egész
Csak valami húzható
És nem is fontos súly
Ez már súlyos! Ugyan az amerikai filmekben láthattuk, hogy helyenként nehezékekkel kezelik a törött végtagokat, de ez még nem fogja ellensúlyozni a dal primitívségét. Itt már azt is tudjuk, hogy nem csak megverték, a húzós fajátékát is elszedték, szomorú, de ilyen az élet, csakhogy közhelyezzek egy kicsit.
Mindig viszem és elhagyom
Mindig szorít
Még jó, hogy a testrészei hozzánőttek ehhez a szerencsétlenhez, így azokat nehezebben tudja elhagyni. A szorítós részhez meg csak Strech (Tim Roth) mondatát idézném a Gridlock’d című Tupac film szinkronos változatából: „A f@szomat szorítsd!”
Hát szabom az órát perccé
A percet meg szikrává kovácsolom
Pusztít aztán épít, ezzel az a baj, hogy csak az időt öli vele. Ember, ha unatkozol, akkor rajzolj, vagy valami, mert ez a szövegírós-dalolászós szenny vállalhatatlan.
Mindig viszem és elhagyom
Mindig szorít
Valószínűleg úgy járt, mint a rendőr a viccben, aki a felesége bugyiját akarta letépni, de nem azért, mert annyira megkívánta az asszonyt, hanem azért, mert annyira szorított neki.
Hát szabom az órát perccé
A percet meg szikrává kovácsolom
Minél többször halljuk ezt a részt, annál rosszabb lesz.
Mekkora a része
A világnak amiről
Mindenki tud
És mekkora a másik rész
A másik, amiről meg
Amiről meg senki se tud
Ez a két versszak egyetlen hatalmas közhelyként funkcionál, ezen a ponton helyénvalónak érezzük a banda nevét. Óriási nagy f*s ez a dal, mind prozódiailag, mind zeneileg.
Az egyikben ott vagy
Az egyikben ott
És a másikban mi van?
Mindig viszem és elhagyom
Mindig szorít
Hát szabom az órát perccé
A percet meg szikrává kovácsolom
Mindig viszem és elhagyom
Mindig szorít
Hát szabom az órát perccé
A percet meg szikrává kovácsolom
Az egyikben ott vagy
Az egyikben ott
Ennek a dalnak egyetlen olyan sora sincs, amelyik ne hagyna hatalmas hiányérzetet maga után, a semmi semmizik, és van, aki erről énekel. Az, hogy ezt a szerencsétlent egyszer valaki lenyomta, az baromira nem tartozik ránk, de ne úgy vegyen revansot izmos ellenségén, hogy Balázs Pali szintű kínzózenét kreál, inkább gyúrja ki magát, és vágjon vissza. Költőnk ellenben az egyszerűbb utat választotta, inkább kislányosan picsog, mintsem egyszer az életében férfi legyen. Ez a dal nem óriási, csak ótvaros.
„Az elveszett jelentés”:
Lassan kattan a zár,
A cellában pár tag vár,
Alám nyúl egy tahó!
Papírkutyává tesznek.
Ugye kedvesek lesztek?
Egy kicsit összevernek.
A rabkórházban vagy,
És nem tudod, hogy ki vagy!
Majd megmondja egy őrnagy:
Hogy a neved az Béla,
És be vagy ide zárva,
Némi életfogytiglanra!
Ételt kapok, de meghagyom,
Nem veszi be a gyomrom!
Mondjad, hol van a WC?
Inkább segíts, ne csak nézzé’!
Ételt kapok, de meghagyom,
Nem veszi be a gyomrom!
Mondjad, hol van a WC?
Inkább segíts, ne csak nézzé’!
A celládba félve,
Nehezen lépsz be,
A társaid keze,
Újra eljárnak, nesze!
A smasszer nem szól bele,
Ez a sitt törvénye,
Amiben ott vagy!
Ott bizony!
Ételt kapok, de meghagyom,
Nem veszi be a gyomrom!
Mondjad, hol van a WC?
Inkább segíts, ne csak nézzé’!
Ételt kapok, de meghagyom,
Nem veszi be a gyomrom!
Mondjad, hol van a WC?
Inkább segíts, ne csak nézzé’!
Amiben ott vagy!
Ott bizony!
